Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. október 6., szombat 3 Elsőbbség Van-e még vita az ipar és a mezőgazdaság között, s ha volna, mi a polémia tárgya? Az idősebb nemzedék valószínűleg úgy válaszolna a kérdésre, hogy amióta az anyagi termelés e két nagy ága elkülönült, mindig voltak ilyen viták, s igazán nem nehéz megjósolni, hogy lesznek a jövőben is. Ezért inkább az a fontos, hogy mikor mire helyeződött, helyeződik a hangsúly a polémiákban? Ugyancsak a deresedő hajú generáció elmondhatná példaként, hogy egészen másról vitáztak például 1945—46-ban, mint napjainkban. Felidézhetné az akkori idők egyik — a Magyar Kommunista Párt által kiadott — választási plakátját, amely közönséges kovácsüllőt ábrázolt, rajta még félig izzó sarlóval, a sarlón pedig egy kalapáccsal, amelyet egy erőteljes kéz fogott. Abban az időben az ipar létjogosultságát is bizonyítani kellett azok körében, akik a mezőgazdaság primátusát vallva, amolyan szerény iparral rendelkező, délibábos kert-Magyarországban vélték felfedezni a jövőnket. Napjainkban viszont aki megtekintette a szeptember 25—28 között megrendezett bábolnai napok kiállítási csarnokait, tárgyait, az meggyőződhetett arról, hogy anakromisztikussá, nevetségessé válna korunkban az ilyen vita, hiszen olyan óriási, egyenként több milliót érő traktorokat, kombájnokat láttunk, amelyek hátsó kerekei nagyobbak voltak az ember magasságánál. Billentyűs és képernyős számítógépek sokasága tanúskodott arról, hogy már a csirke- és birkahúsgyárakba is behatolt az eletronika. Számításokat hallottunk a különböző műtrágyák és növényvédő szerek hatékonyabb fel- használásáról, egyszóval lépten- nyomon azt tapasztaltuk, hogy a korszerű mezőgazdaság mind több ipari anyagot alkalmaz. Visszaút nincs: ha nem ezt tenné, nem volna elég kenyerünk, húsunk és zöldségünk, s ismét szembe kellene néznünk a rég elfeledett ínséggel. Ilyen tények ismeretében igazán nem nehéz eljutni ahhoz a felismeréshez, hogy az ipar és a mezőgazdaság — s velük a népgazdaság is — csak akkor fejlődhet, ha messzemenően figyelembe veszik, egyeztetik és összehangolják egymás érdekeit és igényeit. Ha választ adnak arra is, hol „végződik” a mezőgazdaság és hol „kezdődik” az ipar egyáltalán. Valamikor azt mondottuk, hogy az ipar és a mezőgazdaság között az az alapvető különbség, hogy az egyik élő szervezetekkel — élő növényekkel és állatokkal — dolgozik, a másik meg nem. Korunkban viszont, amikor mind tömegesebbé válik a különböző mikroorganizmusok, tenyésztett szöveti sejtek vagy azok valamely részének ipari célú fel- használása, kissé nehezebb áttekinteni, hol húzódnak a mezsgyék voltaképpen? Mégis le kell verni azokat a bizonyos „határkarókat”, egyértelműen megjelölve, mi a mezőgazdaság reszortja, mi az iparé, s hol, miben, milyen munkamegosztásra van szükség a két népgazdasági ág között? A munkameghatározás meghatározása az érdekek összehangolása részben a makroszféra, vagyis a nép- gazdasági tervezés dolga. Tudvalevő, hogy ennek szellemében készül a népgazdaság hetedik ötéves terve is. Az üzemek növekvő önállóságának korában azonban mind több múlik a mik- roszféra, vagyis az ipari és mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek közvetlen érdek- és igényegyeztetésén. Azon, hogy a mezőgazdasági gép-, műtrágya- és növényvédő szer gyárak szót értsenek a vevőikkel. Azon, hogy az ipar több, illetve jobb cukorrépát, napraforgót, kendert, lent, bőrt, gyapjút stb.-t kapjon a mezőgazdaságtól, mint jelenleg. Az ilyen érdek- és igényegyeztetések rendszeres személyi kapcsolatokat feltételeznek az ipari és mezőgazdasági üzemek vezetői, szakemberei között. S mivel csak a nézetek ütköztetése alkalmas a kölcsönös érdekek feltárására, kimunkálására, a jövőben is lesznek, sőt nélkülözhetetlenek a viták az ipar és a mezőgazdaság között. De csakis a közös boldogulást kereső polémiáktól várhatunk további fejlődést. Nem ok nélkül mondotta Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója: az ipar, vagy a mezőgazdaság primátusáról szóló hitvitáknak nincs helye és értelme. Ezek meddő szócséplések volnának korunkban. Csak egy primátus van: a piac igénye, a közös tennivalók meghatározása. M. L. A SZÁMÍTÓGÉP VONZÁSÁBAN 4 3. Heves megye:a dologén Elképesztően sok adat keletkezik — és fel is használandó! — az államigazgatási munka során. Ahogyan a termelésirányításban a nagy bonyolultságú matematikai eszközrendszer, a gyors döntés-előkészítés jelenti a feladat nehézségét, úgy az egészségügyi dolgozók bérénél például a rengeteg pótlék figyelembevétele. Heves megye a tanácsi munka során mégis úttörő szerepet teljesített a számítógépek alkalmazásában! Erről, valamint a felmerült gondokról Kántor Imre, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetője így beszél: — A tanácsi ügyvitel egyszerűsítése. gyorsítása már 1974-ben kormányszintű döntést követelt. Emberhiány. a jogi és a pénzügyi szabályozások bonyolultsága, a sok hiba vezetett oda, hogy nem láttunk más kiutat, mint a számítógépek bevezetését. Két alapgondolatot tartottunk szem előtt. Egyfelől az erre képes szakembergárda megteremtését — az első ezzel kapcsolatos megbeszéléseken már megegyeztünk. nem fenyegettünk. megegyeztünk! —, hogy aki ellenszegülne a Képi adatfeldolgozásnak, az inkább váljon meg az apparátustól. A gárda becsületére szóljon, hogy emiatt senkitől sem kellett elbúcsúznunk. és aki ma itt dolgozik,, az szépen együtt működik a programozókkal, operátorokat. — A másik az volt. hogy a tanácsi munka számítógépi segítése csak akkor ér valamit, ha az valamennyi megyei tanácsnál egységes elvek alapján, egységes programozási és géprendszerrel megy végbe. Ez ellenkezett az akkori központi elképzelésekkel. Központi pénzek hiányában a kormányszintű „tanács” úgy szólt, hogy minden tanács cselekedjen saját belátása és pénztárcája szerint... Így a legkisebb rossz, amit tehettünk, hogy a Pénzügyminisztérium számítóközpontjához próbáltunk igazodni. Rendszerünk kialakításában. a betanításban messzemenően az ő megoldásaikat részesítettük előnyben. az Államigazgatási Szervezési Intézettel is együttműködve. A döntést mára alighanem igazolta az idő; máskülönben kevéssé lenne valószínű, hogy az adóztatás Heves megyei .számítási eljárását honosítanák meg mindenütt a megyei tanácsoknál. Az is érv, hogy a körülbelül 50 millió forintos saját számítóközpont évi, munkáját — ahol. például Nógrádiján, idegen vállalatnál végeztetik — 15-20 millió forintos végszámlával futtatnák le. Az sem utolsó szempont, hogy a TPAI kis- számítógép házon belül van, és táv-adatfeldolgozással kapcsolódik a pénzügyminisztériumi nagy Siemens komputerhez. A távlati cél ennek a szervezésnek a .lefelé” való elterjesztése: — A községek, városok tanácsai a megyei rendszer igényeinek megfelelően végzik az adatfeldolgozást; hogy úgy mondjam „számítógépül” gondolkodva dolgoznak. Ez. valamint a személyi számítógépek villanásszerű megjelenése feljogosít arra a reményre, hogy minél előbb kisgépekhez juttassuk a helyi tanácsokat! Ma még napi probléma, hogy az információk papíron utaznak hozzánk, az állandó útvonalon közlekedő Volgán, és itt sok kézi munkával kell a számítógép számára alkalmassá tenni azokat. Erre a jó példa, a követendő eljárás most van alakulóban a pénzügyi osztályon. Egy Commodore 64 személyi számítógép és egy színes televízió együttesét „idomítják” a tanácsi munkára. Mire is? — Mai helyzet; a 120 ezer adófizető 380 ezer adózási tételét teljesen gépi feldolgozással vetjük ki. hajtjuk be. Közel 20 ezer dolgozó kapja a bérét egy új. az országban egyedülálló, az átutalási betétszámlához hasonlítható kísérőlappal. Minden eddiginél pontosabban : bérkérdésben még 10 hiba is sok 20 ezer tételnél. A számítógép a pénztáros számára még azt is kiírja. hogy hány ezrest, hány százast és hány egyforintost kell a borítékba készítenie — ugyanakkor a dolgozók kartonját is állandóan „karbantartja”. Ez a megoldás itt, Egerben született, a szekszárdiakkal és a Bács megyeiekkel közösen oldottuk meg a bérszámfejtést. azt. amibe egyik megyénk kétszer is belebukott... De hogy ezek az eredmények a városi, községi tanácsok munkáját is könnyítsék, ahhoz nagyfokú tudat- formálás is kell! Nos. a helyzet persze nem felhőtlenül boldog. Való igaz. a kellő időben elkezdett. jó tempó mellett körültekintően és türelemmel véghezvitt számítógépesítés ma szakmailag elismert, az országos élmezőny legelején tanyázó eredmény. A rendszer azonban még apró finomításokra szorul, és még ma is együtt él a „kézi” adatfeldolgozással. márpedig az utóbbi megszüntetése nélkül ez dupla terheket ró az apparátusra. A községek és az országos központ felé az adatáramoltatás oda- vissza ma még nem mindenütt segíti a döntés-előkészítést. sdk az írásbeli adatszolgáltatási feladat. És ha az adó, a dologi költségek, a bér. a teljes költségvetés gépi feldolgozása megoldott is, ez még „házon belül”, a tanácsi munkaterületek között sem vált ki mindig osztatlan elismerést. Neheztelést keltett — ki tudná megmagyarázni miért? — amikor az adózó állampolgárok azonosítására a pénzügyi osztály az erre a célra létrehozott személyi számokat alkalmazta például. Szerencsére, mindez a múlté. A megyei tanács elnökének megbízásából a Kántor Imre vezette team most kezdett hozzá a többi tanácsi osztály adatfeldolgozási rendszerének kialakításához. — Beláthatatlan lehetőségeket jelent a számítógép, ha okosan használják a döntés-előkészítéshez. A tanácsi munka a bölcsőtől a koporsóig elkíséri az állampolgári. A számítógép a terhesgondozó adataiból jó közelítéssel megtervezheti a bölcsődei férőhelyek számát, a szükséges pedagógusok szakmai összetételét, de még az iskolai körzethatárokat és a közlekedés legolcsóbb változatát is. Ezeket ma "is számolják az apparátus különféle szakterületein, de mindenki másból kalkulál és más eredményre jut. A komputer objektív, megvesztegethetetlen és pontos, egyéni érdekek nem befolyásolják. Ha egy falu pályázik saját pénzeszközei kiegészítésére mondjuk egy óvodabővítésre a megyei tanácsnál, jó. ha a pályázatokat gép hasonlítja össze; őt nem érdekli, hogy ki a falu tanácselnökének a keresztanyja. Mi már a VII. ötéves terv előkészítésének egy részét is géppel oldjuk meg — de ez a bajunk is egyúttal! Előreszaladtunk; megyénkben január végén már elkészül a múlt évi költségvetés zárása. A vezetés levonhatja tanulságait, hasznosíthatja ezt az új évre. Az országgyűlés nyári időszaka tárgyalja nálunk júniusban (!) az előző év országos adatait; hogyan hasznosíthatják e vita tanulságait a résztvevők, akik ekkor már a következő évet tervezik? Az élet tehát felvetette új ellentmondásait; például azt. hogy a színes, tarka képet mutató megyei számítási módszerek és gépek most hogyan állíthatók működőképes országos egységgé? Ám az egri szolgáltatóházban már épül a megyei tanács új. nagyobb teljesítményű számítóközpontja. egy TPA 1148 gép befogadására. És az ország három számítástechnikai szakközépiskolája közül az egyik, az egri, ontja hozzá is, a többi számítógép-tulajdonoshoz is a programozó utánpótlást... Kőhidi Imre VÁLSÁGSTÁB HELYETT... rr Őszi premier Hatvanban Tartálykocsikban érkezik a paradicsomlé A töltősoron A Hatvani Konzervgyár „zöldséges kertje”, amely jószerint négy megyére szól, az idei esztendőben igen mostohán fizetett. Kezdődött már a zöldborsóval, amelynek a feldolgozásából az iparág egészében túlteljesítette ugyan a tervét, a hatvaniak azonban tíz százalékkal elmaradtak a megcélzott termékmennyiségtől. Az aszályos, utóbb meg esős idő jelenleg a paradicsom beszállításában érezteti hatását, és ahogyan Eperjesi László főmérnök mondotta: A minőségre is ügyelnek.,. (Fotó: Szabó Sándor) legjobb esetben 4200 vagon- nyi termés várható a szerződéses partnerektől, holott a megállapodás szerinti mennyiség 7600 vagon lett volna. De erre is csak akkor lehet számítani, ha szép, fagymentes októberünk lesz. Uborkából szintén olyan nagymérvű a kiesés, hogy a várt mennyiségnek mindösz- sze a harminc százaléka futott be a gyárba. És akkor nem említettük a zöldbabot vagy a paprikát, amely a nagy szovjet exportigény miatt sem közömbös. Rugalmas árpolitika Mit lehet ilyen körülmények között tenni? Amikor háromszáz millió forintra becsülhető az éves termelési érték csökkenése? Szerződés ide, megállapodás oda: a gyár távolabbi tájak, piacok, gazdaságok felé is kinyújtotta a kezét, és rugalmas árpolitikát folytatva messzi területekről vásárol különböző nyersanyagot. Erre több szempontból van szükség. Egyrészt a már említett, fontos exportkötelezettségeknek kíván eleget tenni, ugyanakkor pedig igyekszik biztositani több száz dolgozó téli foglalkoztatottságát. Így most már olyannyira széles körű a gyár fölvevő területe, hogy zöldbabot például Borsodból, főként a Nagymiskolci Állami Gazdaságból szállíttat, a zakusz- kához nélkülözhetetlen zöldpaprikát pedig Csongrád megyéből, az igen jó partnernek bizonyuló kiszombo- ri és csanyteleki termelőszövetkezetekből hozatja. Új termék A konzervgyár gazdasági pozíciója szempontjából van még egy fontos tényező, amit nem hagyhatunk szó nélkül e kritikus időszakban. Augusztus 20-án megkezdődött egy nagy volumenű, tőkés deviza igényű gépi beruházás, az almasűrítményt készítő gépsor szerelése, pár nappal ezelőtt pedig már az egész rendszert üzembe helyezték. A negyvenmillió forint értékű géprendszert az osztrák Seitz- cég szállította, annak az emberei irányították az összeszerelést, később a sikeres üzemi próbát is. Így megvan rá minden eshetőség, hogy a magas színvonalon előállított sűrítmény nyugati értékesítése révén folyamatosan visszaáramoljon állam- háztartásunk „kasszájába” a megelőlegezett rtőkés deviza. Egyébként ottlétünk során kifejtette Eperjesi László, hogy nem a legjobb időszakra sikeredett az új program beindítása. Az osztrákoknál, németeknél, amerikaiaknál az utóbbi hónapokban száz dollárokkal csökkent az ivóléhez használatos almasűrítmény tonnánkénti ára, ugyanakkor itthon drágult az alma, amelyből ezer vagonnyit szeretnének feldolgozni az első szezonban. Ebből kilencven vagon sűrítmény nyerhető, amely aztán tartályokban — vasúton, kamionokban — utazik külföldre. Tíz százalék Az almasűrítménnyel való kereskedés, piacolás végett különben társulást hoztak létre a Hatvani Konzervgyár gesztorságával. Tagjai között találjuk a Heves megyei ZÖLDÉRT Vállalatot, a Gyöngyszöv Áfészt, a Csá- nyi Állami Gazdaságot, valamint a HUNGAROFRUCT-ot amelyre az értékesítés fő feladata hárul. A társulás egyik tagja, a ZÖLDÉRT tette lehetővé, hogy a terv egészében megvalósuljon. A drága gépsort ugyanis gyöngyösi hűtőházának a területén szerelték össze, a gyümölcstermesztő gazdaságokból oda viszik az almát is, majd a nyert almaiét onnan szállítják öt köbméteres tartályokban a konzervgyári sűrítőbe. Hogy mennyit nyom a latban az üzem új terméke? Mit eredményez az őszi premier? Eperjesi László főmérnök óvatos becslése szerint az idén remélhető, ösz- szesen ötmillió dollárnyi exportteljesítmény tíz százalékát. Ami azért is fontos többek között, mert a gyár jó hírét, hitelét erősíti a tőkés piacon, és hozzájárulhat további hasonló tranzakciók lebonyolításához. Moldvay Győző A TP A—1 kisszámítógép és ,Radási Béla a kórházi dolgozók bérszámfejtésén dolgozik; fillérre pontosan, percre készen
