Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-18 / 219. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 18., kedd 3. Mundér és becsület Az év végével, a jövő év elejével a magyar társadalom ismét olyan időszakhoz érkezik, amikor különösen fonltossá válik a saját korábbi tevékenységünk tárgyilagos, kritikai elemzése. Hiszen ez az egyik legdöntőbb feltétele annak, hogy folytatni tudjuk mindazt, ami a munkánkban jó volt, és ugyanakkor a szükséges változtatásokat is elvégezzük. A legfontosabb, elemzőértékelő — és az egész ország számára irányt adó — fórum nyilvánvalóan az MSZMP XIII. kongresszusa lesz. De már ezt megelőzően: minden pártszervezetben, sőt mondhatjuk, minden munkahelyen el kell végezni a saját munkánk, a szőkébb környezet alapos, körültekintő minősítését. Ami távolról sem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan azt sokan feltételezik, mondván: az országban ehhez adottak a politikai, társadalmi, sőt a gazdasági feltételek is. Mindemellett hányszor előfordul, hogy — különösen a vezetők — védik a mundér becsületét, és presztízsből, valamiféle rosz- szul értelmezett önérzetből ahhoz is ragaszkodnak, amit túlhaladott az idő, amiről kiderült, hogy rossz volt• többdt ártott, mint használt. Még jó, hogy ennek inkább — vagy legalábbis egyre inkább — az ellenkezője a jellemző. Hadd említsek ezzel összefüggésben egy példát. Az ország termőföld területének — részben indokolt, gyakran azonban indokolatlan — csökkentéséről írt cikksorozatomban — szóvá tettem, hogy a felszabadulás óta 870 ezer hektárnyi területet vontak ki az agrármü- velésből, ami megfelel három dunántúli megyénk — Zala, Vas, és Komárom — mezőgazdasági területének. Természetesen az ország, a népgazdaság fejlődése — új utak. gyárak, lakónegyedek, távvezetékek építése — óhatatlanul csökkenti a termőföldet, mégis jogos kívánalom a föld, mindenekelőtt a jó minőségű termőföld fokozottabb védelme. Mi tagadás, örömmel olvastam a cikksorozatot követően az MTI közleményt arról, hogy az egyik vidéki nagyvárosunk tanácsa módosította a város általános rendezési tervét, s ennek eredményeképpen: „Azokat a földeket, amelyeket a VI. ötéves terv végéig a tanács nem vesz igénybe, meghagyják, illetve visszaadják mezőgazdasági hasznosításra. Ezzel 334 hektárral bővül a várost ellátó mezőgazdasági övezet, illetve az erdőgazdálkodásra hasznosítható terület”. A hatvanas-hetvenes években kialakított városfejlesztési koncepciók gyakorta nem számoltak kellően a földterület értékével, népgazdasági hasznosságával. Óhatatlan tehát a kérdés: nem volna-e célszerű másutt is követni ezt a példát? És nem csak a városokban, de például az iparvállalatoknál is, ahol a földterületet érintő gazdasági — beruházási döntéseket hoztak, illetve hoznak. Ma már — szerencsére — mérséklődött a falvak lakóinak elvándorlása a nagyobb városokba, megyeszékhelyekre. A korábbi gyakorlatot folytatva azonban a fejlesztési összegekből még mindig aránytalanul sok jut a nagyvárosoknak és kevesebb a falvaknak, a kistelepüléseknek. Nemcsak földvédelmi, de a falun élő több mint 5 millió magyar állampolgár szempontjából is fontos volna változtatni e.en a helyzeten. Hogyan? — kérdezhetné valaki: módosítani, megváltoztatni fontos testületek, intézmények alaposan megvitatott, jót átgondolt döntéseit? Hova vezetne ez? A marxista gondolkodás fontos alappillére, közismerten, a saját tevékenységünk szüntelen kritikai elemzése, újragondolása. Pártunkat ez iteszi, csakis ez teheti képessé arra- hogy időben felismerje a társadalomban folyamatosan és elkerülhetetlenül jelentkező új és új ellentmondásokat, hogy azok feloldásával a szocializmus építését, az egész nép érdekeit szolgálja. Az ilyen kritikai elemzés hiánya szükségszerűen szüli a dogmatizmust, az érdekellentétek kiéleződését, a néphatalom gyengülését, s végső fokon elvezethet a párt forradalmi, marxista jellegének elvesztéséhez. Ismeretes, hogy az utóbbi években mennyire a gazdaságpolitika homlokterébe került az ország pénzügyi, külkereskedelmi egyensúlyának megteremtése, s egyebek mellett ehhez igazítottuk a termelés és a nemzeti jövedelem tervezett növelésének ütemét, sőt az életszínvonal-politikánkat is. Csakhogy a múlt évben az egyensúlyi helyzet örvendetes javulását a termelés és a nemzeti jövedelem némi csökkenése mellett — vagy árán? — értük el, érthető tehát, hogy a legutóbbi országgyűlés erőteljesen hangsúlyozta a termelés és a nemzeti jövedelem tervezett növelésének fontosságát. Nem következetlen, ellenkezőleg : éppen hogy következetes, a XII. kongresszus határozatainak megvalósítását jól szolgáló gazdaságpolitika tehát, amikor a valóság kritikai elemzése alapján időnként bizonyos változások következnek be a napirenden lévő feladatok hangsúlyozásában, rangsorolásában. S hogy visszatérjünk a bevezetőben feltett kérdésre: csak az alapelvekben kövdtkezetes, de a megváltozott helyzethez, igényekhez gyorsan, rugalmasan, sőt bátran, találékonyan alkalmazkodó vezetőknek és vezető testületeknek lehet csak igazán tekintélyük még akkor is, ha a folyamatos önkontroll, a változó körülményekhez való igazodás a korábbi vélemények, döntések megváltoztatását eredményezi. Immár történelmi megvilágításban is mondhatjuk: a Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt 28 év alatt egyebek mellett azzal is erősítette tömegbefolyását, összeforrottságát, népünkkel, hogy mindig képes volt a saját tevékenységének kritikai vizsgálatára, elemzésére, vagy ahogyan ezt Kádár elvtárs többször kifejtette: úgy gyakorolta a hatalmat, hogy eközben a sajáit ellenzéke is volt. S éppen a marxizmus—leni- nizmus elméletére támaszkodva tette a politika napi gyakorlatává a demokratizmust. a nyílt, őszinte dialógust mind a párt fórumain, mind pedig a pártonkívü- liek körében. S ami nem kevésbé fontos: az elhangzott véleményeket — s közöttük akár a legélesebb kritikai véleményeket is — elsődlegesen tartalmuk, fontosságuk alapján mérlegelte, nem pedig a kritizálok, a véleményezők személye — beosztása, funkciója, származása, munkahelye, stílusa. — szerint. Ezzel is bizonyítva, hogy a mi társadalmunkban nincsenek kiváltságok, s miként a munkában, a felelősségben, a jogokban is egyenlőek vagyunk. A költő szavával: „Ez az ország a mi országunk”. tehát mindannyiunk joga és felelőssége részt venni mindenben, nyíltan beszélni mindenről, ami népünk sorsával, helyzetével, szocialista társadalmunk. építésével ösz- szefügg. S éppen ez az egyenlőség, a mindenki számára biztosított vélemény- szabadság teremtette — és terefhti — meg a feltételét egyrészt a következetesen elvi, másrészt az élet új té- nyeivel számoló, összhangban lévő politikának. F. J. Tarifák, licitek az építőiparban Versenyben a megbízásokért Az elmúlt év januárja óta érvényben levő rendelet szerint versenytárgyaláson dől el. ki kapja a kétmillió forintot meghaladó, állami pénzből finanszírozott beruházás kivitelezési jogát. Amíg tíz építményre tizenegy kivitelező akadna — márpedig a beruházási piac pillanatnyilag e tényt tükrözi —, addig egészséges küzdelemmel számolhatunk. Kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedekben szinte elfelejtettük mi is az a verseny. Azok. akik egykor e szellemben dolgoztak, ma nyugdíjasok, a fiatalabb generáció pedig most állt rajthoz. A friss tapasztalatok birtokában kértük beszélgetésre Csermák Zoltánt, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki főmérnökét és Hadházy Szabolcsát, a vállalkozási csoport vezetőjét. — A versenytárgyalások lényege: a licitálók közül az kapja meg az építés jogát, aki olcsóbban. gyorsabban és minőségben vállalkozik. Nemcsak egyik vagú másik szempontot veszi figyelembe, de valamennyit. Érezhető-e, hogy a vetélkedő az árak letörését szolgálja? Cs. Z.: — Kezdetben éppen az árfelhajtás volt a jellemző. Mindenki azt hitte, hogy a nagystílűén kalkulált forintokkal is a pólyán maradhat. A szervezetlenségből adódó többlet- költséget azonban senki sem hajlandó megfizetni. Az állandó energia- és anyagár- emelkedések ellen nem tehetünk semmit, de igen is fel kell lépnünk belső tartalékaink kiaknázásáért. — A hazardírozás sem ismeretlen, ha a licitről van szó? — Ha valaki egyetlen tartalmi módosítás nélkül azonnal tud a 15 millióból ötöt engedni, az az alkudozás mindenképpen elgondolkodtató. .. ! Az efféle gyakorlatot szerencsére már sikerült „kiirtani''. Ma az is elfogadhatónak számít. ha a vállalkozás nem veszteséges. ha pedig egy 5—10 százalékos nyereség elérhető, az már jó üzlet. — Nehéz konkurrálniuk más vállalatokkal? H. Sz.: — Meggyőződésünk hogy az országhatáron belül sok munka van. és becsületes ajánlatokkal esélyesek lehetünk. Nem titok, hogy részt kívánunk venni a fővárosi iskolaprogramban. Letettük már a névjegyünket az Ifjú Gárda úti lakótelepen átadott iskolával. Nem kell vele szégyenkeznünk. Szakembereink elsajátították a könnyűszerkezetes Clasp- rendszerrel kapcsolatos tudnivalókat. Ezzel a technológiával versenyképesek vagyunk. — Külföldi munkavállalásra nem gondoltak? Cs. Z.: — Először itthon szeretnénk bizonyítani. A velünk kapcsolatos előítéletek még három esztendő múltán sem szűntek meg. bár egyre kevesebb nevünk csengésében a kellemetlen mellékzönge. Azon vagyunk, hogy először is a megyében szerezzük vissza vállalatunk jó hírnevét. Kétségtelen, hogy tanulhatnánk a csehektől vagy a szovjetektől. Ha a feltételek adottak lesznek a környező szocialista országokban érdemes szerencsét próbálnunk. Hiú reményeket táplálnánk viszont, ha a fejlődő országokban kopogtatnánk. Ott nálunk nagyobb, kifejezetten arra a terepre specializálódott magyar cégek is elvérezték. — Beszélgetésünk elején úgy fogalmazott, hogy ha az ajánlatnál vastagon fog a ceruza, oda a megbízó. Azt is mondta, hogy alapvető kötelességük a belső tartalékok kiaknázása. Milyen intézkedések születtek ennek érdekében? Cs. Z.: — Odafigyelünk az építésszervezésre; a program szerinti anyag biztosítására, a munkaidő kihasználására, a több szakmával rendelkezők tudásának kamatoztatására. A hiányzó szakmunkásokat úgy pótoljuk, hogy festőket üvegesnek. a burkolókat pedig a tetőszigeteléshez is értőkké képezzük ki. Az ésszerű anyag- és energiafelhasználás, az optimális fizikai és alkalmazotti állomány megállapítása szintén kulcskérdés. — Ismerve a vállalat szervezési intézkedéseit és a versenytárgyalások légkörét, azt mondhatjuk, hogy a lakásárak a társadalmi tűrőképesség határán vannak. Azt is tudjuk, hogy a jövőben mind több otthont kell magánerőből felépíteni. Mit ígérhetnek a lakosságnak? H. Sz.: — Ha ráfizetünk is, az ár még mindig meghaladja a fizetőképességet. Az Egerben épülő E—40-es jelű házon például egy fillér nyereségünk sem lesz, mégis győznünk kellett a liciten, mert foglalkoztatni akartuk dolgozóinkat. A kisebb sor- és családi ház építésekre készülünk fel. Ehhez azonban a korábbitól eltérő építő- anyagipari háttérre van szükség. Adott esetben saját termékeinkkel pótoljuk a hiányzókat. Mindemellett persze szoros kapcsolatot igyekszünk kiépíteni a tervezőkkel is, hogy időben rendelkezésre álljanak a technológiához igazodó egység- és szerkezeti tervek, valamint a dokumentációk. — A fő vállalkozásban készült létesítmény egyik előnye, a megrendelő számára az, hogy áremelkedés ide vagy oda. a szerződésben meghatározott összeget kell fizetniük. Nyilvánvaló, hogy ebben nagy a rizikó, mégis gyakran ajánlják az építők ezt a formát. Mi a magyarázat? Cs. Z.: — Rugalmasabbak és gyorsabbak vagyunk, ha mindent magunk csinálunk, és nem kell engedélyért kilincselnünk. Pénzügyileg is kedvezőbb a helyzetünk, ugyanis előleget vehetünk fel. Ezzel pótolható a meglehetősen magas kamatra folyósított bankhitel. Pénzzavarba már csak azért sem kerülhetünk, mert verseny- tárgyalás esetén akár havonként is számlázhatunk Az így jóváírható anyag pedig nem terheli a készleteinket. Másfél év alatt az építőiparban kialakult az a tisztességes és elfogadható ár, amelyet a kereslet—kínálat szabott meg. A szakemberek szerint ebben a kemény küzdelemben is lehetséges, sőt kötelező az etikus magatartás, bár előfordul, hogy csak a megfelelő szervezetnél panasszal élve tudtak ennek érvényt szerezni. A piac jövőre tovább szigorodik, hiszen ma még — szemben a régi gyakorlattal — csak körvonalaiban ismert. mi - lyen munkák várhatók. Végül is úgy tűnik, hogy lassacskán verseny lesz a verseny, amelynek révén olcsóbban, ám jobb munkát kénytelenek végezni az építők. Fazekas Eszter Nemrégiben vehették birtokukba a diákok a gyöngyösi dél-kálvária-parti általános és a tőszomszédságában lévő középiskolát. Az építkezések azóta sem álltak meg ezen a területen. Ez év elején kezdték el a nagyméretű szolgálta látóház kialakítását. Az új technológiával készülő létesítmény — melyben ABC, Patyolat és fodrászat is helyet kap — vasvázai már állnak, s a jelek szerint 1985 májusában átadják. Ugyancsak a Mátra vidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet jóvoltából gyorsan készül itt az a 60 lakás is, amelybe előreláthatólag jövő év nyarán költözhetnek be a tulajdonosok. (Fotó: Szántó György) Szolgáltatóház I# i/ongyoson RABA 15 Elkészült a háromszázadik kistraktor Főszezon a gyümölcsöskertekben Elkészült Győrött a háromszázadik Rába kistraktor. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban a kisgazdaságoknak, szakszövetkezeteknek szánt univerzális kistraktor sorozatgyártását a közelmúltban kezdték meg. A Rába 15 elnevezésű géphez az ekén kívül még számos munkaeszköz, s egyton- nás pótkocsi is kapcsolható. Gyártásához csehszlovák li- cencet vásárolt a Rába gyár, a maximálisan 17 lóerőt kifejtő motorját pedig Jugoszláviától vásárolja. A Rába kistraktorokból eddig a kistermelőkön kívül vettek termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, ipari üzemek, s egy a Ferihegyi repülőtérre is került belőlük. A gépeket árusító alkatrészraktárral is felszerelt telepeket — Győrött, Pécsett, Békéscsabán, Debrecenben és Lajosmizsén — nyitották meg, s ezeken a helyeken a garanciális és az egyéb javításokat, szervizeléseket is elvégzik. A Zalákért Gyümölcstermelési Rendszer taggazdaságaiban megkezdődött a főszezon: a téli alma és körte szedése. A fákról leszedett gyümölcsöt gondos osztályozás után — a vevő kívánsága szerinti csomagolásban — azonnal szállítják, így az áru frissen érkezik rendeltetési helyére. A szüretre összesen mintegy harmincezer főnyi külső segítséget, elsősorban diákot várnak a gyümölcsösökbe. A legtöbb munkáskézre a baki, a zalaegersze- gi. zalaszentgróti és nagykanizsai állami gazdaságban, a pacsai, egervári és miklós- fai termelőszövetkezetben van szükség. A szüreten több mint tizenötezer középiskolás egyetemi és főiskolai hallgató vesz részt. A zalai oktatási intézményeken kívül Vas, Veszprém és Somogy megyei diákok segítik a gyümölcsbetakarítást. Az idei termésből a türjei. miklósfai termelőszövetkezetből már útnak indították az első almával megpakolt vasúti kocsikat a Szovjetunióba.
