Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-25 / 277. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. november 25., vasárnap

3

Korai elsiratni a panelt

Beszélgetés Karikás Györggyel, az ÉVM főosztályvezető-helyettesével

Bezárnak a házgyárak? Sokan már erre gondolnak, holott egy felmérés szerint 7 milliárd forintot kellene beruházni, ha a házgyárak máról holnapra bezárnának, és termékeiket téglával kellene helyettesíteni. A házgyárak tehát tovább dolgoznak, de az kétségtelen, hogy jóval kevesebb panel- ház épül, csökkennek a megrendelések. Az Építésügyi és városfejlesztési Minisztériumban ezekben a hetekben foglalkoznak a házgyárak jövőjével.

— Nincs könnyű dolgunk — mondja Karikás György minisztériumi főosztályvezető-helyettes. — Szakértői csoportot alakítottunk, s azt várjuk, hogy konkrét ajánlásokat dolgozzanak ki a vállalatok számára.

Találékony

vállalatok

— Mindenesetre a panelt még korai volna elsiratni —

folytatja. — Van még benne fantázia. A technológia ugyanis nem zárja ki, hogy igényesebb, variálhatóbb házak, lakások is készüljenek panelből. Természetesen jobban kellene igazodni a piachoz. Ez persze többek között a vállalatok gazdasági erejétől is függ, hiszen anyagi áldozat híján nem lehet változtatni. Az is kétségtelen. hogy lakótelepet panelből lehet igazán gazdaságosan építeni. Legalábbis manapság.

— A panel hátrányát sokan a tégla állami támogatásának számlájára írják.

— Sokan nem tudják, hogy a téglát még az utóbbi évek áremelései után is jelentős dotációval árulják. Az építkező minden ötödik téglát ingyen kap. Ez természetesen csökkenti a panel esélyeit a társas, vagy családi házas építkezésnél. És ami talán még fontosabb, hogy a mai panelszerkezetet nem lehet kalákában felépíteni. A házgyáraknak kellene alkalmazkodniuk a kalákához, és olyan elemeket volna érdemes kifejleszteni, amelyekből a családok maguk is felhúzhatnák a házakat. Léteznek ilyen építési rendszerek, s több cég próbálkozik bevezetésükkel, így például a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat is.

— A házgyárak építőipari vállalatok kebelében működnek, s így a panelek sorsa is azon dől el, hogy vállal- kozik-e a vállalat.

— Valóban, éppen ezért & házgyárak között is óriási a különbség. Több vállalatnál már eddig is elgondolkodtak a panelek jövőjén, s nemcsak azon dolgoznak. hogy szállodát, kollégiumot és iskolát építsenek ugyanazokból az elemekből, akár külföldön is — mint a Győr- Sopron és a Hajdú-Bihar megyeiek — hanem a felesleges kapacitást igyekeznek más termékkel lekötni. A Hajdú megyei Állami Építőipari. Vállalat évek . óta rendszeresen szállított a szolnokiaknak paneleket. Megbízható partnerek voltak, két éve még a szállítási költségeket is csökkentették, hiszen a közút helyett átálltak g vasúti szállításra. A szolnokiak egy olyan lakóleiepet építettek, aho! az alacsonyabb házakhoz maguk gyártották a paneleket míg a tízemeletesekhez a debreceniektől vásároltak. Jövőre, viszont már nem építik tovább a lakótelepet, így máról holnapra nem rendelnek több panelt. A Hajdú megyeiek házgyára most 3300 helyett csak 2500 lakáshoz való panelt gyárt, ám ők eddig mindig találtak megoldást, és bizonyára most is találnak olyan terméket, amit a panelek mellett gyárthatnak. A vasbetonszerkezeteket például jól lehet gyártani ezekben az üzemekben.

A magánerős építkezésért

— A minisztérium bizonyára nem hagyja magára a házgyárakkal bajlódó vállalatokat.

— Természetesen nekünk sem mindegy, hogy mi lesz a házgyárakkal. A vállalatok helyzete is megrendülhet, ha a házgyárakkal nem tudnak mit kezdeni Szakértői csoportunk pontos felmérést végez majd, hogy a hazai és a külföldi tapasztalatok alapján a legjobb megoldásokat ajánlhassuk a vállalatoknak. Recept azonban nincs. Minden házgyár jövője más. Egy biztos: vállalkozni kell! Üresen kongó csarnokok és álló daruk senkinek az érdekeit nem szolgálják.

— Előfordulhat, hogy néhány házgyárat majd bezárnak?

— Megtörténhet. A piac és a gazdaságosság dönt majd. Mondok egy példát. A Győr-megyei Állami Építőipari Vállalat olcsó kavics^ ból dolgozik, s a vízi szállítás segítségével még Bu- depesten is képes eladni jó minőségű paneléit. Egy ilyen házgyárat nem vok>a érdemes bezárni, bár ők is kénytelenek a panelen kívül mást is gyártani, hogy a fölös kapacitást lekössék. Legutóbbi információim szerint olyan szilikátipari terméket kívánnak bevezetni, amit a magánépítők is felhasználhatnak. Ez egy járható út. Ahogy már mondtam, a mi- minisztérium minden olyan kezdeményezést támogat, ami a magánerős építkezést segíti. A veszprémiek 1984 második felétől betoncserepet gyártanak a panel mellett, ami a mostani cseréphiányos időkben szintén kiváló ötlet. A Dutép (Duna- Tiszaközi Építői pari Vállalat) új ablakgyártó üzemet csatolt a panelüzemihez és tervezi más termékek gyártását is.

Szükség van a házgyárakra

— A panelgyártó kisüzemek sokkal könnyebb helyzetben vannak.

— Valóban. Velük kevesebb gondunk lesz. A szolnokiakat már említettem. Nos, ők a 400 lakáshoz való panelt mindig el tudják majd adni. S a többi kisüzem tulajdonosának, a somogyiaknak, a tolnaiaknak és a békésieknek sem akoznak a mai gondok túl nagy fejfájást. A kicsik ugyanis máról hol nap rá is terméket válthatnak különösebb megrázkódtatás és beruházás nélkül. A somogyiak jó példát mutattak, amikor a kerti pádtól a kerítéselemig tucatnyi keresett kiegészítő árucikk gyártására vállalkoztak. A családi házakhoz még ma is több termék hiányzik olykor, s ezek pótlására adott a lehetőség. Reméljük, majd a verseny is ezek kiaknázására készteti a vállalatokat. .. Bár a panelgyártó kisüzemek könnyebb helyzetben vannak, megismétlem, hogy a nagyok sincsenek elveszve, azok előtt is szabad a pálya! „Csak" arra van szükség, hogy segítsenek magukon a házgyárak. Mi a sikerükért szurkolunk, hiszen nagyon sokat tehetnek azért, hogy kevesebb legyen a hiánycikk az építőiparban, s enyhüljenek a lakásépítők mai gondjai

D. L.

Gelejről — E

hoz jelentős mennyiségű pontyot és csukát telepített, amellyel jó fogási lehetőséget teremtettek a horgászoknak. A nyári hónapokban ugyancsak sokan látogatták a tavat, amelyet a jó fogás és a szép környezet egyre vonzóbbá tesz. A megritkított halállomány pótlására november közepétől a gele- ji halászati szövetkezettől 150 mázsa pontyot telepítettek a megye egyik legjobb horgászvizébe. Ezt mutatja be képriportunk.

Június közepén adták át a horgászoknak Egerszalók határában a víztározót. Előzőleg a MOHOSZ Heves megyei Intéző Bizottsága a tó meglévő halál lományáilyen szép

példányok

kerültek

a tóba —

mutatja

Fodor Ervin

halőr

Felújítják a konténereket: a csúzdán keresztül már új környezetbe kerültek a potykák

(Szabó Lajos felvételei)

A CSEPEL AUTÓBAN, A MEV-NÉL

Kommunista

műszakot

tartottak

Szombaton a Csepel Autógyár párt. és gazdasági vezetésének felhívására kommunista műszakot szerveztek. A felhívásnak az egri gyár dolgozó kollektívája is eleget tett, több mint félezren dolgoztak munkahelyükön az éves terv maradéktalan teljesítése érdekében. A műszák alatti termelésükkel segítették az autóbusz-sebességváltók szovjet és tőkés exportra történő alkatrészgyártását. A kommunista műszak bevételét az egriek szociálpolitikai célokra fordítják.

Tegnap Gyöngyösön zeneszó és üdvözlet fogadta a Mikroelektronikai Vállalat, kétezer kommunista műszakba érkező dolgozóját. A műszak bevételének egy részét a dolgozók a mozgás- sérültek szervezetének támogatására ajánlották fel. Ugyancsak részesülnek ebből a gyár mintegy 500 nyugdíjasa közül a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők.

Frázisok nélkül

Asszony, közéleti hangoltsággol

(Fotó: Kő- hidi Imre)

Karcsú is, fiatal is, csinos is. A szeme szinte külön él. Arcán valami állandó, csendes mosoly. Mégis megfontolt, halk szavú, majdhogy visszafogott, mintha nem lenne eléggé biztos önmagában.

— Tudja, a közszereplést is szokni kell. Aztán ... én nem tudok „szépen tálalni” gondolatokat. Néhány mondatban elsorolom azt, ami a véleményem. A nagy szavakat nem szeretem. Ezért fogalmazok esetenként nehezebben.

Ű Juhász Sándorné. Szak- képzettsége női szabó. Végzettsége ruhaipari technikum. Munkahelye a Kékes Ipari Szövetkezet gyöngyösi cipőboltja. Az üzlet vezetője.

Mindezzel együtt: a városi pártbizottság és a végrehajtó bizottság tagja. Még jÓGskán innen a negyvenedik életévén. Karrier az eddigi életútja? Nem hiszem. A mi társadalmunkban ilyen ívet megtenni — nem rendkívüli eset. De — figyelemre méltó.

Nagyfügeden

kezdte

A városban járt a gimnáziumban, de Nagyíügedre való. Ott tevékenykedett a KISZ-ben is.

— Túl sokat nem „mocorogtam”, mert tanulni kellett, de azért összejöttünk fiatalok, és még társadalmi munkát is végeztünk. Tánc- helyet csináltunk magunknak.

Miért ne? A fiatalság és a, tánc: ikertestvérek. Ö is, mint a többi, úgy élt. Nem látszott rajta még akkor hogy két nagyon fontos politikai testületnek lesz a tagja néhány év múltával.

Érettségi után szakmát tanult, egy év alatt varrónő lett. Majd a ruhaipari technikum következett. A Kékes Ipari Szövekezetben is egyre előbbre lépett. A főszabászságig vitte. Minden ment a maga útján, úgy is lehetne mondani.

Aztán ... ?

Jó tíz évvel ezelőtt odalépett hozzá az akkori párttitkár.

— Gondolkoztál-e már azon. hogy köztünk lenne a helyed?

Valahogy így szólt a kérdés. A válasz pedig:

— Igen, de ... ezt otthon is meg kell beszélni.

Akkor már férjnél volt. Szépen növekedett már a kisfia is. Péter. akinek „mindene volt” a foci. Ma is az. Az egri Szilágyiba jár, de az ESE színeiben rúgja a labdát, a fiatalok között.

Megbeszélték. Belépett a pártba. Aztán a pártbizottságba választották be négy évvel ezelőtt. Kongresszusi küldött lett. A városi és a járási szervezet összeolvadásakor pedig a végrehajtó bizottságba került.

Itt tart most az életútja.

Egyre nőtt a felelőssége

Az események' látszatra csak külső történések, de elválaszthatatlanok a gondolattól. az érzésektől, a belső világ vonulataitól.

— Nem vagyok bizonytalankodó, de időnként önmagámtól is meg kellett kérdeznem: eleget tudsz tenni a feladatoknak? Mert én a párttagságot is úgy fogtam fel. hogy attól kezdve többet várnak tőlem a pártban is. a munkahelyemen is. a magánéletben is.

— Adódtak ebből otthon konfliktusai?

— Nem. Tulajdonképpen nem, de olykor megszólalt a férjem: már megint? Mert nem tudtam a szokott időben hazamenni. Neki is segítenie kellett az otthoni munkában. Aztán mondtam, hogy lépjen be ő is a pártba, és akkor mindjárt másként látja majd a társadalmi elfoglaltságot.

— Feleség, anya. dolgozó

nő. Egyenjogú. A férfiakénál nagyobb teherviseléssel.

Könnyű ez így?

A kprábbi, csendes mosolyból hirtelen nyílt nevetés lett.

— Majdnem azt mondtam, sok már ebből az egyenjogúságból nálunk. Magyarázzam, hogy a nőnek mindig többet kell tennie? Mindig több a munkája, ezt magyarázzam?

— Köztudott ez. A férfiak is készséggel elismerik. De hát miért csinálja?

— Azt hiszem, erre egyszerű is és egyben nagyon nehéz is válaszolni. Nehéz, mert alig tudom a frázisokat kikerülni. Egyszerű pedig azért, mivel úgy érzem: csinálnom kell. Elvállaltam. Könnyű? Nem az. Nehéz. Főként olyankor, amikor összetorlódnak a tennivalók. De .. . megint csak azt mondom: vállaltam.

Tőle is függ

A két politikai testülel nagyon komoly munkát végez. Jelentős kérdésekben dönt. Határozatai az emberek tízezreinek az életét érinti.

— Egy-egy határozat megszavazásakor fel kell emelnie a kezét. Gondolt már arra, hogy ez a mozdulat

nem csupán az izmok működtetését kívánja meg?

— Tudom. Mondjam azt, hogy ... hogy átérzem a döntés súlyát? Nekem azért sem könnyű, mert még nincs elég tapasztalatom. Az adott témakört esetleg nem ismerem eléggé. Mit csináljak? Érdeklődőm. A legtöbbször a férjem véleményére vagyok kíváncsi, ö munkáskörnyezetben él. a kitérőgyárban. De az ismerősöket is megkérdezem, ahogy a munkatársaimat is. Tudom, aktívabb is lehetnék az üléseken, de. ..

— Ezek szerint ritkán kér szót. Miért? Nincs önbizalma?

— Szoknom kell ezt is. Mindig felkészülök. Vázlatot csinálok magamnak, nem írom le a mondanivalómat szó szerint. De nem ragaszkodom a papírhoz. Menetközben megváltoztatom a korábbi gondolatmenetet, ha ennek szükségét érzem. Azért is iratkoztam be a marxista esti egyetemre, mert többet akarok tudni, tájékozottabb szeretnék lenni,. hogy a feladatomnak jobban meg tudjak felelni.

Nincs tovább mit mondani.

Talán kivilágított az ed- diegből, hogy Juhász Sándorné éppen olyan asszony, anya és dolgozó nő, mint amilyenből nagyon sokan vannak nálunk. De még — párttag is. De még — két fontos politikai testületnek is a tagja. Ez a „plusszá”.

G. Molnár Ferenc