Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1984. november 7„ szerda Őrizve a múlt kincseit A esuvas népművészet A cikk írója néprajzkutató, aki a Szovjetunió Csu- vas Autonóm Szövetségi Köztársaságban járt, és ott alkalma volt tanulmányozni a esuvas népművészet múzeumokban található remekeit. Az alábbi írásban a Heves megyével testvérmegyei kapcsolatban álló csuvasok népi díszítőművészetének jellemzőit mutatja be. Női viselet A csuvasok — az ősi bolgár—török utódai — a Közép-Volga vidék északi részén élnek. Népművészetük gazdag hagyományokkal rendelkezik és a távoli múltba nyúlik vissza. Díszítőművészetük. közeli párhuzamai megtalálhatók a X—XIII. századi volgai bolgár állam régészeti emlékeiben. Női viseletűknek és díszítésmódjuknak sok közös vonása van a kaukázusi és közép-áasiai népek, valamint a dunai bolgárok öltözetével. Néhány elem nyomon követhető a finnugor nyelveket beszélő népek művészetében is. E kiterjedt és sokoldalú etnikus kapcsolatok ellenére a hagyományos esuvas népművészetnek megvannak a sajátosságai, nemzeti jellemzői. Művészetükben a geometrizált díszítés nem mindennapi fejlettséget ért el, és jellemző a tematikus motívumok hiánya. A csuvasok három néprajz; csoportba oszthatók. A köztársaság északnyugati járásainak lakosságát a csu- vas-virjálok vagy tűrik (felső csuvasok) alkotják. Az anatri csoporthoz (alsó csuvasok) tartozik a délkeleti járások lakossága és a köztársaság határain kívül élő csuvasok. A felső és alsó területek közötti járások a csuvas-auatjencsik (közbülső csuvasok) letelepedési zónáivá váltak. A népművészet bizonyos ágaiban — fafaragás, kerámia, fonás, nincs jelentősebb különbség az egyes néprajzi csoportok között. Ugyanakkor szembetűnő sajátosságokat figyelhetünk meg a hímzésben. A virjáloknál a díszítés miniatűr elemekkel és fekete, piros, zöld. sárga, sötétkék cérnával történik. Az anatri ornamentika nagyobb motívumokat használ és dekoratívabb jellegű. Az anatjencsi minták az anatrihoz állnak közel. A esuvas népművészet legfejlettebb ága a hímzés. Régen a nők hímzéssel díszítették az ingeket, a fejre tekerhető szurpánt, a a maszmak nevű homlokdíszt, a menyasszonyi leplet, a férfiköpenyeket, törölközőket és a lakás belsejét díszítő textileket. Különösen gazdagok a XVII— XIX. századi hímzések. Ezek mintáit növényi, állati és ásványi eredetű festékek felhasználásával színezett gyapjú- és selyemfonállal varrták. A hímzés mesterei elő tudtak állítani különféle festőanyagokat a fák kérgéből, rügyeiből, leveleiből, füvek gyökeréből, de használtak a festéshez tojássárgáját és színes anyagot is. A hímzés technikája sokoldalú volt, az asszonyok több. mint harmincféle varrást alkalmaztak. A mintákat házi szövésű vászonra hímezték. Igen elterjedt volt a2. applikálás. A esuvas népművészet egyik legősibb és legelterjedtebb ága a mintaszövés. A XIX. század -második feléig az alsó és középső csuvasok a női fejre tekerhető szurpánt, a felső csuvasok a női és férfiöueícet díszítették szövött mintákkal. A XIX. század közepétől a házi készítésű fonalak helyett a piacon vásárolt gyapjúfonalat és pamutot kezdték használni. A falvaikban megjelentek a széles bordájú szövőszékek. A természetes festékeket kiszorították az anilinfestékek, a lenvászon Női szurpán (alsó esuvas) XIX. század helyett az alsó és felső csuvasok között elterjedt az egyszerűbb cejgszövet. A női viselet kiegészítői voltak a gyöngy- és ezüstdíszek —, női fejrevalók (huspu), melldíszek (ama, sülkeme), leány fejrevalók (tuhja). hajfonatdíszek, nyakra- és fülbevalók (szu- ha, alka, máj, szihhi, szarka), karkötők (szula), — amelyek a esuvas népművészet eredeti és legjellemzőbb sajátosságai. A díszek készítéséhez a gyöngysorok és kagylók mellett nagy számban felhasználták a XIII—XV. századi arab feliratos pénzeket, a XVI— XVII. századi orosz ezüstpénzeket, az osztrák—magyar koronákat. A XIX. század második felében gyakran alkalmazták az ónzsetonokat, lemezkéket is. A XX. század elején a gyönggyel és pénzérmékkel Leányfejdíszek (alsó esuvas) XVIII—XIX. század (Kőhidi Imre reprodukciói) való díszítés mellett előtérbe kerültek a különféle színű szalagok, üvegrudacskák és gombok. A esuvas fafaragás magas színvonalat ért el. Faragással díszítették a rokka részeit, a szövőszéket, a lovak igáját, a nyergeket, kaputartó oszlopokat, a lakóházak párkányzatát, homlokzatát. ivókanalakat, stb. Majdnem minden esuvas falunak' voltak fazekasai Az általuk készített háztartás; edények, játékok — lovacskák, sípok —. aprólékos megmunkálásukkal és finom vonalvezetésükkel tűntek ki. Csuvasiában sokféleképpen hasznosították a nyírfakérget, vesszőt és fa- háncsot. Vesszőből fonták többek között a különféle kosárkákat, háncsból a kis és nagy kosarakat, lábbelit, gyermekjátékokat, nyírfakéregből a szatyrokat, edényeket. A népművészeti hagyományok ápolása, a régi technikák és motívumok felélesztése az 1920-as, 40-es években kezdődött. Szövetkezeteket hoztak létre, ahol a hímzők, szövők faragók és fonók lakossági szükségletre és exportra egyaránt készítettek háziipari termékeket. Az utóbbi években az al- gasevii Paha tere (Gyönyörű hímzés) Gyáriból, a su- merli Fafaragó Műhelyből és a csebokszári tégilagyár fazekas műhelyéből kerülnek ki a legszínvonalasabb és a világ sok országába kerülő népművészeti darabok. Petercsák Tivadar Mihail Szeszpel Verjetek hidat! Rothadó holttestek az utakon, csontost asztalától sárgáll a határ; fojtogat a bomlás nehéz szaga. Élők T ki|i vagytok jövőbe ívelő hidat verjetek, fénylő hidat a pusztulás felett. 11a gyenge lennék, szívem pipacsát tiporja szét vas-talpatok, hadd roppanjon a gerinc guruljanak sz.et csigolyáim, ha leroskadok — s dobjátok le a< uiély be tetemem. Csattog a vers. Kalapácsaié« minden szava: hidat verek. A tettek kora ez. Csak az marad meg, > kinek 'lelke kö, könnye kavics. Csak az haladhat át a hídon, kinek lépte dübörgő-kemény. A gyenge lehull, elsodorja az ár. Rothadó halottak az utakon, csontok asztagától sárga a határ: fojtogat a bomlás nehéz szaga. Élők kik vagytok. jövőbe ívelő hidat verjetek, fényló hidat a pusztulás felelt. Karom elgyengölt, roggyan a térdem, blcsaklik a szó: sopánkodó lett, fo|dre roskad a testem. Röppantson össze vas-talpatok, s dobjátok le a mélybe tetemem: sodorja tova az ár szétpergett csigolyáim. Kijét’. 1921. október. (Cseh Karnly fordítása) (A FELKELÉS I.) Az I szovjetkongresszus határozatot hozott, hogy a kongresszust háromhavoniként össze kell hívni. A Végrehajtó Bizottságnak azonban nem volt sürgős a II. kongresszus összehívása; sejtet, ték. hogy aligha szerzik meg újra a többséget. A két főváros szovjetjének nyomására végül mégis kénytelenek voltak október 20-ra összehívni a kongresszust. Aztán elhalasztottá^ 25-re, mert nem gyűlt össze elég küldött. Lenin minden erejével azon volt, hogy a felkeléssel ne várják meg a kongresszust. Félt, hogy a kormány megelőzi őket. s még a kongresszus előtt lecsap rájuk. Attól, is, hogy újra, meg újra elhalasztják a megnyitást. Attól is, hogy megint belevesznek a vég nélküli vitákba. Különben is üres formaságnak tartotta, hogy a kongresszus vegye át a hatalmat, s csak aztán kezdhetnek akcióba. Mennyivel demokratikusabb ez annál, hogy megszerzik a hatalmat, s átadják a kongresszusnak? Különben is: hivatalosan a kongresz- szusnak sem volt joga, hogy leváltsa a kormányt. Akkor is erőszakhoz kellett voLna folyamodni, mert Kerensz- kij aligha engedelmeskedett volna a kongresszus határozatának. Viszont elszalasztják a kedvező alkalmat, hogy ők támadhatnak, mégpedig váratlanul, az ellenfélnek viszont alkalmat adnak ,a támadásra. Végül is Lenin álláspontja győzött; a felkelést 24-én, éjjelre tűzték ki. A Forradalmi Katonai Bizottság 24- én nem is mozdult, csak a kormány támadásait parírozta. rendkívül nyugodtan, s rendkívül könnyedén. Elfoglalták a bolsevikok nyomdáját? Kiküldtek néhány osztagot, s visszafoglalták. Felhúzták a hidakat? A vörö6gárdisták elkergették a hadapródokat, s újra leengedték a hidakat. Az Auróra parancsot kapott, hogy a kormány utasítása ellenére ne hagyja el Petrográdot. A Bizottság biztosa utasítást adott a telefonközpontnak s a Szmol- nij vonalait újra bekapcsolták. És éjjel kettőkor, pontosan a terv szerint, megindultak az osztagok, hogy elfoglalják a számukra kijelölt célpontokat. A felkelésben két-háromezer matróz. néhány ezer vürösgárdista, s vagy húsz századnyi katona vett részt. Reggelre a Téli Palotán kívül az egész város a kezükben- volt. (A FELKELÉS II.) Október 25. (november 7): 2 óra: Elfoglalják a Nyi- kolajevszkij ás a Balti pályaudvart, több hidat és a centrálét 3 óra 30 perc: Az Auróra lehorgonyoz a Nyiikola- jevszkij-hídnál, szemben a Téli Palotával. A matrózok elfoglalják a hidat. Hajnal: Helsingf őrsből torpedónaszádok hajóznak be a Névára. 6 óra: Elfoglalják az Állami Bankot. 7 óra: Megszállják a tele. fonközpontot. Elfoglalják a Palota-hidat. 8 óra: Elfoglalják a Varsói-hidat. 10 óra: Kerenszkij elhagyja a fővárost. 10 óra: A forradalmi Katonai Bizottság bejelenti, hogy az Ideiglenes Kormányt megdöntötték. 12 óra: Elfoglalják a Má- ria-palotát, s feloszlatják az előpar la mentet. 13 óra: Megszállják a Nyevszkij. proszpektet, s a környező utcákat, a város szívét. 14 óra: Kronstadtból hadihajók érkeznek ötezer matrózzal. A hajók lehorgonyoznak az Auróra mellett. 14 óra 35 perc: megkezdődik a Petrográdi Szovjet rendkívüli ülése. Trockij és Lenin bejelenti az Ideiglenes Kormány bukását, a forradalom győzelmét. 17 óra: elfoglalják a hadügyminisztériumot. Í8 óra: a Téli Palota körül bezárul az ostromgyűrű. 18 óra 30 perc: ultimátumot küldenek a palota védőinek, adják meg magukat. 21 óra: a Péter-Pál erődből. s az Auróráról vaktölténnyel figyelmeztető lövéseket adnak. 21 óra: puskával és géppuskával lövik a Téli Pa-, lotát.
