Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. október 3., szerda f. Élményt, közösséget kínálni Kisebb társaságban beszélgettünk akkor. Hol ' komolyabbra, hol könnyebbre váltottuk a szót. míg végül valahogy az lett a téma, ki. hogyan és miért választotta jelenlegi szakmáját, hivatását. A legnagyobb érdeklődés az ő szavait kísérte. Mert ugye mozdonyvezető, orvos, pilóta mindenki szeretne lenni.... de hogy Vesz valakiből mozgalmi munkás? — Hát. ... gyújtott rá akkor huszadik cigarettájára .Fodorné Gombos Klára, mielőtt mesélni kezdett-... Voltaképp még a gimnáziumban kezdődött; pályafutása. Három évig titkároskb- doitt a Dobóban, Elger e patinás intézményében. Elzt követően viszont rendes, polgári foglalkozás után nézett. kis kanyarnál, elvégezte a tanárképző főiskolát. Persze ez alatt a négy esztendő alatt is belevetette magát a KISZ-ezés sűrűjébe. Jelenleg pedig jogra jár. — Hogy is van ez? — kérdezem most a megyei KlSZ-bizottság szervező titkárát. akit közel egy éve • választottak e felelősségteljes funkcióba, — Nem áll távol a három dolog egymástól — kuporodik föl a fotelben. — Közös bennük, hogy közvetlenül lehet az emberekkel foglalkozni, közvetlenül lehet tenni értük valamit. Márpedig én szeretek valamilyen jó ügy érdekében gondolkodni, szervezni, intézkedni, és lehetőleg rövid idő múlva látni az eredményt is ... A diploma megszerzése után a 6algóbányai KISZ-is- kolára került tanítani. — Nagy szerencsém volt. azt hiszem. Míg ott voltam, gyakorlatilag megismerkedtem megyénk legtöbb aktívájával. A tanfolyamokon megtaláltuk egymással a hangot, a munkát tehát jóval könnyebben folytathattam idehaza. Itthon, mert visszahívták a megyei testület vezetőinek sorába. A mélyvízbe került. hisz belecsöppent a közigazgatási átszervezések, a küldöttgyűlések sűrűjébe. S míg a legégetőbb feladatokra készült, el kellett döntenie. hogyan tovább — ha csak a maga számára is. — Két igen fontos terület tartozik hozzám. A személyi ügyek, illetve a diáksággal való foglalkozás. — Gondolom ez az utóbbi a nehezebb és a kevésbé látványosabb... — íróasztal mellől mindenesetre nem lehet intézni. De egyébként i6 úgy vélem. manapság, amikor a megváltozott gazdasági körülmények miatt egyre nehezebb a fiatalokat aktivizálni — hisz saját létfeltételeink megteremtése iß mind több energiát kíván — a legfontosabb a mi munkánkban a személyes kapcsolat tartása. Ismerni mindenkit, ott lenni mindenütt, és lehetőleg közvetlen példát adni... — Egyáltalán lehet még a mai fiatalokat bármire is lelkesíteni ? — Meggyőződésem, hogy hegyeket elhordó emberek mindig is vannak és lesznek. Csak meg kellett találni őket és értelmes célt kínálni1. — A régi formák közt új tartalmat, vagy az új formák közt régit... ? — Azt hiszem, a hagyományos KISZ-es keretek még jók. Még mindig nem használtuk ki az adott lehetőségeket eléggé. — Konkrétan? — Itt van például a diákság. (Nagyon fontosnak tar- tom. hogy jól foglalkozzunk velük, mert ha valamikor, hát leginkább tini korban lehet megnyerni a gyerekeket.) Meggyőződésem, hogy az eddigieknél jóval többi izgalmas nagy rendezvényt kell számukra szerveznünk, olyanokat, melyek akár romantikájukkal segítik a mozgalomhoz a kötődést. Érezzék a gyerekek. hogy közösséghez tartoznak, kapjanak sók élményt. és programjaik révén legyen megfelelő kitekintésük i$ a világra. — Sokat kell majd szervezned ? — Na. nem úgy gondolom — mosolyog a füstkarikák mögül. — A tizenéves semmit nem utál jobban, mint ha valamilyen feladatot papíron megkap, aztán kötelező megcsinálnia. Szervezzenek csak ők, diáknapokat, diákakadémiákat. diáktanácsi megbeszéléseiket, s mindent úgy. ahogy maguk szeretnék. Persze, nyilvánvalóan sokat segítünk. Unatkozni nemigen lehet, van feladat bőven... (enzsé) Társadalmi műszak A Csepel Autógyár 3. számú gyárában a KISZ és a szakszervezet az elmúlt szombaton társadalmi munkát szervezett, amelynek bevételét sporteszközök t>é- sárlásárn, valamint a két szervezet pénzeszközeinek növelésére fordítják. Tóth László NC-vezérlésű esztergagépen dolgozik Tregova Tamás a kihajtó tengelyeket ellenőrzi A kondicionáló termet Ar- noddról nevezték el. No, nem valami mókás mesefiguráról, hanem az első számon tartott body-buildinge- zők egyikéről. A falon, a tükrök mellett, amelyek mutatják a gyakorlónak, melyik izom dolgozik éppen — gondosan kimunkált edzéstervek. A felszerelés, a mű- vellődési ház egyik apró szobájában nyolcvanezer forint értékű. Sok ez, vagy kevés? Nos, az edzőtermekből ismert rafinált „kínzószerek” egytől egyig a srácok készítményei. •k Amikor Pétervásárán a nagyközségi KISZ-titkárt, Végh Istvánt kerestem, épp elkerültük’ egymást. Szerencsém volt. Így ugyanis alaposan elbeszélgethettem az első utamba akadóval — Dutkay Dénessel — az engem érdeklő témáról, vagyis arról, hogy miként dolgoznak e területen a lakóhelyi KlSZ-szerve- zetek tagjai. Okkal hangsúlyozom a dolog véletlen voltát. Így derült ki ugyanis, hogy Pétervásárán nemcsak a szigorúan vett illetékes tud az ifjúsági mozgalmi munkáról fölvilágosítást adni. A pártbizottság e munkatársa habozás nélkül sorolta a környék legaktívabb fiataljainak nevét, a legfrissebb eredményeket de még a közelebbi tervekről is tudott. — Kérdezzen, kíváncsiskodjon! — biztatott — ösz- szehozzuk mi a srácokkal, ha nincs is itthon a házigazda. Csak válasszon, kikkel szeretne találkozni... — Legyen esetleg Váraszó. .. — tétováztam. ★ . A nyolcszáz lelkes „tenyérnyi” falvacska öt kilométerre van a középponttól. Harminc éven aluliak százötvenen lehetnek, a mozgo- lódóbbak ötvenen, a Petőfi Sándor KlSZ-alapszervezet- nek huszonegyen tagjai. A mozgalom szervezését errefelé éppúgy nehezíti az ingázás, mint más apró községben. A tsz helybéli faüzeménél csak az idősebbek dolgoznak. A fiatalok Bor- sodnádasdra, Özdra, Salgótarjánba, Egerbe járnak nap mint nap. A fiúk, lányok érthetően, elsősorban munkahelyükön, illetve a városi iskolákban váltanak tagkönyvet. Ez azonban itt nem jelenti azt, hogy hazaérve bezárkóznak. . A váraszóiak hűségesek falujukhoz. Ügy ■ is, hogy az ingázók is otthon építkeznek, úgy is, hogy a legtöbben tenni is hajlandók érte. A jószándék persze nem mindig elég. •k — Az efféle mini alapszervezeteknél az egyik legalapvetőbb gond, hogy nehéz az igazán rátermett vezetőt kiválasztani. — vélekedik Dutkay Dénes. — Ez is jó gyerek, ezt is ki kellene próbálni azt is. Vagy beválik, vagy sem, mert korábban nem bizonyíthatott, hacsak nem úttörőként, de az mégsem ugyanaz. Váraszón a legutóbbi tíz évben legalább négyszer kellett újrakezdeni. Most úgy tűnik, sikerült. De, majd meglátja... — búcsúzik. k A kanyargós utcák csendesek délelőttönként. Hallgatnak a hatalmas házak, amelyek karéjában — mintegy a „főtéren” — egy alacsony épület „üldögél”. — Ez az ifjúsági klubunk — mutatja Vince Ferenc a helybéli titkár, aki időközben megérkezett, hogy kalauzoljon. — Legtöbbet itt tanyázunk. Ez a „legtöbbet” most is van, mert a tévé előtt ketten is üldögélnek, s rövidesen még hárman érkeznek. Mint megtudom,' mind éjszakások. ök most élnek „társadalmi életet”. — Otthon nem lenne barátságosabb? — érdeklődöm vacogva. — Hát, bámulhatná otthon mindenki a saját készülékét is — válaszol érzékenykedve Kivés Boldizsár — de így együtt sokkal jobb. — Különben, ott a fa a kamrában, befűthetnénk, ha fáznánk — folytatja enyhültebben. ★ A kamra a szomszéd helyiségben van, a büfével egyetemben. A büfészekrény teli üdítőkkel, a tetején be- csületfüzet. Soha nincs hiány, pedig ide nemcsak a KISZ-esek járnak. Megelőlegezni a közösből szokták. De a kasszából nagyobb dolgokra is telik. A tévé mellett vadonatúj Hi-Fi berendezés, úgy tízezer -forintnyi érték. — Ki támogat benneteket? A fiúk mosolyognak. ★ A válaszba Vince Feri kezd. — Az úgy volt, hogy nagyon szerettünk volna már ide Valami tisztességes felszerelést a lerobbant rádiónk és a lemezjátszónk helyett. Na, nem mintha oda- hazára nem engedné meg magának bárki, egy kis szü- ilői segítséggel..., hisz autója is többünknek van... Dé ide ugye más. Szóval jó a kapcsolatunk a község párttagjaival. Az egyikükkel, a vadőrrel megegyeztünk, ő megelőlegezi a masinát, ha a télen ledolgozzuk az árát az erdőben. Cserkészutat kell építeni, segíteni a vadetetésben, meg ilyesmi. Mindnyájan jól járunk, mert ő sem kapna ilyen alkalmi munkásokat másként. Nos, a Hi-Fi itt van, s már csak a felével tartozunk. Meglesz rövidesen a maradék is, ha ilyen lelkesen jönnek „társadalmizni” a srácok. ■k Igen, a fiúk—lányok lelkesen „társadalmiznak”. S nemcsak akkor, ha fizetség jár érte. Mesélik, hogy építettek a közeli focipályához hidat, hogy ültettek gyümölcsöst az - iskola elé, miként patronálják az egyik nyolcadik osztályt, ahová sok állami gondozott is jár. — Nem lehetett könnyű ennyire összekovácsolni a csapatot... — Bizony, nem — töpreng a titkár. — Ügy kezdtük, hogy a régi tagoknak mind próbaidőt adtunk. Aki ezalatt a három hónap alatt nem járt el a rendezvényeinkre, nem jött el a gyűlésekre, azoktól megváltunk. Maradtunk kilencen. Ezután kezdtük el a csoportot építeni. Ez a huszonegyes létszám persze nem nagy, de sokan járnak közénk nem KISZ-tagok, vagy másutt KISZ-tagok is. Szívesen látjuk őket akár a kirándulásokon, akár a diszkókon, akár a munkában. S persze folyton figyeljük, kikre számíthatunk a jövőben. IqV gyarapszunk. ★ Bekapcsolódnak a beszélgetésbe a többiek is. Panyi József, Panyi Pál, . Szilárd. .. Mesélnek a közös szalonnasütésekről, ahová el kell kérni a lányokat, mert a mamák aggódnak, az NDK- beli kirándulásról, ahová épp a rend kedvéért kísérő szülőt is invitáltak. Hallok arról, hogy mentek el a szomszéd megye ifiseinek spartakiádjára, hány májusfát állítottak. Színházba, moziba Egerbe pedig úgy indulnak, hogy a gépkocsisoknak összedobják a benzinköltséget. Már épp hitetlenkednék, amikor kibukkan: vannak azért gondok is. A faluban jó pár „miselátogató” fiatal is akad, akik ha másért nem, divatbemutatózni járnak... — Végszóra érkezik a nagyközségi KISZ-titkár, Végh István is, aki homlokráncolva összegzi. — Szóval, nem ülhettek a bab éráitokon ti sem... Ebben maradtunk. Németi Zsuzsa Vitéz László története Találkozás Kemény Henrikkel Mielőtt a függöny fölmenne, a gyerekek olyan türelmetlenek, hogy szinte képtelenség bírni velük. Ám amikor megjelennek az 'ismert bábhősök, a pillanatnyi varázslatos csend után megint csak olyan a nézőtér, mint a zengő méhkas. Nem is csoda ez, hiszen Vitéz László, a „molinári bácsi” meg az ördögök egyenesen kívánják, hogy a nézők izig-vérig részt vegyenek a játékban. Kemény Henrik, a Népművészet mestere a közelmúltban két előadást tartott Egerben — s nemcsak a gyerekek örömére. A felnőttek is élvezték — ahogy előzőleg a televízió képernyője előtt is — művészetét, mert amit ő csinál, az már- már — a magyar környezetbe átültetett — commedia de l’arte. Az előadás után kértük beszélgetésre. ★ — Vitéz László népi hős. Hogyan lelt rá a figurára? — Nem is én, hanem a nagyapám. Egész pontosan: ő találta ki, idestova száz éve. Az öreg jó torkú kis magyar volt, mokány bajuszkával. Csizmadiamesterként járta az országot, közben megismerkedett a vásári élettel, a komédiásokkal. A vénájában volt a játék, alapított egy cirkuszt, a társulattal vándorolt. Aztán a gazdasági élet egyre nehezebb, az artista egyre kevesebb lett, a nagyapa elkezdte a bábjátékot, hiszen a bábok nem kértek kenyeret... Egyes kutatások szerint ekkor született meg a magyar nyelvű bábszínház. A csizmadiából lett komédiás megfaragta az első figuráját: piros mundérban, huszárcsákóval a fején. S ha már huszár, egy ben vitéz is; innen kapta a nevét Milyen is Vitéz László? Karakán, csibész, nagyevő, nagyivó — és a köznapi emberek pártján áll. Odamondogatott ő a bírótól a csendőrig mindenkinek, egészen addig, amíg az akkori hatóságok be nem tiltották. No de a nagyapa eszén nem járhattak túl: faragott egy paprikajancsit, aki ugyanazt elmondta, amit a huszár. Aztán, ha a vásári komédián nem volt csendőr a közelben, megint csak előkerült Vitéz László figurája. — Ezek szerint az unoka . vitte tovább a népi hagyományt? — Előbb még nem, hanem a Papa. Kilencszáztizenkettő- ben a Fehérvári úton lévő színházban játszott, majd az első világhábofú után a hűvösvölgyi Nagyréten állított fél egy vásári'bódét, amit aztán átvitt a Népligetbe, ötéves voltam, amikor oda' állított a testvéremmel együt’t a paraván mögé. Csetlettünk- botlottunk a lába- alatt,' beállítottuk a gramofont, kezébe adtuk a marionett-bábokat. Emlékszem, előadtuk a Koldus és királyfit. Testvéremmel sámlira kellett állnunk, hogy elérjük a paraván tetejét. A Papával hárman játszottuk végig a másfél órás előadást. •ér Felnőttként aztán továbbálmodta Vitéz László alakját. Mai napig is a népmeséi motívumokból táplálkozik: a magyar- mesehősből, a cseh-morva ördögűző legendákból. Maga gondolja ki a "történeteket, saját kezével faragja a figurákat, az utolsó ecsetvonásig, öltésig ő készíti el a bábokat és improvizál. .. — Nincs két előadás amelyet ugyanúgy játszanék el. Hiszen ha egy gyerek beleszól, arra már reagálnom kell. Látatlanban is, a paraván mögül • tudom, mit gondol, mit vár az adott pillanatban a közönségem. Azt kell érezni mindenkinek, hogy csak neki játszom. S mivel a nézők is alakítják e játékot, előfordul, hogy egy húsz percesre szánt előadás akár öt- venre is sikeredik. .— Egymaga jeleníti meg az összes figurát. Mozgásban és hangban is. Hogyan érheti el az ember, hogy saját magával vitatkozzon? — Ez a készség a gyerekekben megvan. Elég csak a játékukat megfigyelni, ahogyan az állathangokat utánozzák. Ezt volna jó továbbfejleszteni az iskolákban, a bábszakkörökben. Szívós munkával sikerült elérnem felnőttként erre a fokra. Az egyedül játszást a komédiás ősöktől örököltem. Mindössze arra van szükségem, hogy a kesztyűs bábot segítsenek a kezemre húzni. ★ Kemény Henrik a hagyományos bábokat szereti a legjobban, ám amikor az ÁlAmikor megszületik a varázslat... (Fotó: Perl Márton) lami Bábszínház tagja volt, a kesztyűs- és a marionettfigurák mellett játszott pálcás és árnybábokkal is. — A kuldustól a királyig mindent. A bábosok közt járt egy mondás: soha nem lehet tudni, hogy egy ló hány emberből áll. A tévében például Süsüt, a sárkányt olykor négyen mozgattuk. De voltam Pókusz, a varázsló, az Ezüstfurulya királya is. Hatvankilenc előadást készítettünk a Zseb- tévéből: Hakapeszi Makit és Frigyest játszottam benne. Most új sorozat indul, Szélrózsa címmel. — Hamarosan profi bábtagozata lesz az egri színháznak. Mi a véleménye az ennek alapjául szolgáló Har- lekinről? — Lelkes, értő és érző csoport. Tehetségük nem vonható kétségbe. Csak azt kívánhatom nekik: hivatásosan ugyanilyen szívvel játsszanak tovább! Mikes Márta A VARASZÓIAK CS A KISZ A májusfától a Hi-Fi toronyig