Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
NÉPÚJSÁG. 1984. november 24., szombat S. VÁMOSGYÖRK NEMCSAK PÁLYAUDVAR Sínen innen, sínen túl Éjszaka van: A neonlámpák fényében rideg, kékesszürke minden. Párhuzamos sorokban vágányok — fölöttünk zümmög az áram. A szomszéd pádon idős férfi ásít. Valaki a peron végére érve — ki tudja hányadszor — hátraarcot csinál és visszafelé indul. Az óra mutatója nagyot kattanva ugrik egyet. Görnyedt vasutas lép át a síneken, a fején védősisak, a kezében lámpa. „Gép a négyre, háromtizenhat előre” — verik fel a hangszórók a csendet. Halkan zúgva mozdony úszik át a fényen, a távolban vagonok zörögnek. A váróteremben hortyogó részeg. Fölötte Magyarország vasúti térképe. Vá- mosgyörk nevét vastagon szedték. Sokfelé ágaznak el innen a sínek. Sokak számára Vámosgyörk csupán vasútállomás. Sietős átszállások, kényszerű várakozások színhelye, pedig több annál. Ősi település a Jászság és a Mátra vidéke határán. Lakóinak száma 2110 — az utóbbi években állandónak mondható. Jelentős az iparban, a szolgáltatásban dolgozók aránya. Közülük sokan eljárók, — Budapesten, Gyöngyösön, Hatvanban keresik meg a kenyerüket. A mezőgazdaságban az állattenyésztés és a gabonatermelés a legfejlettebb ágazat. Közlekedési csomópont. Várakozás. Az autósoknak is bőven kijut belőle. Gyöngyös és Jászberény között haladva nagyon gyakran sorompó zárja el az utat. kitartóan. A sofőr a láthatatlan baktert sem átkozhatja lustaságáért, amikor a vonat után nem nyit szabad utat. Rögtön jön a következő szerelvény, s még ki tudja hány. Néha tizenöt perc is eltelik, amíg jut idő átengedni a hosszúra nyúlt kocsisort. Akiknek csak ritkán kell erre menniük, szerencsésebbek a helybelieknél. Azok akkor is nyűglődnek az átkelés miatt, amikor „szomszédolni” indulnak. Egy járdáját söp- rögető helybéli bácsika úgy mondja: „Bolond falu a miénk. Ahelyett, hogy a vasút mellé feküdt volna, reá telepedett, de úgy. hogy az pontosan kettévágta.'’ A közúti felüljáró gondolata. akárcsak a ' gyalogos alagúté. már régen megfogalmazódott. Az utóbbi terve papírra is került. Rajta végigmenve nemcsak a kettészeltség szűnne meg. de a síneken is biztonságos feljárat nyílna. Hogy ez még a mai napon sem valóság, csupán pénz kérdése. Az M3-as autópálya építése és a füzesabonyi állomás korszerűsítése erre az ötéves tervre kimerítette a pénztárcának ezt a rekeszét. Az átkelésre sokáig még a sorompó őre és a közlekedési úttörők csapata vigyáz. Az iskola épülete takaros. Körötte a gyep még ősszel is szépen virít. Virágok mindenfelé. A közlekedési parkban a kacskaringós utak kereszteződésénél KRESZ-táblák. Itt fontos tantárgy a közlekedés. — Hosszú évek óta vá- mosgyörkiek nyerik a megyei KRESZ-versenyeket Legutóbb országos harmadik helyezést értek el a gyerekek. Ajándék mopeddel tértek vissza — mondja Korda Dezső, az iskola igazgatója. — Egy karfásunk kiemelten kezdett el foglalkozni e területtel. Ö elment GYES-re. erre mi összefogtunk és közösen folytattuk a munkát. Minden kollégám házi KRESZ-oktató is. — Mire büszkék még? — A gyakorlókertünkre. A mezőgazdasági ismeretek nagy részét ott tanítjuk. Sokszor ezekre a versenyekre is mi adjuk a továbbjutó csapatot. Képesítés nélküli tanáraink nincsenek. Csupán négyen bejárók. Csaknem minden diákunk tovább tanul. nagyobb részük középiskolában. — Bizonyára sokan mennek vasutasnak... — Tévedés. Ez a pálya éppen azoknak vonzó legkevésbé, akik szüleik életét látva minden részletét ismerik. Az apák általában lebeszélik fiaikat, hogy nyomukba lépjenek. Az állandó készenlétet ma már hiába fizetik meg tisztességgel, nem vonzó a kék egyenruha. Beszélgetésünket félbe kell szakítanunk. Az asztal végén ülő nyolcadikosok tanulmányi versenyre készülő matematikacsapata segítségre szorul. Az igazgató feléjük hajol, köznapi fülek számára érthetetlen algoritmusok röppennek a levegőbe. Szatainé Mandola Mariann fordul hozzám. Az egy éve itt tanító fiatal pedagógus a legmostohább terület Korda Dezső és a „matekválogatott" ez a fúzió. Örökös széthúzás hátráltatta a sikert. A három falu tagsága nem értette meg, hogy akkor jár jól, ha a közös igényt a helyi érdekek fölé rendeli. Végre megszűntek az ellentétek. Felépült az új irodaház. Már csak napok vannak hátra a beköltözésig. — Az új munkahelyek nem erősítik majd a község agrárjellegét? — Inkább ipari-agrár arculatát. Egy kihasználatlan raktárhelyiségben, létesült a Heves megyei Malomipari és Gabonaforgalmi Vállalat hántolóüzeme. Itt készül a Nap Gyöngye — az ízlésesen csomagolt héj nélküli napraforgó. Gyorsan csemege lett ez a termék. Nemcsak hazánkban, de Svédországban, Dániában és az NSZK-ban is sok vásárló várja az újabb szállítmányokat. Hamarosan új gépek lépnek munkába, amelyekkel könnyű megoldani a még tökéletesebb tartósítást. Mintegy 40 ember dolgozik az üzemben, de számuk akár 150-re is növekedhet. A folyékonyműtrágya-gyár beüzemelése májusban, kezdődött. A foglalkoztatottak létszámát sokszorosára emelhetjük, akárcsak a béltisztító- és feldolgozó üzem munkásgárdáját. — Honnan lesz az utánpótlás? — Főként a falu lakóiból. Jó kereseti lehetőség nyílik előttük, és ez elég vonzerő Ha kevesen jönnek, itt a Jászság. Tőlünk a város szippant el embereket, mi pedig Szolnok megyéből csábítjuk a lakosokat. Jönnek is szép számmal. A Martinovics utcában most parcellázunk. Az új telkek egy része már is gazdára talált. Vámosgyörk — vasútállomás. Nemcsak indulnak, de érkeznek is ide vonatok. Hozzák azokat, akiknek Vámosgyörk nemcsak pályaudvar, de élettér is. Ök úgy mondják: ,,Ez a mi falunk" Fotó: Szabó Sándor Szöveg: Szabó Péter ről. Nemcsak helybeliek költik itt a pénzüket. A napi több ezer átutazó közül sokan betérnek ide. Akadnak közöttük „nehéz fiúk” is, akik nem tudnak ricsaj nélkül élni. Néha a rendőr is tehetetlen velük, öt község körzeti megbízottja, és máshol is bőven akad dolga. Különösen! sok botrány volt a korszerű művelődési házban egykor rendszeres rock- koncertek idején. Az ország vezető zenekarai megfordultak itt. A velük érkező „díszkíséret” tagjai néha nem az illemtankönyvek szabályai szerint viselkedtek. Ma csendesen csordogál a köz- művelődés élete. A kultúr- ház igazgatója Koczet László pedagógus. Gyöngyösről jár le, és egyelőre még csak tapogatózik. A községi tanács épülete ugyanezen a téren áll. Földszintjén posta és orvosi rendelő. Bíró Miklóst, az elnököt hivatali szobájában tatáljuk. — Nálunk legnagyobb feladat az új munkaalkalmak teremtése. Meg kell fognunk az eljárókat! — A téesz nem alkalmas erre? — Viszonylag kevés embert foglalkoztat. Hat évvel ezelőtt egyesült a három község: Adács, Atkár és Vámosgyörk szövetkezete. Az első időszakban nem vált be Itt minden út az állomáshoz vezet. Az ügyeletes tiszt Rappos László: —- Azt hiszik, hogy nálunk csupa vasutas lakik, pedig kevesen vagyunk. Legalább 40 híja van az ideális létszámnak. Csupán 140-en dolgozunk itt. Egyre több a nő közöttünk. A forgalmisták, a kocsi,felírók csaknem mind a gyengébb nemhez tartoznak. Az a baj, hogy az itt dolgozók kevesebb pénzt visznek haza, mint akik nagy pályaudvart választottak munkahelyül. A Keletiben vagy a Ferencvárosban legalább évi 20 ezerrel magasabb a fizetés. Ezért vállalják sokan a minHazafelé A tanácselnök: Bíró Miklós A galambok hűségesek gazdája: testnevelő. Tornaterem híján csupán egy szo- bácska a birodalmuk. A kicsik még úgy ahogy elférnek, de ha a felsősök foglalják el a teret, mozdulni is nehéz. — Még ez sem volna nagy baj, ha lenne egy korszerű sportpályánk, de nincs — mondja a tanárnő. — A községi sporttelep a síneken túl van. Oda-vissza csaknem egy óra az út, így csak délutánonként tudjuk kihasználni. Van egy pinpongasz- talunk, akörül mozognak a gyerekek. A pályaudvarral szemközti kopott épületben kellemes presszó. Sütemények gazdag választéka kínálja magát, a falon hatalmas poszter. A tömeg mégsem itt ücsörög. A szomszéd kocsmahelyiségben hangos az élet. Vágni lehet a füstöt. Néhányan aléltan borulnak a pultra, mégsem nyugszanak bele, hogy le kell mondaniuk a következő féldeciElkelne a felüljáró dennapos ingázást, ahelyett, hogy közénk álljanak.
