Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-09 / 186. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 9., csütörtök A legtöbb ember fantáziáját megmozgatja, ha a régészek munkájáról hall. Gyermekkori képek elevenednek meg bennünk, különleges kincsekről szőlő mesék. Ifjú korában nem kevesen szeretnék vallatni ásóval a földet, hogy rábukkanjanak valami érdekes leletre. De kevesen vannak azok, akik felnőttként is megőrzik álmaikat. Amikor az egri Dobó István Vármúzeumban a régészeti osztály vezetőjét Szabó János Győzőt kérdezzük arról. milyen módon faggatják a föld történelmi titkait. a mesékről, legendákról kevés szó esik. Hisz valójában nagyon pontos és precíz tudományos munkára van szükség ahhoz. hogy valóban hasznát vehessék a régészek eredményeinek. Ahol a törökök teltek el nyomtalanul. a már napvilágra került részletek károsodást szenvedtek. — Mi ennek a fürdőnek a történeti érdekessége? — Egernek két fürdője volt. az egvik a városfalakon kívül — ez ma helyreállított állapotban reuma- kórház —. a másik pedig belül, hogy védve legyen az esetleges támadásokkal szemben. Ide nők is járhattak. A hévizektől távol esett, ezért melegítették itt a vizet, s alulról fűtötték a padlót akár a rómaiak. Most anyagi okokból átmenetileg szünetei a munka, de őszre szeretnénk befejezni a feltárást, s mindenképpen hozzákezdenénk a megóvásához. hogy ne legyen az enyészeté. — Olvasóink értesülhettek már lapunkból a bene- vári ásatásokról. Ott hol tartanak? Egy X. századbeli sáncot ástak ki Poroszló határában az elmúlt esztendőben Szabó János Győző régész irányításával (Fotó: Perl Márton) még a tulajdonos, amikor a XV.. XVI. század fordulóján .megsemmisült a vár. Nem is szólva a környékbeliekről, akik még a megmaradt köveket is elhordták építkezésekhez. Mindenesetre ezután tájékozódó kutatás következik. szeretnénk az egész alaoterületet átlátni. Útépítés és ekenyom — Ügy tudom. nemcsak régebben kezdett ásatásaik vannak, hanem újabbakba is belevágnak ... — Július 30-án, hétfőn indult egy feltárás Agasvár körzetében. Itt erdészeti út készítése során néhány helyen belevágtak a domboldalba és egy késő bronzkori település nyomaira bukkantak. Érdekel bennünket, hogy milyen élettel lehet az Észak-Mátrában számolni, szeretnénk megtudni, kik is laktak itt annak ijdején. Egy sátortábor nyílt meg itt. főiskolások dolgoznak az ásatáson dr. Kozári József főiskolai tanár vezetésével. A munka mintegy két hétig tart. A másik terület, ahol kutatásokhoz kezdünk Szajla határában van. Itt egy nagyon jelentős középkori falu pusztult el. s az ekevas gyakran fordított ki itt faragott köveket. Ezek elsősorban egy templom maradványai. Legutóbb egy keresztelő medence került elő a föld alól. Nagy baj volna, ha a mélyszántások során a fundamentum teljesen el- pusztulha. Itt augusztus és szeptember folyamán dolgozünk. Még egy tervünk van, Egerbakta környékén állt valaha egy Kocs nevű falu. Itt is tájékozódó feltárást szeretnénk végezni. Mindkét helyen az a feladatunk, hogy kiderítsük: tulajdonképpen mi is rejlik a mélyben. Ásatások megyénkben A föld titkainak faggatói fürdőztek- A > ra kérném, hogy először is mutassa be az osztályát, beszéljen arról, hogy mely korokban mé- lyedtek el ön és a munka-1 társai? — Velem együtt jelenleg négy régész dolgozik a Dobó István Vármúzeumban. Egyikőjük területe az őskor, ketten foglalkoznak a középkorral, jómagam elsősorban a népvándorláskorban vagyok otthon. Ez a megoszlás megfelel a kutatási irányainknak. Majd valamennyien fiatalok. nem olyan régen kezdték a pályát. A várban az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai végeznek ásatásokat. mi a megye különböző részein folytatunk kutatásokat. — Az egriek tanúi a vár bejáratával szemben végzett munkájuknak, mely során egy török kori fürdőt bontanak ki a földből. Hogy haladnak ezzel? — Annak idején 1959-ben és 60-ban dr. Gerő Győzőnek, a budapesti Történeti Múzeum munkatársának a vezetésével kezdődtek a munkálatok. Akkoriban sajnos abba kellett hagyni a feltárást, mert nem sikerült egy házat elbontatná. Huszonnégy év múltán újra nekirugaszkodtunk, szerencsére az irányító személye azonos lehetett még. Sajnos az elmúlt évek nem Összefogás Benevárért — Gyöngyös város 650 éves jubileuma jegyében láttunk munkához. Idegen- forgalmi szempontból kiemelt terület ez. sokan látogatnak Mátrafüredre, ahonnét Benevár gyalog kis távolságra fekszik. A gyöngyösi városi tanács finanszírozza a vállalkozást, de kapunk sok segítséget másoktól is; így például a Thorez bányaüzem néhány hétig egy erőgépet biztosított, amely sok fizikai munkától kímélte meg a kutatókat. Példaszerű összefogással sikerül eredményt felmutatni. Idén októbertől egv látványos torony és egy falszakasz romjait bemutathatjuk az érdeklődőknek. A konzerválásban a gyöngyösi kisiparosok pártalapszervezete sietett segítségünkre. Ellenszolgáltatás nélkül falaznak védő ' műkőréteget a megmaradt falrészletek fölé. — Milyen tárgyi leleteket találtak a földben? — Ráakadtunk pénzdarabokra, amelyek megkönnyítették a kormeghatározást, szerszámíjakhoz való nyílhegyeket bontott ki az ásó. s érdekes kerámiákat. Nem sok mindent találtunk, mert szinte mindent kimenekített A tudomány és a I •• •• * közönség — A felszínre került leleteket miként mutatják be, a tudományos és a laikus közönség hogyan szerez róluk tudomást? — Minden feltárást a megszerzett ismeretek rögzítése követ: fényképek, rajzok születnek a helyszínen. A talált tárgyi leleteket restauráljuk. majd belekerülnek a leltárba a kor meghatározása után. Az ásatásokról a szakma különböző évkönyvekből. értesítőkből tájékozódhat. A későbbiekben a nagyközönség is értesülhet. ismeretterjesztő cikkekből a felfedezésekről. Arra ritkán van mód. hogy a napvilágra került eszközöket hamarosan kiállításon lát. hassák. A benevári ásatások kivételt jelentenek: a novemberben nyíló. Gyöngyös történetét feldolgozó tárlaton már helyet kaphattak a tavaly talált holmik. Sóik mindent be tudnánk mutatni az érdeklődőknek, de — már többször elhangzott panasz — kevés a kiállítóhely. Reméljük azért, előbb-utóbb a legszebb darabokat. a legfontosabb ismereteket közkinccsé tudjuk tenni. Gábor László Danyil Rudij: Hol szerezzünk menyasszonyi? Érződött a magatartásán, hogy elégedett önmagával, a lakásával, az eredeti bútorral és a fűthető akváriummal. — Csodálkozik? — kérdezte. — Mindenki csodálkozik és irigykedik. Pedig nincs miért. Mindent a tulajdon kérges kezemmel szereztem. Az idegeimmel. Az eszemmel. Foglaljon helyet. A lóca, igaz, kemény egy kicsit. A bírósági tárgyalóteremből hoztam. Viszont tiszta tölgy. Óvatosan leültem a valóban kényelmes lóca szélére, tekintetemet a Fudzsijama látképével díszített étkészletre függesztettem. — Kávé? — kapott észbe. Őrölt vagy nescafé? — Nescaféja is van? — ugrottam fel. — Még nincs. De pillanatok alatt lesz. — A babkávét beszórta valami szerkentyűbe, és bekapcsolta az áramot. A szerkentyű kattogott, csattogott, aztán kidobott egy dobozt. Megszagoltam: igazi ambrózia! — Nescafét nem iszom — szabadkoztam. — Gyomorégést kapok tőle. De szeretem nézni, mikor mások isz- szák. Bűvészkedett valamit a ■eregstrmffttiQ.. eais& falat elfoglalta, és elővarázsolt két csésze illatos kávét. — Túl erős — jegyeztem meg belekortyintva. Bedobott három kopejkát az automatába és elém rakott egy pohár szénsavas szörpöt, amely egyből az orromba szaladt. — Jaj, a konyakról el is feledkeztem — sürgölődött körülöttem. — Saját szerzemény. — Nektár! — hunytam be a szemem. — A pincészetnél dolgozik? — Húsz esztendeje hagytam ott. A régi tartalékból van. — Most hol dolgozik? — Úristen, hogy hány helyen nem dolgoztam! — legyintett bánatosan, mintha az emlékeit akarta volna elhes- sinteni. — Tudja, nem szeni. Elvész a kiteljesedés hajtóereje. A filmszakma, az aztán az érdekes. Leköti, magával ragadja az embert — A művészethez is volt köze? — ámuldoztam. — Érintőlegesen. Később aztán otthagytam. Csupa intrika az egész. Egy szerencsétlen légkondicionáló miatt akkora balhét csaptak, mintha a főszerepet akartam volna megkaparintani. Elfordította a kapcsolót. Sós tengeri szél, fenyőerdő illata töltötte be a szobát. — Álomszép lakás — irigykedtem. — A levegő, akái* a hegyekben ... Hogyan szerezte? — Mit jelent az, hogy „hogyan”? — szólt sértődött hangon. — Hisz lelkemben építő vagyok. Gerendánként raktam össze. — Vagyis maga építette? — találgattam. _____________ — Nem egészen. Én szállítottam az anyagot. Egy irodaház építéséhez. Harmincöt emelet. — És... ? — Minden rendben — nyugtatott meg. — Ki számolja manapság az emeleteket? Ebben a pillanatban ritka szépségű, fiatal nő lépett a szobába. — A feleségem — mutatta be. — Hol ismerkedtek meg? — sóhajtottam ámulva, és mindkét kezem hevesen dobogó szívemre szorítottam. — Titok. De magának elárulom. Egy tudományos kutatóintézetben. — Vagyis maga tudomány nyal is foglalkozott? — Szolgáltam neki. De nagy a szegénység arrafelé. Csupán baktériumok vannak, azok is leforrasztott kémcsövekben. Nincs a tudományban semmi érdekes, a laboránsnők kivételével. El is hoztam egyet. — Bocsásson meg, de senki nem vette észre a hiányt? — Ugyan, ki venné észre? A tudósok? Ö, azok olyan szórakozottak! Ukránból fordította: Zahemszky László Az openyitás előtt Eredeti szépségükben tárulnak majd a nézők elé Lotz Károly freskói a kupolában Alig néhány hét van már csak hátra az újjáépített, korszerűsített, a pincétől a padlásig, kívül-belül újjávarázsolt budapesti Operaház szeptember 27-i megnyitásáig. Ám laikus szemmel szinte hihetetlennek tűnik, hogy ilyen rövid idő alatt minden elkészüljön, a helyén legyen és hibátlanul működjön. Szerencsére, a szakértőnek, Balogh Éva építésvezetőnek más a véleménye. Optimizmusát pontos adatokkal támasztja alá. — Jelenleg több mint hat- százan dolgoznak az épületben és a külső munkálatokon — mondja. Nincs lemaradás, sőt néhány munkafolyamat a tervezettnél előrehaladottabb állapotban van. A színpadon az utolsó simításokat végzik a bonyolult berendezéseken. Augusztus 31-én már az üzempróbák is végetérnek. Ezt követően az Operaház műszaki gárdája veszi át a terepet, hogy elvégezze az úgynevezett finomszabályozást. Augusztus első felében már csak a díszletraktárakban akadt némi tennivalónk és a homlokzatról bontjuk le fokozatosan az állványokat. Mindezek után az útépítők vonulnak fel a Dalszínház utcában és a Hajós utcában, hogy új aszfaltburkolatot helyezzenek el az úttesten és kijavítsák a kisebb- nagyobb járdahibákat. Remélhetőleg nemsokára befejeződik az Operaház körüli lokóházak tatarozása is, így az egész környék új köntösben várhatja majd a megnyitó díszelőadás ünnepi közönségét ... — Mindez nagyon biztatóan hangzik! Ám jelenleg még kisebbfajta csatatérhez hasonlítanak az utcai frontok, a belső lépcsőházak és a mellékfolyosók. A friss aranyozást máris vékony porréteg borítja. — Augusztus 15-én takarítóbrigádok „szállják meg” az épületet és környékét, hogy minden ragyogjon, csillogjon, a legkényesebb háziasszony se találjon tisztaság dolgában kivetnivalót--— válaszolja az építésvezető. — És még egy dátum: szeptember 1-én megnyílik az Operaház Dalszínház utcai pénztárcsarnoka, kezdődhet a sorban állás az első előadások jegyeiért. Néhány kedves meglepetéssel is szeretnénk megörvendeztetni az újjáépült Operaház látogatóit. Kóstolóként most csak annnyit: egykori fényképek alapján ugyanolyan formájú és elrendezésű betűk, feliratok kerültek ismét a bejáratok & a páholyajtók fölé, mint amilyenek a száz évvel ezelőtti eredetiek voltak. Hasonlóképpen az egykori eredetiekkel megegyezők az egyéb jelzések, útbaigazító táblák is. Már csak néhány hét és elbúcsúzunk attól a munkahelytől, amely éveken át. több volt mindnyájunk számára, mint más hasonló felújítás, építkezés. De nem végleg: már javában készülnek az ünnepi megnyitó előtti házi díszbemutatóra, amelyet az Operaház az építők számára rendez, szép figyelemmel: azok üljenek elsőkként a széksorokban és a páholyokban, akik keze munkájával mindez megvalósult. G. T. Az utolsó simítások a páholysorok aranydíszcin (Dolezsál László felvételei — KS)
