Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-28 / 279. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. november 28., szerda »I >J=i A HARLEKIN JUBILEUMA Bábszínház születik Kell még a segítség Húsz évvel ezelőtt jött létre az egri Harlekin bábegyüttes. Rövid idő alatt a szakmai érdeklődés középpontjába került. Bejárta hazánk, Csehszlovákia, Lengyelország, Ausztria, Finnország és Észak-Afrika pódiumait. Sok fellépést vállalt, de még többre lett volna igény. Továbblépni amatőrként nem lehetett. A Harlekin bábegyüttes 1985 januárjától az egri Gárdonyi Géza Színház önálló bábtagozata lesz. Az évforduló napjának délelőttjét „munkával” töltik a bábosok. Ez nekik öröm. Szerencsére másoknak is. Legalábbis ez látszik a gyerekek arcán, akik zsúfolásig megtöltik a Harlekin „főhadiszállását”, a megyei úttörőház nagytermét. A játszóház mai programja: bábkészítés. Mario- nett-struccok készülnek félbevágott pingponglabdákból, mosolygós kartonbábuk arca kap pirospozs- gót az ecsetek simogatásá- tól. — A struccomnak rövi- debb az egyik lába — állapítja meg szomorúan egy kislány, de percek után visz- szatér jókedve, mert megérkezik egy bábos és pillanatok alatt elvégzi az „ortopédiai” beavatkozást. A kicsikhez lépek. — Serfőző Mónika vagyok — mondja. A szomszédunk . „harlekines”, ő szólt, hogy jöjjek el, mert érdemes. — Megérte? — Persze. Ha a barátnőm feljön hozzánk, megtanítom őt is bábot készíteni. — Ilyen könnyen boldogulsz? — Még csak kicsit megy jól, de máskor is itt leszek, akkor tudni fogom. Nagy munkában van egy másik asztal gyermektársasága is. A legkisebb ügyetlenkedik a ragasztóval, de ő sem távozik üres kézzel. Kökény Matild, a fekete hajú „nagylány”, amikor elkészül a bábujával a kicsi felé nyújtja. Szó nélkül zajlik le az ajándékozás — mindketten süketnémák. — Minden foglalkozásra elhozzuk a gyerekeket — mondja Mlinkó Erzsébet, a siketek tanárnénije. Az egészségeseknek ez az egyik legszebb játék. Hát még nekik! Kedvükre ügyeskedhetnek, és ami kész, a sajátjuk marad. Az élettelen anyagból emberformát alkotnak, elhiszik, hogy él, hogy a barátjuk. — Tizenkilenc éves korom óta népművelőként dolgozom — mondja Demeter Zsuzsa, az együttes művészeti vezetője, az UNIMA, vagyis a Nemzetközi Bábművész Szövetség magyarországi titkára. — A fiatalos lelkesedés, a „Váltsuk meg a világot!” jelmondat a Megyei Művelődési Központból vidékre hajtott. Horton jöttem rá, hogy kevés az általános ismeret, legalább egy művészeti ágban mélyebb tudásra kell szert tennem. Számomra ez a báb lett. Gyermekkori élményeim — bátyám készítette parányi paraván mögött tartottunk „előadásokat”, édesanyámmal jártunk az igazi bábszínházban is — orientálhattak választásomban. A horti gyerekekkel választottunk egy darabot: Milan Pavlik Papírlovacskáját. Olyan alakokat készítettünk, mintha a mesekönyv illusztrációi mozogtak volna. Első nekifutásra megnyertük az úttörő kulturális seregszemle csillebérci döntőjét Ezután visz- szakerültem Egerbe. Közép- iskolásokkal alakítottuk meg a Harlekint. Húsz év telt ed azóta. Fenntartónk volt az MMK, az SZMT, a KISZÖV. Különösen jó és hasznos a kapcsolatunk az úttörőházzal, jelenlegi házigazdánkkal. — Kimagasló tehetségek is szerepelnek az együttesben. Hogyan talált rájuk? — A szerencse hozta így. Olyanok jöttek a csoportba, akik nemcsak lelkesek. Nem egy tagunk 14 éves kora óta minden szabad idejét nekünk áldozva ugyanolyan jó bábkészítő lett, mint amilyen ragyogó színész. Lova- sy Lászlót és feleségét, Lénán Andrást, Baloghné Stuth Zsuzsát kell kiemelnem. 4' — Hazánkban nincs hagyománya a bábművészeinek. Nem érzi hátrányát, hogy nem vájtfülűeknek játszanak? — A gyerekek nem törődnek a tradíciókkal. Fogékonyak mindenfajta absztrakcióra, mert még nem rontották el őket. Ha Valami kék, nem kérdezik, hogy miért nem lila, hanem úgy fogadják el. A felnőttek mindenben értelmet keresnek, ezért hajlamosak a belemagyará- zásra. Nem tanulták meg ezt a nyelvet, a báb többnyire kimaradt a gyerekkorukból. — Vagyis rossz a magyar felnőttközönség ? — Én olyannak szeretem őket, amilyenek. Nekünk hozzájuk kell közelférkőznünk. Ez nem reménytelen vállalkozás. Néha úgy éreztük, sikerült is. — Külföldi kollégáinak — úgy tudom — könnyebb a dolga ... — Jobb fórumaik vannak. A környező országokban 30—40 bábszínház működik, nálunk kettő. Mi leszünk a harmadikok. Tíz év alatt, ha ez a szám nem háromszoro- zódik meg, rosszul dolgoztunk. — Mit jelent a profivá válás? — Módunk lesz jobban kielégíteni az igényeket. Tizenkét tagunk hivatásossá válik. Hatan bábszínészek, négyen „műhelyesek” lesznek, de rájuk is lehet számítani a paraván mögött. — Megmarad az amatőr társulat is? — önálló műsorokkal is jelentkeznek, de a színházban is közreműködnek. — Hazánkban mindenhez papír kell, gondolom a bábszínészeihez is... — Mivel a Színművészeti Főiskolán nem folyik bábszínészképzés, nekünk keli az oktatást megoldani. Kétéves stúdió elvégzése után lehet majd diplomához jutni. Ezt a formát az Állami Bábszínház indította, majd a pécsi Bóbita is csatlakozott hozzájuk. Mi is így teszünk. Sajnos a rendezőképzés bonyolultabb. A „közelben” csak Prágában folyik ilyen. — A Gárdonyi színháznak nincs kamaraterme. Hol fognak játszani? — Egyelőre az úttörőház az otthonunk. Itt alakíthattunk ki szabász-varró, asztalos és mechanikai műhelyeinket, külön faházban a bábraktárt és próbákra, bemutatókra „béreljük” a színháztermet. Tervek szerint végleges otthonunk a Dobó téri Panakoszta-házban lesz. Ha beindul a „nagyüzem”, évi 180 alkalommal lépünk színre. Kértünk egy Latvia kisautóbuszt is, ami lehetővé teszi, hogy végigjárjuk a hevesi, a nógrádi és a borsodi városokat, falvakat. Amit élő ember eljátszhat, nem sikeres a bábszínpadon. A csodálatos átváltozások, látványok és mozgások világában másképp gyönyörködteti nézőit a színész, a rendező. Végre adott a lehetőség, hogy szélesebb körben is megbarátkozhassunk velük. 1985 januárja egy még sikeresebb 20 esztendő nyitánya lehet Szabó Péter Tetszenek egymásnak II/l. Jó nyolcvan kilométer volt még a városig, gyalog ; semmiképpen nem vághatott neki az útnak, nyilván alkalmi kocsit kellett fogadnia; a fiú mégis ballagott előre, görnyedten a hátizsák súlya alatt, s csak amikor I egy-egy motor felzúgott mögötte, fordult az út felé integetni. Vágóállat-szállító teherkocsi állt meg végül előtte. Éppen előtte, csak kettőt kellett lépnie az ajtóig — ezen elvigyorodott, hiszen annyira megszokta már, hogy ilyen alkalmakkor szaladnia kell a fékező kocsi után .. . A pilóta negyvenes lehe- I tett; haja váltig! érő, de I gondozott, szakálla, mint némely ótestamentumi prófétaábrázolásokon, kétágú. Megvárta, amíg a fiú felká- szál'ódik, indított, .aztán végigmérte utasát: — Szedd magad elé a I zsákodat. Ha eldől, évven a sebváltóra esik. Hol tegyelek le? — A kempingnél... valamit meg kell mondanom. — No? — Nincsen pénzem, nem tudok fizetni a fuvarért. — Miért most mondod ezt? Szólhattál \volna akkor, amikor leszállsz. — Gondolom, így becsületesebb. — A kempingben meddig maradsz? — Két-három hétig... amíg futja. — Akkor helytelenül fogalmaztál, öreg. Ügy kellett volna mondanod, hogy nincs elég fpénzed. Mert te becsületes Ivagy, ugye ... A fiú hallgatott. — Ne izgulj, én soha rnem kérek pénzt. Sőt, nem is fogadom el. — Ritkaság — hízelgett a fiú —, mit szállít? — Disznókat. Disznókat a vágóhídra. Hat tonna visító, tipródó. büdös disznót. Oda- Ikintről nem látni? — De igen — sunyta le a fejét a fiú. A sofőr néhány perc múlva ismét ránézett: — Jártál már vágóhídon? — Nem... milyen? — Izgalmas. Normára dolgoznak a legények, tudod... ahogyan ledöfik a disznót, ugyanazzal a mozdulattal lökik is bele a forróvizes medencébe. A disznó visít, és próbál kimászni, de közben már fő ... nagyon szórakoztató. — Hihetetlen. — Ne is hidd el. Hazudtam. Csak döglött disznók kerülnek a medencébe, erre nagyon vigyáznak. Külön állatorvosaik vannak, akik megtapogatják a disznó Pulzusát, felhúzzák a szemhéjukat, és megállapítják; hogy beállt az exitus ... — Ne haragudjon, de ha lehet, ne csináljon hülyét belőlem. — Jó — mondta a sofőr. Megint hallgattak egy sort. — Maga mindig sofőr volt? — kérdezte aztán a fiú. — Miért kérded ezt? — Nem úgy beszél, mint... mint a sofőrök általában. — Hogyan beszélnek a sofőrök általában? — Hát... nem úgy, mint maga. — Mindig sofőr voltam, öreg. Már úgy születtem. Csikorgott a fék, a kocsi megállt. Éppen az integető öregember előtt, annak csak két lépést kellett tennie az ajtóig. — Jó napot, elvinne a városig? — Egy: oda megyek. Kettő: megálltam. Magának mi a véleménye, mi következik ebből? — Hehe .., köszönöm. Az öreg felmászott, a fiú átcsúszott a pokróccal letakart motortetőre, hogy amaz leülhessen a. kocsikísérő helyére. A vezető indított. (Folytatjuk) 200 éves a budapesti Kígyó patika A fővárosban ma is Kígyó patikaként ismert a Kossuth u. 2. szám alatt üzemelő gyógyszertár, amelyet 1784-ben alapítottak. 1899-ben költözött mai helyére, és a felújítás után ma is az eredeti — részben neorokokó, részben szecessziós stílusú — berendezést láthatja a gyógyszerért betérő vásárló. Legismertebb nevű tulajdonosai Krausz Fülöp, Offenbach Pál és Csávási Kis Károly voltak. Képünkön a gale- nusi laboratórium, ahol előkészítik és gyártják a gyógyszereket (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felv.) „Bíz* isten, nem kötekedem 75 esztendeje született Darvas Szilárd Minden humoristák tanítómestere, Karinthy Frigyes mondta: Álhumpr: nevetségessé tenni a dolgokat. Igazi: megtalálni a dolgokban a nevetséges^. A hetvenöt éve született Darvas Szilárdra érvényes volt ez a kijelentés. Mint annyian az átkozo/ttul nehéz könnyű műfaj művelői közül, ő is költőként kezdte pályáját. Első verseit a fel- szabadulás előtt a Korunk című romániai magyar nyel-* vű folyóirat közölte, később a Szép Szónak és a Magyar Csillagnak lett munkatársa. írói és újságírói munkássága a felszabadulás után bontakozott ki igazán; előbb a Szabadság és a Világosság című lapokban találkozhattak nevével az olvasók, majd hamarosan a Ludas Matyi legolvasottabb és legkedveltebb humoristája lett. Ettől kezdve a humor lett a fő területe — hétről hétre szatirikus írásokkal, glosszák- kal, karcolatokkal szórakoztatta és gondolkodtatta el embertársait. Sokoldalú és termékeny évek következtek. Színdarabot, operettet, filmet, tévéjátékot írt ezekben az esztendőkben, ám igazán híressé sajátos hangvételű összetéveszthetetlen atmoszférát sugárzó konferanszai tették. Áll egy ember a színpadon, szemüvege mögül kissé gunyorosan összekacsint a közönséggel, s míg egy-egy poén után a nézők 'hangosan nevetnek, a jellegzetes szemüveg tulajdonosa, Darvas Szilárd, tekintetében gyermeki kíváncsisággal mintha azt kérdezné a nagyérdeműtől: ugye, igazam volt? A humornak az a fajta művésze volt, aki szinte minden hangszeren egyformán kiváló teljesítményre képes: szatíráiban néhol a lírikus költő hangja szólal meg, máskor pedig a szen-> vedéllyel küzdő harcos. Bármit is írt, műveit a meleg kedély, az emberek őszinte tisztelete és szeretete hatotta áit. Az évforduló alkalom. Ilyenkor talán némiképp többet beszélnek az íróról, még akkor is, ha „csupán” humoristának született és élt. A rádió hallgatói talán meghallgatnak néhány mára örökzölddé tett slágert, talán egy szerkesztő az archívumból az egyik kacagtató Darvas Szilárd slágermagyarázatot is előkeresi. Egykori törzshelyén, a Fészek Klubban, talán akad egy asztaltársaság, ahol ha rövid időre is, de előbukkan a neve. Emlékek és anekdoták övezik az írót, a konferansziét, a humoristát, sok nagy mondását egykori munkatársai ma is előszeretettel idézik. Egy alkalommal ezt mondta: Gyerekek! Feltaláltam a rövid élet titkát. Több mint 23 éve halott. November 27-én lenne 75 éves. Az utódok megőrzik Darvas Szilárd emlékét „Biz’ isten nem kötekedem ...” címmel a Ludas Matyi Gábor Andor klubja november 29- én este hat órakor műsoros estet rendez a budapesti Gutenberg Művelődési Otthonban Darvas Szilárd születésének 75. évfordulója alkalmából. Az esten közre-i működnek: Rátonyi Róbert, Gál völgyi János, Turay Ida, Gyurkovics Zsuzsa, Forgács Gábor, Mezei Annamária, és Berentei Péter, megnyitót mond: Mikes György. A műsor házigazdája: Radványi Barna. (F. S. P.) (Fotó: Kőhidi Imre)
