Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-08 / 185. szám

NÉPQJSAG, 1984. augusztus 8., szerda 5. Másfél millió hallgatónak Ötödik sebesség — hatodik éve Az Ötödik sebesség — a Magyar Rádió fiataloknak szóló vegyes műsora — egyik meglepetése a Buda" pest Sportcsarnokban fellé­pő világhírű rock sztárral. Chuck Berry-vei készítendő exkluzív interjú lesz. Ápri­lis közepén, az új, egri Ifjú­sági Házból közvetítenek egyórás műsort a létesít­mény mozgalmas életéről. A hetente 3X1 órában, este fél hatkor kezdődő ze­nés. tematikájában, funkció­jában. műfajában vegyes magazinműsor már a hato­dik éve szórakoztat. tájé­koztat mintegy másfél mil­lió hallgatót. A korábbi rétegmüsorok kü'lön-külöm. próbáltak az if­júsóé egyes rétegeihez. a diákokhoz, az ifjúmunká­sokhoz. pályakezdő értelmi­ségiekhez szólni, de a tö­megkommunikációs tárgyú kutatások kimutatták, hogy a fiatalok rádtóhatlgatásii szokásai nem idomulnak a társadalmi rétegződöttség- hez, nemcsak a hozzájuk és róluk szóló témákra, a sa­ját rétegüket érintő kérdé­sekre érzékenyek. hanem kíváncsiak korosztályuk egyéb problémáira is. így született meg a szélesebb tömegekhez szóló általános ifjúsági magazinműsor. Né­mi profilbeli eltérés mégis érzékelhető a 'heti három adás között. Hétfőn az ipar­ban. mezőgazdaságban és szolgáltatásban dolgozó fia­talok. szerdán a középisko­lások. pénteken az egyete­misták és a fiatal házasok gondjairól ad képet. A mű­sor informatív, szórakoztató és szolgáltató blokkokra ta­golható. Érdemes kitérni az adás szolgáltatásaira. Szinte mozgalommá vált az ifjú­sági klubokban, művelődési házakban a Csere-bere ak­ció: a rádió segítségével ker riil új tulajdonoshoz a sok különféle portéka. A Tele- kocsi az olcsón utazni vá­gyókat hozza össze a kész­séges gépkocsivezetőkkel. Időszakos szolgáltatás a vizsgaidőszakonként jelent­kező jegyzetbörze. Mindezek után érthetően örömmel hallgatják ezt a műsort az általános, a kö­zép és a szakmunkásképző iskolák tanulói, az ifjúmun­kások és egyetemisták. Gya­koriságával, közönségének kedvező adásidejével a rá­dió egyik leghallgatottabb műsora. A már említetteken kívül a műsorban szó esik politi­káról és természetesen sportról, ismeretterjesztésről és minden egyébről, amiről a szerkesztők feltételezik, hogy érdekelheti a fiatalo­kat. Körvonalaiban felvá­zolt éves terv alapján ala­kulnak az egyes adások. Az ifjúság életére hatást gya­korló. a társadalom, minden­kori időszakának adott álla­potáról eredő legfőbb gon­dokkal igyekeznek foglal­kozni a riporterek. A témá­kat a heti. sőt. napi aktua­litások. a hallgatók levelei, a KISZ KB információs rendszeréből szerzett ada­tok és természetesen a nyi­tott szemmel, füllel járó-kélő munkatársak saját ..felfede­zései” is meghatározzák. A magazinjelleg sok mű" fajúságot kíván: riportok, interjúk, portrék, jegyzetek, viták, irodalmi összeállítá­sok. Zenés műsorról lévén szó. a 30—35 perces szöveget a legfrissebb világai ágerekből szakavatottan válogatva 25— 30 perc sztereóban sugárzott zenében oldják fel a zenei szerkesztők — Demj én Er­zsébet és Varsányi Zsuzsa. Az Ötödik sebesség nyolc állandó munkatárssal és erős külső gárdával. 20—25 saját nevelésű riporterrel dolgozik. Közreműködnek a külföldi tudósítók és a vidé­ki rádióstúdiók kollégái is, mint például Melénesii Csa­ba Pécsről, vagy Kardos Er­nő Szolnokról. A legrégibb riporterekhez sorolhatjuk Dán Lászlót. Pogány Györ­gyöt. Neumann Gábort és Sipos Júliát a legifjabbak sorába Indri Gyula. Jónás István és Kristóf Gábor. Sámathy Tamás Nyár: pihenés, szórakozás és ... Szünidőben az Ifjúsági Ház könyvtárában A tanév végi csengőszónál kevés boldogítóbb dolog van a diákok számára. Sarokba kerül a táska, a füzet, a könyv. Szeptemberig nincs gond a tanulásra. Az utolsó órán a magyartanárnő intő szóval engedi útjára a tü­relmetlen nebulókat: de azért nyáron is olvassatok ám! A legtöbben meg is ígé­rik: úgy lesz. Aztán jönnek a nyár ön­feledt örömei: strand, ki­rándulás, diszkó... Az Ifjú­sági Ház ilyenkor a legjobb találkahely, itt gyűlnek ösz- sze ha programjuk van, ha unatkoznak. S vajon mi újság a könyv­tárban? Milyen sűrűn nyí­lik az ajtó, mit kérnek ilyenkor a fiatalok és mit kínál a könyvtár? Ezekre a kérdésekre legjobban Feke­te Ildikó könyvtáros tud válaszolni, aki friss diplo­másként került ide, s egy éve vezeti a könyvtárat. — Milyen tervekkel indult a könyvtár egy évvel ez­előtt, a nyitáskor? — Mivel ifjúsági könyv­tár, ezért olyan könyveket válogattunk össze, amelyek a fiatalokat érdeklik és a középiskolai tananyaghoz is kapcsolódnak. Év közben na­gyon sok diák ül be tanul­ni, vagy a leckéjét elkészí­teni. Ezért főleg lexikonok, szótárak, kézikönyvek van­nak a polcokon. Aki sza­bad idejét tölti itt, az het- venféle folyóiratból válogat­hat. — Mi volt a legnépsze­rűbb az utóbbi időben? — Bármilyen furcsán is hangzik: nem a könyvek. Azokhoz most már sok he­lyen hozzá lehet jutni. Ke­resettebbek voltak nyelv- leckés kazettáink, amelyek­ből elég szép számú gyűlt össze az eltelt egy év alatt. A benti olvasóban egyszerre négy ember hallgathatja ugyanazt a felvételt magnó­ról. Néhányhoz már köny­vet, feladatlapot is tudunk adni. Tervezzük, hogy bő vítjük a hangtárat, sőt ké­sőbb még talán kölcsönözni is tudunk belőle. Ez azon­ban elég költséges, mert egyelőre nagyon drágák az idegennyelvű kazetták. Ha sikerülne ez a tervünk, olyan profilt tudnánk kiala­kítani, amely a városban eddig egyedülálló lenne. Ügy tűnik, hogy nyár kö­zepén strandidőben ez az újdonság sem elég vonzó. Persze, ilyenkor csábítóbb a vízpart, a napsütés. Délelőtt 11 óra van, ketten ülünk az olvasóban a könyvtárossal, pedig felfelé jövet az elő­csarnokban többen ücsörög­tek. — Mindig így fest a kép? — Sajnos, elég gyakran. Nyáron jóval kevesebben járnak ide. Ha el is jönnek az Ifjúsági Házba, a könyv­tárig már nem nagyon jut­nak el. Ilyenkor nyilván ke­vesebb a diák a városban, mint év közben, de még ezt leszámítva is kevés a na­ponta itt megforduló 10—15 gyerek. — Próbálják-e becsalo­gatni valamivel a fiatalokat? — Van egy újításunk, amit még nem is sokan is­mernek. Néhány hónapja kezdtük el gyűjteni a színes diasorozatokat, de már egé­szen széles a választék. Van például festészeti, építészeti, irodalmi, földrajzi és egyéb témájú. Mivel ezek kölcsö­nözhetők, nemcsak a diákok­ra számítunk, hanem taná­roknak is ajánlom szemlél­tetéshez. Szintén csalogató- nak szánjuk a tárlóban el­helyezett könyveket. Igen gyakran cserélődnek, ugyan­is mindig a Ház műsoraihoz, filmjeihez kapcsolódnak. Aki többet akar ezekről olvasni, az beül a lapozgatóba, vagy akár az olvasóudvarra, amely sajnos egyáltalán nincs kihasználva. — Gondolom már az őszi programokat tervezgetik. Mit várhatunk? — Próbáltunk változatos programot összeállítani. Egy rövid előzetes: novella-elem- ző-kör Kamarás Istvánnal, előadássorozat a lektűr-iro­dalomról; idegennyelvű elő­adások Angliáról és Fran­ciaországról. .. Érdemes lenne elgondol­kodni azon, hogy ehhez ha­sonló programokkal talán nyáron is tudna egy kis kö­zönséget szerezni a könyv­tár. Ne szoktassuk rá a fia­talokat, hogy a könyvtárba- járás „iskolaízű” legyen, szeptembertől júniusig tart­son. Az őszi tervek minden­esetre sokat ígérőek. Szep­tembertől, a szünidő végez­tével remélhetőleg újból be­népesül a könyvtár. De addig?. .. F. Czene Csilla Lányoknak — (kisjasszonyoknak Nadrágok A női divatban a nadrág századunk húszas éveitől hódít. Azóta kisebb, -na­gyobb változtatásokkal a nadrág elmaradhatatlan da­rabja a női ruhatárnak is. Kezdetben szoknyát utánzó, buggyos nadrágot viseltek a szépnem képviselői, a har­mincas években a sportos öltözködés tette divatossá a nadrágszoknyát, amelynek nadrágformája csak mozgás közben látszott a mély haj­tás alatt. Ekkor lett az ele­gáns nők öltözete a szmo­★ Tengerészkék garabonciás kö­peny takarja a bokáig érő egyenes szárú nadrágot ezen a francia modellen king taftból, selyemből, bár­sonyból. Az ötvenes, hatvanas években a nőt már el sem lehetett nadrág nélkül kép­zelni. Bő szárú, csöves, térd­nadrág, bokapantalló, halász­nadrág követi egymást, hogy az utóbbi tíz év változásai­ról, a buggyos török bugyo- góról, a répanadrágról vagy a divatálló egyenes szárú nadrágról ne is beszéljünk. Most, hogy a divat újból a nőies nőt részesíti előny­ben, mintha kevesebb nad­rágot mutatnának be a di­vatrevükön. Pedig a nadrág még mindig kedvelt ruha­darabja a női öltözetnek: különösen ősszel, télen, amikor praktikussága vitat­hatatlan. A divattervezők most megint a férfidivatból me­rítik ötleteiket, amikor a nők számára kreálnak nad- rágos összeállításokat. A nadrághoz ugyanis férfias kiegészítők illenek — zakó, férfikalap, ingblúz, fiús kis- kabát, szmoking és mellény. Máskor a férfias nadrágot nagyon is nőies, zsabós, masnis blúzzal, lebegő kö­pennyel, sok fényes gyöngy­gyei, ékszerrel oldják fel. Az már biztos, a téli utca az idén sem lesz mentes a nadrágos nők látványától. A kereskedelem is gondosko­dik róla, hogy sokféle fazo­nú, anyagú nadrágban pom­pázhassanak, s a nőies és a férfias divat hívei egyaránt találjanak maguknak ked­vükre való pantallót. s. e. Pályakezdők Szakképzett kereskedők lesznek... Tücsköt, bogarat... Gyűjtemények gyerekek Talán már nem is okoz­na feltűnést, vagy csodál­kozást, ha az élelmiszerbol­tok és iparcikküzletek kira­kataiban nem lenne ott a megszokott táblácska, mely azt tudatja, hogy eladókat — szakképzetteket és szak­képzetleneket egyaránt — valamint pénztárosokat fel­vesznek. A kereskedelem munkaerőgondjai ugyanis közismertek, s éppen ezért magától adódik a kérdés, vajon milyen lesz az után­pótlás, a most tanuló ke­reskedőnemzedék, mely majd a pultok mögé áll!? A létszám nem minden Ha a létszámot vizsgáljuk, nincs okunk különösebb aggodalomra. Az ötödik öt­éves terv ugyanis hatvanöt- ezer új kereskedő szakkép­zését írta elő. E beiskolázás si terv realitását igazolja, hogy az ötödik ötéves terv befejezéséig az előirányzott hatvanöt és fél ezerrel szem­ben hatvanhét—hatvannyolc ezren tesznek szakmunkás- vizsgát. Az igaz, hogy a fia­talok száma előreláthatóan kétezerrel kevesebb lesz, a felnőttoktatásban viszont a tervezettnél öt és fél ezerrel többen vesznek részt. Ezek a biztató adatok azonban korántsem adhat­nak okot különösebb derű­látásra. Hiába vezettek be ugyanis a kereskedelmi szakmunkásoktatásban új szakmai, elméleti és gyakor­lati tárgyakat; mint például az etika, az eladástan, az egészségügyi és munkavédel­mi ismeretek, a követelmény mégsem lehet több, mint az alapok ismerete. Tagad­hatatlan tény ugyanis, hogy gyakran csak azok jelent­keznek élelmiszer- vagy iparcikk-kereskedő tanuló­nak, akiket rendkívül gyen­ge általános iskolai végzett­ségük miatt máshová • nem vesznek fel. Nem véletlenül panaszkodik nem egy üzlet­vezető, hogy a nemrég sza­badult fiatal kereskedőket jószerivel felelősségre sem lehet vonni hibás számolás miatt, hiszen a könnyebb megoldás érdekében — az általános iskolai alapok hí­ján — a számlákat általában kerekítik, mert nehezen vé­geznék el a viszonylag komp­likáltabb számtani művele­tet. .. Szerencsére vidéken valamivel jobb a helyzet, mert kevesebb népszerű szakma vonzza el a fiatalo­kat, s így az általános isko­lát jobb eredménnyel vég­zett fiatalok közül is többen jelentkeznek kereskedőta­nulónak. Vannak menő szakmák Vitathatatlan, hogy a vál­lalatok többsége — mivel ez saját érdeke is — lépéseket tesz a tanulóképzés érdeké­ben. Tanegységeket hoznak létre, tanulmányi eredmé­nyektől függő ösztöndíjakat adnak, s még számos ked­vezményt biztosítanak, ami különben nem lenne köte­lességük. Sajnos azonban az üzletekben — a kényszerí­tő körülmények miatt — a gyerekeket nem mindenhol kezelik tanulóként, hanem ugyanazt a munkát várják tőlük, s néha még a meg­engedettnél hosszabb ideig is foglalkoztatják őket. Töb­bek között ennek is betud­ható, hogy a képzés első és második évében általában húsz-huszonöt százalékos a lemorzsolódás. Kedvezőbb az iparcikk­kereskedelemben az utánpót­lás-nevelés helyzete, mint az élelmiszer-kereskedelemben. Elvileg ugyan ők is minden­kit felvesznek — néhány éve még volt módjuk ros­tálni — legfeljebb nem ar­ra a szakmára, melyre az illető jelentkezett. Az ipar­cikk-kereskedelemben ugyan­is vannak még „menő szak­mák”, melyek vonzzák a fia­talokat. Ilyen például a koz­metika és az óra-ékszer, amikre többszörös a túlje­lentkezés, míg a ruházati szakmáknál legalább még a hármas tanulmányi átlag sem lehet követelmény. Hogyan tovább? Amíg az illetékesek azon fáradoznak, hogy mind ma­gasabb fokú legyen a keres­kedelmi szakmunkásképzés színvonala, ez a pálya — mi tagadás — még mindig nem tartozik a legvonzób­bak közé. Pedig már beve­zették jelentős előrelépés­ként a negyvennégy órás munkahetet, a keresetre sem lehet különösebb panasz, s a vállalatok azon vannak, hogy a szociális körülmé­nyeket állandóan javítsák. A kereskedői szakmának mindezek ellenére mégsincs kellő rangja, s annak visz- szaállításához vagy újrate­remtéséhez kellenek a való­ban jól képzett, szakmájukat értő és szerető kereskedők. Persze az sem ártana, ha a pályaválasztási tanács­adók melegebb szívvel aján­lanák a fiataloknak a keres­kedőszakmát és a kereske­delmi vállalatok a végzős nyolcadikosok között na­gyobb propagandáit fejtené­nek ki, megismertetve ve­lük ennek az ősi foglalko­zásnak szépségeit. Ágh Tihamér (Tudósítónktól): Lassan véget ér a nyár, s a 7—14 éves gyerekek szü­leinek legtöbbje alighanem a fejéhez kap bepillantván is­kola előtti nagytakarításkor a lurkók birodalmába: teli a szoba kacattal. Azaz bo­garakkal, naptárakkal, kagy­lókkal, szögekkel, madzagok­kal, szalvétákkal, gyufás- skatulyákkal. Aligha kell bizonygatni, hogy az emberi személyiség fejlődésének természetes ve­lejárója a gyűjtés. Legaktí­vabb időszaka éppen a kis­iskolás kort követő pár év. Ez az az időszak, amikor a gyerekek érdeklődése maxi­mális. Gyűjteni persze sok min­dent lehet. Aki kiskorában világutazó, állatidomár, au­tóversenyző vagy híres spor­toló akar lenni, az bizony naponta cserélgeti hobbijait. Néhányan közülük felnőtt korukra is átmentik ezt a mindenre rácsodálkozó, min­dent birtokolni akaró szen­vedélyt. Enélkül nem lenné­nek képtáraink, képző- és iparművészeti múzeumaink, levéltáraink. Gyermekésszel persze nem töpreng az em­ber ilyesmin, csak gondosan elrakja a csokipapírokat, mert olyan szép színesek ... A „szertelenségeket” nem kell erőszakkal helyes irány­ba terelni, éppen ellenkező­leg! Mindez jól hasznosít­ható otthon és szeptembertől az iskolában egyaránt. Ked­vező hatása abban mutat­kozik meg, hogy kifejleszti a gyerekekben a nélkülözhe­tetlen megismerőkészséget. A gyerekek hobbiját tehát támogatni kell! Nem árt, ha az újonnan szerzett tárgyak­ról elbeszélgetünk velük, s átvezetjük őket az újat és igazi élményt adó játékos ta­nulás útjára. Jó ha tudjuk, a gyerekek — ellentétben a felnőttek­kel — soha nem törekszenek teljességre. Nem egy kész gyűjtemény megteremtése a végcél. Odáig legtöbbször el sem jutnak, hisz rengeteg ér­dekes dolog köti le a figyel­müket közben. Számukra a cselekvés fontosabb a gyűj­teménynél. Egy svéd gyer­mekvers jól illusztrálja ezt a gyermeki gondolkodást: „Bélyeget gyűjtöttem. Papa hozott egyszer egy kilót. Azóta nem gyűjtök bélye: get.” (Siv Widerberg) Ilosvay Ferenc összeállította: Németi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom