Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 6., szombat NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT Akció este nyolckor Az Erzsébet-híd budai hídfőjének északi oldalánál egy szerény emlékkő talál­ható. A járókelők alig ve­szik észre, pedig a kis már­ványlap históriás időket idéz. Tizenkét évvel az ese­mények után, 1966. október 6-án avatták fel, hogy ezzel jelöljék meg a Gömbös-szo­bor helyét, amely ellen a kommunista partizánok 1944. október 6-án robbantásos akciót hajtottak végre. En­nek most van a 40. évfor­dulója. A Gömbös Gyula szobor fehér márványtömbje nem­csak egy akarnok ember em­lékműve volt, de egy egész korszak jelképévé is vált. A néhai miniszterelnök cso­dálta Mussolinit, s ő volt az első kormányfő, aki hivata­los látogatást tett a hatalom­ra került Hitlernél. Soha nem titkolta, hogy rokon­szenvezik a két fasiszta dik­tátor eszméivel, s maga is a totalitárius személyi ha­talom megteremtésére töre­kedett. A magyar fasizmus szálláscsinálója volt, s az általa kezdeményezett poli­tika egyenes úton vitte az országot a háborús kataszt­rófa felé. Az ágyúk pedig már itt dörögtek Sarkadnál, Békéscsabánál. A K. P. Katonai Bizott­sága már szeptember végén utasította Fehér Lajost, hogy a vezetése alatt álló parti­záncsapatok egyikével hajt­son végre támadást a tá­bornok-miniszterelnök Döb- rentei téri fehérmárvány szobra ellen. Az akciónak demonstratív, figyelemfelkel­tő szerepet szántak. Bizo­nyítani akarták, hogy élnek és működnek az ellenállás erői, s megkezdték harcukat a Horthy-rendszer ellen. Az akcióval tanúsítani kíván­ták, hogy az ország népe el­veti a gömbösi utat, békét, szabadságot, társadalmi és szociális felszabadulást akar. Ha jelkép volt a szobor, jel­képesnek érezhetjük az el­lene intézett támadást is. A gőgösen felszegett fejű, tábornoki mentét viselő szo­bor sohasem nyerte meg az emberek tetszését. Egy erő­szakos politikát, a nácibarát irányzatot képviselte. Az em­berek jó részét irritálta. Akadt valaki, aki sósavval teli üveget vágott hozzá, majd 1944 szeptemberében arról adott hírt az illegális Szabad Nép, hogy a szobrot valaki leöntötte kátránnyal. Az akció végrehajtását Fe­hér Lajos a Marót fedőnevet viselő csoportra bízta. En­nek vezetője Padányi Mi­hály („Marót”) mérnökhall­gató volt, aki ma a Magyar Antifasiszta Ellenállók Szö­vetsége elnöke. Hozzá tár­sult, „Véső”, azaz Egri Já­nos vegyészmérnök és Jani- kovszky Béla („Ostor”) or­vos. A partizánok október első napjaiban kapták meg az akcióra szánt robbanóanya­got. A terepet gondosan fel­derítették, kidolgozták a megközelítés, a végrehajtás és a visszavonulás mozzana­tait. Nagy forgalmú helyről volt szó, ahol a legkisebb hiba is végzetessé válhatott volna. Már az akció idő­pontját is kitűzték, sőt, a helyszínre is kivonultak, amikor megérkezett a Kom­munista Párt tiltó határoza­ta. A K. P. kezdeményezésé­re a Magyar Front ezekben a napokban memorandumot juttatott el Horthyhoz, amelyben az uralkodó osz­tályokat együttműködésre hívta fel egy németellenes fordulat esetére. A demok­ratikus pártok joggal vél­ték úgy, hogy a kiugrás ese­tén a kormányzó kezében le­vő hadsereg, a tisztikar, az államgépezet bekapcsolódása döntő fordulatot hozhat, ígéretet kaptak arra is, hogy a munkásság részére fegy­vereket biztosítanak A Gömbös-szobor elleni akció ezt a kapcsolatterve-* zést zavarhatta volna meg, ezért helyes döntés volt a robbantás leállítása. Néhány nappal később azonban ki­derült, hogy a horthysták fontosabbnak tartják osz­tályérdekeiket, mint a nem­zet jövőjét. Fehér Lajos ír­ja: „Néhány napra rá pa­rancsot kaptam: haladékta­lanul fel kell robbantani a Gömbös-szobrot.” A válasz­tás október 6-án este 8 órá­ra esett. Ez a nap, volt Göm­bös halálának 8. évfordulója is. A terepet Egri derítette fel, miközben Padányi egy akasztófaszerű léccel a szo­boralak lábához helyezte a robbanótöltetet a már sis­tergő gyújtózsinórral. Az ak­ció végrehajtását Janikovsz- ky Béla biztosította. A rob­banást megelőző visszavo­nulásra mág alig néhány percük maradt. A detonáció a büszke már­ványszobrot a csizmánál le­szakította talapzatáról, a test lezuhant, darabokra tört. A környék messze fehérlett a márvány törmeléktől. A főkapitányság politikai osztálya Cser István felügye­lő vezetésével több mint 100 detektívet vezényelt a tet­tesek nyomába. Az akció ki­vitelezése azonban tökéletes volt, a lécdarab kivételével áruló nyom nem is akadt A nyilas és jobboldali sajtó már másnap acsarkodó tá­madást intézett a baloldal ellen. Az összetartás című lap Így kezdődik, de más­ként végződik című cikké­ben teljes leszámolást kö­vetelt az ellenállókkal. A „Magyarország” is hasonló hangot ütött meg: „eljött az ideje annak, hogy a belső vörös frontot tökéletesen és gyökeresen felszámoljuk” — írta a lap. Maróték tette történelmi jelentőségűvé vált. Az ille­gális harcosok, ellenállók, partizánok tevékenysége e naptól számban megsokszo­rozódott, mérete, jelentősé­ge megnövekedett. Az ak­ció jeladássá vált. „A szó itt már a fegyvereké!” — hirdette a K. P. röplapja. Még kilenc nap volt hátra a Horthy-proklamációig. Ok­tóber 15-tel végleg leleple­ződtek azok az illúziók, hogy az ország felelős vezetők se­gítségével kikerülhet a há­borús katasztrófából. Az el­lenállók számára nem ma­radt más választás, mint­hogy önnön erejükre, szö­vetségeseikre támaszkodva megkezdjék a széles körű harcot a fasiszták ellen, a szabadságért, a felszabadu­lásért. Gazsi József A NAGYERDŐ FAI ALATT: Nagyvásár Debrecenben A hét végén ismét meg­rendezik a debreceni nagy­vásárt. A ma kezdődő, im­már országos hírű kirakodó- vásárra az ország különböző részeiből több mint négyszáz népművész, népi iparművész, kisiparos, illetve magánke­reskedő jelezte részvételi szándékát. Mellettük hajdú­bihari. illetve debereceni vál­lalatok és szövetkezetek is kínálják majd portékájukat a Nagyerdő fái alatt. Az Ady Endre sétányon és a Nagyerdei körúton állítják fel pavilonjaikat a vendég­látó vállalatok, amelyek több­nyire tájjellegű ételeket kí­nálnak majd a vásározók­nak. GYÖNGYÖSÖN ÉS KÖRZETÉBEN Mérlegen: a közúti közlekedés próbálkoznak, vagy valaki mást bíznak meg a vezetés­sel. — Erre is van példánk: M. A.-tói korábban ittas ve. zetés miatt vontuk be az engedélyt. Augusztus végén ismét autóval ment szóra­kozni az Avar Szállóba. Ek­kor már félt az újabb el­lenőrzéstől. ezért egy 14 éves gyermeknek engedte át a volánt. Olyannak, akinek a fennálló rendelkezések sze­rint nem is lehet jogosítvá­nya. ráadásul tapasztalata sincs a közlekedésben. Már az indulásnál, a parkolóban gondjai támadtak: az ide- oda tolatással négy gépgo- csit tett tönkre, összesen 80 ezer forint kárt okozva. Legfőbb törekvésünk az éh­hez hasonló esetekben, hogy szigorúan lépjünk fel a vét­kesekkel szemben. Az is jellemző, hogy az ittasan ve­zetők 95 százalékának a ve­zetői engedélyét rövidebb- hosszabb időre bevonjuk. A cél: a megelőzés — Ezzel el fis jutottunk azokhoz a nélkülözhetetlen intézkedésekhez, teendőkhöz, amelyek a hatásos megelő­zést szolgálják... Az egyik legfontosabb, hogy rendszeres ellenőrzé­seket tartsunk. Ennek meg­felelően állandóan jelen va­gyunk a 3-as főúton, illetve a Mátrába vezető 24-es fő­utat elsősorban hétvégeken és csúcsidőkben felügyelik rendőreink. A közúti igaz­gatósággal közösen felülvizs­gáljuk a 3-ason a közleke­dési táblákat is, s ahol szük­séges, újakat helyezünk ki. vagy a régieket megváltoz­tatjuk. Elsősorban a sebes­ségkorlátozással kapcsolato­sakra gondolunk. Segítenek munkánkban a tavaszi és az őszi. évente megtartott fo­kozott közúti forgalomel­lenőrzések. s igyekszünk cél­irányosabbá tenni a trafi- pax, illetve a kézi radar­pisztoly használatát. Most, a szüret idején úgynevezett helyi akciókat szervezünk: csaknem naponta egy-egy meghatározott területen vé­gezzük a forgalommal kap­csolatos vizsgálatainkat. A mi intézkedéseink, elképze­léseink természetesen nem lehetnek elégségesek a köt- lekedésben résztvevők jó­szándéka. megfelelő segítsé­ge nélkül. Szalay Zoltán A sztori amit először me­sélnek a Gyöngyösi Rend­őrkapitányság közlekedési alosztályán, nemcsak a KRESZ.szabályszegések ve­retes gyűjteménye lehetne, hanem az emberi butaság csimborasSZója is... Tör­tént a mátraalji városban, hogy két jó barát a találko­zás örömére egyre sűrűbben emelgette a borospohara­kat. Nem is lett volna baj, ha egyikük épp nem autó­val lett volna. Alapos öb­lögetés után újabb és újabb ivómegállóhoz érkeztek — persze, kocsival. Végül a gyalogos haver könyörgött, hadd üljön ő kicsit a volán, hoz. Ám, már az indulás­nál összetörte a jármű fa­rát. ezért a tulajdonos bosz. szúsan visszakergette az „anyósülésre.” ö sem járt jobban, rövid gurulás vé­gén egy taligának ment ne­ki, s ekkor féltett kincsének az eleje rongálódott meg. Közben a helyszínre érkez­tek a rend őre is, s megtet­ték a megfelelő intézkedé­seket. Az autóst ittas veze­tésért, közúti veszélyez­tetésért büntették meg. ö azonban nem hagyta annyiban a dolgot, követel­te, barátját is vonják fele­lősségre mert az is vezette ittasan a kocsit! Hiába volt a barátok jó tanácsa, hogy ezzel magát még na­gyobb bajba keveri, nem tágított. Társa is megkap­ta a magáért, de neki is szo­rulnia kellett, mivel jogo­sítvány nélkülinek nem ad­hatta volna át a kor­mányt. .. Sebességimádók alkonya Mégsem az iméntihez ha­sonló esetek a jellemzőek a gyöngyösiek körzetében — egyezik meg véleményünk Kiss István r. főhadnagy, alosztályvezetővel. — Ha a baleseti statisz­tikát nézzük — fűzi to­Stopolni szabad, csak nem éppen itt... (Fotó: Szabó Sándor) Egyszer már balesetet szenvedett az M3- ason a kerékpár gazdája vább a gondolatot — igen összetett a kép. A háláló, sak száma például tavaly az 1982. évihez képest kö­rülbelül a felére csökkent, az idén viszont már szep­tember elejéig több volt be­lőlük. mint a múlt évben. Ugyanakkor a sérülésesek évek óta állandó görbét mu­tatnak. — óhatatlan, hogy az ember ne próbálja keresni- kutatni az okokat. Önök­nek ez nélkülözhetetlen te. endő a megelőző munka megtervezéséhez.. — Természetesen. Ha a KRESZ-előírások szerinti okokat vizsgáljuk. akkor megállapítható, a gyorshaj­tás viszi el a pálmát. A száguldozni szeretők bizony könnyen ráfizethetnek, de veszélyeztethetnek máso­kat is. Nagyon gyakori, hogy az elsőbbség megadá­sát mulasztják el. De igen sokszor a kellő figyelem, az összpontosítás hiányzik. Nem kevés szerencsétlenség következett be a gyalogo. sok hibájából: szabálytala­nul haladnak át az úttes­ten, lelépnek a járdáról, s még lehetne sorolni sza­bálysértéseiket. Ügy tesz­nek. mintha rájuk nem lenne érvényes a KRESZ! — Gyöngyös és környé­ke közlekedési szempont­ból rendkívül forgalmas terület. A városon húzódik keresztül a 3-as főút, és a Mátra is vonzza az utazó­kat. Az utak telítettek, hi­szen az autópálya négy sávján érkező járművek ezen a részen lépnek át két sávra. A detki elágazó és a Gyöngyös közötti szaka­szon például szinte mé­ternyi pontossággal követik egymást a baleseti színhe­lyek. A hétvégeken, to­vábbá naponta reggel és késő délután rendszerint hosszú kocsisor tömörül össze. Vajon mit mu­tat a szonda? Erre kíváncsi Szűcs László és Czinkóczi László Borgőzös fejjel a volánnál — Bortermő vidék lévén, bizonyára az őszi szüreti időszak is szerepet játszhat a balesetek számának sza­porodásában . .. — Ezekben a hetekben — az elmúlt évek tapasztala­tai szerint is — igen sok­szor fordul elő. hogy ittasan ülnek a volán mögé. Ma már ugyanis legtöbben autó­val mennek szüretelni, s megfeledkeznek arról, hogy hazafelé nekik még vezet­niük kell. Be-beisznak mun­ka közben, vagy utána, az­tán így ülnek a kocsiba. Ez pedig könnyen szülhet bal­esetet. Sajnos. újabban a hölgyeknél is többször meg­történik, hogy beszeszelve vezetnek. Nemrég egy fiatal- asszony vérében 3,83 ezrelék alkoholt mutattak ki — ez még a férfiaknak is becsü­letére váló mennyiség, nem beszélve arról, hogy közel van a halálos adaghoz. Per­sze, az erősebb nem képvi­selői sem mind angyalok, egy esetben például annyira részeg volt az igazoltatott autós, hogy semmire sem emlékezett, úgy kellett ki­emelni a vezetői ülésről! Rá­adásul százon felüli sebes­séggel ment. Óriási veszélyt jelent az ilyen felelőtlen ember, elsősorban a többi közlekedőkre. Tapasztalat, hogy a járművezetők tudják a hasonló szabályszegés kö­vetkezményeit, de arra szá­mítanak. hogy kikerülhetik a felelősségrevonást. — Legújabb jelenség: jó néhányan. akiktől a sza­bályok megsértése miatt el­veszik a jogosítványt, ismét másik világ? Lapunk a közelmúltban adott hírt a Vakok és Csök­kentlátók Szövetségének He­ves megyei üléséről. Most egy személyes példán keresztül próbálunk közelebb kerülni egyéni problémáinkhoz, a szervezet munkájához. Társadalmunk sok segítsé­get nyújt nekik, de ez ma­gában még kevés. Mindenki­nek jobban körül kellene nézni, elsősorban saját kör­nyezetében, mert velük élünk dolgozunk, szembe jönnek velünk az utcán. Zsákai Istvánnal beszélge­tünk, akit otthonában keres­tünk fel. Először magáról vall: — Belényesen születtem, ez a kis község Erdélyben van. 1951-ben települtünk át Magyarországra. A szemem már egészen korán megrom­lott, kisgyermek korom óta rosszul látok. Sokáig az egri kórházban voltam főkönyve­lő. Az igazság az, hogy nem is nagyon tudták, milyen gyengén látok. Gépeltem, ír­tam, de mindez négyszer annyi energiát követelt tő­lem, mint kollégáimtól. Gyakran maradtam ott túl­órázni, de még így sem tud­tam mindig száz százalékos teljesítményt 'nyújtani. — Ha ez ilyen áldozatot követelt, miért nem keresett valami könnyebb helyet ma­gának? — Ez nem volt ilyen egy­szerű. Húsz-egynéhány éve még más volt a helyzet. Egy magamfajta ember nem en­gedhette meg magának, hogy különösebben válogasson, örült, ha volt munkája, mert fogyatékosokat nem szívesen alkalmaztak akkor sem. Saj­nos ma is hasonló a kép. A kórházból végül is eljöttem, mert az évek során sokat romlott a látásom. Ezután a régi Kun Béla Kollégiumban vállaltam gondnoki állást. Ma már csak idegenvezetés­sel foglalkozom. Szeretem és ismerem a várost. Általában magyar csoportokat kísérek, de voltam már németekkel és franciákkal is. — Tizenkét éve tartozik a Vakok és Csökkentlátók Szö­vetségéhez. Vajon egy ilyen szervezetnek milyen lehető­ségei vannak, mit tehet a tagjaiért? — Az elsődleges cél, hogy ez a közösség feloldja azt az izoláltságot, amibe helyze­tünk kényszerít minket. Más­részt érdekvédelmet kell el­látnia, ami nagyon nehéz, hiszen nincs a kezében, való­di „hatalom”. Gyakran kény­telenek vagyunk csupán a jó­indulatra támaszkodni, ami vagy van vagy nincs. Mun­kát találni — mint említet­tem már — nem könnyű, mindössze néhány tagunk­nak sikerült telefonközpon- tosi állást kiharcolni. Létez­nek viszont kedvezmények, amelyek segítenek. Működik egy klub is, ahol 30—40 em­ber gyűlik össze havonta egy­szer. Szervezünk kirándulá­sokat, apró kis ünnepségeket, hogy egy kicsit kitörjünk ebből a mi „másféle” vilá­gunkból. — Hogyan látja az embe­rek viszonyát a vakokhoz, segitenek-e nekik, vagy in­kább csak sajnálkoznak raj­tuk? — Sokan egyszerűen szé­gyellik azt, hogy vakok. Én magam már nem ismerem fel a betűket és az arcokat, bár látok valami keveset, mégis fehér bottal járok az utcán, mert vannak, akik nem tudnák miért megyek el mellettük köszönés nélkül. Soha nem értettem meg, miért kell restellni a bajt. .. Az emberek viszonya? Ke­veset foglalkozunk egymás­sal. Mindenkinek a saját gondja a legfontosabb. Kép­telenek vagyunk átélni, át­érezni azt, hogy másoknak sem könnyű. A közöny, az önzés azonban min­ket is bánt. De amíg más így, vagy úgy csak túlteszi magát a gondon, addig ne­künk ez nagyon nehezen megy. Majd talán a fiatalok, a következő nemzedék jobban figyel ezekre a problémákra is. így legyen! Havas András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom