Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-28 / 228. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 28., péntek KÖRNYEZETVÉDELEM — VISONTAI PÉLDÁVAL Országos konferenciára készülve Természeti értékekben oly gazdag hazánkban csak a leg­utóbbi két évtizedben figyelünk környezetünk megóvására) ésszerű átformálására. Mint sok más ország Európában, mi is csak a huszonnegyedik órában vettük észre, hogy termé­szet adta környezetünket nem kihasználni, hanem okosan használni kell, ha azt akarjuk, hogy utódaink is élvezhessék'. A MAGYAR—SZOVJET KAPCSOLATOT ÁPOLJAK Baráti társaság az Egri Dohánygyárban Országunk legnagyobb kin­cse a termőföld, ezt bizo­nyítja az is, hogy export­áruinak mintegy fele mező­gazdasági termék. Az utóbbi húsz évben — mert késői volt a felismerés — mintegy fél millió hektár termőföldet kellett — ilyen, vagy olyan okok miatt — kivonni a ter­melésből. .. S bizony az okok között gyakran szerepelt az is, hogy nem kíméltük elég­gé a földet, a túlhajtott, nemegyszer célszerűtlen ke- mizálás oly mértékben csök­kentette a termőképességet, hogy inkább érdemes fel­hagyni a művelésével. Saj­nos, mezőgazdasági nagyüze­meink túlságosan is ered- ménycentrikusan gazdálkod­nak, figyelmen kívül hagy­va sok esetben a környezet­kímélő művelési módokat. A MÉM már eddig is több tör­vényt javasolt — például a földvédelmi törvényt, az er­dő- és vadgazdálkodásról szó­ló törvényt —, több rendele­tet adott ki — így egy nö­vényvédelmi kódexet és az élelmiszer-higiéniai előírá­sok tárát —, ami mind a környezetvédelmet szolgál­ja. A növényvédelmi, az ál­lattenyésztési, a vadászati és halászati felügyeleti szolgá­lat megszervezése kialakí­totta a szervezeti alapokat a hatékony munkára. A közel­múltban jelentősen megnö­vekedtek a szennyvíz- és hígtrágya-kezelésre, a talaj- védelemre, a rekultivációra, a térségi meliorációra for­dítható költségek. A legjobb példákat az utóbbicikra a Mátra előterében találhat­juk, ahol már 2000 hektár fölé emelkedett a termelésbe újra bevont terület, a vison- tai külszíni bánya felhagyott gödrei helyén. Az Őrség me­liorációja pedig szintén kitű­nő példa, főként a célt is jól szolgáló költségkímélő megvalósítás miatt. Sajnos, a lakossági köztudatban igen nehezen ver gyökeret a me­zőgazdasági környezet helyi védelme. Sok mezőgazdasá­gi területen a természetes biológiai folyamatokat — például a méhekkel való be­porzást — is meggátolják a terméseredmények fokozása érdekében. Fontos felada­tunk, hogy a mezőgazdasági szakembereket rendszeres környezetvédelmi képzésben részesítsük, hogy a környe­zetkímélő módszereket a la­kosság mind szélesebb réte­geiben tudatosítsuk. A hatvani Városgazdálko­dási Vállalat dolgozói, egyet­értve a tavaly alakult vá­rosszépítő egyesület kezde­ményezésével példamutatóan elöl járnak különböző mun­kaakciók szervezésében, a helyi értékek megóvásában. Hogy ez mennyire így van, tanúsítja az a tény, misze­rint utóbb két egymást kö­vető szombaton tartottak kommunista műszakot, s nem akármilyen eredmény­nyel. A résztvevők száma meghaladta a kétszázat, a végzett munka értéke pedig 210 ezer forintra rúgott. Ha éves szinten nézzük a munkát, még kedvezőbb a kép. A vállalat dolgozói ugyanis 1984-ben tucatnyi alkalommal jöttek így össze, teljesített kommunista mű­szakjaik óraszáma megha­ladja az ezer napot, s ugyan­akkor az sem közömbös, í hogy általában mire össz­pontosították a vállalatnál e társadalmi munkaerőt. Ahogy hallottuk, két elv jutott leg- í. ...inkább érvényre: egyrészt a Az ország vízszükségleté­nek kielégítésére szolgáló felszíni és közvetlenül fel­szín alatti vizeinkkel is egy­re több a gond, fokozódó anyagi ráfordításaink ellené­re is állandóan növekszik az elszennyeződés veszélye. Manapság hazánk­ban mintegy nyolcvan millió ember ellátott vezetékes víz­zel — a százalékos arány tehát jól kiállja az európai összehasonlítást —, s jelen­tősen nőtt az egy főre szá­mított vízfogyasztás is az el­múlt években. A szemre mutatós számok mögött vi­szont megbújik az is, hogy ugrásszerűen megnőtt a ház­tartási és ipari szennyvíz mennyisége. Közcsatorna-há­lózatunk — elsősorban az igen magas megépítési költ­ségek miatt — aggasztóan fejletlen, nemegyszer 15—20 ezer lakosú településeken is mindössze felszíni szennyvíz- kezelést alkalmazunk, a há­zi vízvezetékkel ellátott fa­lusi portákon keletkező szennyvizet pedig gyakran visszavezetik a már haszná­laton kívüli ásott kútba. E két jelenség használhatatlan­ná teheti a közvetlen fel­szín alatti vizeinket. Ez ti­pikus esete annak a — saj­nos, gyakori — megoldásnak, amikor pillanatnyi „érde­künk” miatt távolabbi lehe­tőségeink kiaknázhatóságától fosztjuk meg magunkat. Az országos vízminőség­védelmi programnak persze így is vannak értékelhető eredményei, nem romlott to­vább — a Sió, a Kapos, a Hortobágy és a Szamos fel­ső szakászának kivételével — folyóvizeink vízminősége. A Balaton vízminőségének min­denkori helyzete nemcsak a közvetlen környék, de az egész ország érdeklődésének homlokterébe került. Tudatosabb munkával Fokozott figyelmet igényel a környezetvédelmünknek az a két eleme is, amelyben a lehetőségeinkhez a legtöbb eredményt értük el. A jóléti erdők kialakításában a skan­dináv országok után szinte úttörők voltunk a kontinen­sen, a Pilisi Parkerdőgazda­ság egykori igazgatója elsők folyamatos munkához szük­séges létesítményeken, a jobb emberi környezet ki­alakításán fáradoznak, más­felől a város leendő szabad­időparkjának előkészületi munkáit végzik nagy lendü­lettel. Ami a munkavitel jobb feltételeit illeti: a kommu­nista műszakok nyomán pél­dául oltottmésztároló, gép­szín, telepi út épült, az új üzemcsarnok körül pedig parkosítottak, járdát rak­tak. A szabadidőpark kisze­melt területén ugyanakkor gépi és kétkezi munkával nagy mennyiségű épület­maradványt, törmeléket gyűjtöttek össze, majd szál­között érdemelte ki a kör­nyezetvédelem legmagasabb nemzetközi kitüntetését, a (Soethe-díjat. A települési környezet védelme valameny- nyiünket közvetlenül érint, nem lehet kampányfeladat lakóhelyünknek és környé­kének tisztán tartása, csino­sítása. Megállapítható, hogy a környezetvédelmi előíráso­kat manapság még sok he­lyütt nem tartják be, néhol nem egy esetben semmibe veszik. A külső szemlélőnek úgy tűnhet, valami nincs rendjén nálunk a környezet- védelem jogi szabályozásá­val sem. A közvélemény igen sok esetben kevesli a környezetszennyezés és egyéb környezetkárosítás miatt ki­szabott bírságokat. Furcsa helyzetet okoz az is. hogy egyes üzemeknek még ma­napság is kifizetődőbb évről évre bírságot fizetni, mint beszerezni például egy olyan szennyviztisztitó berende­zést, ami hosszú távra meg­oldaná a gyár ilyen jellegű gondjait. A Központi Statisz­tikai Hivatal adatai szerint hazánkban 1976—1980. kö­zött 17,3 milliárd forintot fordítottak környezetvéde­lemre. Ez az adat viszont egyáltalán nem felel meg a tapasztalatok szerinti való­ságnak, mivel magában fog­lalja azokat a termelésfej­lesztő beruházásokat is, ame­lyeknek egy kicsi közük is van a környezetvédelemhez. Nemzetközi kapcsolatok Mivel a környezetvédelem mára országos feladattá lett, természetesnek látszik hát, hogy igyekszünk ezen a té­ren is minél gazdagabb nem­zetközi tapasztalatokra szert tenni, minél jobb kapcsola­tot kiépíteni más országok megfelelő szervezeteivel. Kapcsolataink a legjobbak a KGST tagállamaival, de megélénkültek az utóbbi időkben a skandináv álla­mok, az NSZK, Svájc, és Finnország állami hivatalai­val, társadalmi szerveivel is. A Hazafias Népfront — amelynek kitartó szervező munkája viszonylag rövid idő alatt társadalmasította a környezetvédelmet nálunk — immáron harmadik országos konferenciáját rendezi szep­tember 28-án, e tárgykörből Gyulán, ahol állásfoglalás­tervezetet terjesztenek a résztvevők elé az elkövetke­ző évek munkáját illetően. lítottak el. Ugyancsak erre a sorsra jutottak az ott lévő cserjések, felhalmazott gaz­kupacok. Ilyenformán, ha minden a tervek szerint ala­kul, a felszabadított parkré­szen jövő tavaszra elkészül­nek a labdajátékoknak he­lyet adó kispályák, a játszó­terek és a sétányok. A szabadidőpark kialakí­tásában vajon hány követőre .találnak majd a városgaz­dálkodási vállalat dolgozói? Remélhetőleg nem maradnak magukra, s még azt is szíve­sen vállalják, hogy a külön­böző üzemek, munkahelyek csapatainak szakmai irányí­tást nyújtanak. A népek közötti kapcso­latok egyengetésének, foly­tonos gyarapításának és fejlesztésének fórumai so­rában fontos szerepet töl­tenek be a baráti társa­ságok. A Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak példá­ul egész kiterjedt hálózata létezik hazánkban, s ebben nemcsak a területi szervek, hanem a vállalatoknál, szövetkezeteknél, intéz­ményekben meglevő tag­csoportok is nélkülözhetet­len láncszemek. Közülük kerestünk meg egyet, az Egri Dohánygyárét. A helyi MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnökével. Szarvas Györgynével beszélgetés közben először a több, mint egy évtizedes múltat idézzük fel. — Még 1972-ben kaptam ezt a feladatot pártmegbí­zatásként — emlékezik. — Az országos központ irány- mutatása alapján éves mun­katerv szerint dolgozunk. Elsődleges célunk — s gondolom, ez senkinek sem újdonság — mindenekelőtt tudatosítani dolgozóinkban a Szovjetunió békepolitikáját, méltóan emlékezni az elő­dök dicsőséges tetteire, saj­tótermékek, előadások segít­ségével bemutatni barátaink gazdasági eredményeit, kul­turális kincseit. — Mely jelentősebb ren- rezvények elevenednek fel az elmúlt tíz esztendőből? — Itt a gyárban az egyik legnagyobb megmozdulás volt 1977—78-ban a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tisz­teletére szervezett Ki tud többet a Szovjetunióról? ve­télkedősorozat. Szinte vala­mennyi szocialista brigá­dunk résztvevője volt. A Martos Flóra tagjai végez­tek több forduló után az első helyen, jutalmuk egy társasutazás lett a világ el­— Az elmúlt tanévben ar­ról volt szó, hogy már szep­tembertől átveszik a tere­pet az építők — mondta dr. Istókné Fekete Margiit kol­légiumigazgató. — Végül is csak október 1-től vállalták a feladatot. Ezért úgy dön­töttünk, hogy még erre az egy hónapra is felveszünk hallgatókat, így minden szo­bát kihasználunk az utolsó pillanatig. Mint megtudtuk: a három épületszárny megszépítésé­re három ütemben kerül majd sor, s egy-egy tömbre egy esztendőt szánnak. — Tizenhét évvel ezelőtt vehettük birtokunkba ezt az épületet — mondta. — Azóta nemcsak az iskolai évben használjuk, hanem nyáron is. Turistáknak biz­tosítunk itt szállást. Az el­telt időben minden el­használódott, felújításra vár a villanyhálózat, a fűtés- rendszer. Eldeformálódtak az ajtók, nehezen lehet be­zárni az ablakokat, így va­lamennyit ki kell cserélni. Nagy gondot jelent az is, hogy a zuhanyozókban mál- lik a fal, pereg a vakola/t. Ezekbe páraelszívókat állí­tanak be. Megváltozik a bel­ső arculata is: eddig két­ágyas helyiségeink voltak, ezután négyágyasok lesz­nek, mivel a közfalakat ki­bontják. Az új elrendezés jóval kényelmesebbnek ígér­kezik, hiszen nagyobb lesz a mozgástér. ső szocialista országába. Meg kell említenem a Hat­van év — hatvan kép című, 1978-ban rendezett kiállítást, amelynek összeállításához Eger csaknem valamennyi MSZBT-tagcsoportjától kap­tunk segítséget. Tavaly, Le_ nin születésének évforduló­ján, kultúrotthonunkban tartották meg a városi ün­nepséget. — A kapcsolatok ápolása is teendőik közé tartozik... — Hagyomány, hogy min­den évben fogadunk szov­jet csoportot. Megtekintik gyárunkat, ismerkednek a munkánkkal, estére pedig baráti beszélgetéssel, tánccal „fűszerezett” vacsorára lát. juk vendégül őket. Az idén májusban grúzokkal talál­koztunk, de jártak már ná­lunk lett, litván és orosz emberek is. Egy alkalom­mal a szovjet autonóm köz­társaságok baráti csoport­jainak vezetői tiszteltek meg bennünket. Érdemes belelapozni az 1984. évi elképzeléseket összegző munkatervbe. Az átgondolt, alapos összeállításból kide­rül. a dohánygyárban meg­különböztetett figyelmet for­dítanak az idei esztendő egyik fontos eseményére, Eger felszabadulására, an­nak méltó megünneplésére, valamint a 40. évfordulóhoz kapcsolódó következő évi rendezvények előkészítésé­re. — Az országos elnökség legújabb célkitűzéseinek megfelelően — sorolja a tennivalókat Szarvas György- né — részt vállalunk az ifjúság hazafiságra nevelé­séből. A nagyobb társadal­mi ünnepségeken rendszerint szép számmal ott találhatók gyárunk dolgozói. Ebben az évben is folytattuk jó soro­zatunkat: április 12-én. a Szovjet Űrkutatás Napján — hasonlóan az előző eszten. Jelenleg a legtöbb helyi­ségbe három ágyat zsúfol­tak be, hogy ezzel is minél több hallgatónak biztosítsa­nak helyet. — Egyre több fiatalt vesz fel a főiskola, viszont a kol­légiumi helyek száma nem nőtt. Pedig a legtöbben in­kább ezt választják, hiszen sokkal kevesebb nehézség­gel kell szembenézniük, mint albérletben. Annak az 50 embernek, akit október 1- ig ideiglenesen vettünk fel, még maradt hajszálnyi re­ménye, ugyanis azoknak a helyéra költözhetnének, akik­nek nem sikerült az utó­vizsgájuk. A folyosón sétáló tanár­jelöltektől hallottuk, hogy azok maradhatnak itt vég­legesen, akiknek jó a tanul­mányi eredményük, társa­dalmi munkát végeznek és a szociális helyzetük nem ép­pen a legideálisabb. Az in­tézmény KISZ-bizottsága és a kollégiumi bizottság dön­tötte el, hogy ki kerül vé­gül is a háromszáz helyre. Egyébként, akik albérletbe kényszerülnek, ugyanúgy megkapják a 600 forint ál­lami juttatást, mint eddig. Ez az összeg azonban már a főbérlő zsebébe vándorol. Berecz Anna Judit máso­dik évfolyamos matematika­kémia szakos hallgató is azok közé tartozik, akik ideiglenesen élnek itt. — Keresett már albérle­tet? dőlchöz — a Komarov szo­cialista brigád vállalta tá­jékoztató szervezését. Nem dicsekvés, ha azt mondom, a szovjet lapok és folyóira­tok terjesztésében a megyé­ben a legjobbak között tar­tanak bennünket számon. — A jó szervező munka a baráti társaságok aktíváinak mindig is az erényeihez so­rolandó. Vajon így van-e ez a dohánygyárban? — Merem állítani, amit csak ránk bíznak, elválla­lunk, mindent meg tudunk csinálni! A tagcsoport tevé­kenységében valamennyi szocialista brigádunk részt vesz, legalább 6—700 em­ber. Kitűnő kollektíva dol­gozik nálunk, bármikor szá­míthatunk a segítségre. Elég, ha elmondom, hogy a vá­rosi eseményekre délután még az aznapi éjszakás mű­szakbeliek is rendszerint el­mennek. De gyakran meg­fordulok a KlSZ-taggyűlé- seken is, hogy minél több fiatalt vonhassunk be ebbe a munkába. Nem hiányzik természetesen a kellő elis­merés sem. A leginkább ak­tívakat — mintegy jutalom­ként — meghívjuk a bará­ti találkozókra. Emellett szovjetunióbeli útra is me­hetnek, vállalati támogatás­sal. — Bizonyára azért akad javítani valójuk is az el­következő időkben? — Az országos értekezle­ten is elhangzott, igyekez­zünk minél jobban segíte­ni a tömegszervezetek mun­káját. Azt hiszem, erre nem lehet panasz. Kétségtelen viszont, hogy az orosz nyelv tanulására képtelenek va­gyunk megfelelően mozgó­sítani. Ez részben köszönhe­tő a három műszaknak, részben pedig annak, hogy a technológia, a műszaki kapcsolataink inkább a né­met nyelvtudást követelik meg. Sf. Z. — Érdeklődtem néhány helyen, de nincs kedvem el­menni innen — mondta. — Ez közel van a Leányka ut­cai tanszékhez, ráadásul itt nagyon jó a közösség, s ha valamit nem tudok, azt megkérdezhetem társaimtól. Bízom abban, hogy felebbe- zésemre kedvező választ ka­pok és maradhatok. — Igazságosnak tartaná, ha mégis elutasítanák a ké­relmét? — Igazságosnak. Sajnos, csak 3,1 a tanulmányi ered­ményem, s a társadalmi munkában sem jeleskedtem De a közeljövőben igyekszem többet felmutatni. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a megkérdezettek kö­zül még senki sem keresett albérletet. Orosz Csilla har­madéves magyar-ének sza­kos is a fellebbezésben bí­zik. — A barátnőim mondták, hogy a Lenin úton akad kiadó szoba — mondta. Saj­nos nagyon sokat, ezer fo­rintot kérnek érte havonta. Sokan megjegyezték rajta kívül is, hogy miután a fő- bérlők megszimatolták: nő a szálláskeresők száma, még többet kérnek egy-egy kis — sokszor komfort nélküli, vagy félkomfortos ----- kuc­k óért, mint régebben. Na­gyon kevés az olyan albér­let, amely képes azokat a szolgáltatásokat biztosítani, amelyeket a kollégium, ahol éjfélig is lehet tanulni, ahol mindig meleg van és ahová nem jár be részegen a házi­bácsi. Ezért is maradnának szí­vesen, de néhány nap múl­va át kell adniuk helyüket az építőknek. Homa János Hegyes Zoltán Akik élen járnak a hatvani szabadidőpark építésében ÖTVEN DIÁK ALBÉRLETET KERES Felújítják a Berzeviczy Kollégiumot Már régebben szárnyra röppent a hír: szeptembertől fel­újítják az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Berzeviczy Gizella Kollégiumát. Felállványozott falakra, levert vako­latra, nyüzsgő épitőmunkásokra, hangosan zúgó betonkeve­rőkre számítottunk megérkezésünkkor. Csalódtunk... A munka kezdetének nyoma sem volt, sőt a diákok sem köl­töztek még ki innen. Járda­építéshez keverik a betont az új üzem­csarnoknál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom