Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-28 / 279. szám
BAL AZ OPERABAN Készülőben a KFT-show Amikor egy könnyűzenei koncert előtt megkaptam a KFT-együttes harmadik (akkor még cSak a stúdiószalagon lévő) nagylemezének teljes anyagát — bevallom őszintén — annyira furdalt a kíváncsiság, hogyha másodpercekre is, de még ott belehallgattam a felvételekbe. Már akkor — úgymond — elkönyveltem magamban, néhány taktus után, hogy az állandóan kísérletező, mindig valami újat, néha talán szokatlant kereső zenekar most sem lőtt mellé! Az 1981-ben alakult KFT üstökösként robbant be a hazai pop-rockzene élvonalába. Ki ne emlékezne arra a bizonyos táncdalfesztiválra, amikor négy kimaszkírozott fiatalember a Bábú vagy című szerzeményével és szuggesztív előadásmódjával szinte a székekhez szögezte a közönséget, hogy aztán a publikum kitörő tapssal köszöntse és ismétlésre kérje őket. Az első LP — a Macska az úton — nem volt mentes a kezdőkre jellemző botlado- zásoktól, ám sejteni lehetett, hogy korántsem futotta ki magát ez az együttes. A második nagylemez, a Fodrász már profi munkára vall, bővült a repertoár, bátrabban nyúltak az énekhez, a hangszerekhez. Mindezt csak fokozták a koncerteken, amiről az egri főiskola hallgatósága is meggyőződhetett egy évvel ezelőtt. Akkor „csak” egy és egy háromnegyed órás műsort adtak, de ha a belelkesült, a szövegeket, a verseket „vevő” közönségen múlik, tovább is tarthatott volna. Bál az Operában. Ez a harmadik nagylemez címe. Tíz kompozíció, mindvégig dús, dallamvilág, néhol egy kis romantikával fűszerezve, de egyébként félreismerhetetlen KFT-stílus. Talán így lehetne röviden jellemezni az LP-t. Az „A” oldalon mindjárt a címadó szerzemény hívja fel magára a figyelmet, sok-sok névvel, eredeti hangulatot idéző betéttel. Maldorort, a rémkirályt — a következő szám főhősét — akár magunk elé is képzelhetjük, amint berepül kiszemelt áldozata ablakán. A Rózsák Valériának ízig-vérig „álbreak” dalocs- ra. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a honi, magukat break zenészeknek titulálok akár tanulhatnak is belőle. Száznyolcvan fokos fordulat: a Szomorú szerelmek hercege bárki szívébe képes belopni magát. Az oldal utolsó felvételeként a Magányos bábfigurák jelennek meg a színen: ahány hangzás, annyi karakter. Ügy hiszem, az Afrikát nem kell külön bemutatni, hiszen a rádió majd mindennap sugározza, s kislemezt is nyomtak belőle. A Dzsungelharcot — amely a szerelem útvesztőibe és ellenszereinek tárházába enged bepillantást — az Alkalmatlan vagyok követi. Ez nem másról szól, mint arról, hogy alkalmatlan vagyok... A Színes álarc a lelkem — alcíme Fiú és lány — különös gonddal megformált dal, amelyről ha csak ennyit mondunk: „lebilincselően szép” közel járunk az igazsághoz, de mégis távol attól. Az utolsó másfél perc a beatzene hőskorát idézi, gondolatának alapötlete: Piroska és a farkas. Az együttes tagjai — Barnái Tibor, Laár András, ifj. Lengyelfi Miklós és Márton András — már javában készülnek az új műsorra, formálják a KFT- show arculatát. Az attrakció természetesen a Bál az Ope- rában-ra épül, amelyről annyit elárulhatunk, hogy a zenén kívül a képi megjelenítés, a látvány és a jelmezek is főszerepet kapnak. A nagylemez a napokban — a tervezettnél valamivel korábban — az üzletek polcaira, kirakataiba került. S ha valaki rászánja magát és megveszi,' szinte biztos, hogy nem csalódik, házi tékája csak gazdagodik, színesedik ezzel a lemezzel. Budai Ferenc Pályázat tiszthelyettesképző szakközépiskolába A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel az általános iskolák 8. osztályos fiútanulóit, akik vonzódnak a katonai életpálya, a tiszthelyettesi hivatás iránt, s vállalják, hogy tanulmányaik befejezése után a Magyar Néphadsereg tiszthelyetteseként teljesítenek szolgálatot. A pályázók jelentkezési lapot a megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancs-) nokságtól, illetve az általános iskola igazgatójától sze-j rezhetnek be, s ugyanitt kaphatnak részletes tájékoztatást. A jelentkezés nem zárja ki más közép-, vagy szakmunkásképző iskolákba az egyidejű jelentkezés lehetőségét. A pályázatra jelentkezés határideje: 1985. január 31. ernyő elé. Terveznek-e valamilyen változást a közeljövőben? — Szeretnénk továbbra is megtartani ezt a formát, mipdig bemutatni egy-egy iskolát — válaszol Bodnár István. — Igaz, hogy közép- iskolásoknak szánjuk ezt a műsort, de tudjuk, hogy hetedikesek, nyolcadikosok is megnézik, s talán nekiik nyújt a legtöbbet, hiszen még nem tudják, hogy milyen pályát válasszanak. Tehát nekik minden bizonynyal segíthetünk a döntésben, ugyanis ezekből az ösz- szeállításokból kiderül, hogy melyik szakma, milyen buktatókat rejt -magában. Jó néhányszor szóba került -már az is, hogy valaki a szak- középiskola utolsó évében döbbent rá, hogy nem szereti azt a pályát, amelyet választott. — Persze ezeken túlmenően sokkal hatékonyabban kellene foglalkoznunk a tinédzserek bújával-bajával — igy Pápai Judit. — Kezdve attól, hogy mit kezdjenek a pattanásaik kar egészen addig, hogy miként alakítsák ki környezetüket annak érdekében, hogy az az egyéniségüknek még jobban megfeleljen. Ami pedig a műsort illeti? Ha jó, akkor mindegy, hogy milyen időpontban sugározzák. Arra törekszünk, hogy minél hasznosabb és minél népszerűbb tegyen. Egyébként az egriekrőt készített felvételt december elsején, szombaton 15 óra 40 perckor láthatják az érdeklődők a tv 1-es csatornáján. ffoma János EGRI KERESKEDELMISEK A „MITIŐK”-BEN Vers ás tejeskávé A tanulókból ömlött a szó és tudjuk, miként kell kérdezni a tanulókat ahhoz, hogy őszintén válaszoljanak ... — A ,Miliők”-et nem tartják a legnépszerűbb tévéprogramnak, talán azért sem, mert szombat délutánonként kevesen ülnek képiában erre sem hely, sem idő, sem alkalom nem szokott lenni másutt. Az itteniektől lesz mit tanulni! — Nem azért szép itt minden, mert csak a vonzóbb arcukat kívánják bemutatni? A szerkesztő elneveti magát. — Itt nem beszéltek mellé, nem „púderoztak” — mondja. — A tanulókból ömlött a szó, s ha valami nem tetszett nékik, azt sem hallgatták el. — A pedagógusok mindenütt szeretnének a valóságosnál tetszetősebb képet festeni — magyarázza Bodnár István rendező. — Szerencsére ez már a A rendező és a hangmérnök (Fotó: Kőhidi Imre) összeállította: Szilvás István A rendező monitorán csupán két diák, s a velük beszélgető riporter arca látszik. A teremben — mint minden forgatáskor —, erős a fény, nagy a nyüzsgés. A kamerák mögött a kam era- mamnok igyekeznek „elkapni” a legjellegzetesebb arcokat, pillanatokat. Készül a „Mitiők” című tévéműsor december 1-i adása. A helyszín az egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola és Szalkimunkás- képző Intézet egyik tenyérnyi szobája. A felvétel szünetében az alkotókkal váltunk néhány szót. — A Mitiőkben általában középiskolákat mutatunk be — mondja Pápai Judit szerkesztő. — Eddig tizenkét helyen fordultunk meg Az a célunk, hogy a tinédzserekhez szóljunk. Ügy érezzük, ezzel a korosztállyal nem foglalkozik megfelelően a televízió. Az egrieket azért választottuk, mert itt egy intézményt alkot a szakközépiskola, a szakmunkásképző és a diákotthon, s ez ritkának számít. Nagyon sok ellentmondást hordozhat magában. — A felvétel félidejénél tartanák, bizonyára eddig is találkoztak néhány ilyen konfliktus-helyzettel... — Bármilyen furcsának tűnik, nem tapasztaltunk ilyesmit — mondja. — Viszont azt megfigyelhettük, hogy az itteni gyerekek aktívak, pontosan látják helyüket a világban, s mindenről van önálló véleményük. Újvári Zoltántól, az intézet igazgatóhelyettesétől megtudjuk, hogy elsősorban a szabad idős tevékenységükkel szeretnének eldicsekedni. — Irodalmi kávéházunk ritkaságszámiba megy — világosít fel. — Ezeket az ösz- szejöveteleket az ifjúsági klubban tartják diákjaink. Versekből prózából álló összeállításokat adnak elő. Eljátszották már a Kis herceget is, s volt már itt vetélkedő is. Közben a résztvevőknek tejeskávét, kalácsot szolgálnak fel pincér tanulóink. Természetesen, az asztalra kerülő nyalánkságokat ők készítik. A diszkó- presszónk iß hasonló. Itt is gyakorolhatják a leendő pincérek a szakmát. A táncot általában megszakítjuk egy fél órára, s ilyenkor verseket hallgatnak a résztvevők. Ezzel is igyekszünk összekötni a kellemest a kultúra értékeinek a terjesztésével. — Eddig még seholsem tapasztaltuk, hogy ennyire igyekeztek volna a szabad időt hasznosan eltölteni, mint itt — veszi át ismét a szót Pápai Judit. — Áltaym A kemping, a motel mellett az Eger Szálló mindkét szárnya a felszabadulás után létesült 40 év tükrében 5. A 24-es út Eger történelmi városközpontját megkerülő szakasza nemcsak hasznos, de szép is Eger az idegenekért A Törökfürdő megújulva szolgálja a gyógyítást (Fotó: Kőhidi Imre)
