Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-18 / 219. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 18., kedd £gy hét... "ss;?« BALZAC AJÁNDÉKA Ez az írózseni már tizenéves koromban megbabonázott acélkemény akaratával, a legyőzöttséget soha el nem ismerő küzdésvágyával. Megviselhették a vesztett csaták. de a nagy ütközetekre folyvást töretlen lendülettel készült. Lentről indult, s a csúcsok meghódítására összpontosította szinte kimeríthetetlen energiáit. Csodáltam azt a paraszti származású ifjút, aki önkényesen a neve elé illesztette a nemesi voltot jelző „de” partikulát, s be is bizonyította, hogy a szellem előkelőinek legkiválóbbja. Tette ezt a legmeggyőzőbb érvvel: bámulatra méltó termékenységével lankadatlan munkabírásával. Sütkérezett a szalonok fényében, élvezte az ünneplést, de nyitott szemmel járt, s megmosolyogta azokat a hiú. öntelt. pénzimádó, rangkórságban szenvedő figurákat, akikkel összevetette a sors. Aztán hazament, kissé szinészies pózzal barátcsuhát öltött, s olykor napi tíz— tizenkét órát töltött dolgozószobája társas magányában. Körülvették az általa megformált és teremtett alakok, papírra álmodott Emberi szín játékának szereplői, hogy megmérettessenek és köny- nyűnek találtassanak. A Mester ugyanis mindig a Szépről, a Jóról, az Igazról — a három fogalom nála egyet jelentett — elmélkedett. méghozzá olyan könyörtelen következetességgel, hogy saját gyengeségeit, tévelygéseit is fölényes gúnyával ítélte el. Felfedezte a társadalmi mozgások igazi mozgatórugóit, s az emberi lélek legmélyebb titkait boncolgatta a ritkán születő látnokok magabiztosságával. Többek között ezért példázat. mának is szóló üzenet valamennyi munkája, így az a novella is. amelyből Cadignan hercegnő címmel készítettek ügyesen megkomponált produkciót a francia tévések. Jean-Claude Carriére forgatókönyvében szinte szöveghűségre törekedett. Hasonló hangoltság fűtötte Jacques Derey rendezőt is, aki csak akkor követett el hibát, amikor túl lassúra fogta a tempót, s jóformán csak a narratív mozzanatoknak adott zöld jelzést. Ezzel a szemlélettel magyarázható, hogy néha — szerencsére csak elviselhető percekre — kísértett az unalom. Ezt azonban feloldotta a színészek összességében is igényes játéka. Ennek a harmóniának köszönhető, hogy vettük a jelenünknek címzett, s a jövőnek is szóló jelzéseket, s rádöbbentünk arra. hogy a francia alkotó-óriás — ebben az esetben egyáltalán nem túlzás ez a kifejezés — olyan ajándékot kínál valamennyiünknek, amelyet önmagunk jobbítására is kamatoztathatunk. Mintegy ráadásként a nem mindennapi élményekkel megörvendeztető szórakozáshoz. (pécsi) CSALÁDI KÖR A havonta jelentkező műsorok közül talán csak a Kék fény és a Jogi esetek veheti fel korban a versenyt a Családi körrel. Mi lehet hosszú életének titka? Hogyan történhetett, hogy a nézők ennyi év után sem utasították el sokadik folytatását? A legfőbb ok bizonyára átváltozó képességében rejlik. A műsor készítői a nézőszám csökkenésekor — volt ilyen is — sohasem azt mondták hogy ami nem megy. azt ne erőltessük, hanem: ami így nem megy. azt csináljuk másként. Túlélték a mélypontokat. Egykor „prédikációs" jellege uralkodott el. Akik nézték, eleve jártasak voltak e te-, rületen, akiknek pedig szükségük- lett volna rá. kikapcsolták készülékeiket. Ekkor fordulat következett. Az addig csak illusztrálásra szolgáló jelenetek egyre nagyobb hangsúlyt kaptak. Annyira nagyot, hogy a szóbeli magyarázatok kezdték jelentőségüket elveszíteni. A történetek magukért beszéltek. A műsor egykori főszereplője Ranschburg Jenő hátat fordított a sorozatnak, mondván, hogy ő pszichológus és nem „tévéjátékszerző”. .4 régi Családi kört szinte csak a címe élte túl. Témája kiszélesedett. A gyermeknevelés kérdésein túl történetbe ágyazódtak a képmutatás, az öregedés, a válás kérdései is. Legutóbb az anyósok elé tartottak tükröt a szerkesztők. Egészen bizonyos, hogy ebben saját szépséghibáikat is sokan felfedezték. Hogy e kisarkított történetek képernyőre vitele néha túl didaktikusra sikerült. nem számít. Az emberek szeretik, meri róluk szól — jó szándékkal. (szabó p.) Hemingway emlékezete A kubai főváros a maga módján emlékezett meg az idén Hemingwaynak. a No- bel-díjas amerikai írónak 85. születésnapjáról. Kétéves szünet után — a restaurálási munkák befejeztével — ismét megnyitották a havannai Hemingway-múzeu- mot. A szobák a régi hangulatot őrzik. A falon függő vadászképet az író egyik angol barátja festette. A könyvek közül egy hatkötetes lexikon, a Shakespeare- d rámák gyűjteménye, és néhány vadászkönyv az író kedvenc olvasmányai közé tartoztak. A könyvek között néhány fénykép Ingrid Berg- manról. kedvenc színésznőjéről. az „Akiért a harang szól" filmváltozatának különböző jeleneteiben. Einca Vigiának. azaz őrtanyának nevezik a spanyolok elleni függetlenségi háború óta a régi udvarházat, amely a Havanna belvárosától mintegy 20 kilométerre levő San Francisco de Paulában található, és amelyet Hemingway vásárolt még annak idején. Ez a tanya jelentette számára húsz éven át azt a meghitt alkotóműhelyt, ahol többek között megszületett „Az öreg halász és a tenger’’, amelyért 1954-ben irodalmi Nobel-di- jat kapott. A kubaiak féltő gondoskodással óvják azokat a tárgyakat, melyek Hemingway emlékét őrzik itt, s a főváros környékén sok helyütt, Az író egy művében „a derű, a szépség, a nekem való hangulat lorrá- sá"-nak nevezte a régi házat és a hatalmas kertet, amely máig megőrizte egykori légkörét. Különc, de a helybeliek számára kiváltképp kedves ember lehetett az. akinek alakját — e múzeumon, s a kubaiak életéről irt számtalan müvén túl — kocsmák és jófajta koktélok őrizték meg az utókor számára. s jelen ten ek túr is lacsal oga tó érdekességet máig is. A kubaiak közt közszájon forog a koktélkedvelö író egyik mondása: „Mojito en la Bo- dequita. daiguiri en la Flo- ridita”, azaz „Mohitót csakis a Bodegitában. daiquiril csakis a Floriditában igyál!”. A két búfelejtő máig is fennáll Havannában. S a/ emlékek, és a jófajta italok nyomán prosperál. A Bode- quita. pontos nevén Bode- quita en el Medio, kiskocsma a Havannai-öböltől pár lépésre. Magyar fordításban a neve: Kocsma az utca közepén. Az aprócska étteremnek két különlegessége is van: a gyarmati korszak Havannájában a kocsmák mindig az utcasarokra nyíltak, a Bodequita viszont az utca közepén található. A másik nevezetesseg — Hemingway. pontosabban. a nagy író emléke, a kubai idegenforgalmi és vendéglátóipari szakemberek az A/. ..ortanya": a Hemingvay-ház bejárata (Fotók: MTI külföldi képszolgálat — Popp Jenő felvételei — KS) OKTATÁSUNK HÉTKÖZNAPJAI Fegyelem, merre vagy..? Töprengés, szakzsargon nélkül Ajánlat két hétre A következő két hét tévéműsorából a Kockázatot ajánljuk először. A ma este sorra kerülő programban a nyugati országok ismert kutatói is kifejtik véleményüket a magyar gazdaságról. Csütörtökön újra jelentkezik a Panoráma, a külpolitikai szerkesztőség világpolitikai magazinja. A Népek kiáltják sorsodat, szabadság! sorozat következő filmje A csónak megtelt című svájci—NSZK—osztrák koprodukcióban készült alkotás. A péntek esti mű témája: egy politikai menekülteso- port élete a II. világháború idején. A jövő hét programjai közül kérjük figyeljék A félnótás Jourdain című Bulgakov darabot, mely a veszprémi színház tolmácsolásában kerül szerdán képernyőre. Csütörtökön lesz a Hírháttér- pénteken játsszák Ginzburg: A hirdetés, vasárnap pedig Székely János: Caligula helytartója című tévéjátékát. A mozi műsorai közül egy lengyel filmdrámára- a Szerződésre hívjuk fel a figyelmet. ezt szeptember 27. és október 2. között tekinthetik meg a Vörös Csillag filmszínházban. Ernest Hemingway, a szenvedélyes halász. MbiO-ban gratulál Kidet Castrónak, aki megnyerte a horgászverseny diját egyetlen lehetséges módszert választották a hagyomány megőrzésére: az építészeti restaurálás ellenére mindent olyannak hagytak meg. amilyen volt. Ez vonatkozik az épület belsejére csakúgy, mint a szokásokra. A kopott falakon nevek ezrei sorakoznak. — a vendégek aláírásai —. s a három gyönyörű hangú gitáros minden este újra es újra a vendégek asztalánál jatsz- sza el a mélabús kubai dalokat. Az étlapon is ugyanazok az ételek szerepelnek, amelyekei egykor Hemingway is megkóstolt itt: sült banán, rizs és feketebab. sült csülökszeletek, kókusz- édesség. na és persze az elmaradhatatlan koktél. az író kedvence, amely fehér rumból, citromból. cukorból és őrölt jégből készül. Néhány lépéssel arrébb található a többi kedvelt hely: a La Terazza nevű kocsma, az Ambos Lundus szálloda, valamint a Flori- dita bár. Ez a szórakozóhely a világ két legjobb bárja között szerepel. A vendégek egyik népszerű itala. Hemingway találmánya: dupla rum. őrölt jég. citromlé és mentalevél. Ma — Hemingway iránti tiszteletből — úgy szerepel az i tál jegyzék ben: Papa Daiquiri. Nagy Csaba Állok a buszon. Előttem két nem éppen ifjú korú tanárnő ül és szenvedélyesen diskurál. Éppen a fe- fegyelmezésröl beszélgetnek, lelkesen erősítve egymás véleményét. Nem fukarkodnak a szakzsargonnal, s bizonygatják: a túlzott rend és a szigor akadályozza a kretativitás kibontakozását az oktatás folyamatában. Elborzadva hallgatom őket, mert mindig idegenkedtem a bombasztikus, a lényeg hiányát rosszul leplező kifejezésektől. Aztán a következő megállónál seregnyi tizenéves rohamozza meg a járművet. H«ngoskodnak, zajonganak ordibálnak, tülekednek, fel- tűnösködnek, táskájukkal bökdösik a pedagógizáló hölgyeket, akik hamisítatlan jobbágytürelemmel viselik el az inzultust, s majdhogy szemrehányóan néznek rámamikor határozott közbelépéssel véget vetek a zűrzavarnak. Bajok — nem „tolvajnyelven" Mindez nem véletlen, mert a jelenlegi állapotok bárminek nevezhetők, csak szívderítőnek nem. Az oktatási intézményekben lazultak a nélkülözhetetlen kötelékek. A gyerekek egy része nem hajlik a figyelmeztető, a feddő. az intő szóra, sőt a dörgedelemre sem. és háborítatlanul za- bolátlankodik, mert a katedrán állók egy része — elsősorban a nők — képtelenek kordában tartani őket. s beletörődik az alkalmi káoszba- amely egyébként személyes kudarca is. tgv aztán lehetőleg senkinek nem szól. nem akarva gomolyfelhőkkel komon'tani érvényesülésének egét. Az elméleti hajlamúak — ez a veszélyesebb kategória — előhozakodnak a bevezetőként említett alapvetően hibás, de meglehetősen tetszetősen és demagóg módjára talált nézet népszerűsítésével, ekként kovácsolva követendő példát botlásaikból. Mindez persze nem változtat azon. hogy a nebulók egyre rankoncátlanabbak, s olykor annyira elszemtele- nednek. hogy az óraadók feladják a „csatát" és sírva rohannak orvoslásért az igazgatóhoz. Az is előfordult már hogy az ifjak nevelőjüket szűnni nek akaró lendülettel kergették a padsorok között. A tekintély varázsa Nyilvánvaló, hogy ebbe a helyzetbe nem nyugodhatunk bele. ezért a gondok okait elemezve kell megtalálnunk az orvoslás lehetőségeit. mert ezek akkor is leteznek. ha jó néhány kétkedő csak azért is vitatja őket. Minden katedrán vissza kell szerezni a szó nemesebb értelmében vett tekintély jogait. A diákok — ez így volt sok száz évvel ezelőtt, s így lesz a jövőben is — tisztelik, megbecsülik nem a diplomat- hanem a mögötte rejlő imponáló, átlagon felüli tudást. a2 önművelés mind többre sarkalló igényét. Ebből a szempontból irigylendő kritikusok. hiszen szinte soha nem tévednek. s csak a valódi értékek előtt hajtanak fejet. Nagyra tartják — nem véletlenül — a sokoldalúságot, a mindenféle szakbarbárságot elutasító szeles körű tájékozottságot. Ugyanígy minősítik a párját ritkító előadókészséget. a színes, a változatos- a fordulatgazdag. az árnyalatok kifejezésére is alkalmas stílust. Az ilyen erényekkel rendelkező oktató ugyanis képes arra. hogy lekösse, lebilincselje a figyelmet, azaz a legszárazabbnak tűnő tényeket is érdekesen tálalja. Ez nem elsősorban született adottság, hanem kifejleszthető készség. Jó lenne, ha a felsőoktatási intézmények nyújtanák ezt a többletet. Jelenleg azonban nem tehetik, ezért mindenkinek önerejéből kell szert tenni rá. Sajnos az effajta törekvés nem jellemző a pedagógusok számottevő rétegére. Ebből a nagy létszámú csoportból hiányzik az egészséges ön- értékelö készség- így aztán a legtöbben megalkusznak. s minden különösebb gátlás nélkül nyögdécselnek, szárazon, akadozva. lélektele- nül tolmácsolva a megjegyzendő tudnivalókat. Az óráikon vészesen terjengő unalom, a folyvást erősödő zsivajgás nem önvizsgálatra ösztönzi őket. Megfeledkeznek saját hibáikról, nem gondolnak arra, hogy nap mint nap ők vizsgáznak elégtelenre rátermettségből. s kizárólag tanítványaik érdektelenségére hivatkoznak. Száműzött alkotás Elfogadhatatlan ez az állapot- mert az engedelmességből fakadó fegyelem igénye mindenfajta alkotómunka feltétele. Ahol lazulnak az eresztékek, ott a tanulók soha nem lesznek teremtő társaivá a nevelőnek, ott aligha indulnak izgalmakban bővelkedő felfedező körútra a megfejtésre váró ismeretek birodalmában, ott öncélú játék a tesztlapokkal bibelődés, a differenciált foglalkozás teljes kelléktára, a szemléltetés csak látszatra elkápráztató arzenálja. Lehet felméréseket készíteni, de mindennel többet jelent, ha az érintettek arról vitatkoznak: hol szorít a cipő s merre lelhető a tágító sámfa. Méghozzá nem általánosságban, mert ez céltalan szakmai imamormo- lás, hanem népre szólóján, személyekre méretezetten. Persze mindenféle riasztó Damoklész kard lengetés, s fővesztés terhe nélkül. Arról is diskurálhatnak — ilyen szemlélettől vezérelve —, hogy ki, mit tehet olykor vaskos hibái felszámolásáért, miként tanulhat talpraesett kollégáitól. A diagnózis könnyen megállapítható. elég csak végigsétálni az oktatási intézmények folyosóin- s máris meggyőződhetünk — tegyük hozzá: egyértelműen — hol ütött tanyát a zűrzavar. a bosszantó zabolátlanság. A „kezelés” hosszú időt igényel, de az esetek többségében eredményt szül. A jövő szempontjából érdemes lenne alkalmassági feltételként — a felvételizők beszéd- és előadókészségét mérlegelni, s eltiltani mindazokat a pályáról, akik e téren menthetetlen „analfabéták”. Ez nem ridegség- hanem jótett azok számára, akikre később be nem vallott. nyilvánosságra alig hozható kudarcok vészes sorozata várna. Nem is szólva az oktatásügy számottevő nyereségéről. a mesterség, a hivatás teljes vértezetét mindig nagyra tartó gyerekhad mindennél előbbre valóbb érdekeiről... Pécsi István Ebbe a barba is betért Hemingway, ha C'eji- mar halásztaluban járt- Itt élt az „öreg halász", akiről az iró Nobel-díjas regényének hősét mintázta
