Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-12 / 214. szám
4. Bpjpp 8 - jp • Ä71P iZáB I! %uJ HP nj ii • i NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 12., szerda IRODALMI BARANGOLÁS SZLOVÁKIÁBAN IV/2. Pavel Országh-Hviezdoslav földjén HATVANI GALÉRIA: Színháztörténet képekben, szobrokban Az elmúlt negyven esztendő fővárosi és vidéki színházi életének kiemelkedő eseményeiről gyűjtött össze kiállítási képsorozatot a Hatvani Galéria. Az összeállítás lényeges momentumokat sűrít. Felvillantja a háború után újjászülető Nemzeti Színházat, közli az első bemutató plakátját, a Major Tamás rendezte Bánk bánt. amelynek címszerepét Abo- nyi Géza alakította, s Tiborc a felejthetetlen Bartos Gyula volt. A felszabadulás utáni első premier a Nemzetiben 1945. április 21-én zajlott le parádés szereposztással. Külön tárló mutatja be az egykori Blaha Lujza téri Nemzeti Színház épületének emlékeit,, oszlopfőit. A kiállítás felöleli az elmúlt évtizedek minden jelentős magyar színházi eseményét, a vidéki színjátszás eredményeit, emlékezetes bemutatóit mindmáig. Pécs, Szeged, Győr, Miskolc, Kaposvár, Békéscsaba színházi életének jellegzetes karaktere tárulkozik fel. drámák, színészek, jelmezek. szcenikai megoldások. Mintegy összegzésként érzékelhetjük a rendezés fejlődését, a kordivat alakulását a plakáton és a fotókon. Ez a Hatvani Galéria harmadik színháztörténeti kiállítása, amely a felszabadulástól számított negyven évadot öleli föl, szinte a teljes repertoárt. Kultúránk egyetemessége derül ki ebből, mély patriotizmusa egyben. Az, hogy Katona József, Madách Imre, Illyés Gyula, Németh László klasszikus értékeit több rendezői elképzelésben közelítette meg színjátszásunk és sort kerített arra. hogy Sophoklés, Shakespeare, Moliere, Racine, Corneille, Goethe, Ibsen, Bilicsi Tivadar portréja — Kelemen Kristóf alkotása Gorkij, Csehov, eszméivel vértezze fel, építse teljes emberré sokmilliós magyar közönségünket. A katalógus előszavában Cenner Mihály közli az impozáns adatokat. E hazában mintegy száz színház létezett, létezik s változatos célkitűzéseivel, felkészültséggel képes arra. hogy közvetítse a hazai és az európai dráma minden fontos üzenetét. Lenyűgöző, hogy négy évtized alatt, mintegy 15 ezer produkciót mutattak be őrzött hagyományok és megújított társulatok közreműködésével. Az értékőrzés és hagyományteremtés szép példája nemcsak az 1959-ben felújított Szegedi Szabadtéri Játékok, melyre több kontinens színészeit hívták a Tisza-parti városba, hanem az egri Agria Játékszín, a szentendrei Theátrum. a szombathelyi Isis-szentély operaelőadásai, a soproni barlangszínház, a nyíregyházi. zalaegerszegi színház egész tájegységnek színházi kultúrát nyújtó eseményei. Az idén először Tolnay Klári a Cseresznyéskertből rendeztek előadást a Hatvani Szabadtéri Játékszínben, amely szorosan kapcsolódik e színháztörténeti tárlathoz. Leleményes ötlet, hogy a kiállítás keretében, mintegy részeként bemutatják Kelemen Kristóf szobrászművész színészportréit. Mondhatjuk: egész galéria ez az egyedülálló szoborsorozat. Mennyiségben, minőségben egyaránt. A szorgalom, a hűség, és a pontosság, a tehetséggel párosulva eredményezi Kelemen Kristóf művészi értékeit. Így marad fontos szobrászi nyomként üzenet a többi között Horusitzky Zoltánról, Si- mándy Józsefről, Béres Ferencről, Ruttkay Éváról, a magyar színészet nagy egyéniségeiről. Különösen megkapó Bilicsi Tivadar portréja, akiben nemcsak egy embert, egy nagy komikust mintázott meg a szobrász. Ennél többet. Magát a színészt, a színészet bajazzós sorsát, a könny-mosoly, a fájdalom-öröm egységét. Losonci Miklós Ha Alsókubinban járok, soha el nem mulasztom felkeresni Hviezdoslav emlékmúzeumát. Példás rendezésben, de az eredetiség hangulatát idéző formában állnak a költő bútorai, apróbb tárgyai a termekben, s a tárlókban, könyvei a polcokon. Könnyű hát felidézni mindazt, amit egyszer már élményszerűen átéltünk: mindenekelőtt olvasmányélményeinket ... Alighanem szerencsésnek tudhatom magam, hogy Hviezdoslavról már egyetemi hallgató koromban előadást hallhattam a néhai Angyal Endrétől, aki nagy lelkesedéssel beszélt a Petőfit* és Aranyt szlovákra fordító, Ady „hun Marse- illaise”-jére, a Magyar jakobinus dalára válaszverset író költőről, aki Véres szonettek című ciklusával Ady háborúellenes költészetének szlovák pendant-ját alkotta meg. S persze, arról a Hviezdoslavról is. aki a legnépszerűbb szlovák epikus művet, a Hájnikova zenét (magyarra A csősz felesége címmel fordították) megalkotta. Eltűnődtem a termeket járva: vajon hány turista honfitársunk szentel legalább egy órácskát e látnivalóknak? Nem hiszem, hogy túl sokan tévednek be. pedig Hviezdoslav a költő mindenképp megérdemelné. Az 1849-ben Felsőkubinban született Országh Pál nemcsak a legnagyobb szlovák költő volt, hanem a magyar nép, s a magyar irodalom őszinte barátja is. Magyarosan hangzó neve nem véletlen: családja régi Árva megyei nemesi família — jóllehet, a költő születése idején már vagyon nélküli, életvitelében pedig inkább * paraszti, mintsem kurtanemesi. Fontos momentum ez, hisz ebben rejlik költészete legfőbb sajátosságának, népiességének titka. Nemcsak apró falusi házak vették körül a gyermek Hviez- doslavot a szülőfaluban, hanem a népmesék világa is. amelyek egyik ihletője a csodaszép táj, a rétek, s az erdők világa, amely fölé éjszakánként vibráló szőnyegként borul a csillagos ég. amelynek szépsége nem tudni nyáron elragadóbb-e. avagy havas téli éjszakákon. Ez a csodaszép árvái égbolt serkentette arra is. hogy költői névként a Hvi- ezdoslavot válassza, ami annyit tesz, mint csillagokat dicsőítő ... Az errjlékház pénztárában ízléses kis könyv vonja magára a figyelmet, a címe: Literárne múzeum P. O. Hviezdoslava v Dolnom Ku- bine, azaz: Pavel Országh— Hviezdoslav Irodalmi Múzeum Alsókubinban. Lapozom a könyvecskét, s egyszercsak magyar nyelvű szövegen akad meg a szemem. A költő életének, munkásságának rövid ösz- szefoglalása. melyből — egyebek között — azt is megtudhatja a látogató, hogy Hviezdoslav ,.a gimnáziumot Miskolcon és Késmárkon végezte, s tanulmányait az eperjesi jogakadémián fejezte be. Költői tehetsége már miskolci tanuló évei során mutatkozott. Könnyen és gyorsan megtanult magyarul, s Petőfi művein, majd később Arany költészetén fellelkesülve maga is verselni kezdett magyar nyelven.” Hogy milyen élmény volt számára a Petőfi-lírával való találkozás, arról később vallott szép versben: Petőfi énekelt. Szép volt szerelme, amelytől szíve forró dalra gyűlt, lantján a szörnyű, vad sodrású század viharzó hévvel pengető a húrt. Szabadság kürtje harsant fel dalában, hangjára kaptak lóra mind a délceg vitézek, harcba indultak serényen, s elestek bár, de mindörökkön élnek. S szerelmes pásztorsíp búgott dalában, és lágyan szállt a dal az éjszakán át, s mint hajnal hint hús harmatot a fűre: szívünkbe úgy hinté a vágy csíráját. ö volt a tágas Alföld délibábja, mely — bár csalóka — fájó szívet enyhít, vidám tanyákat, szomjatoltó csárdát a vándorhoz közel, közel, közel vitt. (Burányi Ferenc ford.) Állok a költő szobránál, előttem a hosszan nyúló főtér. melynek házai fölött a futó tekintet megint csak a környező hegyekre téved. Különös, milyen zöldek itt mindig a rétek, s azok az erdők is. Költészetet fakasztó környezet, s láttukra ugyan melyik Hviezdoslav- mű jutna az ember eszébe, ha nem Hájnikova zena, A csősz felesége c. epikus költemény. Annak is előhangja legelőbb: Egyet intsen csupán az erdő. csak szökkenjen a patak habja — s dalol a lélek, dala zengő. varázsvesszőjét már faragja — s a szív nagyot, heveset dobban; egy sas-kerengés a magosban. egyetlen sólyomszárnycsapás. a bércen át egy férfi fütty, a csúcson egy tűzvillanás: s kacag a jókedv mindenütt! (Baranyi Ferenc ford.) Igaz: a derűt, szépséget, kacagást. jókedvet ígérő előhang után komorabb történetet olvasunk: a fiatal, csősz, Miska és szépséges felesége, Hanka szomorú történetét. A Puskin-i. Arany János-i, sőt Shakes- peare-i inspirációkat sejtető remekmű hősei az árvái erdők rengetegében élték előbb boldog, majd tragédiával terhes, szomorú napjaikat, s itt érte őket az új boldogságot hozó megújulás is. A fiatal csősz felesége, Hanka nem ok nélkül tetszik meg a földesúr fiának, szépsége hetedhét országra szóló, de az a morális tisztaság is. Hanka védekező kétségbeesésében megöli az őt elcsábítani akaró fiatalurat, s hogy bán- tódása ne essék, Miska, a férj magára vállalja a gyilkosságot. Hanka eszelős, zavarodott tánca és éneke meríti meg csak a halálos ítélettől: a bírák előtt így vallva meg saját bűnösségét s férje ártatlanságát. De lehet-e ennél nagyobb büntetést kiszabni még — kérdezik a bírák, hisz ez a tébolyultság az istencsapással egyenlő. Szabadon engedik hát mindkettőt. A sors egy idő után kegyes volt hozzájuk. Miska egy alkalommal megmenti, az öreg uraság életét, s áz hálából megbocsájt nekik. Hanka áldott állapotba kerül. s az anyaság visszaadja értelmét... Lapozom tovább a kis múzeumi könyvecskét, a magyar életrajzi, szöveg után kisebb bibliográfiát találok: a Hviezdoslav fordította Petőfi-, Arany- és Ma- dách-művek jegyzékét, majd meg versfordítások következnek, Pavel Országh-Hviezdoslav költeményeinek mesteri átköltései, köztük egy Kálnoky László készítette fordítás: Fa a szeretet, s a szíveknek talajában mélyen benő. Ne félj, ha csúf szelek sziszegnek. drágám, sem az ősztől; időváltozásról mit sem tud ő. Mindig jót vágyik tenni, s így csak átöltözik törvény szerint. Virág s gyümölcs kell? Méz vagy illat? Akarsz hűs árnyban ülni? Ring hársfa, almafa, rozmaring ... S amikor eltűntünk már örökre a föld mélyében valahol majd síri álmaink fölött e merengő ciprus silbakol akkor is, épp holdtöltekor. Távozunk Alsókubinból, nem holdtölte, csak naplemente van, de a vers sorai ott muzsikálnak bennünk tovább, az út fenyvesek közt kanyarog Rózsahegy felé . . . (Folytatjuk) Lökös István ötszörös túljelentkezés Nevelőanyák a gyermekfaluba Ötször annyi gyermekszerető, egyedülálló, gyermektelen, 25—35 éves nő jelentkezett az SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesületének pályázati felhívására, mint amennyi nevelőanya szükséges lesz a Bat- tonyán épülő gyermekfaluban. Még most, a pályázati határidő letelte után is naponta többen jelzik: vállalkoznak arra, hogy nevelik, majd a magyar gyermekfalu családi házaiban az állami gondozott gyermekeket. A pályázók — a legkülönbözőbb foglalkozású nők — élethivatásként választják a gyermeknevelést. Közülük jelöli majd ki a pedagógusokból, pszichológusokból, orvosokból álló bizottság azt a húsz nevelőanyajelöltet, akiket tízhónapos tanfolyamon készítenek elő új hivatásuk teljesítésére. Az alföldi mezőváros háromhektárnyi, Fáskert nevű térségében már lerakták a gyermekfalu alapjait, hamarosan megkezdik a tizenkét családiház falainak építését. Az ország csaknem minden részéből érkeznek pénzadományok erre a célra az SOS Gyermekfalu Egyesület címére. Számos szocialista brigád, fiatal közösség ajánlja fel segítségét, társadalmi munkáját, amelyet igénybe ' vesznek, majd amikor szükségessé válik. A szeptember 14— 15-i, Budapest Sportcsarnokbeli gálaest bevételéből is a gyermekfalu építését támogatják. Zsirajr Avetiszján: A Krím-félsziget Kislányom tanul. Suttogása összevegyül a nyitott ablakon beáramló vidám gyermekzsivajjal. A lárma zavarja, de én megértem, miért ül az ablaknál, hisz úgy szeretne kiszaladni a pajtásaihoz az udvarra ... Hallgatok. Mint a zenére, úgy figyelek halk dünnyö- gésére. Elkapok egy szót, s ez a szó a távolba repít... Nem tévedek? Tényleg azt a leckét tanulja, vagy csak nekem rémlik úgy? — Mit tanulsz? — A Krím-félszigetet — feleli gondtalanul. Nem tévedtem ... Emlékszem, meleg őszi este volt. Éppen annyi idős voltam, mint most a lányom. Ültem az ablaknál és tanultam. De csak nézegettem a könyvet, gondolataim azonban a kertünkben kalandoztak, ahol a tőkékről borostyán nyakláncként csüngött a szőlő, az őszibarackfák pedig roskadoztak a gyümölcs súlya alatt. Félhangosan mormolva tanultam én is. Anya felfigyelt mormolásomra és váratlanul megkérdezte: — Mit tanulsz? — A Krím-félszigetet. — Krím-félsziget... — anyám hangja megremegett. — Mi bajod, anya? — kérdeztem nyugtalanul. — Semmi, fiacskám, tanulj csak! Én azonban nem tudtam tovább tanulni. Édesanyám arcán kövér könnycseppek csorogtak végig. Én is sírva fakadtam, bár már felnőttnek tartottam magam — az egyetlen férfinak a házban. — Tanulj, kisfiam — szólalt meg ismét egy idő múlva anyám. — Tanuld meg ezt a leckét is úgy, ahogy kell... Édesapád utolsó levele . .. Űjból elhallgatott. De nem is volt rá szükség, hogy folytassa. Apa utolsó levele Kérésből jött. És nagyon sok örmény számára Keres a halált jelentette. Rengeteg könny hullott ezekre a Kérésből jött levelekre, a földrajzi atlaszokra—, Megtöröltem a szemem és olvasni kezdtem. Ez alkalommal nagyon figyelmesen, hiszen apám nyomait kerestem ... A földrajzóra úgy kezdődött, mint máskor. Minden a megszokott volt — az osztály, a padok, a tankönyvek, a tábla... És mégis valami szokatlan érződött a levegőben — valami, amit senki sem mert hangosan kimondani. A gyerekek feszültsége átragadt a tanárnőre is. Névsorolvasás nélkül is tudta, hogy nincs hiányzó. És amikor megkérdezte, ki akarja elmondani a leckét. valamennyi gyerek felemelte a kezét. — No, gyere te — a tanárnő végigjártatta tekintetét az osztályon és rámutatott Armenuira. A kislány felállt a helyéről, a táblához lépett. Szinte suttogva kezdte mondani a leckét, de a csönd olyan nagy volt, hogy halk, vékony hangocskáját minden sarokban hallani lehetett. Mindegy volt, miről beszél Armenui. Mi csak nyugtalanságára és hitére, bánatára és haragjára figyeltünk ... Armenuiék megkapták édesapjuk halálhírét Kérésből. Ügy tűnt, hogy már semmi kétségük nem lehet. De ő rendületlenül hitt apja visszatérésében. Hirtelen elhallgatott. Visszament a helyére, fejét karjára hajtotta, mozdulatlanságba dermedt. Nem hallottuk sírását, de láttuk, hogy néha megrázkódik keskeny válla. Senki sem próbálta vigasztalni. Egész órán némán ültünk. Ez a hallgatás felnőtté tett bennünket. És úgy vésődött az emlékezetünkbe, mint a „Krím-félsziget” .. . ... Kislányom becsukta a könyvet. Félretette és kiszaladt játszani. Észre sem vette, milyen felhők árnyékolták be lelkemet. Ne is tudja meg soha. (Az örmény író novelláját oroszból fordította: N. László Gabriella)
