Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-12 / 214. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 12., szerda 3. Helyünk a világban Kis ország vagyunk — vélekedik a legtöbb magyar, ha hazánknak a világban el­foglalt helyéről elmélkedik. Valójában a népesség szá­mát tekintve a világ orszá­gainak csak egyharmada nagyobb hazánknál, a 34 európai ország közül pedig csupán 13. Eddig nem ala­kult ki az egy főre jutó nemzeti jövedelem és az életszínvonal nemzetközi összehasonlításának meg­bízható módszere, de leg­szerényebb becslések alapján is kétségtelen, hogy e téren hazánk egyike azoknak az ipari országoknak, amelyek alanya a világ összes orszá­gához képest mintegy 15 százalék. Ugyanakkor ebben a csoportban is igen nagy különbségek mutatkoznak, s a magyar népgazdaság itt a közepesen fejlettek közé tartozik. Az elmúlt negyedszázad folyamán Magyarország bi­zonyos nemzetközi tekin­télyre tett szert, olyanra, amivel sem az Osztrák— Magyar Monarchia idősza­kában, sem a két világhá­ború között nem rendelke­zett. Az utóbbi két évben különösen gyakori, hogy szocialista, nyugati és fej­lődő országok államfői, mi­niszterelnökei és egyéb ve­zető személyiségei látogat­nak el hozzánk, vagy ven­dégül látják a mi állami, pártvezetőinket. A kelet—nyugati politikai feszültségek és a világgazda­sági válságjelenségek meg­növekedése idején mikép­pen tudta a Magyar Nép- köztársaság politikai és gaz­daság-diplomáciai mozgás­körét növelni? Ennek egyik alapvető oka. hogy Magyarország őszinte, korrekt, megbízható és — ami a nemzetközi kapcso­latokban igen jelentős — következetes, tehát kiszá­mítható politikai partner. Egységes a Varsói Szerző­dés, a KGST többi orszá­gával, s kész az együttmű­ködésre minden állammal, párttal és mozgalommal, amely a békéért tevékeny­kedik. Bár a magyar népgazda­ság a hetvenes évek köze­pe óta — a kelet—nyugati politikai feszültségek növe­kedése, a világgazdasági válság és az intenzív gaz­daságnövekedési szakaszra való áttérés követelményé­nek egyidejű jelentkezése miatt — nehéz helyzetbe került, maradéktalanul ele­get tesz nemzetközi fizetési kötelezettségeinek. Bebizo­nyosodott, az is, hogy képe­sek vagyunk a gazdaságpo­litikai hibákat korrigálni. Az energia- és nyersanyag- árrobbanás, továbbá a nyu­gati kereslet-válság annak idején, 1974-ben dollárelszá­molású kereskedelmi mérle­günkben 600 millió dolláros passzívumot okozott. Ezt tetézte, hogy a következő években az életszínvonal és a vállalati beruházások vo­lumene tovább növekedett, anélkül, hogy nem rubelel­számolású kivitelünk követ­ni tudta volna behozatalun­kat. Ezt az irányzatot sike­rült megfordítani, 1980-ban és 1981-ben nem rubelelszá­molású kereskedelmi mérle­günk már nagyjából ki­egyenlített volt, 1982-ben pedig 17, 1983-ban 23 milli­árd forint többlettel zárult. S az elmúlt évben konver­tibilis devizákban mutatko­zó adósságállományunk is csökkent. Magyarország eleget tett — az időközben igen ma-V gasra emelkedett kamatlá­bak ellenére is — minden­kori külföldi fizetési köte­lezettségeinek, és nem kér­te hiteleinek átütemezését, amint azt számos más el- adódosott ország megtette. Ez viszont azzal a követel­ménnyel jár, hogy a nem­zeti jövedelem néhány szá­zalékkal csökkentett értékét lehet csak belföldi felhasz­nálásra fordítani, továbbá, hogy a bruttó hazai termék évenként csupán 1—2 szá­zalékkal növekedhet. Ez a tudatos gazdaságpolitika tette lehetővé, hogy csatla­kozzunk a Nemzetközi Va­lutaalaphoz és a Világbank­hoz, ami kedvezően hat vissza a hitelfelvételi lehe­tőségekre, továbbá azt, hogy hazánk megbízható adós maradjon. Igen előnyösen befolyásol­ta népgazdaságunk megíté­lését. hogy mezőgazdaságunk nem csupán a lakosság ellá­tását és a kivitelt fedezi, hanem a hústermelésben és a növénytermesztés egyes szektoraiban Dánia és Hol­landia után Európában a leghatékonyabbnak számit. A gazdaságirányítási rend­szer korszerűsítése, politikai rendszerünk demokratikus irányú továbbfejlesztése, párosulva azzal a világszer­te elismert ténnyel, hogy hazánkban szilárd a belpoli­tikai helyzet, ugyancsak egyik forrása a bizalomnak. Elismert tény, hogy Ma­gyarország maradéktalanul megvalósítja a Helsinki Zá­róokmány ajánlásait, sőt sok tekintetben kezdeményező- en lép fel. így például az utazások kölcsönös meg­könnyítése, a fiatalok turiz­musa és hasonlók érdeké­ben. Nemzetiségi politikán­kat a lenini elvek vezérlik, feszültségek nincsenek. Be­bizonyosodott, hogy a szo­cialista állam az egyházak­kal igen jó kapcsolatot tud kialakítani, s így például a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlése az első volt, amit szocialista országban tartottak. A kü­lönböző egyházak és feleke­zetek együttműködnek az állammal és egymással a bé­ke érdekében; marxisták és hívők együtt munkálkodnak társadalmunk előrehaladá­sán. A világban elfoglalt he­lyünket tovább kell javíta­nunk és erre képesek is vagyunk. Nagy erőfeszítése­ket igényel a nemzetközi fi­zetőképesség és az életszín­vonal megőrzése, illetőleg a későbbi életszínvonal-emel­kedés megalapozása, ami csak a népgazdaság haté­konyságának fokozásával élhető el. Ez nemcsak gaz­dasági feladat. El kell ér­nünk, hogy az oktatás, a képzés, a szervezés fejlesz­tésével olyan mobilitás jöj­jön létre társadalmunkban, amely kellően rugamas rea­gálásra ad módot, másfelől megsokszorozza a kreativi­tást. az innovációs készsé­get. Ilyen módon jobb egyensúly alakul ki a kö­zött, amit a külvilágtól igénylünk, és amit oda adni tudunk. Gyovai Gyula a Magyar Külügyi Intézet igazgatója Ganz-dariik európai kikötőkben A Magyar Hajó- és Daru­gyárban készülő Ganz-por- táldarukat és .úszódarukat szerelnek fel a következő években Európa több nagy kikötőjében, így a lengyel­országi Gdyniában, és a ju­goszláviai Pulában. Az MHD a napokban szer­ződést kötött lengyel partne­rével öt 10 tonnás és két 16 tonnás portáldaru szállítá­sára. A 33 méter magas da­rukat jövőre és 1986-ban ad­ják át, s a felek megálla­podtak abban is, hogy a da­ruk szerelését, üzembe he­lyezését a magyar vállalat szakemberei végzik majd el. Az üzletkötés csaknem tíz­millió rubel értékű. Egy másik megállapodás alapján Pula kikötőjének 120 tonnás forgógémes úszóda­rut szállít a hajógyár. ÜT A KIBONTAKOZÁSHOZ Tovább fejlődik a zöldséggyümölcs- és szőlőtermelés Széles körű szakmai és társadalmi vita után a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium mi­niszteri értekezlete a közelmúltban megtárgyalta a kertészeti ágazatok fejlesztésének termeléspoli­tikai alapelveit. Ez a téma az érdeklődés közép­pontjában áll, hiszen a lakosság széles rétegeit érinti, miután megélhetési, jövedelemkiegészítési forrást jelent és egyes tájak, térségek — így pél­dául Heves megye számos településén — a népes­ségmegtartás fontos eszköze. Kis területen — nagy érték A kertészet viszonylag kis területen 0,5—0,6 millió hek­táron tetemes értéket, több mint 40 milliárd forintot ál­lít elő. A termékfeldolgozás során pedig további 20 mil- liárdot meghaladó eredmény jön létre. Jelentőségét a bel­ső ellátásban vállalt napi szerepe szabja meg, de nem kevésbé az, hogy a friss és feldolgozott' kerté­szeti áruk exportja a rubel- elszámolású élelmiszer ki­vitel több mint felét, a nem rubelelszámolásúnak pedig egytized részét teszi ki. Ezt mérlegelve a minisz­teri értekezlet úgy foglalt állást, hogy a következő években fontos feladat lesz a kertészet fejlesztése, a jobb ellátás, és a gazdasá­gos kivitel fokozására! Az elmúlt időszakban a kerté­szeti termelés jelentős fej­lődésen. átalakuláson ment keresztül. Ésszerű munka- megosztás alakult ki az egyes területeken. Növény- féleségenként és a felhasz­nálási céllal egyidejűleg tért hódított a komplexen gé­pesített és a nagyüzemekre alapozott termelési-beta­karítási technológia, vala­mint a szervezett kisüzemi áruelőállítás is. Ezzel lénye­gében megszűnt a hiány- helyzet, és szinte minden kertészeti termékből kíná­lat alakult ki! A fejlődés ellenére azonban számos gond és probléma merült fel. Ezek felszámolására folyamatos intézkedésekre van szükség. Néhány területen még nem kielégítő a termelés színvonala, nem jutnak kel­lően érvényre a bel- és kül­piac által megszabott minő­ségi követelmények. A ke­reslet-kínálat égyensúlyá- nak jobb megalapozására, a megtermelt áruk maradék­talan értékesítésére fontos, hogy erősítsék a feldolgo­zást. a piaci felhozatalt és az értékesítés területeit, mi­után az életkörülmények to­vábbi javulása egyre több kertészeti cikk fogyasztását kívánja meg. A piac értékítélete szerint Ez csak akkor valósulhat meg eredményesen, ha nye­reségessé válik a termelés, a befektetések megtérülnek, és ezáltal javul a vállalati gazdálkodás. Az előzőekből az is következik, hogy az árukikészítés, a csomagolás, a tárolás, a feldolgozás és a szállítás során a minőség javul. Zöldségfélékből hosz- szabb távon csak a munka- megosztás révén lehet a kí­vánt kínálatot biztosítani. A piac igénye szerint alakí­tott termelési szerkezet vál­toztatását és az ezzel össze­függő fejlesztéseket támo­gatják. A miniszteri értekezlet úgy határozott, hogy a jö­vőben komplex gépesítéssel segítik elő néhány zöldség­féle: mint a zöldborsó, a zöldbab, a vöröshagyma, a gyökérfélék és az ipari gyü­mölcsök nagyüzemi termelé­sét. A dinnye, a paradicsom, továbbá a káposztafélék táb- lásított, kézi erőre alapo­zott nagyüzemi termelési formáinak további széles körű megvalósítása indo­kolt. A kisgazdaságok erő­feszítéseit pedig a sajátos igények szerint az anyagi­műszaki eszközrendszer kí­nálatával segítik elő. Bi­zonyos zöldségfélék, mint az uborka, a retek, a spenót, szervezett, kerti termelése jelenti a következő időszak­ban is az áruellátás alapját. A nagyobb termelői érde­keltség megteremtésének egyik fontos eszköze a piac­képes áruk értékesítési biz­tonsága, a fokozott közös kockázatvállalás. Mind az élelmiszeripari, mind a ter­melői tárolás és feldolgo­zás. mind pedig a többcsa­tornás értékesítés arányos bővítése elengedhetetlen a jövőben. A termelés betaka­rításában a gépi és a kézi, sőt a kettő közötti megol­dásnak hosszabb távon he­lye lesz. Lényeges előreha­ladásra van szükség az osz­tályozásban, a csomagolás­ban és az árukészítésben. Ezekhez néhány eszköz, gép és berendezés importja in­dokolt. Nagyobb szervezettséggel A gyümölcstermelésben a jelenlegi alacsony termés­átlagok miatt a terület bő­vítése fontos feladat. Becs­lések szerint 1990-ben 1700— 1750 ezer tonna gyümölcsre lesz igény. A nagyüzemek részesedése főleg a keve­sebb kézi munkát igénylő fajokból, mint az alma, az őszibarack, a meggy, a szilva esetében a gépi beta­karítás arányában növekszik, illetve fennmarad. A háztá­ji és kisegítő gazdaságok­ban viszont a kézi igényes gyümölcsfélék például a málna, a kajszi és a számo­sa termelése fokozódik. A következő években elenged­hetetlen lesz, hogy különö­sen a metszés és a növény- védelem úgy alakuljon, hogy ezek segítségével nö­vekedjen a terméshozam, javuljon a betakarítás szer­vezése, a minőség révén a csomagolás és a szállítás. A különböző piaci elem­zések egybehangzó előrejel­zése szerint távlatilag csak­nem egymillió tonna szőlő termelésére kell felkészülni, ük a gazdaságoknak. Eb­ben jelentős részt vállalnak az egri és a mátraalji tör­ténelmi borvidéken tevé­kenykedő üzemek is. A ter­melést továbbra is a nagy­üzemek és a háztáji gazda­ságok egyidejű fejlesztésé­re alapozzák. Az ültetvé­nyek termőképességének fenntartását, illetve meg­újítását, a kivágások és a telepítések folyamatossága biztosítja. Népgazdasági jelentőségéhez mérten A gazdaságok a követke­ző években a piaci igények­hez és a szüret szervezésé­hez jobban igazodva állít ják össze a fehér, a vörös és az étkezési szőlők arányát, illetve érési sorrendjét. Az ültetvényformát a szélesso­ros, magaskordonos mű­velésű, huzalos támrend- szer adja. Ennek általános alkalmazását, a gépesítés, a növényvédelem és a mun­kaerőhelyzet indokolja. Fon­tos feladatnak kívánkozik a megfelelő géprendszer elter­jesztése, különösen a se­kély talajművelés és a kör­nyezetkímélő technológiák megvalósítása. Persze, nem maradhat el az eddiginél ösztönzőbb termelői-felvá­sárlói árrendszer kialakí­tása sem, amely a növekvő mennyiség mellett a minő­ségi termelésre serkent. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a telepíté­sekkel párhuzamosan az új tárolóhelyek növelése sem. A jövőben arra igyekez­nek ösztönözni a gazdasá­gokat, hogy a száz hektár­nál nagyobb üzemi, vagy az irányított háztáji ültetvé­nyekhez, legalább ezer-ezer- ötszáz tonna szőlőfeldolgozót, illetve 10—15 ezer hektó must erjesztésére és egysze­rű borkezelésre felszerelt tárolók kapcsolódjanak. Te­hát a Heves megyét is érin­tő nagymúltú zöldség-gyü­mölcs és szőlőkultúra fej­lesztésében résztvevő dolgo­zók. a közreműködő tudo- mányos-oktaftási intézmé­nyek és a forgalmazó válla­latok együttes erővel képe­sek lesznek a nagyobb ered­mények elérésére. A mi­niszteri értekezlet úgy fog­lalt állást, hogy a gyorsabb kibontakozáshoz szüksé­ges intézkedéseket folyama­tosan kezdeményezi. Arra törekednek, hogy a magyar kertészeti termelés hírnevé­hez és népgazdasági jelen­tőségéhez mérten tovább fejlődjön. Mentusz Károly A tolózárak működtetése nem kis fizikai megpróbáltatást jelentett Koczka István gépházkezelönek és munkatársainak Automatika a vízellátásban Sikeresen vizsgázik két éve az az újítás, amit a Heves megyei Vízmű Vállalat hatvani üzemegységénél a Kisfaludi úti vastala- nitó szűrőtelepen vezettek be. Eddig a szűrők regenerálásához tolózárakat alkalmaztak, melyek nehezebbé energiaigényesebbé tették a műveletet. A régi eljárást mintegy 800 ezer forintos költ­séggel korszerűsítették. A város vízellátása, minősége, a szűrők üzemelése folyamatosabb s jobb lett így. Ézsias Sándor a szűrő- és vastalanító egység autómatikájának működését ellenőrzi. Fontos információkat nyújtanak a technoló­giai folyamat menetéről az irányítószekrény lámpái. (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom