Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-10 / 187. szám

4. kjFLjBSm ■IUmAjI ■KI NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 10., péntek A vörös grófnő Beszélgetés Kovács Andrással, új filmjéről Háborúból hazatért magyar bakák vonulnak a Lánchí­don a páncélautó fedezéké­ben. A pesti hídfőnél bol­dog polgárasszonyok szalad­nak elébük a barikád mö­gül, őszirózsát tűznek a bo­rostás fegyveresek sapkájá­ra. Az enyémre is kerül egy szál. Győz az őszirózsás for­radalom. Előkelő nemesek, bárók, grófok, vezérkari tisztek, bankárok, gyárosok' táncol­nak a fényes bálteremben. Közöttük látjuk Károlyi Mi­hályt és elbűvölő feleségét. Ünnepel az arisztokrácia Frakkos, úri ficsúrtársaim- mal magam is hölgyvadászat­ra indulok a rendezőasszisz­tens intésére. De mindez csak játék, je­lenetek Kovács András elő­reláthatóan őszig elkészülő, nagyszabású filmjéből, mely­ben amatőr szereplőként vettem részt. A vörös grófnő a Dialóg Stúdió, az MTV, a MOKÉP és a Hungarofilm közös produkciója, hat foly­tatásból álló tv-játék, illet­ve két, kétrészes mozifilm lesz. A most forgatott rész körülbelül öt évet ölel fel, 1949-ig, Károlyi emigráció­jának kezdetéig. Ezek az események- Magyarországon játszódnak. A film tervezett második felét külföldön ve­szik fel. — Miért éppen Károlyinét választotta filmje főhő­séül? — kérdeztem Ko­vács András rendezőt. — Mert lenyűgözött a nagyszerű asszony személyi­sége, életútja. Húsz eszten­deje ismerem. Ügy tizenöt éve portréfilmet készítettem róla a televíziónak. Alkal­mam nyílt megismerkedni a két kivételes ember sorsával, munkásságával. Izgatott en­nek a csodálatos párnak az élettörténete. Károlyiné em­lékezései, korabeli dokumen­tumok, levelezések, ismerő­seik vallomásai alapján ír­tam a forgatókönyv vázla­tát. Károlyi voltaképpen azért érdekelt már korábban, mert a magyar történelemnek ő is egyik félreismert alakja. A Horthy-rendszerben ha­zugságokat terjesztettek róla, 1949 után agyonhallgatták nevét, történelmi jelentősé­gét. Dramaturgiai megfon­tolásból választottam Káro­lyinét, ugyanis egy politikus pályája elsősorban verbálisán közelíthető meg, s én sze­rettem volna inkább képi­leg látványos, monumentális filmet forgatni. Ha Károlyi Mihály alakja állna a közép­pontban, túltengenének a párbeszédek, eluralkodnának a parlamenti viták, felszóla­lások. — Tehát áttételesen törté­nelmi ez a film? — Pontosan. Károlyiné sor­sa része a magyar történe­lemnek, voltaképpen egész századunkat átélte, az utób­bi hatvan évben mindig sze­repet játszott, s ma is éles elmével figyeli az eseménye­ket, magas kora ellenére még mindig dolgozik. A film előterében a férfi—nő kap­csolata áll, s ezen keresztül jelennek meg a történelmi események: a két forrada­lom, a régi Magyarország szétesése. Nem szoborszerű hőst szeretnék formálni, ha­nem emberszabású alakot, természetesen a valóságnak megfelelően, igen nagy for­mátumút, olyan töprengő, moralizáló hőst, aki gyakran kerül válaszút elé. Elsősor­ban a személyiségek érdekel­nek, a célokat maguk elé ki­tűző, tevékeny és a céljaik­hoz következetesen ragaszko­dó, kezdeményező emberek. — Milyennek látja és áb­rázolja a Károlyi há­zaspárt? — A valóság tényei kor­látozzák filmes fantáziámat, de Károlyiné rengeteg segít­séget adott és ad munkám­hoz. Rendszeresen konzultá­lunk, s néha jelentéktelen­nek tetsző részletek ellen­őrzésére is megkérjük. Köz­ben alkalmam nyílt megis­merni kivételes emberi ka­rakterét. Először hűen akar­tam utánozni személyiségét. Fiatalkori képeinek birtoká­ban olyan színésznőt próbál­tam felkutatni, aki külsősé­gekben is hasonlít hozzá, de ez nem sikerült, hiszen annyira szuverén egyéniség. Arisztokrata ifjú hölgy, ki­vételes intellektussal, mű­veltséggel. Kortársainak le­írása szerint nőkéfit is gyö­nyörű, vonzó, szilaj, önálló személyiség. El kellett sza­kadnom a fotóktól, szemé­lyes emlékeimtől, elképzelé­seimtől. Életéből bizonyos valódi epizódokat elhagy­tam, helyettük másokat ta­láltam ki. „Modellem” kissé méltatlankodva olvasta az általam konstruált szerelmi jeleneteket, de nem tehet­tem mást, minthogy a nap­lója e vonatkozásban rend­kívül tartózkodó. Vitáink so­rán hétköznapi konfliktusai­ról, természetes összezördü­léseikről próbáltam érdek­lődni, ám sajnos a megszé­pítő emlékezet meglehetősen elhalványította ezeket. Pe­dig éppen ez a film egyik témája: hogyan képes két ennyire erős egyéniség év­tizedekig eltéphetetlen em­beri szövetségben együttél­ni. — Miért volt nehéz ez számukra? — Az akkori normák sze­rint sem voltak összeillő pár. A kettőjük közötti tizennyolc év korkülönbség nagy szál­ka volt környezetük szemé­ben. Ellentétet szítottak a két család erősen eltérő tra­díciói, politikai törekvései. Megismerkedésük idején Ká­rolyi már tehetséges politi­kus, kialakult jellem, és tíz év óta együttél egy életkor­ban hozzá illő, de férjes asz- szonnyal. Károlyi nem forradalmár, de ellenzé­ki. Az arisztokrata családban, politizáló légkör­ben felnövő, minden iránt érdeklődő Katinka számára az alkat nagyon vonzó. Ket­tőjük szerelmének az lehe­tett a titka, hogy felismer­ték azokat az értékeket, amiket egymástól' kaphattak. A kölcsönös megbecsülés és a szellemi rokonság segítet­te át őket a későbbi nehéz­ségeken. Szakítottak környe­zetükkel, vállalták döntése­ik következményeit, óriási vagyonról mondtak le fia­talon, majd 1945 után a fel­kínált magas társadalmi stá­tusról, hiszen Károlyi érde­meit elismerte az országgyű­lés. Károlyi azonban a privi­légiumokról lemondva, vál­lalta a szegénységet, a má­sodik emigrációt. Kapcsola­tuk fontos eleme ez a kö­vetkezetes magatartás, és ab­ban is kiegészítik egymást, hogy Károlyi tapasztalata naponta szembesül Katinka természetes kíváncsiságával, tettvágyával, ösztönzően hat rá a nyitott szellemű asszony. Mindkettőjükben hallatlan igazságérzet munkál. — Noha nem kimondottan történelmi filmet for­gatnak, mégis évtizede­ken átívelő tablót raj­zolnak. Hogyan teszik hitelessé a kort, a fi­gurákat? — A díszletek, a jelmezek, a választott helyszínek ere­detiek, korhűek. A stilizálás elsősorban képi megoldások­ban realizálódik. Barna, vi- razsírozott fotók hatását kel­tő jeleneteket is felveszünk, melyek önmagukban meg­határozzák a film színeit, le­vegőjét. Az eredeti híradó­jelenetek így könnyebben is illeszkednek. Lényeges ez, mert az 1918—19-es keletke­zésű híradó-dokumentumok igazolják, hogy akkor igazi népforradalom volt, nem pe­dig izgága értelmiségiek fe­lelőtlen játéka, mint ahogyan a reakció hazudta. Az operatőr Bíró Miklós. A címszerepet Básti Juli, Ká­rolyit Bács Ferenc játssza. Főszereplők: Kállai Ferenc (Andrássy gróf), Tolnay Klá­ri (Károlyi nevelőanyja), Bá­lint András (Jászy Oszkár), Tordy Géza (Tisza Kálmán) és Torday Teri (Madelaine). Sámathy Tamás Borisz Arnaudov: Apai érzés Pitymallatkor megcsikor- dult a külső ajtó. Hrisztina felébredt, és megkönnyeb­bülten sóhajtotta: ..Milyen jó. hogy már évek óta nincs megkenve. Különben nem is tudnám, ha valaki belép a házba.” Valaki lassan és óvatosan a hálószoba felé közeledett, és halkan bekopogott. — Ki az? — kérdezte Hrisztina. — Én vagyok ►— tválaszol­ta égy rekedt iférfihang. — Ki az laz ién? — Mircsó. — Biztosan eltévesztette a lakást. — Nem én, (még most is ott van a folt la küszöbön. Tizenkilenc évvel ezelőtt, késő délután ugyanebből a lakásból mentem ki, hogy ke­ressek egy petróleumlám­pát. Amikor kialudt az áram. azt montad nekem: „öltözz fel. lés haza ne gyé­re petróleumlámpa nélkül!" — Mintha rémlene vala­mi... Volt egy férjem, va­lami Mircsó nevű hegesztő. — Ma tmár a fér fecskéd főmérnök két felsőfokú végzettséggel. — Aha — (gondolkodott el Hrisztina —, eltűntél, mi­vel csak középiskolád volt. aztán meg nem tudtál egy­magad helyrejönni. Már hallottam hozzád hasonlók­ról. Az egyik például elment cigarettáért, és soha többé nem tért vissza. A másik meg fogta a szemétxxidröt, és szintén nem ment visz- sza. — Én azonban, amint látod, visszajöttem. Akkor, tizen­kilenc évvel ezelőtt szörnyű hóvihar volt. majd lefagyott a fülem. Bementem valaho­vá, hogy iegy kicsit átmele­gedjek, de rögtön elfelejtet­tem, hová és miért indultam. — Föltételezem. hogy most. miután visszatértél, legalább eleget teszel a megbízásomnak — nevetett Hrisztina. — Mi az hogy, ha tudnád milyen meglepetést készítet­tem neked! Itt hozok neked egy hétéves fiúcskát. Niko- lának hívják. Hárman vol­tak testvérek ... Csakhogy az anyjuk egy hónappal ez­előtt elment a másik kettő­vel cipőt vásárolni, és töb­bé nem tért vissza. Koljó, fiacskám gyere be! A kisfiú félénken belopód­zott a hálószobába. — Nincs imit tenni — tuszkolta előre Mircsó — mégiscsak az apja vagyok. Viseld gondját! Én megyek. — Hová? — kiáltott fel Hrisztina. — Nem azt mondtad, hogy ne jöjjek vissza petróleum- lámpa nélkül? ... Viszont­látásra. Fordította: Adamecz Kálmán Baráti kamarakoncertek Az európai szocialista or­szágok felszabadulásának közelgő, 40. évfordulója tiszteletére a Magyar Zene­művészek Szövetsége a kö­vetkező hónapokban több hangversenyt rendez. Az őszi kamarakoncerteket főként vidéki nagyvárosokban tart­ják meg a hangversenyeken mai szerzők műveit általá­ban helyi együttesek szólal­tatják meg. Szeptemberben Győrött rendezik meg azt a koncer­tet. amelynek műsorában kortárs bolgár zeneszerzőik műveit mutatják be. Októ­ber elején kerül sor Debre­cenben arra a kamarahang­versenyre, amelyen mai ro­mán zenszerzők alkotásai csendülnek fel. A Románia felszabadulásának évfordu­lójához kapcsolódó esemé­nyek sorában egyébként már korábban, augusztus 27-én román hanglemezkiállítás nyílik Budapestem a Rá­kóczi úti könyváruházban. Ugyancsak októberiben a mai cseh és szlovák zenéből kabhat ízelítőt a közönség a Budapesten és Vácott meg­tartandó hangversenyeken, míg november végén Pécsett NDK-beli zeneszerzők leg­frissebb alkotásait tűzik kamaraegyüttesek műsoruk­ra. (MTI) Egy régész és egy csillagász 1/ F , • FF FF • - FF Két egri műgyűjtő emlékezete Aki hallott már Barialos Gyuláról, az elsősorban úgy ismeri, mint a szépasszony- völgyi honfoglaláskori lele­tek feltáróját. De nemcsak régész volt, hanem műgyűj­tő is. A líceumi lakásán felhalmozott régiségek Eger egyik legjelentősebb ma­gángyűjteményét alkották* évtizedeken keresztül. A több mint nyolcezer darab­ból álló kollekció sok min­dent magába foglalt: egri és Eger vidéki kő-, bronz- és honfoglaláskori leleteket, oszlop- és fehérmárvány párkánytöredékeket az egri várból, a városban előke­rült török turbános fejköve­ket, fegyver- és éremgyűj- teményt. valamint ősállatok maradványait. Külön említést érdemel több ezer darabból álló kézirattára, amelyben nagy számmal szerepeltek II. Rá­kóczi Ferenc titkárának — Aszalay Ferencnek — leve­lei. valamint térképek és Pyrker János László egri érsek leveleiből, verseiből több mint ötszáz darab. A térképek, ma az egri levél­tárban találhatók, a Pyrker-iratok pedig az Érseki Líceum Múzeumá­nak 1920-ban történt átren­dezése során a Főegyházme­gyei Könyvtárba kerültek. Bartalos gyűjteményét 1909-ben a múzeumnak ajándékozta. Ekkor nevezte ki őt Samassa József érsek múzeumőrnek. Ebben az időben híre már túl járt a város és a vármegye hatá­rain. Jól bizonyítja ezt az, hogy 1911-ben. amikor még az ajándékozásról ke­vesen tudtak, Bartalost, — mint kiállítót — külön hív­ták meg a Bécsiben rende­zett I. vadászati világkiállí­tásra. Részt vett az angol­kisasszonyok egri intézete gyűjtőmunkájában, rendsze­rezte a líceumi múzeum ér­meit. ö szerezte vissza, majd ajándékozta 1922-ben a múzeumnak Canova: Ke­resztelő Szent János szob­rát. amelyet a művész ere­detileg még Pyrker érsek­nek készített ajándékba. Bartalos 1923-ban halt meg. A kiváló műgyűjtő és szenvedélyes régész emlékét írásai mellett méltón őrizte kollekciója, amelyet 1926- tól kezdődően a neve alatt mutattak be a múzeum eg.V külön helyiségében. Bizonyára kevesen tud­nak arról, hogy Albert Fe­renc, az utolsó egri csilla­gász régiségekkel is foglal­kozott. sőt ennek érdekében régészkedett is. Gyűjtemé­nye két részből állt. Az egyik főleg bronzkori tár­gyakat tartalmazott Szol­nok, Mezőtúr, Tiszaőrs, Szi- halom. Sírok, Felsötárkány és Füzesabony környékéről. Néhányat ezek köziül Mar- tonffy Károlytól. az első egri múzeumalapíitási kísér­let lelkes támogatójától ka­pott ajándékba. De voltak arany, illetve aranyozott tárgytöredékei is Makiár és Fegyvernek környékéről. Törökszentmiklós határában ő maga kutatott régiségek után bronzkori sírokban. E tárgyak sorsa jelenleg is­meretlen. A másik rész több mint 2500 darabból állt: pe- csétlenyomatokat és külön­böző rangú emberek gyűrű- pecsétjét és aláírásait tar­talmazta. Ezek később KandPa Kabos birtokába jutottak és 1884-ben ' ő ajándékozta azokat áz egri Érseki Líceumi Múzeumnak. Kiss Péter könyvtáros Réz-, bronz-, népvándorlás- és honfoglaláskori leletek Bar­talos Gyula gyűjteményéből Básti Juli és Bács Ferenc jelenete Básti Juli, a címszereplő (Inkey Alice felvételei — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom