Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1984. november 7., szerda SEGÍTHET A HIVATÁSÉRZET Tervszerűbb, következetesebb munkára van szükség Feladatok az országos közművelődési tanácskozás után Politikai munkánk már meghonosodott gyakorlata, hogy bizonyos idő elteltével elemezzük korábbi döntésünket, azok napjainkban ható érvényességét. Ilyen vizsgálódás, a határozat és megvalósulásának szem­besítése zajlott a közelmúltban az ország közvélemé­nye előtt, nagy érdeklődéssel kísérve, elsősorban a közmű­velődés munkásai, irányítói, azért felelősséget vállalók szé­les tábora részéről. Egy évtizeddel ezelőtt alakította ki álláspontját a Magyar Szocialista Munkáspárt a közművelődés helyzetéről és fej­lesztésének feladatairól. Az akkori társadalmi, gazdasági fo­lyamatok ismeretében mérlegelte a társadalom műveltségi állapotát, művelődési viszonyait, állást foglalt alapvető ele­mi és gyakorlati kérdésekben, meghatározta az egyes osztá­lyok és a fiatalok körében végzendő közművelődési munkát. Az eltelt tíz esztendő társadalmunk életében, gazdasági helyzetünkben, a minket körülvevő világban egyidőben eredményezett kedvező változásokat, és hozott új ellent­mondásokat vagy élezett ki már meglévőket, érezhető ha­tást gyakorolva kulturális életünkre is. Ez indokolja, hogy nap­jaink egyik központi témá­jává vált a közművelődés, s jelennek meg e témában — néha a szélsőséges megálla­pításoktól sem visszariadó — cikkek, csapnak össze kü­lönböző fórumokon nézetek. Nem az 1974-ben elfogadott közművelődési párthatáro­zat és az akkor tartott konferencia jubileumát ün­nepelni jöttek össze a Par­lamentben az országos köz- művelődési tanácskozás résztvevői sem, hanem an­nak a sürgető igénynek tet­tek eleget, hogy az új hely­zetnek megfelelően értékel­jék a tíz év munkájának 'legfontosabb tapasztalatait, s erre alapozva, az új társa­dalmi, gazdasági és kulturá­lis elemek figyelembevételé­vel, a mai viszonyokhoz és a jövő igényeihez igazítva megjelölték a további ten­nivalókat. Az országos közművelődé­si tanácskozás feladatát tel­jesítette. A szenvedélyes, cse­lekvő türelmetlenséget, fele­lősséget, kritikus és önkriti­kus szellemet tükröző vita, amely jellemzője volt a ta­nácskozásnak, lehetőséget adott egy reális helyzetkép kialakítására, s javaslatokat fogalmazott meg soros teen­dőinket illetően. A munlka azonban nem ért véget, erre utalt a miniszter zárszavá­ban is, amikor bejelentette, hogy dokumentumot dolgoz­nak ki a közművelődés hely­zetéről, amelyet a kormány elé terjesztenek egy három­éves akciótervre vonatkozó javaslattal együtt. S ezt a munkát tovább kell folytat­ni miniden területen, me­gyékben és városokban, üze­mekben és intézményekben, alkotóműhelyekben, minde­nütt, ahol felelősséggel tar­toznak a közművelődésért. Q Heves megyében ilyen át­fogó, a határozat minden eLemének megvalósulását vizsgáló, mélyreható elemző munkára a következő esz­tendőben kerül sor. Ennek előkészületei már megkez­dődtek. Eddigi tapasztala­ink azt igazolják, hogy szű- . kebb hazánkban a közmű­velődési határozat megvaló­sítása jó úton halad, az 1974-ben kidolgozott hosz- szabb távra szóló elképzelés, annak alapelvei és főirányai •ma is érvényesek, s alkal­masak a jövőbeni tevékeny­ség megalapozására. Az el­múlt tíz esztendőnek van­nak olyan eredményei, ame­lyekre joggal lehetünk büsz­kék. Emelkedett a megyénk­ben élők műveltségi színvo­nala, jó irányú szemlélet- változás bontakozott ki, amely élénkítő hatással volt a közművelődésre, a politi­ka, a gazdaság, az alkotó értelmiség hozzáfűződö vi­szonyára. Jelentős sikereket értünk el a kultúra demok­ratizálódásában, a tömegek kulturális igényeinek felkel­tésében és kielégítésében, a fiatalok felkészítésében az általános műveltség és szak­mai tudás befogadására. Nőtt a közművelődés társa- . dalmi súlya, szélesebb kör­ben tudatosult a műveltség szerepe a társadalmi, a gaz­dasági fejlődésben, az élet­mód alakulásában. A párt- határozat és az azt követő közművelődési törvény erő­sítette és segítette azt a fo­lyamatot, hogy a korábbi, jórészt egyirányú közvetí­tést végző, gyakran csak in­tézményekhez kötött nép­művelés váltsa fel a tömeg­szervezetek, a munkahelyek aktivitására és az állampol­gári öntevékenységre egy­aránt építő nyitottabb, kor­szerűbb és demokratikusabb közművelődést. Több kezde­ményezés született az intéz­ményhálózat nyitottabbá té­telére, szakmai színvonalá­nak emelésére. A közoktatás és a közmű­velődés integrációjának kí­sérlete eredménnyel járt az anyagi és a szellemi erők koncentrálására, a művelő­dés iskolán kívüli formái­nak egységes irányítása ma már mint jól bevált forma megyénk tizenhat települé­sén valósult meg, s vált kö­vetendő példává. Erősödött az amatőr művészeti moz­galom. A csoportoknak nagy szerepük van megyénk kul­turális örökségének, hagyo­mányainak ápolásában, to­vábbfejlesztésében, ugyan­akkor hasznos, a szabad idő kulturált eltöltését szolgáló tevékenységet jelentenek tagjainak, bővítik a művé­szetkedvelők, és építők tábo­rát, közösségteremtő funk­ciót töltenek be, és hozzá­járulnak a kulturáltabb ' magatartás kialakításához. Több gárdánk magas művé­szi színvonalon dolgozik, or­szághatáron belül és kívül egyaránt hírnevet szerezve maguknak, gondolok itt a Harlekin bábegyüttesre, a Vidróczkj néptánccsoportra, a fedémesi asszonykórusra, s a Megyei Művelődési Köz­pont Szimfonikus Zenekará­ra és annak kamaraegyütte­sére. A hagyományos műve­lődési formák erősödése mellett újabbak is létjogo­sultságot nyertek, mint pél­dául az olvasótáborok, táncházak, történelemórák a múzeumokban, irodalomta­nítás a könyvtárakban. Meg­élénkült a munkahelyt köz- művelődési tevékenység, nö­vekedett a főhivatású és tiszteletdíjas népművelők száma, művelődési bizottsá­gok alakultak, s közműve­lődési felelősök dolgoznak a munkásszállásokon. Lehetne sorolni tovább azokat az eredményeket, tar­talmi és formai megújulá­sokat, amelyek az elmúlt tíz esztendőt jellemezték, meg­határozó erővel bírtak. Q De a jelzett időből fel­színre kerül egy sor meg­oldásra váró feladat is. Az egyes területeken növeked­tek a feszültségek. H,a az elmúlt egy évtizedet vizs­gáljuk, akkor legalább két szakaszt különböztetünk meg, a kezdeti évek lendü­letes, kezdeményezésektől gazdag periódusát, és az utóbbi évek bizonyos fokú lelassulásiát. Vitatkozom azzal a nézet­tel, amely stagnálásról be­szél, s azzal a hasonlattal különösképp, amely szerint a művelődés úgy stagnál, mint ahogyan azt a feldo­bott kő teszi a levegőben. Azokkal értek egyet, akik lelassulásról beszélnek, a kezdeti évekhez viszonyított tempócsökkenésről, amely elsősorban a mennyiségi mu­tatókban tükröződik. Hami­san ítélnénk meg, lebecsül­nénk a közművelődésben és a közművelődésért becsüle­tesen, szakmai elhivatottság­gal dolgozók munkáját, ha tagadnánk az utóbbi évek eredményeit, a minőségi változásra utaló tendenciá­kat. A gondok — amelyek okait alapos elemző munká­val kell feltárni — össze­függenek nehezebb gazda­sági helyzetünkkel, de nem­csak azzal. Ezt azért hang­súlyozom, mert hajlamosak vagyunk minden problé­mánkat visszavezetni ilyen jellegű nehézségeinkre, azaz tőlünk független okokra. Az igaz, hogy a határozat meg­valósításához jobb, dinami­kusabb gazdaság; hátteret és távlatot feltételeztek — az akkori helyzet ismereté­ben joggal — a döntéshoza­talkor, s ez nem a várt­nak megfelelően alakult. Addig amíg a kezdeti évek­ben jelentősen emelkedett a köziművelődésre szánt anya­gi erő, a VI. ötéves terv időszakra már csak a szin­ten tartást tudtuk megcéloz­ni. De az is igaz, hogy a Központi Bizottság határo­zata után nem vált teljessé és egyenletessé a szemlélet- változás, sok helyütt kam­pányfeladatként kezelték a közművelődési munkát, s a társadalmi munkamegosztás sem volt mentes a problé­máktól. o Ebben a szakaszban job­ban előjöttek a már koráb­ban is feszítő gondok. Ide so­rolható a közművelődésben dolgozók nem kellő megbe­csülése, amivel összefüggés­be hozható a körükben ta­pasztalható magas fluktuá­ció. Sok még a szakképzet- len a pályán, nem megoldott a képzés és a továbbképzés. Az intézményi háttér fejlesz­tését sem sikerült elképzelé­seink szerint megvalósíta­ni. Bár sor került több kor­szerű létesítmény átadására — Mátra Művelődési Köz­pont, szihalmi művelődési ház. besenyőtelki általános művelődési központ, egri If­júsági Ház — döntő válto­zás nem történt. Művelődési intézményeink egy része el­avult. felújításra szorul. To­vábbra is komoly gondokkal küzd a megyeszékhely, s nem történt lényeges javu­lás Hatvan városban sem. Nehéz körülmények között dolgozik a megyei levéltár, a Megyei Könyvtár, s a Me­gyei Múzeumi Szervezet. Nem sikerült maradéktala­nul megvalósítani a közmű­velődés tartalmának korsze­rűsítését, a valóságos mű­velődési igények megisme­rését és kielégítését, az egyes rétegeknek megfelelő célirá­nyos munkavégzést. Van még mit tenni a tömegek kulturált szórakoztatása ér­dekében. mert az ma még elmarad a közművelődés egyéb területeinek fejlődésé­től. Van olyan nézet, amely csak megtűrt, szükséges rossznak tartja, s nem érzé­keli. hogy a tartalmas ki- kapcsolódás a tömegek jogos kielégítésre váró igénve. © A közeljövőben nem vár­ható. hogy a közművelődés anyagi bázisa számottevően javuljon. Ugyanakkor társa­dalmunk követelménye a közművelődéssel szemben nem csökken, hanem növek­szik, továbbra is érvényesek a közművelődési párthatá­rozatban és a közművelődé­si’ törvényben megfogalma­zott célok. Gondjainkat lát­va joggal vetődhet fe] a kérdés: megvalósíthatók-e mindezek. Meg! De csak egy sokkal tervszerűbb és követ­kezetesebb munkával. Job­ban és célirányosabban keli felhasználni meglevő anyagi eszközeinket, működtetni meglevő intézményeinket, a vállalatoknak. a szövetkeze­teknek, a munkahelyeknek többet kell tenniük dolgozó­ik művelődéséért. Ehhez töretlen érdekük fűződik. Je­lentős gondjaikon csak részben segít az egri Gár­donyi Géza Színház rekonst­rukciójának befejezése, a Megyei Művelődési Központ felújítása, s Hatvanban a Grassalkovich kastély foko­zatos átalakítása közműve­lődési célokra. Ezért keresni kell más megoldásokat is. Komoly lehetőségeket rejt az iskolák és a közművelődé­si intézmények kapcsolatai­nak további erősítése, a vál­lalatok, az intézmények, a pártszékházak. a tömegszer­vezetek és mozgalmak meg­levő helyiségeinek jobb, e célra is történő kihasználá­sa. A közművelődés fejleszté­sének fontos ösztönzője a társadalmasítás a demokra­tizmus további kibontakoz­tatása. Ennek feltétele az irányító munka színvonalá­nak javítása, a lakossági kezdeményezések iránti nyi­tottság, a bürokratikus vo­nások megszüntetése, célsze­rűbb munkamegosztás az irányítás különböző szintjei között, és fontos eleme a társadalmi testületek érdemi tevékenysége. Gyakran hallani új kezde­ményezésekről, klubok meg­alakulásáról, egyes rétegek kulturális igényének kielé­gítése céljából alakult kis közösségekről, kulturális vállalkozásokról. Ezeket a törekvéseket itt megyénkben is a 'művelődéspolitikai cél­jainkkal összhangban támo­gatni kell. Nem a tilalomfák állításán kell fáradozni, ha­nem azon, hogy ezek a kö­zösségek tartalmas munkát végezzenek, építve a műve­lődök aktivitására, öntevé­kenységére. A közművelődés demokra­tizmusának, mozgalmi jellegé­nek erősítésében megkülön­böztetett szerepet töltenek be a társadalmi szervezetek — kiemelten a szakszerveze­tek, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Haza­fias Népfront, és a szövetke­zetek. Fontos munkájuk jobb koordinálása, saját felada­taik egyértelmű megfogalma­zása, színvonalas elvégzése. A közművelődés további fejlődésében, tartalmi meg­újításában meghatározó sze­repe van az e területen dol­gozók hivatástudatának, fel- készültségének, személyes példamutatásának. Megyénk­ben egyik. legfontosabb fel­adat a képesítés nélküli dol­gozók létszámának csökken­tése. Ezt elsősorban úgy kell megoldani, hogy bizto­sítják a továbbtanulást, il­letve erre ösztönözzük a már pályán levő, de még diplo­mával nem rendelkezőket. © A jobb munkaszervezés megköveteli a közművelődé­si dolgozók, a már diplo­mával rendelkezők szakmai továbbképzésének rendsze­ressebbé tételét, politikai felkészültségének, tájéko­zottságának javítását, az ön­művelési igények kialakítá­sát. S nem utolsósorban fog­lalkozni kell élet- és mun­kakörülményeik javításával. Törekedni kell arra, hogy a főhivatású dolgozók mellett az értelmiségiek közül minél többen vállaljanak szerepet a közművelődésben, kama­toztassák felkészültségüket e területen is. bővíteni kell az intézményekhez kötődő társadalmi bázist, egyértel­műbbé kell tenni a társadal­mi vezetőségek, testületek hatáskörét. Csak egy felkészült, ma­gas színvonalú szakmai, po­litikai műveltséggel, kellő' önbizalommal rendelkező népművelő gárda képes cél­kitűzéseink megvalósításá­ra. ezért legfontosabb fel­adatunk ennek biztosítása. A kulturális intézmények­nek bátrabban kell vállalni­uk ,a műveltség — benne a politikai, az ideológiai, az esztétikai, a műszaki kultú­ra — új értékeinek megis­mertetését és terjesztését. A művelődés egészének és az egyes elemeinek legalább olyan mozgásban, átalaku­lásban kell lennie, mint amilyenben van a gazda­ság, vagy maga az egész társadalom. Ezt csak a kü- lönböző ágazatokban működő kulturális intézmények te­vékenységének jobb össze­hangolásával. szemléleti egy-* ségének erősítésével lehet el­érni. A tervezés, a szerve­zés során az eddigi szétta­goltság. az esetenkénti eb szigeteltség helyett az intéz­mények, a szervezetek, illet­ve a kulturális szolgáltatá­sok egymásba kapcsolódó rendszerében kell gondol­kodni, amelyben egyaránt fontos valamennyi tudomá­nyos, oktatási, művészeti és közművelődési intézmény, szervezet, alkotóműhely, va­lamint tömegkommuniká­ciós eszköz. Kiss Sándor Kolacskcvszky Lajos: Az új rend bölcsőjénél IX 8. Pártiroda — a városházán Az új alispán: dr. Bartha István (meghalt 1948-ban), megyei főjegyző: dr. Jab- lonszky György, új árvaszé­ki elnök: dr. Szelényi Já­nos, megyei főlevéltáros: Kolacskovszky Lajos, egri járási főszolgabíró (később járási főjegyző): Podányi Sándor, a törvényszék új elnöke: dr. Pataky István, pénzügyi igazgató: Szalay Pál, adóhivatali főnök: Pet- ruska Vilmos, városi és me­gyei rendőrkapitány: Dancza János, postaigazgató: Ud­vardy Jenő. Utasításuk rö­vid, de velős: Videant consu- les ne quid res publica det­riment! capiat! Ügyeljenek a konzulok, nehogy kárt szenvedjen a közügy! Dr. Takács László meg­maradt továbbra is polgár- mesternek. Az üresedésben lévő városi főjegyző állást utóbb, a városi képviselő­testület április 21-én meg­tartott közgyűlésén az egri születésű Korompai János­sal töltötték be. A város (Egyszersmind a vármegye) élelmezési teendőinek ellá­tását Szabó Sándor vállalta. Am a megyei közigazgatás elindítása mindjárt elöljá­rójában csaknem leküzdhe­tetlen akadályba ütközött. A megyeházat ugyanis a vörös katonai parancsnokság ja­nuár 1-én lefoglalni kényte­len. A megye egyelőre a jegy­zői tanfolyam házában húz­ta meg magát. Igaz, hogy itt csupa rom, törmelék minden. Az új kormány Milassyn Kornélt még január 4-én főispánnak nevezte ki. Az új főispán január 16-án mu­tatkozott be a megyei tiszt­viselőkarnak. Budapest végre február 12-én felszabadult, s az orosz katonai parancsnokság négy nappal később, azaz február 16-án már kiürítette a me­gyeházat. A megye azonban csak március l-én költözött vissza. A közalkalmazottak iga­zolása tárgyában a 15/1945 ME. sz. kormányrendelet intézkedik. Az igazoló bi­zottság feladata, kirostálni a íasjszta és németbarát egyé­neket, A bizottság a volt főispáni lakban ülésezik. Elnöke: dr. Ágoston Julián szerzetes-tanár, előadó: dr. Szelényi János, árvaszéki elnök: Sok a munka; a bi­zottság hónapokon át nap mint nap ülésezik. A haza- árulókat, a háborús bűnö­söket a népbíróság vonta felelősségre. Ez Egerben áp­rilis 11-én alakult meg; elő­ször tárgyalt április 16-án. Elnök: dr. Imregh Lajos, népügyész: dr. Tóth Sándor. Népbírósági tagok :dr. Vár­helyi Sándor, Kormos Sán­dor, Kottái Izsó, Tóth Peták János, Karaszek Mihály, Pe­dert Ferenc, Cserháti And­rás, Nagy Béla, Vályi Ist­ván, Balázs Sándor. A tár­gyalások színhelye a tör­vényszék esküdtszéki terme. Az ún. földigénylő bizott­ságok azonnal megkezdték működésüket, mihelyt az al­ispán visszakapta a megye­házát. A város új képviselőtes­tülete április 7-én díszes külsőségek közt alakult meg, az érsek, a főispán, az al­ispán jelenlétében. A Him­nuszt és befejezésképp a Szózatot az Egri Dalkör énekelte. Megnyitó beszédet a polgármester mondott. Ezt követte az állandó választ­mány tagjainak a megvá­lasztása. Utolsó két prog­rampont a demokratikus pártok és a szakszervezetek képviselőinek felszólalásai és az indítványok. A városi képviselőtestület megalakul­ván, a Nemzeti Bizottság ügyköre igen leszűkült; a bizottság ezentúl alig igaz­gat, inkább ellenőriz. Ellen­őrzi a hivatalok működését. Ezenközben persze teljes erővel megindult a pártok szervezkedése mind a város­ban, mind szerte a megyé­ben. A Független Kisgazda Párt ezentúl is Milassyn Kornélt vallotta vezérének. A szociáldemokratákat Si­mon Ferenc nyomdász szer­vezte meg, Ináig Márton és Okos Miklós későbbi szo­ciáldemokrata megyei párt­titkár segítségével. Az egri, majd a megyei kommunista párt megalakulása dr. Kar­dos László, illetve Csirmaz Dezső érdeme. A kommunis­ta pártiroda először a vá­rosházán, (a mai iktatóban), majd az egykori Vitézi Szék házában (Széchenyi u. 23.) ütötte fel sátorfáját. Kiált­ványa a következő: „Ma­gyarok! Munkások! Munkás­nők! Elvtársak! Evtársnők! A rabbilincsek lehullottak. Saját sorsunk felett magunk határozhatunk. Csak egy út van: végezni a \kapitalizmus, a feudális reakció, a fasiz­mus kizsákmányoló politi­kájával. Egyedül ű Magyar Kommunista Párt hivatott arra, hogy a dolgozó pa­rasztok, munkások és szel­lemi munkások demokrati­kus Magyarországát felépít­se. Sorakozzatok fel a vilá­got megváltó szabadság, egyenlőség vörös zászlaja alá, hogy a sárba tiport és megcsúfolt krisztusi tanokat ismét valóra válthassuk. Vá­lasszatok! Szabadon élni — vagy rabságban megsemmi­sülni! Proletárok, egyesül­jetek! Magyar Kommunista Párt Egri Szervezete (Szé­chenyi u. 23.). A Nemzeti Parasztpárt Heves megyei tagozata ja­nuár 28-án született meg; elnök: Tóth Peták János, egri földműves. Az Egri Polgárok Pártja február 4-én tartotta alakuló köz­gyűlését; ezt dr. Négyessy Árpád teremtette meg. Párt­elnök: Braun Károly, volt egri polgármester. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom