Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. november 3., szombat S. özv. Kiss Józsetné métszállítás is. Ügy gondoltuk, hogy sorba megyünk. Legyen víz, villany, járda, aztán ami következik, amire pénz van. — A Tisza közelsége, egy esetleges üdülőkörzet kialakítása nagyobb lendületet adhatott volna a fejlődésnek. .. — Mintegy hétszáz üdülőtelek-igénylést tartottunk nyilván. Mivel azonban messze van a Tisza — 4,5 kilométerre —, így egy központi rendelkezés értelmében elestünk ettől a lehetőségtől. — A tsz-ről már esett szó. Az Egri Cipőipari Szövetkezet ide telepített üzeme milyen szerepet játszik a falu életében? Ezt az üzemet 1974-ben több mint hatvanmillió forintért létesítettük. Ami különösen növeli jelentőségét, az az, hogy 160 embernek biztosít munkalehetőséget, többségükben nőknek. A 3200—3300 lakosú községből még így is sokan eljárnak dolgozni. Még Miskolcra, sőt Budapestre is. A legtöbben azonban Egerben, Hevesen s Füzesabonyban keresnek boldogulást. — A falu gazdasági vezetőinek milyen a kapcsolatuk a tanácsi vezetőkkel? — Évek óta olyan a munkakapcsolat, ami eredményre vezet. Mást ne mondjak; a tsz társadalmi munkája évente több mint 600 ezer forint. A falu gazdasági vezetői megértik a tanács törekvéseit, s támogatják is azt. Számítunk segítségükre a jövőben is. Az idén ugyanis 250—300 méterrel bővül a vízhálózatunk. Tervezzük az iskola négy tanteremmel való bővítését, s még sorolhatnám a teendőket, amiket csak közös erővel tudunk megvalósítani. A postán dolgozókkal alig tudunk szót váltani. Szinte megállás nélkül csörög a kézi kapcsolású telefonközpont. Ám mégis elmondják, hogy nemcsak telefonforgalmuk jelentős, ugyanez mondható el az érkező, s innen induló levelekről is. Az általános iskolások a község utolsó negyven évének történetéből készítenek kiállítási anyagot, a tsz felhívására megrendezik a szocialista brigádok vetélkedőjét, de lesz itt sportünnepség, várhatóan sok izgalmas csatával. Tiszanána ünnepre készül. Méghozzá nem kisebb esemény megünneplésére, mint ■ felszabadulásának 40. évfordulójára. Kis Szabó Ervin A tanácselnök ni egy épületet. Mivel tanácsi segítséget nem kaptunk, az áfész pedig nem volt hajlandó a költözés kényelmetlenségét elviselni, így az ötletből nem lett semmi. Az elmúlt évben vettünk egy zenekari felszerelést, alakítottunk egy tsz-zenekart. Aztán több mint fél évig nem kaptunk helyet, így majdnem megbukott ez is. — Azért gondolom, eredményekről is számot adhatunk. .. — Ami a legjelentősebb, az az 1981-ben megnyitott tápbolt. Addig a takarmányellátás örökös gondot okozott a faluban. Üzemeltetünk egy húsboltot is. ahol saját termékeink kerülnek a pultra. Ügy gondolom, hogy sorolhatnám még munkálkodásainkat, csak hát sikerélmény nélkül nehéz azt a bizonyos lángot ébren tartani... A megyei átlag alatt Pállai János, mint minden eddigi riportalanyunk, tősgyökeres tiszanánai. A felszabadulást 14 évesen élte meg. Ő így emlékezik: — Amikor láttam, hogy a szovjet katonákat kenyérrel és sóval kínálják, gondoltam, itt már nagy baj nem lehet. Érdekes, hogy a námai harcokra alig . emlékszem, annál inkább a kömlői lövöldözésre. Az sokáig tartott, s sokkalta véresebb ütközet is volt. A felszabadító csapatok itt keltek át a Tiszán, mert itt a legszűkebb a folyó, s itt a legalacsonyabb a vízállás. — Több mint két évtizede, 1960 óta tanácselnök. Mire emlékszik a legszívesebben? — A megyében nálunk fejezték be elsőként a villamosítást. A vízmű építése 1958-ban kezdődött. Már 1961-ben több mint hét kilométer vízvezeték-hálózatunk volt. Azóta ez már húsz és fél kilométer. Ebben az évben fúrattúk a harmadik kutat, kizárólag lakossági támogatásból. Eredményeink közé tartozik az 1964-ben megépült négytantermes iskola, az 1979-től üzemelő egészségügyi kombinát, amelyben a fogászat s a körzeti orvosi rendelő mellett három szolgálati lakás is helyet kapott. Négy éve új a tanácsháza, a régi helyén pedig klubkönyvtárat létesítettünk húszezer kötettel. — S mi a helyzet az utakkal, járdákkal? — A községünk 31 utcára oszlik, ezek hossza 24 kilométer. Ezen a téren a megyei átlag alatt vagyunk. Ugyanis 4,5 kilométer községi út ami kiépített, por- talanított. Viszont már 1968- ban minden utcában járda volt, s megoldott a szeMielőtt bepillantanánk a mai Tiszanána életébe, lapozzuk (el a történelemkönyvet. Érdekes adat ugyanis, hogy a szovjet hadsereg éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján, 1944, november 7-én szabadította fel a községet. Az akkori községi tanács épületében, a mai klubkönyvtárban ünnepelték meg az ekkor itt harcoló szovjet katonák a forradalom 27. évfordulóját. Ez az ünnep hozta el egyben megyénkbe a szabadságot is, mivel Tiszanána volt az első Heves megyei község, ahonnan sikerült kiűzni a német megszállókat. A falu kommunistái — név szerint Berta Ferenc, Buru József, Csillik József, Godó Ferenc. Jenei János, Nagy László, Suba Imre, Szu- panyeczki Béla — nem sokáig tétlenkedtek. Még ebben a hónapban megalakították a kommunista pártot. emlékszem, november első hete ment rá itt a harcokra. Itt még nem is volt különösebben veszélyes a helyzet. Annál inkább a szomszéd faluban. Komlón. Ott megszorultak a németek. — A felszabadulás után mihez tudott kezdeni egy özvegy asszony? — Dolgoztam, a tsz-ben, s annak elődjében, mint gyalogmunkás, ami azt jelentette, hogy mindent megcsináltam, ami munka adódott. Aztán mosónő lettem, majd takarító az orvosi rendelőben. Onnan mentem nyugdíjba. Azóta itt a ház körül teszek-veszek. Mint mögt ezt a meszelést sem halaszthattam tovább. Tavaly kidobtam a búbos kemencét. Nem kell már, mert kályha van. De nézzen csak körül, láthatja maga is: a csatornát is ki kéne javítani, az istállótető is rossz, a kapu is cserére érett. . . Ezért is jó, hogy ilyen hosszú az ősz. A 36 éves tsz 35 éves elnöke A helyi Petőfi Termelő- szövetkezet a „leg”-ek tsz-e. A falu legjelentősebb munkaadója. Nemcsak Heves megyének, az országnak is egyik legnagyobb szövetkezete. Területe több mint tizenháromezer holdon fekszik. Nem is beszélve megalakulásának dátumáról. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik első eredményeként 1948 szeptemberében alakultak. A sort a megye legfiatalabb, 35 éves tsz-elnöke. Godó Lajos folytatja. — A legrosszabb talaj- és éghajlati viszonyokkal kell megküzdenünk. Ezenkívül messze a piac. Még Heves is 25 kilométer, de ott sincs igazán nagy ipar, ami a mezőgazdasági termékek iránt növelné a keresletet. Vasút nincs, az úthálózat rossz. A felszabadulást követően legalább három évtizedig nem épült út. Az pedig kifejezetten bosszantja az idevalókat, hogy a környékbeli községek sokkalta ütemesebben, s tervszerűbben' fejlődtek. — A saját lehetősége szerint, ez a történelmi je- j entőségű termelőszövetkezet megtett mindent annak érdekében, hogy ez ne így legyen? — Nem akarom itt most a társadalmi munkák sorát, értékeit megszámlálni. Egy tény, ezen a téren is igyekeztünk sokat tenni a községért. Ami inkább elkeserít, az az, hogy egyéni törekvéseinkkel mindig valamilyen falba ütköztünk. A keresők átlagélet- kora 45—50 év. Éppen ezért nagy szükségünk lenne a fiatalokra. Terveztük, hogy létrehozunk egy ifjúsági házat, klubot. Ehhez az áfész- szel el kellett volna cserélEgyedül maradtam A Vörös Hadsereg úton egy nénike korát meghazudtoló munkába fogott. Olyan vehemenciával meszeli házának falát, hogy lehetetlenség szó nélkül elmenni mellette. — A ház alig fiatalabb valamivel, mint én vagyak — mondta. — Már elmúlt hatvan éves. Én meg csak egy kicsivel vagyok több hetvenötnél. Ez is magyarázza a munkát. Az öreg házra ráfér már egy kis felújítás. — S nem akad segítség? — Nem akarom mindig igénybe venni. A fiam nemrégiben volt itthon. Szolnokon katonatiszt. Na, ő sem nagyon fiatal már. Neki is kiadták az obsitot; nyugdíjas. A lányom itt lakik nem messze, a Ságvári Endre úton. Mivel a férjem, néhai Kiss József nem tért vissza a frontról, majd a gyerekek is önállóan kerestek boldogulást, egyedül maradtam. Mondogatják mind a ketten: ne kínlódjak itt egyedül, menjek hozzájuk lakni. Szolnokra nem megyek, mert itt születtem, Ti- szanánán, itt is akarom bevárni a véget. A lányomhoz meg minek mennék. Űgyis találkozunk mindennap. — A férje merre harcolt a II. világháborúban? — Szinte mindenfelé. Utoljára Romániában. Ott sebesült meg, s hazakerült Egerbe, a kórházba. Onnan vitték el a németek, pedig majdnem megúszta, közel volt már a szabadság. Amikor utoljára találkoztunk — bent jártam nála a kórházban —, nem is nagyon akart hazaengedni. Olyan hírek érkeztek, hogy errefelé már nagy csata dúl. A gyerekek miatt azonban mégis nekivágtam a majd ötven kilométeres gyalogúinak. Igaz, útközben mindig felkéredzkedtem valamiféle járműre. Besenyőtelken már a helybeliek is azt mondták, ne menjek tovább, mert a Tiszánál nagy a lövöldözés. Aztán egy katona mégiscsak hazáig fuvarozott. Ahogy én A csatornaburkolás még ma is munkát ad MEGYÉNK ELSŐKÉNT FELSZABADÍTOTT KÖZSÉGE Tiszanána ünnep előtt Ami régi: egy mellékutca A falu legszebb épülete a tanácsháza Kíváncsiskodó a kapuban Hazafelé... (Fotó: Perl Márton)
