Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 2., kedd Pályaválasztási filmek — Kiállítások, nyomdatörténeti bemutatók — Újra: István, a király Október 3-tól Révai Ifjúsági Kapok Egerben GYÖNGYÖSI SZÜRET '84 Vigadalom, muzsikai tánc A bőség kosár» Immár második alkalom­mal rendezik meg a Révai Ifjúsági Napok csaknem egyhetes eseménysorozatát, amely a Révai Nyomda Egri Gyáregységének és az egri Ifjúsági Háznak — írásos megállapodás nélkül is — a megyében egyedülálló kez­deményezése volt tavaly, és lassan hagyománnyá for­málódik. Az oktőber 3-tól hat na­pon át tartó rendezvények­nek — művelődést és szóra­kozást nyújtó programok mellett — nem titkolt céljuk, hogy megismertessék a fia­talokat és idősebbeket egy­aránt e szép szakmával, to­vábbá vonzóvá tegyék ezt a pályát az általános és közép­iskolai diákok előtt. Egyúttal segítik a gyárban dolgozó pályakezdők bevonását is a mozgalmi munkába. Ennek megfelelően kiemelt eseményei lesznek a rendez­vénysorozatnak az október 4-én, 5-én, 6-án és 8-án ve­títendő pályaválasztási fil­mek. Ezekben az alsófokú tanintézetekben és a gimná­ziumokban tanulók részére a Révai Nyomda mutatkozik be. Külön érdekességnek ígérkezik október 5-én, pén­teken az az előadás, amelyet Könyves műhely az Iparmű­vészeti Főiskolán címmel Haimann György egyetemi tanár, a Magyar Iparművé­szeti Főiskola tipográfiai tanszékének nyugalmazott vezetője tart délután 3 órá­tól az Ifjúsági Ház nagyter­mében. Egy nappal később ugyanebben az időszakban a kézi, illetve gépi könyvkö­tészet témaköréről hallhat­nak tájékoztatót az érdeklő­dők az intézmény tanácster­mében. Ugyancsak említésre méltó és részvételre ösztönző része lesz az egyhetes eseményso­rozatnak az Ifjúsági Ház nagytermében rendezendő aktíva, amelyen az elképze­lések szerint jelen lesz Fejti György, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első tit­kára is. Erre október 3-án szintén délután 3 órától ke­rül sor a nagyteremben. Ok­tóber 7-én, vasárnap délután fél 3-kor Milyen a mai ifjú­ság címmel tartanak anké- tot. Az Ifjúsági Ház különböző helyiségeiben berendezett ki­állítások ugyancsak csemegéi lehetnek a nyomdászat iránt érdeklődőknek. Az egri nyomda történetéről — amely 91 éves múltra tekint vissza — összeállított bemutatón eredeti dokumentumok, pél­dául az alapító okirat, vala­mint Remenyik Zsigmcmd és más neves személyiségek alá­írásával részvényjegyek lát­hatók. Itt tekinthető meg majd az az első újság is, amelyet ebben a gyárban készítettek. Mindennek anya­gát Csathó István bocsátotta a kiállítók rendelkezésére. Ritkaságszámba menő tárlat lesz az Iparművészeti Főis­kola hallgatói által készített, tervezett könyveket, plakáto­kat bemutató anyag. Emel­lett jövő vasárnap az Ifjúsági Ház galériájában délután 2 órakor nyitják meg azt a kiállítást, amelyben a Nép­újság előállításának mai mo­dern munkafolyamatait kö­vethetik nyomon. Lesz ezen túl termékbemutató, néhány vitrinben pedig minikönyve­ket is megtekinthetnek a lá­togatók. A szórakoztató rendezvé­nyek sorában szerepel szer­dán polkaszinó és A sárkány közbelép című japán film vetítése. Csütörtökön délután négy órától a Kamara Rock Trió, majd az Egri Dixieland együttes, pénteken este 6-tól a Pingvin pantomim csoport, szombaton délután 1 órától pedig Nagy Bandó András humorista műsorával igye­keznek a szervezők kitűnő hangulatot varázsolni. Nem maradhat el a sport sem, október 7-én 10 órától a ke­reskedelmi és vendéglátóipari szakiskola tornatermében bi­zonyíthatják ügyességüket a budapesti és az egri nyom­dászok valamint az újság­írók. E napon este 6 órától karatebemutató lesz az Ifjú­sági Ház belső udvarában. S végül még egy csalogató program: október 8-án hét­főn, este 6 órától vetítik a nagyteremben az István, a király című filmet, azt kö­vetően pedig a Világ Ifjú­sága munkatársa, Sebők János beszélget Szörényi Leventé­vel. (Folytatás az 1. oldalról) Pontosan tíz órakor meg­állt a fúvósok csoportja az elnökség előtt a lóvontatá- sú kocsival, és felharsant a felvonulás kezdetét jelző dallam. Hadd tudja meg a város apraja, nagyja, min­den rendű és rangú vendé­ge, hogy az idén is Mihály napján kezdték el a Mátra lábainál a szőlőtőkék ter­mésének begyűjtését. Dr. Tir Dezső, a városi tanács elnöke szíves szavak­kal üdvözölte mindazokat, akik eljöttek az ünnepségre, a karneválra. Ezt követően mindenki a toronyház felé vivő útszakasz irányába for­dult, hogy mielőbb meglát­hassa a menet élét. Történelmi idők Természetesen a 650 éves város jelvényeit hozták leg­elöl. Az aranyszínű zászlót kétoldalt a régi és az új címer övezte. A hagyomá­nyoknak megfelelően szőlő­gúlát emeltek a vállukra a legények. A díszruhába öl­tözött lányok feje fölé kar­dot tartottak a fiatalok, a penge hegyére almát szúr­tak. Itt haladt négyes fogatá­val Bárdos György, világ­hírű hajtónk és verseny­zőnk. A felzúgó taps őt kü­lön is köszöntötte. Majd a múlt elevenedett meg az ötletes alakzatok ré­vén, a kezdet kezdetétől: az erdőirtástól és a szőlőtelepí­téstől egészen napjainkig. Hangsúlyt kapott termé­szetesen az a történelmi pil­lanat is, amikor Róbert Ká­roly kedvelt hívének, Far­kas Tamás vajdának átadja a kiváltságlevelet, ezzel a mátraalji települést Budá­val egyenlő rangra emelte. Láthattuk, hogyan hajtják fogságba a törökök a város legjobbjait, aztán a vitézlő fejedelem nyalka kurucai vonultak el vállukra vetett kacagánnyal, tüzes paripái­kon. Felhangzott a Kossuth- nóta és megelevenedett Kossuth és Görgey vitája, amely a városban zajlott le a hadjárat előtt. A forra­dalmi dalok vezették be a 19-es fordulat eseményeit. Láthattuk a gyöngyösi di­rektórium tagjait, a fel­fegyverzett munkásokat. 1944. XI. 8. — a város felszabadulásának időpont­ja. Fegyverek ropogtak, me­nekültek a német fásiszták és páncélosaiktól övezve be­vonultak a szovjet katonák. Végül az utolsó négy év­tized fejlődését mutatták be a képek. Szinte kápráztató­an szép ívét adták mind­annak, ami a felszabadulás után ment végbe itt, a Mát­ra alján. Egymást múlták felül A szüreti felvonuláson most jelentek meg az első ízben olyan csoportok is a környező községekből, ame­lyek eddig a járási közigaz­gatási beosztás szerint „nem tartoztak” Gyöngyöshöz. Közülük néhányon ugyan­csak kitettek magukért. A színes forgatagban majdnem harminc csoportot láthattunk. Itt ropták a táncot menet közben a né­pi együttesek is. Ügy illett, hogy a helybe­liek nyissák meg a mene­tet. A Mátra Kincse Tsz szí­nes, érdekes és hangulatos csoportja eljátszotta a sző­lőművelés minden részletét. Gazdag látványt teremtett a Gyöngyszöv Áfész. Szé­pen, ízlésesen mutatta be széles skálájú tevékenysé­gét. Színpompás menet A látványosság szinte ki­fogyhatatlan volt a felvonu­lás kétórás időszaka alatt. A gyöngyösorosziak a boros­hordójukat szőlőfürtökből alkották meg. A gyöngyössolymosiak is kitettek magukért. Olyan jó­kedvre derítettek minden­kit, hogy talán még ma is emlegetik őket a vidámsá­gukért. A vámosgyörkiek szőlőből épített szélmalma, amely fürtöt őrölt és a garatjából mustot csepegtetett, nagyon ötletes „találmány” volt. A gyöngyösi pincegazdaság „komolykodó” borbírálati képe jól illett a felvonulás témájához és hangulatához. Most is kiderült: nem az a fontos, melyik csapatot hová sorolnak be a rende­zők a menethez. Bár, ha meggondoljuk, minden lát­ványosság alaptörvénye, hogy a vége legyen a leg­szebb, a legmaradandóbb. Itt a nagyrédeiek halad­tak. ötletesen, ízlésesen és nagyvonalúan „játszották el” mindazt, ami rájuk, mun­kájukra, életükre jellemző. Még arra is vqjt figyelmük, hogy a hajdani szüretek hangulatából ne hagyják ki a szalonnasütést sem, a fa alá kihelyezett, kosárba tett pólyásbabát sem. A lakodal­mas menetük, a „szüret után lesz az esküvő” ese­ménye pedig elragadtatott tapsra késztetett mindenkit. A gála és a díjak A Gyöngyösi Szüret ’84 egy hétig tartó rendezvénye­it vasárnap este a gála és a díjkiosztás zárta. A VIII. Eszak-magyaror- szági Néptánc}esztivá) Arany- szőlő-plakettjét és a vele járó tízezer forintot a sal­gótarjáni Nógrád Táncegyüt­tes kapta. A megosztott el­ső helyen végzett a Buda­pesti Bartók Béla Néptánc­együttes, a Nógrád Tánc- együttes és a Vidróczki Nép­táncegyüttes. Megosztott harmadik díjban részesült az Egri Néptáncegyüttes. A szüreti felvonulás tör­ténelmi képek csoportjában a megosztott első helyet ér­demelte ki a Kossuth és Görgey 48-as találkozását bemutató tabló, valamint a gimnázium alapítását fel­elevenítő kép. A hagyományos szüreti menetből ugyancsak a meg­osztott első helyre jutott Gyöngyösoroszi és a Gyöngy­szöv Áfész. Megosztott má­sodik helyet ért el a gyön- gyöngyösi Mátra Kincse és Abasár, a megosztott har­madik helyen pedig Gyön- gyössolymos és a gyöngyösi pincegazdaság végzett. Az Aranyszőlő vándordí­ját a zsűri szinte az elérhe­tő maximális pontszámmal, véleménykülönbség nélkül a nagyrédei Szőlőskert Tíz­nek Ítélte oda. Kitett a város magáért. Nemcsak a rendező szervek végeztek alapos és precíz munkát, hanem azok a vál­lalatok, gazdaságok és szö­vetkezetek is, amelyek rész­vételükkel hozzájárultak a színvonalas programok vég­rehajtásához. + A G. Möller Rasmussen polgármester vezette rings- tedi dán küldöttség hétfőn reggel hazautazott. A Feri­hegyen dr. Tir Dezső, Gyön­gyös város Tanácsának el­nöke búcsúzott el tőlük. G. Molnár Ferenc Bacchus, élőben... (Fotó: Kőhidi Imre) Karaszek Mihály emlékezete Kilencven évvel ezelőtt, 1894. szeptember 23-án a dunántúli Sárisápon szüle­tett Karaszek Mihály, az egri munkásmozgalom har­cosa. Apja bányász volt. A nagy család eltartása — ha­tan voltak testvérek — ko­moly gondot jelentett szülei­nek. Ezért az elemi iskola elvégzése után egy helybéli gazdag paraszthoz adták cse­lédnek, ahol három évig szolgált. Tizenöt éves korá­ban a családi hagyományt követve a bányába ment dol­gozni. Itt azonban nem soká­ig lehetett, mivel 1909-ben egy robbanáskor jobb lába összeroncsolódott. Ekkor Bu­dapestre költözött, ahol sza­bóipari tanuló lett. A segéd­levél megszerzése után belé­pett a szabó munkások szak- szervezetébe. Ettől kezdve haláláig a munkásmozgalom aktiv harcosa volt. Tevékenységének első fon­tos állomása az 1918—19-es forradalmak időszaka volt, amikor az eseményekben ak­tívan részt vett. A Tanács- köztársaság leverése után hazament szülőfalujába, majd néhány hónapos ott­hon tartózkodás után is­mét visszatért a fővásosba, ahol 1921-ben belépett a Magyarországi Szociálde­mokrata Pártba. Jelenleg ismeretlen okból 1925. augusztusában Egerbe költözött, ahol rövidesen megtalálta a kapcsolatot a helyi munkásmozgalom ve­zetőivel. Az 1920-as évek vé­gén részt vett a Szociálde­mokrata Párt egri szerveze­tének újjáalakításában, amely 1929- ben ismét zászlót bon­tott. 1934 és 1944 között ki­sebb megszakításokkal a pártszervezet vezetőségének tagjaként tevékenykedett, a balszárnyhoz tartozott. 1935-ig szorosan együttmű­ködve végezte mozgalmi munkáját a párt akkori két ismert baloldali vezetőjével, Zbiskó Józseffel és Grósz Er­nővel. A pártszervezet bal­oldali vezetői, illetve tagjai 1930- tól 1937-ig az ő laká­sán tartották illegális ösz- szejöveteleiket, s itt hallgat­ták a Moszkvai Rádió ma­gyar nyelvű adásait. 1937 második felétől miután a Szociáldemokrata Párt köz­pontja peyerista szárnyának támogatásával a helyi jobb­oldali vezetők a baloldalt el­távolították az irányításból, az illegális összejöveteleket Pénz Dezső lakásán tartot­ták, mivel ekkor már Kara­szek Mihály gyanús volt a rendőrség előtt. 1929-ben a helyi pártszer­vezet újjászervezésének évé­ben létrehozta a Ruházati­ipari Munkások Országos Szövetségének Egri Csoport­ját, amelynek 1944 tavaszá­ig, a német megszállásig si­került működnie. Ennek alapítási évétől 1940-ig az elnöki funkcióját is ellátta. Ebben a minőségben több sikeres sztrájkot szervezett. Egerbe költözése után mint bedolgozó kisiparos kereste kenyerét. A német megszállás 1944. március 19-én nemcsak a mozgalom, hanem az ő sor­sát is megpecsételte. Április 4-én, mivel a párt feloszla­tása után nem volt hajlan­dó átadni a rendőrségnek a tagok névsorát, letartóztat­ták, s több baloldali helybé­li forradalmárral együtt Nagykanizsára internálták, ahonnan június végén sza­badult. 1944. október I6-án foly­tatódott kálváriája. Ekkor többedmagáva! ismét letar­tóztatták, s a hírhedt kistar- csai internáló táborba hur­colták. Társai közül vele volt Grégász József, a Haj­nal testvérek és Bóta Bernát is. A front közeledése miatt november 6-án a hatóságok a tábort kiürítették, őt azon­ban ekkor rokkantsága mi­att hazaengedték. 1944. november 30. az ő életében is fordulópontot je­lentett. Most már szabadon végezhette mozgalmi munká­ját. Még a város felszaba­dulásának napján néhány forradalmár társával együtt felkereste a szovjet parancs­nokságot, s bejelentették, hogy meg akarják alakítani a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetét. Az alaku­ló ülést december 4-én tar­tották meg, ahol ő volt a korelnök. 1945. május 6-án tagja lett az újjáválasztott megyei pártvezetőségnek, szakszervezeti titkári minő­ségben. A május 11-i párt­bizottsági ülésen Súlyán György megyei párttitkárt s őt küldték a május 20—21-i országos pártértekezletre. Jú­nius 11-én, miután külön egri járási titkárságot szerveztek, őt bízták meg a titkári funk­ciók betöltésével. Ezt azon­ban rokkantsága miatt csak rö^d ideig tudta ellátni. Utána egyik egri körzet párt­titkára lett. Megalakulásától kezdve tagja volt az Egri Nemzeti Bizottságnak, sőt egy ideig elnöke is volt ennek a szer­vezetnek. 1946—1948 között népbíróként is dolgozott. 1948 augusztusában, mint munkáskádert, a Heves me­gyei Tankerületi Főigazgató­ság helyettesének nevezték ki. Felszabadulás előtti és utá­ni szerteágazó és elismert munkásmozgalmi tevékeny­ségének természetes követ­kezménye volt, hogy amikor 1950 augusztusában megala­kult Eger város Tanácsa, an­nak elnökévé őt nevezték ki. Innen azonban a személyi kultusz következményeként 1951. december elején levál­tották. Ezt követően külön­féle gazdasági tisztségeket látott el. Jobb lábának 1953- ban történő amputálása to­vábbi kenyérkereső és moz­galmi munkáját egyaránt gá­tolta. Szerencsére 1955-től sze­mélyi pártnyugdíjat kapott, s így megélhetése biztosítva lett. Mozgalmi munkáját, amelyre életét tette fel, ha­láláig nem hagyta abba. 1955- től a városi pártbizottság aktívájakén dolgozott. Az el­lenforradalom leverése után részt vett a párt újjászerve­zésében 1962-ig, másik lá­bának amputálásáig tagja volt a városi pártbizottság­nak, elnöke volt' a városi pártbizottság revíziós bizott­ságának, s a városi tanács­nak. Több évtizedes párttagsá­gának elismeréseként 1967- fcen megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet. A ki­tüntetésnek azonban nem so­káig örülhetett, mivel az év július 26-án, életének 73. évében meghalt. A hálás utó­kor Eger Csebokszári nevű lakótelepén teret nevezett el róla. Szecskó Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom