Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-28 / 228. szám
4. *4- jjjyi t - , 1|*1 NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 28., péntek Az új színházi évad — vidéken Kevés a magyar klasszikus „Magam hite szerint dolgozom...” Egy körzeti orvos hétköznapjai A legújabb jövevényt, Rékát, az egész család szeretettel veszi körül A tervek szerint összesen százhetvenhét bemutató lesz vidéken tizenöt színházban — ide számítva a Dunaújvárosi Bemutatószínpadot, a székesfehérvári Vörösmarty Színházat és a Tatabányai Népszínházát is, illetve a Népszínház és az Állami Bábszínház utazó produkcióit. A legtöbb darabot huszadik századi külföldi szerzőtől választották a direktorok, számszerint ötvenkettőt. Századunk magyar íróit harminckilenc, a világirodalom klasszikusait harminchét dráma képviseli. Feltűnően kevés a műsorra tűzött magyar klasszikus művek száma: az operabemuta- tókkal együtt mindössze hét. A gyermekek számára tizenkét — közötte — négy bábprodukció készül: lesz 4 dokumentum, illetve gálaműsor, és csupán egyetlenegy kabaréműsor. A Pécsi Nemzeti Színház tervezi a második fél évben egy Politikai kabaré bemutatóját az 1945—48-as évekből — vendégként — Marton Frigyes rendezésében. Üj magyar drámát húszat mutatnak be, a szerzők között kevés az új név. Átnézve a Művelődési Minisztérium színházi osztályán készült összeállítást, asz tűnik leginkább szembe, milyen mostohán bánnak a színházak vezetői a klasszikus magyar drámairodalommal. Ha figyelembe is vesz- szük, hogy nem bővelkedünk remekművekben, s hogy a repertoáron is van néhány az elmúlt századokban keletkezett magyar színpadi művek Jcözül:ahét bemutató akkor is mindenképpen kevés. Lesz két Erkel-opera — Debrecenben a Brankovics Györgyöt, Győrött pedig a Bánk bánt tűzik műsorra. A Bánk bánt stúdióelőadásban mutatja be november 1-én a kaposvári Csiky Gergely Színház Mohácsi János rendezésében, Zalaegerszegen pedig —, s ez igen dicséretes vállalkozása lesz a Hevesi Sándor Színháznak! — a Jeruzsálem pusztulását tűzik műsorra jövő májusban Spíró György átdolgozásában, Ruszt József rendezésében. Katona Józsefre másutt nem is gondoltak, még kevésbé Madách Imrére és Vörösmarty Mihályra. örvendetes, hogy a Miskolci Nemzeti Színház és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Szinház játssza kitűnő előadásban Az ember tragédiáját. De vajon más vidéki színházunknak nem lenne ereje e páratlan értékű mű színre vitelére? Pécsett már évekkel ezelőtt tervezték bemutatását. Vajon miért álltak el a megvalósítástól? Debrecenben immár megvannak a körülmények, s a művészek sem hiányoznak. Szegeden aligha az az ok, hogy a Dóm téren bemutatták a Tragédiát, inkább az építkezés halaszthatja a vállalkozást. A Csongor és Tündét sehol sem választották. Erre alig akad magyarázat. Szigligeti Ede (A mama; Aldo- bolyi Nagy György zenéjével a Népszínházban), Csiky Gergely (Mukányi, Kecskeméten, Gyurkó László át- igazításában) és Gárdonyi Géza (A bor a Jókai Színházban) a további „magyar klasszikusok”. (Bárha A bor csak szépítő szándékkal minősíthető drámairodalmunk klasszikus alkotásának.) „Shakespeare-t akár jól, akár rosszul, de mindenképpen játszani kell" — tartja a színházi szakma. Az 1984/85-ös vidéki idény tükrében e „törvénynek” nemigen teszünk eleget. Mindössze öt Shakespeare-bemu- tató lesz. Békéscsabán a Lear királyt, Miskolcon az Antonius és Cleopátrát, Nyíregyházán és Zalaegerszegen a Vízkeresztet tűzik műsorra, a Hamletet pedig a kecskeméti Katona József Színház mozgásszínháza. Ezzel együtt Shakespeare még mindig előnyben van, mert például Csehovnak csak két bemutatója lesz (Kaposvárott a Cseresznyéskert, Nyíregyházán A kutyás férfi), Moliere-nek, Ibsennek, Gor- ■ kijnak viszont egy sem. örvendetes, hogy a lengyel drámairodalom nagyjai közül e szezonban képviselve van Wyspianski (az Odüsszeusz hazatérése Kaposvárott; rendezője: Spíró György) és Witkiewicz (a Vargák Szolnokon), viszont kevésbé állunk jól a cseh, illetve a szlovák, a román, a jugoszláv darabokkal. Szerényen vannak képviselve az orosz klasszikusok (például: Gogol Kártyásokja Nyíregyházán) és nem tűnik eléggé változatosnak a mai szovjet drámairodalom képe sem. Egy-egy Gelman, Vampilov, Rozov, de alig valami a balti vagy a közel- keleti köztársaságok irodalmából. Általában: mintha az igazgatók összebeszéltek volna, hogy a világ drámairodalmának^ mely rétegeiből bányásznak. A közmegegyezésben persze nemcsak a vidékiek vannak benne, hanem a fővárosiak is. Legkirívóbb példa talán, hogy Jarry Übü királyát e szezonban a budapesti Katona József Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház és az Állami Bábszínház egyaránt előadja. A 20. századi nyugati szerzők között is sok a visszatérő név, mások viszont hiányoznak. (Teljesen önkényes példaként: századunk olasz drámaíróinak egyik legkiválóbbja, Carlo Terron, mintha nem is létezne). Persze egy műsorterv, pláne több színház „összesített” műsorterve önmagában nem érték. Abban viszont reménykedhetünk, hogy minél több jó előadást láthatunk. Morvay István Először nem sikerült találkoznunk. Akit Gyöngyöshalászon kerestünk, éppen Vámosgyörkön volt: az ottani körzetben helyettesített. Másodszorra szerencsével jártunk, pedig dr. Szentir- may Jenő körzeti orvos nagyon elfoglalt ember. — Ezen nincs mit csodálkozni, — mondta, amikor hellyel kínált finom ízléssel berendezett, új lakásában. — Falun ilyen a körzeti orvos élete, a nap huszonnégy órája is kevés a mun_ kára. — Állandó a készenlét? — Igen. Délelőtt és délután rendelés, időnként helyettesítés. No, és éjszaka a laká. somon bárki felkereshet személyesen és telefonon. De hát, ez valamennyi körzeti orvos kollégám életében így van, így természetes. Egyébként is, ez a hivatás 'megköveteli a teljes odaadást, aki erre tette föl az életét, csakis lelkiismeretesen végezheti munkáját. Mint megtudtuk, dr. Szent- irmay Jenő valóban „arra tette föl az életét”, hogy or. vos legyen. Nem mindennapi módon indult el ezen a pályán. Az ötvenes évékben — származása, családi körülményei miatt — nem nyert felvételt az orvostudományi egyetemre. De nem tett le céljáról. Kilenc évig dolgozott mentősként, míg eljutott oda, hogy elérje álmát. Kilencszázhatvan hatban végre bejutott az egyetemre. — Akkor már házasember voltam, és megszületett az első lányom. A feleségem a débreceni egészségügyi gyermekotthonban dolgozott. Mire elvégeztem az első évet, Éva után megérkezett Mária, a második lányunk is. — Havi nyolcszáz forint gyermekgondozási segély és az ösztöndíj kevésnek tűnik egy család fenntartásához ... — Nyaranta, dolgoztam, megint csak a mentőknél. Mi nagyon összetartó család vagyunk. Amikor már rendes keresetem volt, „törlesztettem az adósságom”. Az egyetemi évek alatt lakáshoz is jutottunk: a feleségem kapta, a munkahelye Minden év októbere a múlté: ilyenkor az érdeklődés homlokterébe kerülnek a múzeumok és a műemlékek. A Heves megyei Múzeumi Szervezet is készült erre az alkalomra, különböző előadások kiállítások, rendezvények várják segítségével. Hogy nehéz évek voltak-e? Igen. Csirkepaprikást csak ritkán ettünk, minden fillért meg kellett gondolnunk, de a családi szeretetben soha nem szenvedtünk hiányt. — Alföldi születésűek, ott is élték fiatalkorukat. Hogyan kerültek végül is Gyöngyöshalászra? — Böngésztük az Egészségügyi közlöny hirdetéseit. A feleségemnek mindig is tetszett a Mátra és vidéke. Előbb Abasárra szerettünk volna menni, de nem sikerült ott megszerezni az állást. Négy évig Árokszállá- son dolgoztam, majd Gyöngyöshalászon kaptam lehetőséget. Több mint másfél évtizedet töltött eddig dr. Szentirmay Jenő és családja ebben a faluban. Mint megtudtuk, szeretik, tisztelik őket. A többes szám azért is indokolt, mert a körzeti orvos „családjáról is híres”, öt lánya van. Éva és Mária után megszületett Márta, majd Judit. Nőttek, cseperedtek a gyerekek, a legidősebb már egészségügyi főiskolára járt. az érdeklődőket megyénk településein. Az ünnepélyes megnyitóra szűkebb hazánkban szeptember 29-én, 11 órakor kerül sor. Markovics Ferenc, Heves megye tanácsának elnöke méltatja az esemény- sorozatot, mond köszöntő szavakat Gyöngyösön, a amikor egyszercsak megszületett Réka. Még nincs kéthónapos. — Gondolhatják, hogy ő a család kedvence — mondta nevetve a feleség. — A nagylányok kényeztetik, folyton a kedvét keresik. Mielőtt megszületett, gondoltuk, hátha fiú lesz .,.. — No, azért ez nem gond — vette át a szót a férj —, mert Márti természete igazán olyan, mintha fiú lenne. Például fajkutyákat tenyészt, és ami pénzt a kölykökért kapott, megvette tőlem a kismotoromat. Lehet, hogy furcsának tűnik, de nálunk az az elv, hogy mindenki dolgozzon meg a javakért. Gyöngyöshalász körzeti orvosa a Hazafias Népfront községi elnökségének tagja. Mint elmondta. örömmel végzi az ezzel kapcsolatos teendőket. Szervezi a békepolitikai rendezvényeket, s fontosnak tartja az egyház- politikai tevékenységet. A felvilágosító munka nem hiányozhat mindennapi életéből. Mátra Múzeumban. Ezután egy érdekes kiállítás átadására invitálják itt a múzeumbarátokat s a természetkedvelőket. Az új gyűjtemény ember és természet kapcsolatáról tájékoztatja a nézőt: elsősorban a Mátra és a megye különböző érdekességei alapján. A vadászat felől közelíti meg a tárDr. Szentirmay Jenő: Sikerült megszervezni a „házi gyógyszertárat" is. Így a betegek, akár éjjel kettőkor is azonnal orvossághoz juthatnak (Fotó: Perl Márton) — A faluban súlyos gond az alkoholizmus — mondta. Hetente öfven-hatvan erntet kell táppénzre venni, és harminc százalékukat az alkoholizálás miatt. Véleményem szerint társadalmunkban keményebben kel. lene foglalkozni ezzel a problémával. S nemcsak azért, mert az iszákosság miatt több munkás esik ki a termelésből. Megsínyli a kisebb közösség, a család is. Beszélgetésünk elején szó esett róla: dr. Szentirmay Jenő igen elfoglalt ember. Mindennapi munkája mellett órákat tart a családi életre nevelés érdekében az általános iskola felső tagozatában, a fiatalok körében tanácsadást tart a házasság, kötés előtt. Mint mondta: — A mai tizen, huszonévesek bár biológiailag fejlettek, de kevésbé érett gondolkodásúak a szexualitásban. Tapasztalataim szerint többnyire felelőtlenek, a ,ymajd csak lesz valahogy” felfogás érvényesül legtöbbjüknél. Ezért is van szükség az okos szóra, a velük való foglalkozásra. Dr. Szentirmay Jenő az orvosok szakmai értékelésében — ebben a körzetben — a legtöbb pontot kapta. Találkozásunk arról győzött meg: nem véletlenül. lat a kérdéskört, de nem feledkezik meg a természet- védelemről sem. Ezért Val- lus Pált, a MA VOSZ elnökét kérték fel a bevezető szavak elmondására. Rövid műsort ad ezt követően a Muzsikus Céh Leánykara és a gyöngyösi zeneiskola Tücsök Zenekara. Mikes Márta MÚZEUMI ÉS MŰEMLÉKI HÓNAP Emberről és természetről Gyöngyösön Asperján György: A nagykorúság első napja ha. Az önkiszolgáló étteremben állva pacalpörköltet evett. Mellette, magas, sovány férfi kanalazott valamit. Teli szájjal, mintha csak magában beszélne, megkérdezte a fiatalembert: — Szereted a pacalpörköltet? A fiatalember felkapta -a fejét, a férfira pillantott: — Hozzám szólt? — kérdezte. — Ügy látom, szereted, ha annyira falod ... — Megeszem — mondta a fiatalember, és magában arra gondolt: — A fene egye meg, csak úgy fogja magát ez a ronda pasas és letegez. Gyorsan bekapott még néhány falatot, de már elment az étvágya, és mintha a férfi ott se lenne, kiment a helyiségből. Szólni nem mert még kifelé jövet sem a barátkozni próbáló férfinak, de magában egyfolytában füstölgött: bárki beletörölheti a lábát, és ő kénytelen az ilyen megaláztatásokat elviselni, mert nem elég erős, hogy az ilyen pasikat szájon vágja. A New York Palota homlokzatán megnézte, hány óra van. Egészen hátrahajtotta a fejét, hogy a járda széléről láthassa a magasban kivilágított órát. Fél tizenegyet mutatott. Eszébe sem jutott, hogy még föntebb, sokkal magasabban ott ragyognak a csillagok. A nagyváros fényei rövid idő alatt annyira elkápráztatták a szemét, hogy leszokott a csillagok észrevételéről. Korai volna lefeküdni — gondolta. Sétálgatott, nézegette a tarka, fénylő kirakatokat. Nyári este volt. Még viszonylag sokan jár- tak-keltek az utcán. De mindenki sietett, ment haza. Két feszülő trikójú lány jött vele szemben vihorász- va. Megfordult, sokáig bámult utánuk. Minden fiatal lány tetszett neki, és nincs az az érték, vagy csoda, amit föl ne áldozna azért, hogy meztelen valójukban láthassa azokat a trikó alatt tüntető lánybüszkeségeket. De hát neki, az üzemben a legalacsonyabb bérű segédmunkásnak sem értéke sem csodája nem volt. A Wesselényi utcánál befordult a Nemzeti Színház felé. Az utca homályosabb volt mint a körút. Egy ortopédüzlet kirakata előtt megállt. Sokáig nézte a gipszből öntött eltorzult lábfejeket. Különösek voltak. Inkább emlékeztettek tus- kókra, mint emberi lábak lenyomatára. — Ilyen lehet az én anyám lába is — gondolta. Az Almási téren leült a padra. A szobor érdektelenül nézelődött az üres téren. Sok szerelmespárt láthatott már — tűnődött a fiatalember. Esténként sokszor gurnyasztott itt valamelyik pádon. Ha összemelegedett párocskát látott, hátat fordított nekik, nehogy azt higgyék, őket figyeli. Volt úgy, hogy éjfélig is elüldögélt, teljesen üresen. Most sem gondolt semmire, csak levegőzött. A szállását utálta. Ágyra- járó volt az egyik közeli utcában. A szoba-konyhás lakásban öten laktak. Az öregasszony a konyha végében aludt, nekik a szobában vetett ágyat. A másik három szobatársát alig ismerte. Talán kétszer találkozott velük, amikor véletlenül korábban hazavetődött. A többiek éjszakai bagolynak hívták, és különös, sötét fickónak tartották. Ok valamiképpen berendezkedtek a szálláshelyen. A konyhában mindegyiknek volt lábasa, a szekrényben rekesze, a szekrény tetején kofferja. Neki az égvilágon semmije, csak a rajta levő ruhája, meg néhány darab fehérneműje, amit az öregasszony mosott. (Folytatjuk.)
