Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-10 / 187. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 10., péntek Másodvetés Az elmúlt hónapban folyamatosan áztaitta az eső a szomjas földeket. Mintha törleszteni akarta volna két- eszteaidős mulasztását az időjárás. Elegendő nedvesség van a talajban ahhoz, hoev a másodvetésű növények magja hamar kicsírázzon és a zsenge növény a föld föLé bújjon. Sok gazdaságban nem is mulasztják el a kínálkozó lehetőséget, s friss barázda jelzi a döntést. Mindenütt követni kellene az igyekvőket. Meddig érdemes kockáztatni? Két esztendeje mintegy 100 ezer hektáron fordultak meg kétszer a vetőgépek. Tavaly az aszály áthúzta a termelői szándékot. A terv szerint pedig már tavaly is 130 ezer hektáron kellett volna másodvetésű növényeket termeszteni, az idén 160 ezer hektáron, a tervidőszak végén pedig 200 ezer hektáron. Agrotechnikai feltételek nem is hiányoznak ehhez. egyes felmérések szerint mintegy 300—400 ezer hektár olyan terület van az országban, amelyik másodvetésű növényekkel jól, hasznosítható. A tavalyi aszály azonban kedvét szegte a termelőknek. Felszántották a tarlót, elszórták a magot. tehát pénzt költöttek a másodvetésre. ugyanakkor a haszon elmaradt. A költségek növekedése miatt nem szívesen vállalják a másodtermesztés kockázatát a gazdaságok. Sokan mondják, hogy a termelés kockázata kisebb, mint a fővetésű területeken. Ez voltaképpen igaz. hiszen a rövidébb tenyészidő miatt kevesebbszer érheti kár a növényeket. Ám az is igaz, hogy a másodtermesztéshez is meg kell művelni a földet, vetőmagot kell vásárolni. be kell takarítani a termést akkor is. ha silány a növény. Számolás kérdése csupán. meddig érdemes kockáztatni. Sok helyen azt mondják: a kettős termesztésnek csak akkor van értelme. ha biztonságos termésre számíthatnák. Ahol lehetséges Ennek viszont számos feltételé van. Először is olyan vetőmagfajták kellenek, amelyek bírják a szárazabb körülményeket is. Ilyen fajták ismertek. Két esztendeje. amikor az időjárás nem volt mostoha a gazdálkodókhoz. a másodvetésű silókukoricák 18 tonna termést, adtak hektáronként s ez megközelítette a fővetésben elért 22 tonnás átlagtermést. A jó fajta azonban nem jelenti a biztos sikert. A kettős termesztés egyéb feltételeit is meg kell teremteni ahhoz, hogy a föld elegendő terméssel hálálja meg a szorgalmat. Ahol lehetséges, meg kell nyitni az öntözővíz csapját; pótoLni kell a tápanyagokat; s ami mindennél fontosabb időben el kell vetnii a másodvete- mény magját. Az idő amiatt is sürget, hogy nyáron még senki nem tudja megjósolni az őszi időjárást. s a termést még a fagyok beállta előtt be kell takarítani. A szuperkorai kukoricák mindössze 85—90 nap alatt silózhatók. de ha későn kerül talajba a szem, elcsúszik a betakarítás ideje. megcsappan a termés. Jövedelmezően értékesíthető So:k érv szól a másodtel- mesztés mellett, de mindenekelőtt a gazdálkodás jövedelmezőségének javítása buzdítja erre a termelőket. Ha ugyanis csökkenteni tudják a fővetésű takarmány- növények területét. helyükön árunövényeket termelhetnek. amelyeknek többsége jelenleg jövedelmezően értékesíthető. A gazdálkodás. a jövedelmezőség azonban csak akkor javul, ha a másodvetésű területeken is biztos a termés, ez pedig gondos felkészülést és fegyelmezett munkát kíván. V. F. J. Pénztár Apró kis szolgáltatásért mentem á szövetkezetbe. Ott az a szokás, hogy a díját a portás szedi be, ellenértékként egy kis cédulát nyom az ember kezébe. Ezzel igazolva, hogy az ügy pénzügyi része rendezett. — Nem tudok visszaadni — néz rá az ötvenforinto- somra. Én is nézek őrá. — Tessék felváltani — mondja. — Én? Miért én? — Mert én innen nem mehetek el. * — De hiszen maga kezeli a pénzt. Magának kell gondoskodnia arról, hogy a megrendelőknek vissza tudjon adni. — Ne tessék velem kötözködni. — Nem kötözködöm, csak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy én itt megrendelő vagyok, a szolgáltatásért pénzzel fizetek, nekem nem tesz szívességet azzal, ha a feladatát elvégzi. Nem az én gondom, hogy legyen elegendő aprópénze. — Akkor tessék visszaadni a blokkot — közölte velem kissé ingerülten. Azaz: menjek a csudába, ő bizony fittyet hány arra, hogy én meg akarok rendelni valamit. Elgondolkodtam. Miért van az, hogy nálunk még az is hajlamos valamiféle hatóságosdrt játszani, aki abból él, hogy én megrendelek nála valamit? Miért viselkedik adott esetben úgy, mintha nekem tenne szívességet. És amikor én megköszönöm neki, hogy a pénzemet elveszi, miért nem mondja legalább azt, hogy szívesen? Előre félek bemenni a presszóba egy kávéra. Hátha a felszolgáló nem tud visszaadni és kiküld pénzt váltani. De megteheti ugyanezt velem az ABC pénztárosa is vagy a postás a táviratom felvételekor. Mi lesz, ha a kofa a piacon ugyancsak ezt csinálja, ha a fél kiló paprika árát nem adom oda neki apróban? Jó, tudom, az utóbbi esetek elő sem fordulhatnak. De miért természetes mindez egy sor alkalommal és miért lehet kivétel ez alól egy portás? Hogy nem kivétel ő sem? ... Tudnának más példát is felhozni? ... (—ár) Hevesiek a Napfény birodalmában III. Targovistében, barátainknál A Balkán hágóin leereszkedve ez a kép fogadja a Targo- vistébe érkezőt — Én nagyon szeretni magyart! — lép egy izmos bolgár fiatalember az asztalunkhoz a hangulatos sátoros presszófélében. amilyenbe szinte minden utcasarkon belebotlik az ember, a turista. Köszönnünk sem enged, máris bizonygatja magyar nyelvtudását: — Jó nápott... én nagyon kedvelni magyar kislány ... egészségedre ... szerbusztok-' Ellentmondást nem tűrő határozottsággal vendégel meg a söréből, és váltig mondogatja, a bolgár és a magyar egyfajta lélek! A Balkán hágóin Ami a lezserséget illeti, tényleg így van. Ügy érezzük. a házigazdák velünk valahogy sokkal felszaba- dultabbak. ugyanakkor talán túl könnyedén veszik esetleges problémáinkat. Miképp barátok között szokás. Német vendégeikkel szemben viszont kínosan vigyáznak az udvariassági formulákra. Minden bizonnyá] a germán precízséget kívánják viszonozni — jó adag kimértséggel Panaszra persze, nem lehet okunk. Különösen azután. ahogyan — sajnos röpke — targovistei kirándulásunk végbemegy. Megelőző napján csoportunk vezetőinek áz okozza a legnagyobb fejtörést, miként lehetne azt a jó 300 kilométeres távolságot rövidíteni, a leggyorsabban megtenni. Ám. amikor autóbuszaink kigördülnek a Napospartról, már .tudjuk, nemhogy csökken a kilométerek száma, hanem a szokásosnál is hosszabban kell utaznunk. kényszerű kitérő miatt. Ezen azonban végül is nem -bánkódunk. Tősgyökeres hegyvidéki emberekként is alig tudunk betelni a csodálatos táj látványával. A szelíd lankákkal, az áthatolhatatlanna'k tűnő erdőkkel, az itt-ott meredező komor sziklafalakkal. Kellemessé igyekszik tenni a buszozást alkalmi idegenvezetőnk. Jordan is. aki ízes történetekkel fűszerezve mesél hazája régmúltjáról. Négy óra elteltével, amikor a sokadik hajtűkanyar után végre felbukkan a város. első gondolatunk: mintha Egerbe érkeztünk volna. A völgybe búit Tar- govdste már ebben is hasonlatos a mi megyeszékhelyünkhöz. A fogadtatás is megfelel a nálunk megszokott vendéglátás követelményeinek. A szeretet apró jelei Már az a tény is jóleső érzéssel tölt el bennünket, hogy néhány órás ottlétünk fő házigazdája nem más, mint Ivan Ivanov, a Bolgár Kommunista Párt Targovis- te megyei Bizottságának gazdaságpolitikai titkára. A szervezet helyi székházában rögtönzött, barátsági nagygyűlést rendeznek, amelyen a megyei titkár előadásában kapunk részletes és hasznos tájékoztatást a testvérterület történelméről, mai életéről, gazdasági és kulturális fejlődéséről. azokról a jelentős eredményekről, amelyeket a mezőgazdaságban, a gépgyártásban. az élelmiszeriparban értek el. A termelési mutatók napjainkban például huszonötszörösen haladják meg az 1959. évit. amióta önálló megye Targoviste. Jellemző: most egy hét alatt annyi ipari termék kerül le a szalagokról, mint akkor egy esztendő során. S bár kis megye, mégis az országban a targovisteieket a legjobbak között emlegetik. A húsfeldolgozásban. a tej- és konzerviparban, háló- és sportruházat készítésében (a bolgár labdarúgók felszerelése például ebből a megyéből kerül ki), a szőlőfeldolgozásban és a bortermelésben. A történelem közös eseményei, napjaink termelési struktúrájának közös vonásai is erősítik azt a barátságot. amelyet az elmúlt években a két vidék lakói, egymás között kialakítottak. Jofcso Jevcsev, a targovistei városi pártbizottság titkára emlékplaketteket nyújt át a testvéri szeretet jeleként csoportunk vezetőinek, a csaknem száz látogató nevében pedig Tóth István, a gyöngyösi városi pártbizottság munkatársa ad ismertetőt Heves megye mindennapjairól. Természetesen az ajándékok sem maradhatnak el: értékes emléktárgyakkal, a különböző vállalatok stílusos árucikkeivel, finom tájjellegű italokkal készültek a hevesiek, szinte valameny- nyien. Nemcsak targovistei barátaink arcán látszik a szomorúság. amikor kiderül, estére vissza kell térnünk a Napospartra. Nagyon szeretnének még megmutatni egy textilüzemet, s hangulatos pár órát szerezni nekünk a helyi borkombinátban. Mindannyian sajnáljuk, hogy ily rövid idő adatott a találkozásra. Do vizsdane — hamarosan! Arra még van időnk, hogy — sajnos kutyafuttában — végigrohanjunk a nemrég épült, háromezer négyzetméter alapterületű. Nikola Ma- rinovról elnevezett kiállító- csarnok tárlatain, amelyek között a felszabadító harc nehéz pillanatait megörökítő alkotások éppúgy megtalálhatók. mint az egészen új- szerűek, helyenként polgár- pukkasztóak. Nem sértés, ha közéjük soroljuk a kétnHe- ves megyei. Pusztai Ágoston szobrász és Erdős Júlia textilfestő műveit is. amelyekről az udvarias helyi vélemény azt tartja: érdekesek, érdekesek, de számunkra rendkívül szokatlanok ... Lovagias gesztus jóvoltából vásárlás tölti ki csoportunk többségének a hátralévő másfél órát: kedvünkért a divatüzlet legalább egy órával hosszabbítja meg nyitva tartását, s a Nagyáruházban a helyettes vezető ajánlja a portékákat. Utóbbinak egyébként mind szélesebb körűek a kapcsolatai az egri Centrum Áruházzal, s Jofcso Jevcsev titkár szerint a bővülő kereskedelmi áru- és tapasztalatcserék távlatokat nyithatnak egyéb szakmai területeken is az együttműködésnek. Igazán nem hagyományos bolgár szokás, de nekünk nagyon megtisztelő, hogy a testvérmegye életének egyik felelős irányítója autóján egészen a városkörzet határáig kísérje el kedves vendégeit — bennünket. — Do vizsdane! Viszontlátásra, hamarosan — búcsúzunk vendéglátóinktól. De — amikor több. mint egynapnyi időre ismét beköltözünk a burgaszá pályaudvaron ránk váró különvo- natba — nemcsak tőlük, hanem a tengerparttól, a napfény birodalmától is. ahová sokunkat az ott töltött napok élményei újra visszahívnak. Néhányan még kegyes füllentésre is hajlandóak leszünk: rögtön hazatértünk után megkezdjük gyűjteni az útiköltségrevalót, s jövőre a család legfeljebb azt kénytelen majd tudomásul venni, ismét jutalomból üdülhetünk Bulgáriában.. . . Szalay Zoltán Eger testvérvárosában igazán vendégszerető nép él Akik (eltalálták a meleg vizet Természetesen nem egyedül a szarvasiak „találták fel a meleg vizet”, azaz nem egyedül a szarvasi Dózsa Termelőszövetkezetben igyekeznek jól hasznosítani a geotermikus energiát, de az ő komplex és sokirányú hévíz-hasznosítási módszerük sok tekintetben példaadó. Kincs a föld mélyén Hazánkban, mindenekelőtt az Alföldön meglehetősen nagy mennyiségű geotermikus energiakincset rejt a föld mélye, ez köztudott.. Az is közismert, hogy e kincs hasznosítása régóta foglalkoztatja a szakembereket. Az utóbbi időben az úgynevezett szénhidrogénre meddő lezárt kutak kerültek a figyelem középpontjába, mert ezek megnyitásával a költséges kútfúrás nélkül is lehet hévizet nyerni. Persze, nem egykönnyen. A fejlesztő munka a hetvenes években arra irányult, hogy a geotermális- energia-hasznosítás műszaki kérdéseit tisztázzák. Ahhoz, hogy az említett kutakat megnyithassák, előbb át kell alakítani ezek zárószerkezetét, s hozzáférhetővé kell tenni a hévizet. Emellett gyakran gáztalanítót is fel kell szerelni, és gondoskodni kell arról, hogy a meleg víz a lehető legkisebb hő- veszteséggel jusson el a fogyasztóhoz. Itt olyan hőközpont kialakítására van szükség, amelynek révén az úgynevezett fáradt, gyakorta agresszív víz elvezetése is megoldható anélkül, hogy károsítaná a környezetet. Időben felismerték Az alföldi mezőgazdasági üzemek időben felismerték a kedvező adottságok által kínált lehetőségeket. Több helyen — és ezt külön érdemes hangsúlyozni — józan megfontolás után épültek ki a geotermálisenergiafelhasználás eszközei. Ma már nem megy ritkaság- számba, hogy egy-egy növényházat, szárítót, esetleg állattartó létesítményt hévízzel fűtenék. Kétségkívül korlátozza a felhasználást, hogy szűkösek a beruházási lehetőségek is, ám ez a tény alaposabb mérlegelésre készteti a vállalkozókat. Ezért elsősorban ott foglalkoznak a hévízfelhasználás bővítésével, ahol a lezárt kút közelében már van fogyasztó, azaz ahol felhasználó üzemet nem utólag kell megépíteni, mert ez esetben a vállalkozás gazdaságossága lehet kérdéses. A szarvasi példa A geotermálisenergia- hasznosítás bonyolult összefüggéseinek tisztázása érdekében került sor — központi segítséggel — néhány modell megvalósítására. Ezek között kiemelkedő jelentőségű a szarvasi Dózsa Mgtsz és a szomszédos állami gazdaságban létrehozott rendszer. Itt szemléletesen és a gyakorlatban sikerült bizonyítani, hogy amennyiben a környezeti tényezők kedvezőbbek az átlagosnál (amennyiben tehát egy nagy vízhozamú kút közelében már korábban is működtek energiaigényes objektumok), akkor a vállalkozás feltétlenül gazdaságos. Szarvason sokirányú, folyamatos, komplex hasznosítást valósítottak meg. Baromfitelep, gabonaszárító, zöldtakarmány-szárító és még egy sor más létesítmény szinte egész éven át hasznosítja a meleg vi«et. A megvalósult és jól üzemelő rendszer szélesebb körű megismertetése érdekében rendeznek Szarvason július 13-án szakmai bemutatót. És ebben nem az a fontos, hogy Szarvason „feltalálták a meleg vizet”, hanem az, hogy a bemutató hozzájárulhat a geotermikus energia mező- gazdasági felhasználásának tárgyszerű műszaki-gazdasági megítéléséhez. (KS)
