Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. november 3., szombat 3. Hol a bűnös? Mi voltunk a hibásak! Vagyis, aki az autónkat vezette. Több százezer kilo- méteren át nyomta a gázpedált baj nélkül, de most hibázott. Ügy kezdett bele az előzésbe, hogy nem látta be a terepet. Kilőtt a tömött kocsisor mögül s versenyre kelt az előttünk cammogókkal. Szemből egy Lada közeledett. Vészes gyorsasággal fogytak a köztünk levő méterek. ,,Talán megússzuk!" Talán... Ha a szembejövő lelassít, s kicsit balra, húzódik, még beférhetünk a mellettünk haladó teherautók közé!" A ladás nem lassított. Bőven lett volna helye, de nem húzódott balra sem. Ehelyett öklét rázta, s eszeveszett dühvei villogtatta reflektorait. A teherautók későn lassítottak. Lehetetlen volt visszasorolnunk. Sofőrünk jobbra rántotta a kormányt, és az útpadkán átrepülve a szántóföldön landoltunk. A forgalom megállt. Miután kiderült, hogy apró horzsolásokkal megúsztuk az esetet, „ladás barátunk" kö- közölte: Idióták vagyunk. E példa kapcsán felesleges volna a közlekedési morálról papolni, mert nincs olyan erkölcsi szabály, mely csak az utakon érvényes. Ott is az a lényeg, mint máshol: az előbbre jutás és, hogy ne történjen baleset. S ha előfordult, akkor sem az a legfontosabb, hogy ki okozta, hanem, hogy több ne legyen. Mégis szeretünk a „baleseteken" rágódni. Nemcsak azért, hogy levonjuk a tanulságot, hanem, hogy keressünk egy bűnöst, akire ujjal mutogathatunk. A minap egy étteremben szépen terített asztalokon virított a „foglalt” felirat. Csoportot vártak. A két pincér székeken terpeszkedett. Egyikük lelkesen magyarázta kollégájának: — Terepszemlét tartott a főnök, és mindennel elégedett volt. Ez az ökör elfelejtette, hogy ezek savanyúságot is rendeltek, és azt is szervírozni kellene. Én nem szólok neki. Szóljanak a vendégek! Lehet, hogy ebben az étteremben is „baleset" készülődik? Lehet, hogy elmarad a borravaló, elpártol a törzsközönség, csődbe megy a bolt, leváltják a főnököt. .. ? Legalább meglesz a bűnbak! Lesz kit szidniuk a pincéreknek, akik „ladás barátunkhoz” hasonlóan még azt az apróságot sem tették meg, hogy egy parányi jó szándékkal kijavítsák a másik hibáját. — Kikapott a csapat, mert rossz volt a kapus? — Tönkrement a téesz, mert buta volt az elnök? — Elhagyott az asszony, mert pénzesebb palit talált? — Elhiszik, hogy mindez ilyen egyszerű? Szabó Péter Hordóban, üvegben a nyár Márványasztal ás hét tonna búza Heczendorfer László Munkácsy díjas tervei alapján készülnek a márványlapok. (Jobbról az első). Nagy gondban voltak ez év elején az egri tartósítóüzemben. A kedvezőtlen időjárás miatt késtek a szállítmányok, és úgy nézett ki, hogy nem tudják teljesíteni a tervet. Végül is sikerült behozni a lemaradást, így uborkából 560, almapaprikából 750, zöldpaprikából 200 mázsát dolgoztak fel. Káposztából eddig 14 vagonnal savanyítottak, és hátravan még hat. Általános vélemény, hogy az idén jó minőségű a termés, ám a csúszás miatt 3—4 héttel később kerül asztalra a kedvelt csemege. A közületek, intézmények részére higiénikus műanyag- vödrökbe, egyéni fogyasztásra pedig — a hűtőházban — üvegedényekbe csomagolják az árut. A nagyobb tételeket továbbra is) hagyományos formában, tehát fahordókban tárolják. Egy kádármester és néhány katona is segédkezik, mert munka akad bőven. Újdonság, hogy itt a ZÖLDÉRT ipari részlegében új korszerű jövedelemérdekeltségi rendszert alakítottak ki, amellyel bizonyára még jobb munkára ösztönöznek majd. A gödöllői agráregyetem tangazdasága meghatározó Hatvan életében. E napokban is — diákokkal együtt — legalább hatszázan dolgoznak a várostól alig két kilométerre eső majorság mezőgazdasági üzemeiben, és ebből közel háromszázra tehető azoknak a száma, akik itt is élnek, a Hatvanyak uradalmának felújított, átépített egykori cselédházaiban. Igaz, közvetlen ellátásukat csak az áfész szegényes vegyesboltja, p oharazója szolgálja mindmáig, a gyakori buszjárat azonban lehetővé teszi mind a bevásárlóknak, mind az iskolát, a kulturálódási lehetőségeket . keresőknek, hogy ebbéli igényük beteljesüljön Hatvanban. Száraz József igazgató tizenöt esztendeje dolgozik itt, s valahányszor erre jártunk azóta, tudott olyan hírekkel szolgálni, amelyek akár a termelés, akár dolgozóik élete szempontjából nem közömbösek. Termőre fordult szőlők Most, hogy ismét Nagygomboson jártunk, legalább háromszázan szorgoskodtak a határrész különböző tábláin. Vonatkozik ez a hatvanöt hektár paradicsomra, amelyből 150 vagonnyit szedtek és szállítottak lé formájában a Hatvani Konzervgyárba, s bizony hajtani kell a munkát, ha a „betakarítást” nem kívánják átengedni Tél tábornok közelítő, fagyos támadásainak. De legalább ennyire szívügye mindenkinek a száz hektárnyi, új telepítésű szőlő, amely voltaképpen az idén' fordult termőre, és fele részben már terméssel szolgál. Ami az egyéb őszi munkákat illeti? Földről, levegőből nagy lendülettel folyik a talajelőkészítés, a műtrágyaszórás, ezer hektárnyi őszi búzájuk vetésének pedig jól a felénél tartanak. Különben helyi szenzáció dolgában az első szürettel egyenértékűnek tartja Száraz József azt a négyszáz hektárnyi iregi, csíkos napraforgót, amivel először kísérleteztek. Jó az árfekvése, nagy a tőkés exportlehetősége! Kint jártunk alkalmával is legalább három kamion várakozott a szárítónál berakodásra, hogy aztán Francia- ország, az NSZK, valamint finn rokonaink irányába vegye az útját. Miért a tülekedés? Megsúgjuk: az üzletfelek madáreleségként értékesítik a hatvani csíkos napraforgószemet. Úi termék a faüzemből Talán egy esztendeje már beszámoltunk arról, hogy a felújított régi gazdasági épületeket — megfelelő bérleti díj ellenében — a Do- mus Lakberendezési Vállalatnak engedte át a tangazdaság, majd saját erőből faüzemet létesített. Az itt dolgozó szakemberek, betanított munkások jórészt a majorságból kerültek ki, ilyenformán helyben jutottak tisztes keresetet biztosító tevékenységhez, Nos, a gazdaság bútorraktárrá avanzsált épületeinek kihasználtságára nem lehet panaszunk. E pillanatban is ötvenmillió forint értékű portékát tárolnak bennük, és naponta öt-hat pótkocsis szerelvény hordja-viszi a Dornus szekrényeit, ágyait, heverőit, konyhagarnitúráit az ország különböző áruházaiba. A faüzemben pedig? Ezres tételben készülnek azok a bútoripari kellékek — variálható polcrendszer, előszobafal, összecsukható vagy teleszkópos asztal —, amelyekkel a nagy gyárak nem törődnek. Itt annál jobban megy a munka, és szélesedik a cikklista. Éppen a közelmúlt hetekben kezdték meg például a márványlapos, esztergályozott lábú asztalok készítését, amelyekhez a márvány Pilisborosjenöről érkezik, fő fogyasztói pedig az egyre szaporodó „nosztalgia kávéházak” Pesten és a haza más tájain. Jól ..tejel” a diákszálló Ami a tangazdaságban dolgozók szociális ellátását illeti: fontos lépésként megépült a Hatvanból Nagygombosra vivő gázvezeték, éspedig bő négymillió forintért, rekordidő alatt. A földmunka, a vezetékfektetés augusztus elején kezdődött a kórháznál. Most pedig már gázzal főznek, fű- tenek az üzemi konyhán, a fürdőkben, pár napja pedig az alig egyesztendős diákszállóban is, ahol az ízléssel berendezett, négyágyas szobákban csaknem száz egyetemistát fogadnak a szorgalmi időben. És hogy minél jobban „tejeljen” ez a létesítmény, gyarapodjék a nyereség, ezen a nyáron bekapcsolták a hazai turizmusba. Szerződés alapján az IBUSZ, a Volán-tourist irányította ide a különböző, Hatvanon átutazó csoportokat, továbbá itt jutottak szálláshoz a „Hatvani zenés színházi nyár”-ra érkező színtársulatok is. De az őszi hónapok sem „fizetnek” rosszul! A Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat például itt bonyolította le kéthetes cukorátvevő tanfolyamát, novemberre pedig a konzervgyár jelentett be igényt a szállodai szobákra és az előadóteremre. Itt rendezik meg ugyanis a hazai gyárak, élelmiszer-kereskedelmi vállalatok börzéjét! Nőtt a nyereséq Számba vettük Nagygomboson az idei esztendő terveit éppen úgy, mint a végzett munka eredményét, hasznát. Év közben — ahogyan az igazgató megjegyezte — kevés jóban reménykedtek az időjárás mostoha- sága miatt. Különösen borsótermésük sínylette meg az aszályt. Hanem az ezer hektárnyi búza megtette a magáét. A kellő talajelőkészítés, vegyszerezés, a ráfordított munka nyomán' kiemelkedő eredmény — közel héttonnás hektáronkénti átlag született a földeken a tervezett öt és fél helyett. Persze a költséggazdálkodásnál is minden lehetőt elkövettek a kiadások csökkentése, a megtakarítás növelése érdekében. Így például csak a gépesítés frontján, az alkatrész-felhasználásnál közel egymillió forintot sikerült „megcsípni". Mindezek vezettek oda, hogy e pillanatban Száraz József már elégedett lehet az 1984-es esztendővel. „Hozzák” a tervezett százhúsz millió forint termelési értéket, nyereségük pedig tizenegy millió forint, ami két és fél millióval több a vártnál. Motdvay Győző Kolacslcovszy Lajos: Az új rend bölcsőjénél 1X^5. Bombázók a város felett l A koporsókat ideiglenesen a ciszterciek előtti teraszon, a főszékesegyház -körüli parkokban, a Szent Imre téren, a Püspökkert északkelet; sarkában földelték el. A lakosság apránként beletörődött a helyzetbe; fci- fci végezte teendőit, ahogy lehetett, legfeljebb arra vigyázott, hogy a lövedékek ellen az északi és a nyugati házfalakat használja védel- mül. A németek ti. észak és a Várhegy (669 m) felől lőtték a várost. A Várhegy tetejét a nácik valóságos erődítménnyé építették ki. Lakóhelynek a turista-menedékházat használták. Minthogy a németek a Várhegyről hatásosan zavarták a vörösek hadmozdulatait. a szovjet-orosz csapatok mindent elkövettek hogy az ellenséget a Várhegyről elűzzék. A támadás Noszvaj felől indult el. Noszvajit csak 11 napos kemény harc után sikerült felszabadítani. A vörösek innen kiindulva, részint a Bükkös-oldalban, részint a Cseres-tetőn át igyekeztek közelébe férkőzni a menedékháznak. A hegyi ösvények menté® máig láthatók a hevenyészett lövészárkok, A novaji kunyhónál, aztán a Várhegy és a Vasbánya- hegy közötti nyeregben (591 m) különös elszántsággal harcoltak. A Vasbánya-hegy egyik tisztásán ötven vörös katonát temettek közös sírba. Végre a németek meghátrálni kénytelenek. A tárká- nyi völgy túlsó oldalára, a Koronás-őrházhoz, illetve a Berva rétjére költözködtek. Varró erdőőr ekkor halt meg kislányával. Egy kósza gránát végzett mindkettőjükkel. Felsötárkány a harcok során alig szenvedett kárt. A sírkerten kívül, körülkerített helyen, öt Horthy-hon- védet, öt szovjet és két ismeretlen katonát temettek el. Felnémeten az ugyanekkor megsérült 90 lakóház közül négy lakhatatlanná vált, a templom tornya megsérült, a lakosságból 12 egyén meghalt. Az elesett német katonákat a temetőn kívül hántolták el. a zsidó sírok és az 1919-i harcokban elpusztult magyar vörös katonák sírjai mellé. A Felnémetnél és a félsö- tárkányi völgyön kifejlődött küzdelem még sokáig elhúzódott volna, ha az általános hadihelyzet elvonulásra nem készteti a németeket. Időközben ugyanis a szovjet csapatok ha lassan is, de fokozatosan tért nyertek az egerbaktai erdőn, és megkezdték az előnyomulást a Bátori-völgyön végig, Egerbocs, Szűcs, Egercsehi, Mónosbél, ill. Mikófalva felé. Ha a vörös csapatok elérhetik Mónosbélt, vagy Bélapátfalvát, a felnémeti nácik többé nem gondolhatnak a Szilvásvárad, illetve Putnok felé való visszavonulásra. Putnokot német szempontból amúgy is veszély fenyegette, mart időközben Miskolcról is megtört a német ellenállás, s a szovjet csapatok sebesen nyomultak előre a Sajó folyása ellenében. Szúcson a vörösek előnyomulása kapcsán három ház, Mikófalván 9 ház vált lakhatatlanná. Mikófatván megsérült a templom, a plébánia és a községháza is, de ezeket a sérüléseket a németek által teljesített híd- robbantások okozták. Az egercsehi kőszénbánya igen megsinylette a háborút. A németek mindhárom generátort, az osztályozóépületet és a sodronykötélpályát tönkretették. A tárnákat vízzel árasztották el-* öt ház megrongálódott. A falu temetőjében szép fehér márvány emlék adja tudtunkra, hogy Tompos Ilona odavalósi 15 éves lánykát utcai harcok során puskagolyó ölte meg. A felnémeti Hitler-sereg december 12-én kezdte meg a község kiürítését. Mielőtt azonban végleges búcsút vett volna tőlünk, a délelőtti órákban, amikor már megkezdődött a csendes polgári munka, minden különösebb ok híján, bombázó repülőgépköteléket küldött a város fölé, amely aztán halált, pusztulást bocsátott a gyanútlan lakosságra. Húsz ház romba dőlt, 33 ember meghalt. 87 megsebesült. A halottakat a Kisasszony temetőben közö6 sírba helyezték örök nyugovóra. A bombák egész házsort pusztítottak el a Jankovich utcában, az óvodát is megrongálták. A Mária utcai zsebközben épült lakóház teljesen tönkrement. Ugyanekkor pusztult el a XVIII. századból ránk maradt úgynevezett harangöntő háznak a mecset felé néző sarka. A belvárosban a Bajcsy-Zsilinszky utca derekán épült házak szenvedtek különösen súlyos károkat: az ún. kisvárosháza, a menzaépület, s az angolkisasszonyok nevelőintézete Káptalan utcai homlokzatának a vakolatát a robbanások ereje teljesen lenyúzta; az egykori Fellner utca romjaiba temetkezett. Ekkor törtek össze a Lyceum toronyáblakai is. Akik addig nem ismerték vagy nem akarták tudomásul venni, hogy milyen a „német szövetséges" lovagiassága, most keserű szájjal döbbenhettek rá a valóságra. Az elvonuló németek Szarvaskőnél román vasúti mozdonyt ekrazittal raktak meg, s az alagútba engedték szétrobbanni. A putnoki vaspályán előtalált hidakat mind elpusztították. A Felsőtárkánytói hátrarendelt németeknek a Bélkő alatt, illetve a szil- vásváradi Szalajka-völgy bejáratánál kellett a fősereghez csatlakozniuk, Addig ezek jobb oldalvédet képeztek. Ezért a Berva-völgyém, a Határtető és a Magasverő összetalálkozásánál, a Gilit- ka-völgyén. aztán a Homon- na-nyakon (606 m) egészen a Bélkőig. majd tovább a Korotna-völgyön a szilvás- váradi halastavakig, mindmáig sűrűn bukkanunk lövészárkokra, ágyúállásokra, katonasírokra. Egy német katonát a Bervánál, a volt cserkészparkban, egyet a Gilitka-kápolnánál, egyet a Korotna-völgy Bélapátfalva felőli bejáratánál temettek el. A szilvásváradi tóforrásnál román katona fekszik. Meghalt 1944 december 16-án. Pogány Józsetné és munkatársnői a muscat ottoneit szüretelik (Fotó: Szabó Sándor)
