Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-08 / 185. szám

4. ""■ranri NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 8., szerda A ma záruló műemlékvé­delmi tagozatú nyári egye­temen azok a hazat és kül­földi szakemberek találkoz- taik. akiket izgatott a város­méretű értékmentés meg­annyi műhelytitka. Bizo­nyára annak is örültek, hogv az elméleti jellegű tudniva­lók szemléltetéseként megte­kinthették a barokk telepü­lés pompázatosán újjávará­zsolt épületeit, bepillantva a helyi tömbrekonstrukció országhatárainkon túl is megbecsült, nagyra tartott eredményeibe. Erről a nagyközönséget is foglalkoztató témakörről beszélgettünk Zámbori Fe­renccel, a megyei tanács építési és vízügyi osztályá­nak vezetőjével, aki a haj­dan rajtolt sikeres akció egyik kezdeményezője, szor­galmazója volt. Az összhang jegyében — 1966‘ban bontottak zászlót. Milyen alapelvek szerint dolgoztak? Sikerült-e ezeket zökkenők nélkül, maradéktalanul érvényesí­teni? — Az ezerkilencszázhat- vanas évek elején sokan joggal tartottak attól, hogy elvész a múlt értékes ha­gyatéka. A jobb sorsra ér­demes műemlékek faláról hullott a vakolat, háborítat­lanul munkálkodott az enyé­szet. mert senki sem paran­csolt megálljt neki. A kér­désben említett esztendő azonban lényegbeli válto­zást hozott. Mindannyiunk elégedettségére megtehettük az első, ígéretes lépéseket. A történelmi városmag ki jelölé­séről és óvásáról rendelke­zett az építési és városfej­lesztési miniszter. Tulajdon­képpen arról a területről volt szó, amelyikben fellel­hető a középkori utcaszer­kezet, s az annak vonalában települt XVIII. századi há­zak sora. Kezdtük a közmű- hálózat felújításával, hi­szen enélkül semmiképp sem boldogultunk volna. (Fotó: Szabó Sándor) Utána megvitattuk, tisztáz­tuk az alapvető problémá­kat. Állásfoglalásunkkal egyetértett, azt elfogadta az Országos Műemléki Felügye­lőség vezetése. Mindez báto­rított bennünket, mert ad­dig még járatlan, ismeretlen úton indultunk el. Ügy dön­töttünk — ezt diktálta az ésszerűség, az előrelátó ta­karékosság. — hogy ne ap­rózzuk szét az erőket. ne munkálkodjunk egyszerre több helyütt, hanem egy­mást követően hozzuk rend­be az utcák által határolt egységeket. Innen az eljárás neve. a tömbrekonstrukció. Arra törekedtünk, hogy hiánytalanul valósítsuk meg a múlt és a jelen összhang­ját. A lakások belső terét a jelen igényeinek megfele­lően alakítottuk ki. azaz a jórészt komfort nélküli ott­honokat elláttuk a kénye­lem valamennyi kellékével. A külső frontokat viszont épp olyanná mintáztattuk. mint régen voltak. Jó érzés el­mondani, hogy vállalkozá­sunk beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Ez akkor is igaz, ha esetenként adód­tak kisebb-nagyobb nehéz­ségek. Töbször lassította a tempót az, hogy kevés volt az átmeneti jelleggel hasz­nálható lakás és üzlethelyi­ség. azaz akadozott a 'köl­töztetés és a kiürítés. Ez kü­lönösképp az 1967—74-ig terjedő esztendőket jelle­mezte. Kapacitáshiány miatt alkalmanként a terve­zési időszak is túl hosszúra nyúlt.. Nem ment könnyen a szükséges pénzügyi alapok és források összehangolása sem. Olykor a korszerű ér­tékmentés követelményrend­szere is csorbult. Máskor a kellő hitelfedezet nem volt meg. s ez hátráltatta a me­netrend szerinti haladást. Persze büszkélkedni is len­ne mivel. Erről bárki meg­győződhet. ha végigsétál a belváros utcáin, ha szétnéz a Népkertben, a remekbe formálódott Felszabadulás téren. Jeleskedtünk a foghí- iak beépítésénél is: az új létesítmények harmoniku­sán illeszkednek be barokk stílusú szomszédaik társasá­gába. Beszédes adalékok — Ez aligha vitatható. A sikerlista azonban még ki­fejezőbb. ha a kétségtelen fejlődést statisztikai muta­tókkal is érzékeltetjük. Mi­ként illusztrálják ezek a mélyreható változásokat? — Az egykori kétszáz­nyolcvan kényelmetlen haj­lék helyett ezerbe költöz­hettek a hajdani és az új lakók. akiket mindenütt összkomfort várt. A kezdés előtti tizenhét ezer négy­zetméternyi alapterületű üzlethálózat 110 ezerre bő­rűit. Terjeszkedett a zöld­övezet is: az Ady, a Bródy utcai, a Bajcsy-tömhben lé­vő és a Szabadság téri par­kok általános tetszést vál­tottak ki. s közkedveltté váltak. Az igazság az. hogy ez sokba. esztendőnként több mint százmillióba ke­rült. Tetemes summa ez. de megérte, mert a város szebb, vendégvonzóbb. mint bármikor volt. A kedvező összképhez tartozik. hogy az ipar kitelepítése csaknem befejeződött. Mindannyiunk megnyugvására megszűnt az átmenő forgalom, kialakult a gyalogbelváros. A tömb­belsők kitisztultak, a stí­lusos ivökutaik. a környezet­be illő közvilágítás, az épü­letek homlokzatára elhelye­zett cégérek új színfoltokkal gazdagítják a históriai vá­rosmag arculatát. A munká­latok — lehetőségeinkhez képest — gyors ütemben haladnak tovább. 1985-ig végső köntöst ölt a kereske­delmi és a közigazgatási ne­gyed. Egyik fontos felada­tunk a vár alatti térség re­konstrukciója. azaz a Hibay és a Dobó utcák által kö­rülvett szakasz felújítása. Már dolgoznak a szakem­berek a Validé szultána fürdő feltárásán, illetve mű­emléki helyreállításán. Még ebben az ötéves tervben vá­lik szemet gyönyörködtető- vé és praktikus szolgáltatás­fajtákban bővelkedővé a céhmesterek utcája. Hatványozott gonddal — Ügy hírlik 1990-ben zá­rul a nagy munka. így az­tán érthető, hogy jó néhá" nyan arra is kíváncsiak, hogv mi lesz a foglalattal, a belváros ékkövéhez csatla­kozó környezettel. Képlete­sen szólva: remélhetik-e a vérbeli ötvösök igényessé­gét. . — Természetesen, hiszen. aki példát myíatott. nem állhat meg félúton. Célunk az, hogy megteremtsük a centrum és az azt körül­vevő övezet harmóniáját. A rendezési terv meg­őrizte a régi úthálózatot. s ezt 2—3 szintes zártsorú eg' ries jellegű házak díszítik majd. Azt szeretnénk, ha a jövőnek szánt üzenetünk olyan lenne, amelyet érde­mes lesz nemcsak óvni. vé­deni, hanem továbbfejleszte­ni is ... Pécsi István Egy féktelen csillag Kihúnyt egy féktelen csillag a színház és film­művészet egén: agyvérzés következtében vasárnap, 58 éves korában elhunyt Richard Burton, napjaink egyik legnagyobb színésze. A sors különös fintora, hogy a magyar nézők egyik legfrissebb élménye vele kapcsolatban a pazar kiállí­tású, de nem éppen sikeres „Wagner”-sorozat volt. Eb­ben Burton szinte saját ma­gát játszotta: a megalkuvást nem ismerő, indulatokkal teli, emberi kapcsolataiban állhatatlan, ugyanakkor zse­niális művészt. Akik nézték, rendszerint csak érte nézték tíz héten át a sorozatot. Richard Burtonnek azon­ban nem kellett annyit küz­denie sem a megélhetésért, sem a hírnévért, mint Wag- nernak. Bár egy wales-i bányászcsalád tizenkettedik gyermeke volt, apja Oxford- ba küldte tanulni. Itt is­merkedett meg közelebbről Shakespeare-rel és a szín­játszással. Alig néhány év­vel később felfigyelt rá Laurence Olivier, és meg­hívta az Old Vic világhírű társulatához. Az ötvenes években Anglia legnagyobb Shakespeare-színészei közé küzdötte fel magát. Sok­oldalúságára jellemző, hogy éppúgy sikerre vitte a Go- riolanus címszerepét, mint a Vihar vademberét, Calibant. Legkiválóbb alakítása azonban — és ez Sir Lau­rence mellett nem kis dolog — a Hamlet volt. Egykori színésztársai emlékeznek arra, hogy Burton Hamletje volt az egyetlen olyan elő­adás, amelyet Winston Churchill, a színházért kü­lönösebben nem rajongó miniszterelnök kitünteteti azzal, hogy végignézte. Burton az igazi világhírt azonban a filmnek köszön­hette. Bár már az 50-es évek elejétől filmezett, ott­hon és Hollywoodban egy­aránt főként kosztümös fil­mekben, 1958-ban robbant be az élvonalba, amikor el­játszotta John Osborne „Dü­höngő ifjúság” című drámá­jából készült film főszere­pét. Nyugtalan vérű jazz- szaxofonosa fogalommá vált. Ettől kezdve egyre keveseb­bet játszott színházban, ide­je nagyobb részét a filme­zés kötötte le. Filmen is alakította Hamletet, játszott angol tisztet a „Leghosszabb nap” című II. világháborús filmben, öregedő playboyt a „Candy”-ben és, főleg, ö volt Antonius a „Cleopátrá- ban”. Ez a hollywood-i szuper- produkció végső soron pénz­ügyi kudarccal zárult, de összehozta a filmtörténet egyik legellentmondásosabb színészpárját: Richard Bur- tont és Elisabeth Taylort. Könyvtárnyi cikket írtak már össze kettejük viharos kapcsolatáról, látványos egymásra találásaikról és még látványosabb válásaik­ról. (Az első válás után ugyanis néhány évvel ké­sőbb másodszor is egybe­keltek.) Ugyanakkor ők ketten fe­lejthetetlen alakításokkal ír­ták be nevüket a filmtör­ténetbe. A „Makrancos hölgy” civakodó párját mintha róluk mintázta vol­na Shakespeare. Hátborzon­gató figurákat játszottak az „Iguana éjszakájáéban, és különösen a „Nem félünk a farkastól” című Albee-drá- ma filmváltozatában. A hetvenes években már külön utakon jártak, mind­ketten több házasságot kö­töttek, de ezek sem voltak sikeresek, mint ahogy újbóli egymásra találásuk is ku­darccal végződött. Egy év­vel ezelőtt játszottak együtt utoljára: a „Magánélet” cí­mű darabban vállaltak fő­szerepet a Broadway-n. Burton a hetvenes évek­ben kevesebbet szerepelt, egészségi állapota — első­sorban hajszolt életstílusa miatt — megrendült. így is futotta »azonban erejéből nagy alakításokra: Sophia Loren partnere volt Vittorio de Sica utolsó filmjében, az „Utazáséban és ő játszotta Martin Dysart doktort Schaffer „Equus”-ában, ame­lyet Sidney Lumet vitt film­re. összesen hatszor jelöl­ték Oscar-díjra, az arany­szobrot azonban páratlan sikerei ellenére egyszer sem sikerült elnyernie. Richard Burton löbbször járt Magyarországon. Szíve­sen jött hozzánk, jó véle­ménye volt a magyar színé­szekről. Utoljára a „Wagner” forgatása kapcsán járt ha­zánkban. Akkor portréfilm is készült róla „Engem nem lehet utánozni” címmel. Kodály-szeminárium Kecskeméten A kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben 11. alkalommal rendezték meg a nemzetközi Kodály-szeminá- riumot. Százharminc külföldi és magyar karvezető, zenetanár ismerkedik a legkiválóbb hazai szakemberek, zenetudósok vezetésével a Kodály-módszer elméletével és gyakorlatával. ' l imjnvi m mrrmmm. mmmm Igó Lenke vezetésével me­todikával ismerkednek a hallgatók Carlos Miro óráján a té­ma: a cigányzene (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Agria ’84 AnnaZurikova orgonaestje Az idei egri nyár második orgonahangversenyét Anna Zurikova (Csehszlovákia) adta a bazilikában. Egy vendégművész ebben az évek óta tartó, igen igé­nyes hangversenysorozatban nemcsak azzal hoz új színt, olykor meglepetést is, aho­gyan beépíti hazája zeneiro­dalmának értékes darabjait a műsorba. Olykor az is meglepő, milyen művek, gon­dolatok, vezérlik a műsor összeállításában. Anna Zuri­kova két hangulatos tánc­szvitet tett hangversenye ele. jére, mintegy lírai, könnyed bevezetőként, hogy aztán megszólalhasson Bach, C. Franck és Alain, azok. akik nemcsak a lírai, hanem a mélyen szántó. nehezebb fajsúlyú emberi élményeket öntik formába, harmóniába. És hogy ez a lélektani mér­legelés mennyire lelkiisme­reti munka is egyben, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kiadott műsortól el- térőent Buxtehude e-moll ciaconne-ja és Bach BWV. 547-es számot viselő C-dúr prelúdium és fúgája közé még beiktatta Johann Pa- chelbelnek, a kora barokk nürnbergi mesternek az Aria Sebaldina-ját, mert úgy érez. te, hogy a ciaconne után kell valami átmenet, közbe­eső lépcső még Bach művé­hez. A műsor jól tükrözte An­na Zurikova művészi egyé­niségét. Lírai alkat. így a barokk kor zenéjéből is in­kább a profán vonulatot ve­szi észre, vagy azt tartja ma­gához közelebb állónak. És ezt nemcsak azzal érzékel­teti. hogy Bach előtt és mel­lett Buxtehude-t és Pachel- belt játszik, de Bachtól is játékos variációsorozatot vá­lasztott ki műsorszámul. A közönségnek talán hosz. szúnak tűnt az a hangulati bevezetés, amellyel a mű­vésznő eljuttatta hallgatósá­gát a nagy formátumú szá­mokig, de az előkészítés megtette a maga hatását. Mintha csak akkorra mele­gedett volna bele a játékba, amikor a két Bach-számra és a C. Franck E-dúr korál­jára került sor. Ezt az utób­bi számot évekkel ezelőtt már másoktól hallottuk az egri székesegyházban, de a mostani megszólaltatás nem. csak technikailag, érzelmi­leg is újabb fényt, ragyo­gást adott a műnek. Mint ahogyan kitűnő ösz- szehasonlftási alkalom kí­nálkozott arra, hogyan ját­szotta július 23-án ugyanitt Déri András Alain Litanies című művét és hogyan most Anna Zurikova? Még akkor is. ha a számot akkor egy Viviani-szonáta előzte meg, most meg Franck nagy ha­tású E-dúr korálja. A művésznő a nyitó- és zárószámmal mutatta be nemzeti színeit, Schantroch táncszvitjével és Janacek Postlúdiumával. Az első a' falusi vigasságokban önfe­ledten zenélő cseh dudásokat juttatta eszünkbe, ahogyan a népi dallamokat pörgetik a fürge lábak alá, az utób­bi szinte képszerűen is meg­elevenítette azt a Janaceket, aki kilenc operát írt, és minden idegszálával a drá­mai feszültséget élte át, azt szolgálta. Egyszerű szerke­zetével, nagy hangtömbjei­vel, sodró lendületével jól zárta a műsort a Janacek- szám. a Postlúdium. (farkas) A nyári egyetem vendégkönyve Üzenet - a jövőnek Beszélgetés az egri tömbrekonstrukcióról-- - - - - _________________:_:__:____ ... A Cleopatra egyik jelenetében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom