Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. november 3., szombat Ma temetik Indira Gandhit A PTI indiai hírügynökség legutóbbi jelentése szerint már legkevesebb 150 halott­ja és több mint ezer sebe­sültje van az Indira Gandhi halála nyomán fellángolt hindu—szikh ellentéteknek. Az indiai fővárosban hatva­non haltak meg. Az indiai hatóságok csü­törtökön este felhatalmaz­ták a hadsereg katonáit, hogy a szükség esetén ők is fegyverüket használhat­ják. Az intézkedés öt észak- indiai városra érvényes. A zavargások és véres össze­csapások, főként Madhja Prades, Patna és Bihar ál­lamokban, a kijárási tilalom ellenére is folytatódtak. Hírügynökségek utcai fegy­veres harcokról is beszá­moltak. A kormány szóvivő­jének közlése szerint csü­törtökön Űj-Delhiben hár­man vesztették életüket, amikor automata fegyverek­kel felszerelt személyek lö­völdözésbe kezdtek. A fővá­ros egyik szikh templomá­ból is lövéseket adtak le. Legfrissebb jelentések sze­rint Űj-Delhiiben péntekre virradóra viszonylagos nyu­galom honolt. A város főbb pontjait a hadsereg ellen­őrzi. India függetlenné vá­lása, 1947 óta először fordult elő, hogy a hadsereg egysé­geit kellett kivezényelni a rend fenntartására. Nyugalomra szólítja fel a lakosságot az a közlemény, amelyet Radzsiv Gandhi kor­mányfő és az ellenzék 15 vezetőjének csütörtök esti egyórás megbeszélése után adtak ki. A közlemény rá­mutat, hogy méltatlan az indiaiakhoz a szifcheken való bosszúállás, amit egyes szél­sőséges elemek követelnek. Egy angol nyelvű indiai napilap, a New Delhi Sta­tesman pénteken közölte an­nak a merénylőnek a tanú- vallomását, akit közvetlenül a gyilkosság után fogtak el. Ismeretes, hogy a másik két merénylőt a helyszínen agyonlőtték. A lap közlése szerint Szatvant Szingh. In­dira Gandhi biztonsági szol­gálatának tagija kórházi ágyán tett vallomásában kö­zölte, hogy egy szikh tábor­nok volt az Indira Gandhi elleni merénylet értelmi szerzője A tábornok nevét a merénylő nem közölte. Ál­lítólag az indiai hadsereg egyik vezérőrnagyáról van szó, aki Csandigarban (a fő­ként szikhek lakta Pandzsáb és Harijana államok fővá­rosában) teljesített szolgála­tot. Szatvant Szingh elmond­ta, hogy az Indira Gandhi elleni merénylet végrehaj­tására egy Üj-Delhiben lévő szikh templomban hárman tettek fogadalmat. Beismer­te továbbá, Ihogy Zatí Szingh államfő és Radzsiv Gandhi meggyilkolását is tervezték. Elmondta, hogy az Indira Gandhi elleni merényletet eredetileg október 13-ra ter­vezték, de akkor a kisze­melt merénylőnek, név sze­rint Beant Szinghnek nem sikerült a nála lévő kézi­gránátot időben elhajítania. Beant Szingh volt Indira Gandhi egyik gyilkosa. Öt, egy másik merénylővel együtt, közvetlenül a me­rénylet elkövetése után a biztonsági szolgálat emberei agyonlőtték. Miközben Indira Gandhi temetésére érkeznek a kül­földi küldöttségek, megkez­dődtek a gyászszertartás előkészületei. A hamvasztósi szertartást a Jamuna folyó partján végzik, a hindu ha­gyományoknak megfelelően az elhunyt hamvait a szent folyóba szórják. A máglyát — ugyancsak a hagyomá­nyoknak megfelelően — az elhunyt egyetlen élő fia, Radzsiv Gandhi gyújtja meg. Indira Gandhi temetése napján, szombaton a világ több országában hivatalos gyászt rendeltek el. Bulgá­riában az Államtanács ren­delkezése értelmében a gyá­rakban, üzemekben és hiva­talokban három percre leáll a munka. Országszerte be­kapcsolják a szirénákat és díszlövésekkel adóznak az indiai politikus emlékének. Nyikolaj Tyihonovnak, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökének, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjá­nak vezetésével Moszkvából szovjet kormányküldöttség utazott pénteken Üj-Deihibe Indira Gandhi temetésére. A küldöttség tagja Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­sége elnökének első helyet­tese. az SZKP KB PB pót­tagja és Viktor Malcev, a külügyminiszter első helyet­tese. az SZKP KB tagja. Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke elhunyta alkalmából pénte­ken magyar párt- és állami vezetők keresték fel India budapesti nagykövetségét. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és kormánya, az MSZMP Központi Bizott­sága nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, Szűrös Má­tyás, a Központi Bizottság titkára és Nagy Gábor kül­ügyminiszter-helyettes fejez­te ki részvétét Aravinda Ra- machandra Deo nagykövet­nek. BONN Jóllehet lényegében ered­ménytelenül végződött Hosz- ni Mubarak háromnapos, NSZK-beli látogatása, az egyiptomi államfő péntek délutáni hazaindulása előtt „elégedettségét” hangsúlyozta bonni tárgyalásaival kapcso­latban. NEW YORK Az ENSZ Namíbia Taná­csa a namíbiai népnek a gyamati megszállás ellen ví­vott harca 100. évfordulója alkalmából konferenciát ren­dezett New Yorkban 1984. október 31. és november 2. között neves közéleti sze­mélyiségek részvételével. Hazánkat a tanácskozáson Péter János, az országgyűlés alelnöke képviselte Holnap járulnak az urnák­hoz a közép-amerikai Nica. raguában. Képünkön: zász­lót lengető fiatalok a sandi­nista párt egyik utolsó kampánygyűlésén. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) AZ FBI LEPLEZTE LE • • Összeesküvés a hondurasi kormány ellen A hondurasi kormány megdöntésére irányuló ősz- szeesküvést lepleztek le az Egyesült Államokban — je­lentette be csütörtökön az FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda. Az összeesküvést az Egyesült Államokban élő hondurasi emigránsok ké­szítették elő. A hondurasi kormány rendkívüli ülésre ült ösz- sze azután, hogy Washing­ton értesítette az ügyről Suazo elnököt. A kormány csütörtök esti hivatalos köz­leményében tájékoztatta a lakosságot, hogy bizonyos hondurasi politikai körök akciót indítottak az ország destabilizálására. A hondu­rasi hadsereg egyes alaku­latait összevonták Roberto Suazo elnök rezidenciája körül. A hondurasi kormány az összeesküvésben részt vevő két volt magas rangú tiszt kiadatását kéri az Egyesült Államoktól — közölte Ed- gardo Paz hondurasi kül­ügyminiszter. Az összeeskü­vők egyike, Gustavo Alva­rez tábornok, a hondurasi hadsereg volt főparancsno­ka az Egyesült Államokban, Miamiben él. A másik, Jó­sé Bueso tábornok — akit az FBI-jelentés név szerint is megemlít — jelenleg ha­zája katonai attaséja Chilé­ben, korábban a hadsereg vezérkari főnöke volt. Mind­kettőjüket ez év márciu­sában váltották le tisztségük­ről, Alvarezt pedig ki is uta­sították az országból. A tervek szerint november 15-ig megölték volna Ro­berto Suazo elnököt és át­vették volna a hatalmat. Az ügy kapcsán az FBI nyolc személyt letartóztatott. A Heves és Vidéke ÁFÉSZ pályázatot hirdet FŐKÖNYVELŐI munkakörre Pályázati feltételek: felsőfokú szakirányú végzettség legalább 5 éves vezetői gyakorlat (ÁFÉSZ-nél eltöltött idő). Jelentkezés az ÁFÉSZ elnökénél személyesen vagy írásban 1984. november 30-ig HEVES, Tanácsköztársaság tér 16. szám alatt. Telefon: Heves 10 vagy 27. A munkakör 1985. február 1-től tölthető be. Sztálin lánya visszakapta a szovjet állampolgárságot A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége — összhangban az állampolgár­ságról szóló törvény 19. és 21. cikkelyével — visszaad­ta a szovjet állampolgársá­got Szvetlána I. Allilujevá- nak — Sztálin leányának, vissza aki nemrég tért Moszkvába. Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség pénteken je­lentette, az állampolgárság visszaállítását Allilujeva kér­te. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége Allilujeva leányá­nak — Olgának megadta a szovjet állampolgárságot. —( Külpolitikai kommentárunk Remények és kérdőjelek AZ ESEMÉNY, A HELYSZÍN és az időpont ismert: hétfőn, a Libanonban állomásozó ENSZ-alakulatok nakuai központjában kerül sor a tervek szerint az Izrael és Libanon közti katonai megbeszélésekre. A találkozó körülményei is köztudottak: hosszas, több csatornán folyó eszmecserék, közvetítő kísérletek tu­catja után most végül a világszervezet égisze alatt sikerül — legalábbis remélhetőleg — tárgyalóasztal­hoz ültetni a két ország képviselőit. Ami viszont tá­volról sem látható világosan, az az, mennyiben nyújt­hat új esélyt a Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár szer­vezésében létrejövő találkozó az előrelépéshez. Ahhoz, hogy a közel-keleti válság egyik legégetőbb kérdése, az izraeli csapatok Dél-Libanonból való kivonulásá- na ügye végre kimozduljon a holtpontról. A TÁRGYALÁSOK PUSZTA TÉNYE önmagában ugyanis sovány reményt kínál mindaddig, amíg az izraeli erők távozása körüli kérdőjelek nem fogyat­koztak meg. Márpedig e tekintetben változatlanul teljes a bizony,talainság. A jelek szerint Simon Peresz kormányfő visszatáncolt attól az eredeti kampány­ígéretétől, hogy hatalomra kerülése esetén záros ha­táridőn, állítólag hat hónapon belül megoldja az egy­re terhesebbé — és egyre költségesebbé — váló li­banoni katonai jelenlét problémáit. Sőt, legutóbbi nyilatkozatában kijelentette, hogy szó sem lehet egy­oldalú csapatkivonásról, szavainak ilyen értelmezése csupán „fordítói hiba” lehetett. Ügy tűnik, még az esetleges részleges visszavonulást is elhalasztják. Pedig a közelmúlt egyes diplomáciai fejleményei nyomán átmenetileg biztatóbbnak tűnt a kép, különö­sen, hogy Jeruzsálem fő szövetségese, az Egyesült Ál­lamok szintén a kivonulás érdekében lépett sorompó­ba. Murphy közel-keleti ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár ingázása során állítólag már egy tervezetet is tető alá hozott, amely különválasztotta az izraeli csapatok távozását a szíriai erőkétől. Nos, épp ez a megkülönböztetés az egyik téma, amin a nakurai találkozó könnyen zátonyra futhat. A másik, nem kevésbé veszélyes véleményeltérés az Izrael által követelt „biztonsági garanciák” ügye, vagyis, hogy Jeruzsálem milyen katonai és politikai ellenszolgáltatásokra tart igényt. Az álláspontok itt is meglehetősen távol esnek egymástól. Bejrúti elkép­zelések szerint a biztosítékot a libanoni kormányka­tonák jelentenék az ENSZ-erőkkel együtt, Izrael vi­szont a szakadár dél-libanoni hadsereg szerepét igyek­szik növelni, s hosszabb távon egy szinte önálló üt­közőövezetet képzel el. RÁADÁSUL A LIBANONI RENDEZÉSBŐL ki nem kapcsolható Szíria alelnöke, Khaddam épp a napok­ban közölte, hogy országa semmilyen formában nem vállalja az Izrael által igényelt biztosítékokat. Az el­térő nézetek, az alig jelentkező kompromisszumkész­ség ismeretében így érthető, hogy a legtöbb megfi­gyelő szerint Libanonban több a kérdőjel, mint a remény... Szegő Gábor Mennyire változik meg a lakosság élete? A pekingi reformok fogadtatása Pekiingben több ezer em­ber, felelős párt- és kor­mánytisztviselők, no meg újságíróik érzik úgy, hogy hatalmas nyomástól szaba­dultak meg és rövid időre vakációt kaptak, miután a Központi Bizottság legutób­bi ülésén programadó gaz­dasági dokumentumot fo­gadtak el. Jelen sorok író­ja, amikor fél évvel ezelőtt a kínai Társadalomtudomá­nyi Akadémián járt, úgy érezte, hogy túlságosan is alapvető viták kötik le az erőket. Csao Ce-jang mi­niszterelnök a parlament ta­vaszi ülésszakán azt mon­dotta, hogy átfogó reform­ra nem érettek a feltételek. Ehhez képest a 16 ezer írás­jegyes októberi dokumen­tum mind határozott hang­vételével, mind programadó dokumentumhoz képest rész­letes elképzeléseivel némi­leg meglepetést keltett. Min­denesetre így teljessé válik a kínai gazdasági reformfo­lyamat, amely eddig falun folyt és eredményeket ho­zott: négy év alatt legalább 80 millió tonnával nőtt a gabonatermelés. A gazdasá­gi reformmal párhuzamosan folyik a közigazgatás re­formja és a kommunista párt tagságának meggyőzé­se. A kínai gazdaság decent­ralizálása felé mutató doku­mentum a vállalatokat vi­szonylag önálló gazdasági egységekké kívánja tenni, megszüntetve az irányító szervek eddigi bábáskodá­sát Csökkentik a központi kötelező tervmutatókat, de nem adják fel a nemzet szá­mára létfontosságú ipari és mezőgazdasági termékek fe­letti állami ellenőrzést. Bér- és árreformot is kilátásba helyezték, igyekeznek fel­számolni az egyenlősdit, il­letve ki akarják igazítani az értéktől és a kínálat-keres­lettől elszakadt árakat. A kínai lakosságot első­sorban az izgatja, hogy a reform következtében meny­nyire változik meg az éle­te. hogyan osztja majd be pénzét, mennyit költhet majd élelemre. A Központi Bizottság ülésének idején bizonyos idegesség volt ta­pasztalható. Felvásárlások voltak, elfogyott például a tojás. Pánikra azonban nincs ok, szólt a tömegtá­jékoztatás és vezetők kóru­sa. így aztán nem volt vé­letlen, hogy ezen a héten a kínai tv-híradóban egy hi­vatalos küldöttség piaci lá­togatásakor a kamera fel­tűnően hosszan időzött a to­jáshalmokon, biztató üzene­tet közvetítve a nézőknek, fogyasztóknak. A városlakók azonban egy idő óta nem­csak az állami boltok kíná­latából élnek, hanem az úgynevezett szabadpiacok­ról is. S míg az állami ár­index gyanúsan alacsony számot tartalmaz — a saj­tóban ugyanis megjelent, hogy az elmúlt harminc év­ben csak 1,1 százalékkal emelkedett az ár átlagosan évente — a szabadpiaci árak emelkedése ennél sokkal meredekebb és kendőzetle­nebb. A viszonylag alacsony hivatalos árszint abból adó­dik, hogy az állam a pa­rasztok és a munkások ked­vére is akar tenni: magas jelenleg a mezőgazdasági cikkek felvásárlási ára, de az árut már alacsony áron árusítják a boltokban. A különbözet a deficitet duz­zasztja. Hszüe Mu-csiao, a neves kínai közgazdász a közel­múltban kétszer is hozzá­szólt a sajtóban az árkér­déshez, Ö mondta cl, hogy Kínában a gyufa ára az öt­venes évek óta nem válto­zott. Szélsőséges példát is felhozott annak bizonyításá­ra. hogy az árak mennyire befolyásolják a mezőgazda- sági termékek kínálatát. A hatvanas és a hetvenes években, egészen 1979-ig alacsonyak voltak a sertés­felvásárlási árak és a ser­téshús bolti ára is. A pa­rasztok nem voltak érdekel­ve a sertéstenyésztésben. A húsadag Pekingen kívül a legtöbb városban az említett időszakban fejenként 250 gramm volt havonta A ma­ximum fél kiló. a minimum (például a négymillió lako­sú Senjang városában) 100 gramm „Mi a jobb, kérde­zi Hszüe Mu-csiao, az élő sertések felvásárlási árának felemelése, ezáltal a paraszt bátorítása és a városlakók húsellátásának biztosítása, vagy az árak befagyasztása, a paraszti lelkesedés vissza­fogása úgy. hogy egyáltalán nem kerülne hús a városi piacra. Ügy hiszem, az első megoldást részesíteném előnyben”. Az érvek egymást követik. Még sok embert meg kell győzni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom