Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-12 / 214. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 12., szerda *• MŰVELŐDÉS GYÖNGYÖSHALÁSZON Sátorerdő a klubosoknak Bizonyára nincs recept a sikerre. Molnárné Csépány Edit, a gyöngyöshalászi művelődési ház igazgatója ösztönösen talált rá egy jó megoldásra. Ma már hét végeken nem pattannak vonatra a halászi fiatalok, hogy megtöltsék a gyöngyösi szórakozóhelyeket ... Ellenkezőleg: Atkárról, Vámosgyörkről és Gyöngyösről indulnak sokan, hogy itt töltsék el szabad idejüket. Szinte hihetetlen ez. Pedig nem mesterkedés. csupán egy ifjúsági klub vonzza őket. — Dolgoztam őrs-, majd ■ ifivezetőként. Hét esztendőn át ugyanannak a társaságnak álltam az élén. akikből a csoport létrejött. Ha csak lehetett, együtt töltöttük szabad óráinkat. Amikor fölvettük az ifjúsági klub nevet, valójában semmiféle változás nem történt, csak egy baráti társaság beköltözött a művelődési házba — emlékezik a kezdetekre. — Klubbá alakulva viszont terveket, beszámolókat kell készíteni, naplót vezetni stb. Szóval „in- tézményesitődik" a spontán kapcsolat. — Fanyalogtunk eleinte amiatt, hogy „hivatalos szemek" is figyelni kezdtek bennünket, kérték és szá- monkérték a programokat, a célokat, melyeket meg lehet ugyan fogalmazni. de megvalósítani szó szerint szinte lehetetlen volt, s talán nem is lett volna értelme. A valahová tartozás persze több előnnyel jár, mint hátránnyal. Mindenekelőtt anyagi téren jelentett sokat. Megtehetjük azt, mi álom maradt volna. Nem csinálunk semmi különöset, csak élünk a lehetőségeinkkel. A társaság hetente egy(Fotó: Perl Márton) szer találkozik szombatonként. Legalábbis hivatalosan így tartjuk számon A lakásomon viszont mindennap ..klubrendezvény" van. Ötödik éve megy ez így. Közben egyre többen lettünk. Tagok lettek az alapítók barátai is. Évente rendezeti találkozók szervezéséről ismertek meg minket. — Hogy vetődött fel ennek gondolata? — 1982-ben hivatalosak voltunk egy ilyen összejövetelre. Nem éreztük jól magunkat, hát elhatároztuk, hogy a következő évben mi szervezünk hasonlót, de a saját szájízünk szerint, összeállítottuk a programot, és a férjemmel kocsiba ülve végigjártuk a megye ösz- szes községét, ahol ifjúsági klub létezik. Megérezte a pénztárcánk ennek hátrányait, de én úgy hiszem, hogy a legszebb plakát sem ér fel a személyes invitálás erejével. Az 1983-ban szervezett rendezvényre 250- en jöttek el, az ideire is több mint kétszázan. Nonstop „műsorokat” szerveztünk három napon át. A középpontba a néphagyományokat állítottuk. Rendeztünk kö- lökő-, gólyaláb-versenyt. lehetett bigézni, volt Begy- leg-leg, rókahajsza és más olyan vidám szórakozás, melyek leginkább a televízió Csepü-lapu-gongyola című versengéséhez hasonlíthatók. Koncertet is szerveztünk, felléptek humoristák, fociztunk, Ki mit tud?- on szórakoztattuk egymást, és végigtáncoltunk egy éjszakát. A környéken minden üres helyen sátrak díszelegtek. Mit csinálhat egy fiatal óvónő, ha művelődési ház igazgatónak nevezik ki egy olyan községbe, mely hat kilométerre van Gyöngyöstől,-s e kis távolság miatt konkurrálnia kell a városi szolgáltatásokkal? Aprócska, korszerűtlen és rozzant „házat” örökölt elődjeitől, mely inkább riasztja, mint vonzza a látogatókat . . . — A szervezés minden részét a művelődési ház igazgatója vállalta magára? — Nem. Mindenkinek volt feladata. Nem osztottuk fel a munkát. Teljesen spontán módon abba kezdett bele mindenki, amihez jobban értett. Az időjárást sajnos nem rendelhettük meg. Ez a mostani találkozónak nem vált előnyére. A gyöngyösi kollégákkal remek a kapcsolatunk, ők sok olyan dolgot is megoldottak. amire mi képtelenek lettünk volna. Különösen a Mátra Művelődési Központ munkatársa. Kovács Erzsébet segített sokat. — Eddig csak a klubéletről beszélgettünk. Egy művelődési ház tevékenysége nemcsak ebből áll... — Sokan azt várják, hogy szórakoztató rendezvényeket szervezzünk a hét végekre. Dühöngenek, ha a szomszéd községben Kabos. Hofi, Kibédi tart műsort, s nálunk csak a helyi zenekar tart koncertet. Nekünk nincs pénzünk ilyenre. Ha három olyan estet kínálunk, ahol nagynevű művészek vesznek részt, már fel is használtuk az évi keretet. Sajnos egyre magasabbak a gázsik. Le kell mondanunk a sztárokról. — A klubtagokon kívül más kis közösség nincs a házban ? — Néptánccsoportunk rengeteg tagot vonz. Díszítő művész szakkörünk tíz éve létezik, a nők klubja eddig formális összejövetel volt. de az Utóbbi időben kezd közéleti fórum lenni. Legújabb vállalkozásunk az önvédelmi klub. A ka-' rate „betört" Gyöngyösha- lászra is. de gondolatban már a következő évi klubtalálkozót szervezem. Nekem mindennél fontosabb, hogy az jól sikerüljön. ★ Kell Csépány Edit elszántsága ahhoz, hogy az ő portáján ne érződjön az országos jelenség: a klubmozgalom válsága. Szabó Péter VALAMI ELKEZDŐDIK ... Diáksajtó az egri főiskolán Egy iskolaújság elindítása rengeteg — szinte megoldhatatlannak tűnő — problémával jár. Ezek az okok is közrejátszottak abban, hogy a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán már hosszú ideje — néhány szerény próbálkozást leszámítva —, nem jelent meg rendszeres, színvonalas lap, pedig erre megvolt az igény. Ez természetes, hiszen egy ilyen kiadvány a legfőbb diákfórum lehet: a tanárok és a hallgatók egyaránt itt reagálhatnak leggyorsabban az ügyes-bajos dolgokra. Az új tanév valószínűleg alapos ’változásokat hoz. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala ugyanis idén ősztől engedélyezte a Memória című új lap megjelenését. Kéthavonta nyolcszáz példány lát majd napvilágot. s a két-három forintos árat is a diákzsebekhez szabták. A nyomdai feladatokat a Révai, vállalta magára. Az újság leendő vezetői magazin-jellegű kiadványt képzelnek el. Tervezik egy állandó szerkesztő bizottság létrehozását is. Ehhez a „Központi maghoz" bárki csatlakozhat, aki kedvet érez az újságíráshoz. Az első szám. — amely előreláthatóan október elején kerül ki a nyomdából —. már sok újdonságot kínál. Többek között kis kár- tyácskát is talál benne az olvasó: Milyennek szeretnéd látni az újságot? címmel. Ez talán segít abban, hogy a szerkesztők mindenki óhajának eieget tehessenek.’ Azt is szeretnék, ha a fiatalok nívós irodalmi próbálkozásai is nyilvánosságot kapnának. Elment. Hogy milyen hosszú útra indult, nem tudhatta. Elhagyta otthonát, s oly hirtelen, hogy még a jó barátoktól sem búcsúzott. Mindannyiunkat megdöbbentett a hír: MÁTÉ PÉTER szívroham következtében elhunyt. Harminchét éves volt. Tragikusan hamar szűntek meg a sziv- hangok.. Több mint két évtizeden át állt a könnyűzenei élet élvonalában. Stílusok jöttek, stílusok mentek, — az ö zenéje maradt. Hatévesek és hatvanévesek örömére, mindnyájunk kedvére. Hogy slágereket szerzett? Igen. De ezek zenei hangzásban, színvonalban felülmúlják sok más progresszív rock- szerző és énekes próbálkozásait. Magasan képzett zenész volt. Kitűnő zeneszerző, hangszerelő, zongorista, gitáros. És nem utolsósorban: ritka adottságú énekes. Hangjának széles skálája, mély zengése, tiszta csengése, több millió hallgatót ragadott meg. Nem véletlen, hogy nagylemezei minden esetben elérték a százezres példányszámot, számos külföldi és hazai könnyűzenei fesztiválon nyert díjat. Több száma — köztük az Elmegyek című is — világsikert aratott. Tisztességes művész volt. Keményen dolgozó. Egyénisége, élete mentes volt, minden botránytól, kétes űzelmektől. Elment. Hosszú útra indult. De itt maradtak utána, az éter hullámain, a lemezjátszó hangszóróin, a magnókazettákon tiszta, szép dalai... M.. M. A fiatal pedagógusokért Évek óta slágertéma a pedagóguskérdés; szinte állandó napirendi pont az oktatásügy helyi- és területi irányítóinak értekezletein, cikkezik róla a sajtó, a parlament tavaszi ülésszakán szenvedélyes hozzászólások figyelmeztettek a pedagógusellátottság mennyiségi és minőségi javításának szükségességére. Ezer ága-boga van ennek a mindinkább össznemzetivé váló ügynek, ám a legdöntőbb, legfájóbb probléma belesűríthető egyetlen tőmondatba: Nincs elég pedagógus. Lassan ott tartunk, hogy még képesítés nélküliekből sincs elegendő. Ez idő tájt másfélezer katedra maradna teljesen árván az országban, ha nem lépnének fel rá túlórában helyettesítő pedagógusok. Nyugdíjasok. képesítés nélküli fiatalok munkába állítása, tudjuk, nem igazi megoldás, de egyelőre ezt kell választani, mindaddig, amíg a pálya tekintélye a társadalom szemében nem emelkedik, vagyis a presztízs és a megbecsülés nem vonzza az iskolába a diplomás fiatalokat, illetve nem tartja ott őket. Aligha a pedagógusképzés alacsony keretszámai a fő oka a nehézségeknek — hiszen évente végző pedagógusokkal két-három esztendő alatt pótolni lehetne a hiányzókat —, mindenben más előtt a nevelői pályát évről évre elhagyóki illetve a tanítást nem vállaló végzős főiskolások és egyetemisták nagy száma ad okot aggodalomra. Akárhonnan közelítünk a pedagógus-ellátottsághoz, előbb-utóbb a fiatal nevelők helyzeténél lyukadunk , ki. Ráadásul azért is kardinális kérdés ez. mert jelenlegi pedagógusgárda negyed része, mintegy negyvenezer óvónő, tanító és tanár tartozik ebbe a kategóriába, lévén harmincévesnél fiatalabb. Nincsen könnyű dolguk a pályakezdő pedagógusoknak, főképp a pálya csekély anyagi kínálata miatt. A legtöbb helyen két és fél háromezer forint közötti kezdőfizetéssel fogadják őket. Különösen nehéz a helyzetük azoknak, akik nem a szüleikkel laknak együtt, mivel — ha nem jut nekik szolgálati szoba vagy egy ágy a pedagógusszállá- , son — a kis fizetésből ezer- valahány forintot albérletre kell költeniük. Szinte kilátástalan helyzet, főképp ha meggondoljuk, hogy a húsz és harminc év közötti fiatalok gondolkodásának középpontjában a család- alapítás áll, amihez a pénzen kívül mindenekelőtt lakásra lenne szükségük, de hát az sem hull az ölükbe a kezdő pedagógusoknak. A tanácsokra vár, hogy mint munkáltatók, minden tőlük telhetőt megtegyenek a nevelők élet- és munka- körülményeinek javításáért. Az ifjúság jelenének és jövőjének alakulása elsőrangú társadalompolitikai kérdés — amikor a fiatal pedagógusokkal törődünk (vagy nem törődnünk), voltaképpen ebből a politikai tantárgyból vizsgázunk. Tegnap az iskolapadban ülni, ma meg föllépni a katedrára, magyarázni a gyerekeknek, nevelni őket — izgalmas és nagyszerű pillanat, de igazi próbatétel is egyúttal. Pályakezdők mondják, hogy első nagy élményük a munkában, amikor a főiskoláról vagy az egyetemről hozott elvi út- ravaló szembekerül a gyakorlattal. Nincsen olyan ifjúsági parlament, ahol ezt szóba he hoznák. Elsajátították ugyan az elméletet, de valójában üvegbúra alatt nevelkedtek, mert amikor az élet. a gyereksereg naponta váratlan helyzetek elé állítja őket, akkor veszik észre, hogy nincsen receptjük a bajok gyógyítására. A vergődés időszaka ez. Vannak iskolák, ahol magukra hagyják a kezdőket, ám mind több helyen egy-egy tapasztalt nevelőt állítanak a segítségre szorulók mellé. Egyik napról a másikra persze nem lehet fölszámolni a fiatal pedagógusok gondjait. De hogy lépésről lépésre javítsunk helyzetükön, arra nyílik mód, ha á szándék erős bennünk, és ha odafigyelünk sorsuk alakulására. P. Kovács Imre összeállította: i Németi Zsuzsa ;
