Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-03 / 232. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. október 3., szerda EGZOTIKUS VENDÉGJÁTÉK A „Pekingi Opera Gyöngyösön MM Szokatlan és érdekes elő­adás várja szombaton este a gyöngyösi Mátra Művelő­dési Központban az érdek­lődőket. A Kínai Népköz­társaság „Pekingi Opera" belső-mongol társulatának negyventős kamaraegyütte. se lép tel. Az ősi elemeket ötvöző kínai színházművészet nyo­mait a legrégebbi időkig lehet követni: a népi já­tékok alapelemeiből, az ud­vari szertartások és a szó­rakoztató^ előadások zenei, táncos- és akrobatikus pro­dukcióiból és a hangszeres •kísérettel előadott elbeszé­lésekből nőtt. ki. Ezenkí­vül az árnyjátékok és a bá­bozás hatását is megfigyel­hetjük a színészek stílu­sán. Kínán kívül — hazánk­ban is — „pekingi operá­nak” hívjuk ezt az előadás­módot, pedig az elnevezés nem fedi pontosan a lénye­get. Az európai értelemben nincs szó operáról: áriák, dalbetétek mellett prózai szövegek, dialógusok hang­zanak el zene, tánc, panto­mim és akrobatika alkot­ja a produkciót. Emellett azért érzékelhető az egység, az azonos szel­lem: a bemutatni kívánt művet — többnyire ismert alkotások epizódjait — mi­nél lényegretörőbben, ha­tásosabban kívánják elő­adni. A játék szinte dísz­letek nélkül folyik, hogy a figyelem teljesen a színész­re összpontosuljon. Ezért is jelentős szerepe van a kosztümöknek és az arc­festésnek, mert a figurák a commedia deli’ arte-hoz hasonlóan bizonyos meg­határozott típusokat for­málnak meg. Például fia­tal férfit, öreget, harcost, hivatalnokot, bohócot. Fon­tos jelentése van a színek­nek: így a vörösre festett arc a jóindulat jele, a feke- ketére festett becsületes, de faragatlan személyiséget jelöl, o fénytelen, fehér arc rosszindulatú, gonosz jellemre utal. Az élénk szí­Egy harci je­lenet a „Pe­kingi Opera" el-adásában nek a világítás hiányossá­gait ellensúlyozták: a be­mutatók szabad téren zaj­lottak. A díszletek hiányában lé­nyegesek a mozdulatok, a pantomim nyelvén, mozgás­sal. tánccal jelölnek bizo­nyos változásokat. Ha a színész egyszer vagy két­szer körbemegy a színpa­don, ezzel hosszú út meg­tételét jelzi, ha a lábát térdben felemeli, küszöböt lép át, a csatatéri küzdel­met akrobatikus ugrások­kal, szaltókkal mutatják be. A színpadi beszéd külön­leges. elsősorban érzelmi hatásra törekszik. Az ének­lés igen magas regiszteren történik: fejhangon, el­nyújtva. Mindvégig fontos szerepe van a zenének, a zenekart a színpadon he­lyezik el. A muzsikusok nemcsak a dalbetéteket kí­sérik. de a hangulatváltá­sokat ütőhangszereikkel is érzékeltetik. Az érdekesség kedvéért idézzük fel az egyik történetet, amelyet a társulat vendégszereplésén ad elő. A címe: Csiao Can generális megveretése. A darab témáját a Jang-ház generálisai című klasszikus kí­nai regényből veszi. Az Északi Szung-dinasztia időszakában Jang-Jecsao marsall vendéget szenved az északról betörő Liao hadseregtől. Megparancsolja egyik generálisának. Meng Liangnak: utazzon a császári udvarba, s hozzon segítséget. Meng Liang egy tűzrakásban segédkező cselédlányt hoz ma­gával, Jang Paj-íenget. Csiao Can generális mérhetetlenül le­nézi a lányt, míg harci tor­nán össze nem mérik tudásu­kat. s a lány le nem győzi őt. Csiao Can nem tehet egyebet: elismeri vereségét és bocsána­tot kér. Jó szórakozást a különle­ges, ám annál izgalmasabb előadáshoz! ZENEI VILÁGNAP A Schola Hungarica és a középkor (Fotó: Szántó György) Az Országos Filharmónia — jó hagyományának meg­felelően — az idén is a ze­nei világnap estéjén nyitotta meg hangversenysorozatát Egerben, a székesegyházban. A Schola Hunparica mu­latta be műsorát, amely a középkor szellemiségét hoz- ta hozzánk közelebb. A te­matikailag is három részre tagozódó zenei anyagban ér­tékei miatt is az első helyre kell tennünk azt a Vizke- reszti csillagjátékot, amely a XI. század liturgiájában jelenthetett érdekes színfol­tot. A magyar közönségnek mindenképpen új és élveze­tes ez a templomi játék, ami nem szól egyébről, mint a három napkeleti bölcs útke­reséséről, látogatásáról, za­rándokút járói az Újszülött­nél. Hódolatuk és felisme­résük jeléül aranyat, töm­jént és mirhát hoztak. Jú­deábán a hatalomféltő Heró- des ravaszkodik, ám az álom és a Csillag jelzése jó irány­ba vezeti a bölcs királyokat. Ezt a zenés formában fennmaradt misztériumjáté­kot antifona, himnusz és res- ponsorium vezeti be. A szé­kesegyház térségét, egészen fel a szószékig jól használ­ták ki az énekesek, jelezvén a vándorlást, az útkeresést és azt az egyszerű, de hatá­sos jelenetezést, amit az is­meretlen szerző követett. És hogy a liturgikus környezet teljes legyen, a Vizkereszti csillagjátéhot Te Deum fe­jezte be. Ez a gregorián dal­lamvilág talán ma sápadt- nak tűnhet az első monda­toknál; a recitativók mél­tóságát tarthatjuk akár ke­vésnek is a zenei romanti­kához szokott fülünkkel, de aki észreveszi még, és érti is a latin szöveg, főleg a himnuszok nyelvi szépségét, sejti, hogy mi szólal meg a hangzatokban. A műsor második részé­ben a XVI. századi pozso­nyi gyűjtemény, az úgyne­vezett Anna Hansen Schu- man-kódex vecsernyés éne­kei szólaltak meg. A papi zsolozsma leghangulatosabb részeként fogható fel a ve- csernye, a Vesperae, amely az estébe hajló órákban hangzott fel monostorokban és a kolostorokban. Ezért ez a zenei díszítés.' A sokszó- lamúságban is mindenütt jelen van a gregorián. Az introductio, a himnusz itt is felhangzik, mert a zso- lozsmázők az egész nép he­lyett és az egész népért vál­lalták feladatukat. Észreve­hető ezekben a lágy vonulá­sé dallamokban a derű, az ünnepélyesség és az az áhi­tat, amely a nap befejezésé­hez közelíti a földi vándort. A középkori liturgiában, zsolozsmában a Húsvét a ki- teljesedett öröm ünnepe. A feltámadásnak ezt a min­den erő fölötti diadalát, amely szétárad az Alleluják- ban, a modem időkben Tolsztoj tudta igazán meg­közelíteni, ahogyan a Fel­támadásban leírja a Húsvét hatását A megszólaltatott zenei anyag a maga nemében pá­ratlan érdekessége volt a mai hallgató számára. Szendrey Janka és Dob- szay László mesterségbeli szintje nemcsak azzal mér­hető, amilyen célratöréssel teremtették meg ezt az énekkart, inkább azzal az élménnyel, amit hallgatósá­guknak nyújt. Sokaknak fel­tűnhetett, mennyire eltérő mozdulatokkal vezényli ez a két kitűnő szakember a georgiánt, mint más karve­zetők, akik a jóval kemé­nyebb ritmusokhoz vannak szokva. A gregorián lényege az a lágyság, amely a foly­tonos — napi hétszer fél­órát kellett a zsolozmázók- nak énekelniük — hanghasz­nálat miatt még így is meg­erőltető lehetett. Egy nagyszerűen hangzó együttest hallhattunk ezen az estén. Farkas András GRABÓCZ GABOR: MA 0* M 00 00 Ko kövön nem marad II 2. — Főnök, összeértek gyom­romban a mutatók! — jelen­tette ki kenetteljesen Boci­ka. — Ezzel a fél hegyoldal­lal — koppantott csákányá­val a melette fekvő hatal­mas mészkődarabra — te li­kassal könnyebben elbánok. Nyű úr beterelte a társa­ságot, s megindult a meg­hitt csámcsogás, hörpölés, gurgulázás. A házigazda el- mélyülten böförészett, és eközben kérges agyában megpecsételődött a kőszikla- monstrum sorsa: — Szétütöm.'! Segítesz-e sógor? A sógor heves fejrázásá­ban kis híján félrenyelte a bekapott szalonnát, így hát hang helyett csak gülüszeme meredt beszédesen. — Na, akkor te tartod a vésőt, én meg ütöm. így is lett. Ebéd után a vö­röslő fejű triász kigörgette fészkéből a megtermett kö­vet. Nyű úr meg a sublót- nyi kemény anyag előtt meg­vetve lábát parancsot adott: — Támaszd nekiL Mint jéghegyen a légy, olybá tűnt az öles kőhöz nyomott kurta véső. Szétver­niük nem sikerült, ellenben a sógort leszerelte egy he­gyes kőszilánk, mely a sze­mébe pattant. Este mindenki kiütötte magát, csak Nyű úr nem, mert ő akármennyit meg tud inni, és ha mégis sokat találna bekapni, az csak az­zal a következménnyel jár. hogy nem bír fölállni. Ám ha van, aki fölállítsa, simán hazatalál. Most senki sem tudta fölállítani, azonban ott­hon volt. Foteljában elnyúl­va álmában saját magát lát­ta, amint aszfalttörő géppel zúzza-nyűvi a roppant kő- szirtet s vicsorgó ajkán fe­hér habok gyülemlenek. A pinceablakon bekandi­káló kiflihold fénye áttet­szővé színezte a cementes zsákokon békésen szuszogó Pisike arcát. Vasárnap reggel bezsaluz­tak. Estére —. maguk sem tudták, hogyan — állt a ha­talmas betonfal. Nyű úr csüngő kézzel gubbasztott a kidöntött tölgy fonnyadó lombjai közt. Homlokán po­ros redők tomyosodtak: — Legörgetjük! — szólt halkan, de elszántan. A sógor kongó tekintettel meredt maga elé. Bocika fe­jébe vér szökött, s mint aki vette a lapot, a tekintélyt parancsoló kődarab felé for­dult. A rajta pihegő Pisike Nyű úr iménti kinyilatkozá­sát egyenesen magára véve, ■'mészfehér lett a rémülettől. Aztán valahogy rájött, hogy nem őt, hanem a követ akar­ják legörgetni. — Le az útra — folytatta mélázóan Nyű úr —. aztán hívom a lánctalpast, itt dol­goznak a sarkon, az majd szétmorzsolja...! A triász nekifeszült. Nyű úr hórukkolt. — Csak itt lesz nehéz. De ha majd a lejtőn beindul... — biztatta lobogó hajjal a kompániát. — Erre, erre, így, jóó, jóó — gurgulázott mind elégedettebben, ahogy a hatalmas test közeledett a telek lábához. — Ott az emésztőt majd kikerüljük, gyertek csak! Príma! Na­gyon jó! „PluccsH!” — éktelen ro­baj és csobbanás, mintha ki­éhezett oroszlán üvöltene föl egy veremből: az emésztö- gödröt nem tudták kikerülni. A lezúdult kő nyomán fel­csapódó lé barna foltokban foglalt helyet Nyű úr és a triász testén. A hangulat sa­vanyú lett. — Pancserek! — bődült el Nyű úr az akaratlanul is ki­tartott hatásszünet után. Majd valamit kiköpött a szá­jából és szólt: — Mához egy hétre ezt is körbebetonozzuk! (Vége) ISMÉT AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN Átriumi esték Idén októberben újra meg­kezdődik Egerben, az Ifjú­sági Házban az Átriumi es­ték rendezvénysorbzata. Az előző év előadásainak tá- gabb köréhez képest most egyfajta tematikai szűkítés­re, egyúttal mélyítésre tö­rekednek a szervezők. A májusig tartó sorozat nyitó eseménye októben 11- én, délután hat órakor lesz, ahol Czeizel Endre a ma­gyarság genetikai meghatá­rozóiról beszél. Ezt követő­en október 31-én délután öt órakor Csepeli György szo­ciológus segítségével kap­hatnak az érdeklődők reális helyzetelemzést, a „Nemzet­tudat, nemzdti érzésvilág a szociológus szemével” címf előadáson. A későbbiek során az Át­riumi esték vendége lesz még Nemeskürty István, Hajdú Tibor, Borsányi György, Szántó György Tibor. Elő­adást tart többek között Marosán György, Király Ist­ván akadémikus, Hegyi Ló- ránd művészettörténész és Ancsel Éva filozófus. A ren­dezvények fórum jellege le­hetőséget nyújt arra is, hogy ki-ki választ kapjon a szá­mára érdekes kérdésekre. SAJÁTOS KÖNYVTÁRI SZOLGÁLTATÁS Artoféko Máris nagy az érdeklődés iránta, pedig éppen hogy csak működik. Óvodák, is­kolák. művelődési házak máris kölcsönözni óhajtanaik a budapesti — kőbányai — Artotékából. Az Artotéka elnevezés olyan képzőművészeti gyűj­teményt takar, amely a Fő­városi Szabó Ervin Könyv­tár X. kerületi 12. számú kerületi könyvtárában léte­sült azzal a céllal, hogy képzőművészeti alkotásokat köcsönözzön. Új vonás A könyvtárak már hosz- szabb ideje nemcsak köny­vek és folyóiratok, hanem egyéb dokumentumok — diafilmek, hanglemezek, stb. — gyűjtői, közvetítői is. A képzőművészeti alkotások színrelépése a legújabb fej­lemény. Az Amerikai Egye­sült Államokban találták ki. onnan terjedt «1. érkezett Európába. Nyugaton a köl­csönzés üzlettel is párosul: a műveket el is adják. a kölcsönzés mintegy közbül­ső lépcsőfok. A megvétel azonban nem kötelező, csu­pán lehetőség. A szocialista országok közül a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia néhány könyvtárában létesültek az első képkölcsönzök. Harma­dikként Magyarország te­remtette meg ezt az új esz­tétikai nevelési módot. A képzőművészeti kölcsönzést a miskolci és a jászberényi városi könyvtár kezdte meg néhány esztendeje. Miskol­con diákat és posztereket, Jászberényben sokszorosított grafikákat és e* libriseket bocsájtanak a beiratkozok rendelkezésére. A kőbányai Artotéka mindkettőnél nagyobb, mű­vészeti szempontból is te­kintélyesebb alapgyűjte­ménnyel nyílt meg szeptem­ber 26-án. Fametszetek, li­nómetszetek. litográfiák, mo- notípiák. rézmetszetek, mezzotintók, rézkarcok, ak­vatinták. tehát sokszorosító eljárással készült, az Orszá­gos Széchenyi Könyvtártól ■kötelespéldányként idekerülő lapok tára. A 4000 műalko­tásból egyelőre 2700-at köl­Abrahám Rafael: Olasz házak csönöznek — például Banga Ferenc, Barcsay Jenő, Cso- hány Kálmán, Gyulay Li- viusz. Rékassy Csaba, Szidsz Endre, Würtz Adám 1966— 197:2 között készült grafikáit. Rövidesen újabb lapokkal igyekeznek bővíteni a vá­lasztékot. A kölcsönzés gyakorlata Tverdota Miklósné dr„ a könyvtár vezetője, a gyakor­lati tudnivalókat így foglal­ta össze: — Egyéneknek, intézmé­nyeknek egyaránt odaadjuk a grafikákat — paszpartuba és könnyű, esztétikus fém­keretbe illesztve őket. Az intézményektől nem kérünk pénzt, az egyéni kölcsönzők három hónapra 50,— Ft kölcsönzési díj ellenében vihetnek haza egy-egy alko­tást, A határidő egyszer hosszabbítható, azaz összesen fél évre kölcsönzünk. A vidé­kiek is igénybe vehetik szol­gáltatásunkat vagy egyéni­leg, úgy. hogy fölutaznak hozzánk, vagy az illetékes megyei könyvtár révén könyvtárközi kölcsönzéssel. Az Artotéka sok lehetősé­get hordoz magában. A kö­zönség bizonnyal megszokja, megkedveli. A kőbányai könyvtár mindenesetre nagy kedvvel, szeretettel várja a vidéken élőket is. Reméli: győzi képpel. Gy. L. Az első látogatók (Hauer Lajos felvételei — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom