Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-04 / 260. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. november 4., vasárnap 3* Világítótestek a Lyceum elé — Nosztalgia postaládák — Utca­névtáblák — Városszépítés Egy követendő példa nyomában Kerékvető a Bródy Sándor utcában (Fotó: Perl Márton) A leglátványosabb munkát a Dobó téri vilá­gítótestek tartószerkezetei jelenteíték ... Nemrégiben egy rádióriportban hangzott el, hogy Budapest akkor léphet igazán a világvárosok sorába, ha a fővárosiak képesek lesznek a múlt századbeli bel­városi épületek felújiására. Mindez épülő, szépülő me­gyeszékhelyünk kapcsán jutott újra eszembe. Szinte alig múlik el esztendő, hogy valamire őszinte jó ér­zéssel rá ne csodálkozhatánk. Mostanság például a Za- lár utca jelent kellemes meglepetést. A felújított bel­városi házak, a tetszetős foghíj-beépítések tovább nö­velik azt az értéket, ami Eger idegenforgalmi vonzá­sában eddig is szerepet játszott. Az Egri Városszépítő Egyesület 1982 évi megalakulása óta pedig mintha na­gyobb lendületet kapott volna ez a — túlzás nélkül le­írhatjuk — Európa-szerte megcsodált munka. S ezen belül is akad mások számára is tanulságos, követendő példa. így többek között az Egri Városszépítő Egyesület és az öntödei Vállalat Egri Vasöntödéjének kapcso­lata. TÉVES HIEDELMEK Ez az általunk veszedel­mesnek minősített, a foly­vást ugrásra késznek, zsák­mányra éhesnek, szüntelenül vérengzőnek kikiáltott lény bennünk él, magunk terem­tettük, reakcióink sorozata szülte, indokolatlan félsze- ink, riadozásaink nyomán formálta csapongó fantá­ziánk. Esküszünk rá, hogy van, méghozzá magunkból kive­títve acsarog ránk, borzolva idegeinket, torzítva cseleke­deteinket. Futunk is előle, mind re­ményvesztettebben, feladva tisztes elveinket, megtagad­va valaha markáns karak­terünket, s energiáink zö­mét pazaroljuk arra, hogy meneküljünk tőle. hogy vé­dőfalakat emeljünk ellene. Egy képzelet mintázta fan­tom ellen hadakozva. .. o Lassan másfél évtizede ismerjük egymást, s ha találkozunk, akkor felsora­koztatjuk kesergéseinket. egymásnak tálaljuk közér­dekűnek tűnő gondjainkat, füstölgőnk a mindmáig meg­oldatlan visszásságok miatt. Kíváncsian figyelem való­ságízű élményeit, ám akarat­lanul is rádöbbenek, hogy időnként a nyitott ajtót lesi, mintha attól tartana: valaki fültanúja lehet diskurzusunk­nak. Rámordulok arra a Far- ■asra, de hiába, mert ő rá- estálja teljesen felesleges ' vatoskodását. Hány riportalanyom osto­rozta előttem kiskirály típu­sú főnöke szeszélyeit, önké­nyességtől fűtött tetteit. Záporoztak a többnyire jo­gos kritikai megjegyzések, társítva a tűrés magasisko­lájának nem éppen szívde­rítő stációival. Előbb per­sze meg kellett ígérnem, hogy némaságot fogadok s az őszintén tálalt információ­kat hétpecsétes titokként őr­zöm. Igeneltem, így sem vesz­tek kárba, mivel a hétköz­napok hamisítatlan ízeivel fűszerezik az általános han- goltságú írások ok-okozat láncolatát. Űj üzem épül Százha­lombattán a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál a kőolaj- termékek hasznosítását szol­gáló program keretében. A benzin feldolgozása, úgyne­Aztán ránk nyitott az az utált kényúr. Partnereim villámló tekintete bárány- szelídségűre váltott, derekuk gyakorlottan hajlott, s indult a feltétlen reflexszé rögző­dött szerepjátszás. Érveltem, helyettük is fáj­laltam önként vállalt gyöt­rődéseiket, értéktelenné szürkült éveiket. A korrekt ellentmondás vágyát szorí­tottam bennük, de minden kísérletem udvarias elutasí­tásba torkollott. Kellett a túlóra, az elis­merést sugárzó jellemzés, a soha nem késő fizetéseme­lés, egyszóval mindaz, amit csak így reméltek ma­guknak. Aprópénzért áldozva a kiegyensúlyozottság, az ér­demi munkára serkentő benső béke kincseit. Olyan fillérekért, amelyeket hosz- szabb távon hatványozottan visszanyertek volna. Értetlenül néztek, s csak azt a támadásra lendülő ve­szedelmes négylábút látták. e Sajnos a példatár igen terjedelmes, s egyre-másra gazdagszik. Emlegethetném azokat a kivizsgálási jegy­zőkönyveket, amelyek meg- íratlanok maradtak, mert a szóban készséggel megnyilat- kozók visszarettentek a nyílt színvallástól. Nem hitték el: csak ekképp szabadulhatnak meg tirannus-direktoruktól, aki pokollá tette napjaikat. Nyilvános értekezleteken ugyanők méltatták a tantes­tület demokratikus légkörét, az irányítás humánus han- goltságát, maguknak mélyít­ve tovább azt a vermet, amelyből aligha mászhat­nak ki. Nem új séma ez, de mind több változatban is­métlődik. „Hősei” beosztott nevelők, akiket az egyértel­mű kiállás kínnal viselt béklyóiktól szabadított volna meg, ám ők mindenütt azt a soha nem volt Ordast les­ték, kutatták. Ezért lapultak, idomultak, s hajdani illúzióikra már nem is emlékezve, kiábrán­dultán, reményvesztetten, hitszegényen állnak a kated­rára szólni mindarról, ami nemcsak szép, hanem igaz is. amiért érdemes küzdeni. vezett reformálása során keletkezett kivonatból, az eddig nem teljesen haszno­sított xilolból gyárt érté­kes vegyipari alapanyagot, ortoxilolt. E vegyületből ki­Ök, akik réges-rég zátony­ra futottak, ők, akik megri­adnak minden jó szándékú kezdeményezéstől, akik rend­bontást sejtenek a tisztelet­tudóan, de karakánul meg­fogalmazott nemek mögött is. o De sokszor vitatkoztam velük, értük perelve, elté- kozolt értékeikért kardos­kodva. Tisztáztam: másokkal együtt nem az itt a kemény fal, hajrá neki és törd a fe­jed elvét és gyakorlatát hir­detem, nem az öncélú vag- dalkozást apoteizálom, ha­nem az értelmes, a szövet­ségesekre is lelő konfliktus- vállalást propagálom, azt, amely nélkül aligha halad előbbre a világ, azt, amely nélkül pocsolyává bűzlik a kristálytiszta ivóvíz, azt, amely szabad röptét kínál a szellemnek, az alkotó aka­ratnak, azt, amely törvény­szerűen száműzi az infarktus egyik legveszélyesebb rizi­kófaktorát, azt, amely nyu­galommal telít bennünket, s nyílt tekintettel ajándékoz meg valamennyiünket, azt, amely a kárvallottakból nyerteseket mintáz, azt, amely száműzi az émelyítő frázisokat, és hús-vér tarta­lommal tölti meg olykor megkopott szavainkat. De messzire téblábolunk innen, hiszen minden fele­lősségteljes döntés előtt ön- rombolóan meghunyászko­dunk, bizalmatlanul mére­getve a többieket, vészt szi­matolva, vihart jósolva ak­kor is, amikor szemet gyö­nyörködtető bárányfelhők fodrozódnak az égen, ellen­félnek vélve azokat is, akik értő társaink lehetnének. Tesszük konokul, maka­csul, mert mindenütt azt a magunk által teremtett, azt a félszeinkből formált, azt a belőlünk kivetetett Farkast érezzük, azt, amit képzele­tünk kreált, ami nincs. Megéri, érdemes...? sebb mennyiséget — évi 12 ezer tonnányit — eddig is készítettek, az 1986-tól ter­melő új üzem azonban — ugyanannyi reformált ben­zin felhasználásával — 44 ezer tonnát gyárt belőle. A csaknem 750 millió fo­rintos beruházás 1986-ban fejeződik be. — Még az egyesület meg sem alakult — mondja Soós István igazgató —, amikor az egri vármúzeum kérésére már foglalkoztunk ezekkel a hagyományőrző feladatokkal. Akkoriban az elég nagy hírverést kapott akár a helyi sajtó, akár a televízió részéről is úgy, hogy gondolom, sokan emlékeznek még rá. Az 1552-es csatá" ban használatos ágyúkat kellett újraformáznunk, a hozzávaló golyókkal együtt. — Ez 1980-ban volt. Két évvel később a városszépítő egyesület megalakulásakor azonnal beválasztották a ve­zetőségbe ... — Annál is inkább öröm­mel vállaltam ezt a felada­tot. mert ismertem a kollé­gáim lokálpatriotizmusát, ami biztosíték volt arra, hogy ez a gyár nagy támasza lőhet ennek a nemes törek­vésű társadalmi szervezet­nek. Azóta már huszonket- ten léptek soraink közé az öntödéből, s két. szocialista brigád kollektívája is bead­ta a tagfelvételi lapot S ehhez még tartozik annyi történelem is, hogy az 1912­,ben alakult az öntödében ké­szültek az utcanévtáblák. — Mi minden dicséri en­nek a lelkes társaságnak a keze munkáját? — Egy lajosvárosi ház udvarán találtunk rá arra a kerti padra. amelynek min­tája alapján elkészítettük azoknak a pihenő ülőkéknek a lábait, ami most a Dobó téren . s a főiskola előtti parkban található. Egyelőre csak a Dobó térre, bronz­ból öntöttük ki az utcanév­táblákat. A későbbiekben lépcsőzetesen az egész bel­várost ellátjuk hasonlóval, iha nem is bronzból, de vas­öntvényekből. Nemrégiben helyezték ki a Bródy Sán­dor utcába a kerékvetőket, amik szintén itt készültek. Ebből dolgozóink is vásá­roltak. aminek azért is örü­lünk, mert bárhová is te­szik. tudjuk, hogy ezzel to­vább gazdagodik a város. A leglátványosabb városszé. pítő munkát a Dobó téri vi­lágítótestek öntött tartószer­kezetei jelentették. — Mindez mivel folytató­dik a jövőben? — Már elkészültek a Lí­ceum előtti sétány megvi­lágítására szolgáló tartó- szerkezetek is. Most az ösz- szeszerelési munkálatoknál tartunk, de nemsokára ezek is a helyükre kerülnek. Elöl­járóban annyit, hogy eltér­nek a Dobó téri lámpaosz­lopoktól, s bizonyára ezek is megnyerik majd az egri­ek tetszését. Persze, azt is el kell mondani, hogy mind­ez nem kizárólag az öntö­de munkája. Az Egri Város­szépítő Egyesületben mások is szívesen vállalnak felada­tokat. így többek között a Csepel Autó Egri Gyára, vagy akár az ÉMÁSZ, akár a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, s a vá­rosi tanács Mélyépítő Üze­me. Véletlenül sem akarok senkit kihagyni a sorból — most hirtelen ezek jutottak eszembe —. már csak azért sem. mert az a tapasztalat, hogy akármelyik intézmény­hez fordulok, szívesen segí­tenek — Visszatérve az öntödére, azt se hallgassuk el, hogy ezeknek a munkáknak a többsége társadalmi válla­lásként készül. — Elég szépen profitálunk mi ezekből, hiszen nevün­ket megismerik országszer­te. Nem véletlen, hogy szá­mos megrendelés érkezik az egrihez hasonló munkákra, így többek között Győrből, Sopronból, Miskolcról, Nem. régiben elkészítettük egy úgynevezett nosztalgia pos­taláda tervét Ez iránt is nagy az érdeklődés. A pos­tával már egyeztettük, hogy használható. Természe­tesen ezt is először Eger­ben helyezzük el. Ezenkí­vül a városszépítő munkák egy-egy darabját kiállítjuk gyárunk udvarán. Kis Szabó Ervin Pécsi István Új üzem épül Százhalombattán Kolacskovszky Lajos: Az új rend bölcsőjénél IX/6. Terjedelmes veszteség lista A Gilitka-kápolnát is, a borsodszentmártoni magá­nyos, öreg templomot is a németek gyalázatosán meg­rongálták. A Gilitkát egri Bornemissza-cserkészek két­heti ingyen munkával 1948 júniusában állították helyre. Szilvásváradnál, amely már Borsodhoz tartozik, vö­rösek és németek közt de­cember 16—18-ára került sor fegyveres mérkőzésre. Egerben a város 5400 épülete közül a harcok kö­vetkeztében könnyebben sé­rült 3700 ház, tehát a házak majd hetven százaléka, sú­lyosabban 190, vagyis az épületek 0,37 százaléka. Az 53 műemlékszerű1 városi épület közül kisebb rongá­lást szenvedett 11, súlyosab­bat hét. egy épület rommá vált. A cserépkárt hivatalo­san 600 000 darabra becsü­lik, az üvegkár hozzávetőle­gesen 30 000 négyzetméter ablaküveg. Ezek 1938 évi értékben összesen ötmillió pengőt képviselnek. A hidak közül elpusztult kilenc patakhíd. két pataki gyaloghíd, egy vasúti patak­híd, egy vasúti felüljáró híd, két nagyobb áteresz. Ezeket mind a németek robbantot­ták fel. A kár 1948. évi ér­tékben 400 ezer pengő. Utcaburkolat, villamoshá­lózat, vízvezetékek és csator­nák tönkremenése által hoz­závetőlegesen 100 ezer pen- gőnyi, kárt szenvedtünk. Egyidejűleg elpusztult a városi kertészet is. Emberéletben körülbelül 460 személyt vesztettünk. Vöröskatona több mint 300 esett, el a város körüli har­cokban. Civil férfi meghalt kb. 96, nő 48, 10 éven alu­li gyermek 16. A felnémeti náci visszavo­nulás megrendíti a sirolci pontot is. Sírok fontos útcsomópont, ezért a németek itt kemé­nyen harcoltak november 30-tól kezdve december 12-ig. A község felét a né­metek, felét a szovjet kato­naság uralta. 113 ház meg­sérült, köztük a községháza, a parókia, a Hangya, a le­venteotthon. A templom is megrongálódott. A mellék- épületek 75 százaléka pusz­tult el. Hét híd ugyancsak elpusztult. Egy ember meg­halt. A szomszéd Kőkút-puszta majdnem teljesen megsem­misült. A németek, miután Siro- kot feladni kényszerültek, oly gyorsan vonultak el Sal­gótarján felé, hogy a külön­ben nagy kiterjedésű péter - vásári járásban alig egy-két helyen került sor komolyabb puskázásra. Bükkszéken két ház, Er- dőkövesden 47 szenvedett kisebb kárt. Terpesen 3, Mátraderecskén 8—10 sérült meg súlyosabban; Istenme­zején 13 súlyosan, 58 kevés­bé rongálódott meg. Szajlán mindössze két háznak esett komolyabb baja. Váraszón ugyancsak két épület kapott találatot, két ház csupán ablakkárt szenvedett. Sze­derkénypusztára már job­ban rá járt a rúd. Itt hiva­talosan hat erősebben. 18 kevésbé sérült házat írtak össze. Nagybátonyban. Ma- conkán megint csak két há­zat viselt meg komolyab­ban a háború, 35 ház jelen­téktelen sérülést szenvedett. A bükkszenterzsébeti 70 ház megrongálódását repü- lögéptámadás okozta. Mátra- ballán egy nő, Nádújfalun egy 15 éves leány halt meg. December 24-én a járási székhely, Pétervására is fel­szabadult. Első orosz pa­rancsnoka Cserkov őrnagy. A megye lakossága min­denütt reménykedve várta a szovjet csapatokat. Füzes­abony. Besenyőtelek. Dor­mánd pláne lelkesedett! Csupán Mátraszentimre ki­vétel. Itt az elvonulófélben lévő németek lógós Horthy- katonákból és leventékből partizáncsoportot szervez­tek, s ellátók azt bőven ru­hával, élelemmel, fegyver­rel. De a vörösök idejében neszét vették a dolognak és a társaságot vezetőjükkel együtt elfogták. összesen 74 (csupa 17—45 év közötti) egyén került hurokra. Ez tör­tént december 16—18-a közt. Fél hónappal később két ej­tőernyős német, abban a hi- szemben, hogy cinkostársaik még tartják magukat a Mátra erdőségeiben,, újabb fegyvereket és élelemcsoma­gokat hozott a faluba; a szovjet katonák persze egy­kettőre ártalmatlanná tet­ték mindkettőt. Mátraszentimrén 30 házat ért telitalálat, a templom is megsérült. Az utolsó nagyobb harcok színhelye Pásztó, Hasznos, Tar vidéke. Mindhárom köz­ségbe december 17-én vo­nultak be a szovjet csapatok. Szurdokpüspöki, felől jöttek és Salgótarján felé távoztak. Hasznoson, a faluiban négy ház rongálódott meg, a te­lepen L20 ház közül 117; tíz egyén meghalt, 12 megsebe­sült. Pásztón harc nem volt. de belövések következtében elpusztult 41 egyén, megse­besült 16. Taron nem a fa­luban. de az annak szélén húzódó hegyekben harcol­tak; három civil meghalt, öt megsebesült. A vármegye végre felsza­badult a német iga alól! Hála és köszönet érte a II. ukrán hadseregnek, illet­ve főparancsnokának; Mali- novszkij marsallnak, aki a Felvidék felszabadítását kap­ta feladatul. Az alispánhoz befutott hi­vatalos jelentések szerint « vármegye 119 községe közül 85 szenvedett kisebb-na- gyobb kárt, lakóházakban, középületekben, utakban, hi­dakban. A csúnyán helyben­hagyott Füzesabonyon, Dor- mándon. Besenyőtelken, Tó­falun, Sírokon kívül igen megviselte a háború Tisza­füredet, Poroszlót, Csányt, Apcot. Pásztót is. Tiszafüre­den 120 ház rongálódott meg. Poroszlón 112. Csány a légi bombázás és. robban­tások miatt kb. három és fél-négymillió pengő kárt szenvedett, Apcon négy la­kóház súlyosan, 35—40 könnyedén sérült, Pásztón 145 ház kapott belövést. há­rom hidat a németek meg­semmisítettek. (Folytatjuk) Féljünk-e a Farkastól?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom