Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-05 / 208. szám

% 2. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 5., szerda Gromiko Hollandiába látogat Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter a közeljö­vőben hivatalos látogatást tesz Hágában — jelentette be kedden a holland kor­mány szóvivője. A látogatás pontos időpontját meg nem tűzték ki, feltehetőleg az ENSZ-közgyűlés idei ülés­szakának megnyitása után kerülhet rá sor. A hágai kormány még a nyáron intézett meghívást Gromikóhoz, azután, hogy döntést hozott a rakétatele­pítés kérdésében. Gromikót tájékoztatni kívánják erről a döntésről — jelentette ki a szóvivő. A holland kormány júni­usban hosszas pártviták után úgy határozott, hogy nem járul hozzá a NATO-raké- ták hollandiai telepítéséhez, ha a Szovjetunió befagyaszt­ja közép-hatótávolságú raké­tái számát, ellenkező esetben azonban befogadják a Hol­landiába szánt 48 robotre­pülőgépet. Segít a gépesítés A Pravda a munka­termelékenységről Az extenzív fejlesztés tar­talékainak beszűkülése miatt hatékony növekedésre kény- szerített szovjet gazdaság számára a fejlődés egyik leg­főbb lehetőségét a munka­termelékenység emelése ad­ja. Ennek módjait tárgyalja a Pravda keddi számában megjelent cikkében J. Bata­lin, a munkaügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó álla­mi bizottság elnöke. A cikkíró emlékeztet rá, hogy a szovjet gazdaságban máris megindult a kedvező folyamat. 1981-ben és 1982- ben az ipari munka termelé­kenysége még csak 2,4 szá­zalékkal nőtt, de 1983-ban már 3,5 százalékkal, az idei első félévben pedig 4,2 szá­zalékkal. Ahhoz viszont, hogy ez a változás megszi­lárduljon, tartós irányzattá váljon, mozgósítani kell a munkatermelékenység növe­lésének valamennyi eszközét. Ezek közül a legfontosabb a tudományos-műszaki fejlesz­tés, amelynek segítségével nagymértékben csökkenthető a kétkezi munka aránya. Nyugatnémet visszhang Mo/c/t nagykövet nyilatkozata Ewald Moldt nagykövet, az NDK NSZK-beli állandó képviseletének vezetője ked­den Philipp Jenningerrel, a kancellári hivatal állammi­niszterével való találkozója után újságíróknak kijelen­tette: abból lehet kiindulni, hogy az NDK államtanácsa elnökének látogatása az NSZK-ban a szövetségi kor­mány által tervezett idő­pontban nem reális. Moldt nagykövet utalt arra. hogy a kancellári hivatalban a közleményről és más kérdé­sekről folytatott megbeszé­lést. Sok minden nyitott még — mondta Ewald Moldt, majd megállapította: Nyil­vánvaló, hogy az eredetileg tervezett látogatással kap­csolatban az NSZK-ban ki­bontakozott nyilvános vita, és annak stílusa rendkívül méltatlan és káros — itt Dreggerre gondol —, és teljességgel szokatlan két szuverén állam viszonyá­ban. + Erich Honecker látogatá­sának elhalasztásával kap­csolatban Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet külügy­miniszter, a Szabaddemokra­ta Párt elnöke kijelentette, hogy meg kell akadályozni a két német állam kapcso­latainak romlását. Willy Brandt, a Szociál­demokrata Párt elnöke a halasztás okait elemezve rá­mutatott a CDU—CSU bi­zonyos csoportjainak azon törekvéseire, amelyek az NDK--val való kapcsolatok javítása ellen irányulnak. Hans-Jochen Vogel, az SPD parlamenti frakciójá­nak elnöke élesen "bírálta Alfred Dreggert, a CDU— CSU parlamenti frakciójá­nak elnökét, aki az NDK el­leni támadásaival döntő mértékben járult hozzá a látogatás időpontjával kap­csolatos fejleményekhez. Vo­gel szerint Helmut Kohl kancellárt is felelősség ter­heli, mivel nem szállt ha­tározottan szembe Dregge- rék akcióival. Ezzel szemben Philipp Jenninger, a kancellári hi­vatal államminisztere, a nyu­gatnémet kormány nevében nem fogadta el az NDK in­doklását a látogatás terve­zett időpontjának kedvezőt­len megítélésére. Ezt követően, kedden dél­után, Helmut Kohl Düssel­dorfban kijelentette: az NDK vezetőjének szóló meghívás változatlanul érvényes. Brightonban, ahol most zajlik a brit szakszervezeti kong­resszus, több ezren tüntettek a sztrájkoló bányászok köve­teléseinek teljesítését sürgetve (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) A Munkáspárt nevében Kinnock támogatást ígért A brit szakszervezetek brightoni kongresszusának második napján felszólalt, és pártja névében teljes tá­mogatást ígért a sztrájkoló bányászoknak Neil Kinnock, a Munkáspárt vezére. Kije­lentette, hogy a bányászok immár nemcsak munkahe­lyeiket, hanem „a nemzeti érdeket is védelmezik". Ezt azzal magyarázta, hogy egyfelől a szén az ország legtartósabb nemzeti kincse az energiaválságok sokaso­dó jelei közepette, másfelől pedig az ország általános ér­dekei a Thatcher-kormány politikai vonalának veresé­gét kívánják meg. Spanyolország és Portugália elégedetlen Elégedetlenül nyilatkozott mind a spanyol, mind a por­tugál illetékes államtitkár az EGK külügyminisztereivel hétfőn este folytatott tár­gyalási fordulója után. Az újabb megbeszélések nem hoztak lényeges előrelépést a két ország belépése hatodik éve húzódó ügyében. Az EGK illetékesei szerint va­lószínűtlen, hogy szeptember 30-ig befejezzék a belépési megállapodás még nyitott és vitás pontjairól folyó tárgya­lásokat, pedig az EGK kor­mányfői erre korábban köte­lezettséget vállaltak. A tervek szerint így Spa­nyolország és Portugália 1986. január 1-től lehetne a közös­ség teljes jogú tagja, ha még idén ősszel befejeznék a tár­gyalásokat. A még megoldat, lan kérdések jórésze abból fakad, hogy a spanyol és portugál belépés erősen meg­növeli majd a közös költség- vetés kiadásait, s erre jelen­leg nincs kellő fedezet. A külügyminiszterek szep­tember 17—18-án, ismét tár. gyalnak a spanyol és portu­gál belépésről —-közölték. —( Külpolitikai kommentárunk )— Forrong a zöld-kontinens HA AZ EMBER EGY NAP HÍRTERMÉSÉT ÁT­BÖNGÉSZI, könnyűszerrel megállapíthatja: a leg­nagyobb nyugtalanság Latin-Amerika országaiban tapasztalható. Nicaragua, Honduras, Argentína, Chi­le, Peru és Uruguay szinte mindennap helyet kap a világsajtóban, híven illusztrálva az úgynevezett zöld­kontinens robbanásig feszült helyzetét. Persze, az in­dítékok mások és mások. NICARAGUA KÖRÜL az Egyesült Államok táplál­ja a feszültséget, hovatovább olyan mértékben, hogy az egész Közép-Amerikára kiterjed. Peruban a gaz­dasági helyzet és a szélsőséges gerillák akciói nyug­talanítják a közvéleményt. Argentínában hétfőn ál­talános sztrájkot rendeztek a peronista irányítás alatt álló szakszervezetek. Elsősorban a megélhetési költségek irdatlan növekedése, a több mint 600 szá­zalékos infláció nyomasztó terhei miatt tiltakoztak a szervezett dolgozók, követelve a tábornokoktól örö­költ gazdasági bajok haladéktalan orvoslását. Raul Alfonsin elnök beiktatása óta radikális leszámolásra törekedett a katonai diktatúra minden fajta öröksé­gével, ám az ország helyzetében gyökeres változást még nem tudott elérni. Argentína a világ egyik legeladósodottabb állama, s a tábornokok számláját a mostani, polgári kormányzat kénytelen törleszteni. Csakhogy ez meglehetős nehézségekbe ütközik. Az idén például szeptemberben 1,65 milliárd dollár ka­mat- és tőketartozást kellene visszafizetnie, amihez megfelelő fedezettel az ország nem rendelkezik. A kormányzat tárgyalásokat kezdett a nemzetközi Va­luta Alappal újabb hitelekről, ám előfordulhat, hogy az IMF szigorú feltételekhez köti a megállapodást, ezért óvatos a kormány a béremelési követelések tel­jesítését illetően. CHILÉBEN KEDDEN KÉTNAPOS TILTAKOZÓ AKCIÓT KEZDTEK. A jelszó nem új, valamennyi hasonló megmozdulásokon így fejeződött ki a követe­lés: Pinochet haladéktalanul mondjon le, távozzék a junta és állítsák helyre az országban a demokratikus szabadságjogokat. Ez már egy éven belül a tizedik országos tiltakozó nap, amelyet most nemcsak a chilei szakszervezetek, hanem a baloldali pártok úgy­nevezett népi demokratikus mozgalma is támogat. Már a kétnapos megmozdulás előestéjén több me­rénylet és robbantás jelezte: ezúttal — az Allende- kormányzat elleni véres puccs évfordulójának kü­szöbén — a korábbiaknál is nagyobb szabású akciók- • ra kerül sor. Uruguayban november végére választá­sokat ígér a katonai junta, engedve a közvélemény nyomásának. Az országban felpezsdült a politikai élet, gyakoriak a tiltakozó megmozdulások, amelye­ken az általános amnesztia kihirdetését, a szabadság- jogok helyreállítását, a kommunista párt legalizálását követelik a felvonulók. Ami a gazdasági helyzetet il­leti, az infláció és az eladósodás folyamata rendkívül fölgyorsult, nő a munkanélküliség. A forrongó zöld-kontinens néhány országának ese­ményeit villantottuk csak föl. Folytathatnánk a sort más példákkal, amelyek ugyancsak a rossz latin-ame­rikai (politikai) közérzetre utalnak. Gyapay Dénes Konfliktusok Indiában A kormányzat nem enged AUSZTRIA: Személyi harc vagy politikai változások? Tovább éleződik a szikh szélsőséges mozgalom és az indiai kormány közötti konfliktus: a kormányzat nem hajlandó engedni a szikhek követeléseinek és a hadsereg újabb sikeres- ak­ciókat hajt végre a felforga­tó elemek ellen. Az AFP francia hírügy­nökség jelentése szerint az indiai kormány kedden visz- szautasította a szikh szél­sőségeseknek azt a követe­lését, hogy a kormánycsapa­Nicaraguai kormánykül­döttség érkezett kedden Ró­mába. A háromtagú delegá­ció, amelyet Rodrigo Reyes, a kabinet miniszteri beosz­tású titkára vezet, vatikáni értesülés szerint megbeszél léseket folytat magas rangú egyházi vezetőkkel a Szent­szék és a managuai kor­mány közötti kapcsolatok ja­vításáról tok szeptember 30-ig hagy­ják el a Pandzsáb állambe­li Amritszárban lévő Arany­templomot. A kormányzatnak más vidékeken is meg kell küz­denie az ellenséges erőkkel. Új-Delhiben kedden meg­kezdődött a vizsgálat annak a hét pandzsábi légikalóz­nak az ügyében, akik más­fél hete az Egyesült Arab Emírségbe térítettek egy indiai repülőgépet. A Vatikán és a sandinis­ta kormány közötti polémiá­ra legutóbb az adott okot, hogy az egyház a politikai tevékenység megszüntetésére szólította fel a nicaraguai kormány pap tagjait. A nicaraguai kormánykül­döttséget csütörtökön fogad­ja Agostino Casaroli bíbo­ros. vatikáni államtitkár. A hír, hogy az osztrák kormányban négy minisztert kicseréltek, nem tűnik ép­penséggel szenzációsnak. Is­merve azonban az osztrák politika hagyományos stabi­litását s a gyakran tehetet­lenségből is lassan születő változásokat, a kormányát­alakítás mérete és körülmé­nyei Bécsben valódi szen­zációt jelentenek. Az első, hogy Fred Sino- watz kancellár a jelek sze­rint messzemenően keresz­tül tudta vinni — és az utolsó pillanatig titokban tudta tartani — személyes döntéseit. Jóllehet Herbert Saicher pénzügyminiszter visszavonulása már régen el­döntött volt, a cserék, a ha­tásköri módosítások a kor­mány kulcsfontosságú gaz­dasági posztjain és a kül­ügyminisztérium élén telje­sen váratlanul jöttek. A kancellár a jelek szerint egyszemélyi felelősségét és határozottságát kívánta hangsúlyozni belpolitikailag nehezedő helyzetében: mi­után a szocialista párt a ta­valyi parlamenti választáso­kon visszaesett és 13 évi egyedül kormányzás után koalícióra kényszerült, azó­ta a helyi választásokon is rendre mandátumokat ve­szített. Ausztria az adott világ- gazdasági helyzetben ugyan alacsony munkanélküliségé­vel és inflációjával igen jól áll. a növekvő gondok, köz­tük az évi több tízmilliár­dos veszteségeket hozó nagy állami ipari szektor átala­kítása, az elkerülhetetlen to­vábbi adóemelések, szociális kiadás-csökkentések a költ­ségvetési hiány mérséklésé­re rendkívüli politikai és gazdasági erőfeszítéseket kí­vánnak a következő évek­ben. Nemcsak a szocialisták, hanem az ellenzéki polgári tábor is elégedett Sinowatz választásával: Ferdinand La- cina-t, az új közlekedési mi­nisztert, akihez az állami szektor ügyei is tartoznak majd, kiváló szakembernek tartják, akárcsak Franz Vra- nitzkyt, az új pénzügymi­nisztert. Leopold Gratz, a külügyek új irányítója haj­dan Kreisky egyik utódje­löltje volt a kormány és a párt élén. Dolgozott oktatá­si miniszterként s 11 éven át volt Bécs polgármestere — ami a nagy szocialista többségű fővárosban első­rangú politikai pozíció is. Tekintve, hogy Sinowatz kancellárhoz régi, személyes barátság is fűzi, Gratz — a jó fellépésű, rutinos, vi­láglátott politikus — alkal­masint a kormány egyik kulcsembere lesz. A kormányátalakításon be­lül Sinowatz egyetlen ku­darca Erwin Lánc, az eddi­gi külügyminiszter sorsa. Lánc ugyan okozott némi nehézségeket a kormány­nak, amikor következetesen kiállt a Reagan-kormány beavatkozási kísérletei ellen a technológia-átadás kér­désében. ám a párt elnök­sége őt javasolta — Gratz helyébe — Bécs polgármes­terének csúcs-funkciójába. A főváros pártelnöksége azon­ban — titkos szavazáson — Helmut Zilk, eddigi oktatá­si miniszternek adott több­séget. A döntés személyes jellegű: a bécsi SPÖ a jelek szerint nagyobb vonzerőt vár a közismert, népszerű volt TV-sztár minisztertől, mint a száraznak ismert Lanc-tól. Vitatható végül, mennyire jelent a kormányátalakítás változást az SPÖ belső erő­viszonyaiban. az úgyneve­zett balszárny s a tőlük jobbra elhelyezkedő prag­matisták között. Tény, hogy az SPÖ már évtizedek óta, Bruno Kreisky vezetése alatt is fokozatosan csúszott bel­politikájában jobbra. Lé­nyegében mind a korábbi, mind a jelenlegi kormány­gárda ennek a politikának a képviselője — bizonyos hangsúlybeli eltérésekkel. Míg például Vranitzky, Gratz a „pragmatisták” kö­zé számít, Kari Blecha bel- ügy-, vagy Heinz Fischer tudományügyi, Dallinger szociálisügyi miniszter egy elvibb szocialista politika hívei — akárcsak Ferdinand Lacina és mások. A kabinet összetétele így valójában a párt belső erőviszonyait tük­röző — a hangsúllyal min­denekelőtt a szaktudáson és a politikai népszerűségen. Ennek tükrében nem vár­ható, hogy az aktív sem­legességen, a szomszédokhoz fűződő baráti viszonyon ala­puló osztrák külpolitika mó­dosulna. Legkevésbé ha­zánk viszonylatában, ahol a sokrétű, baráti kapcsola­tokat és együttműködést mindkét részről, sőt, euró­pai méretekben is egyfajta modellként tekintik a kelet —nyugati viszony kívánatos alakítására. Heltai András Nicaraguai kormány- küldöttség a Vatikánban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom