Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-08 / 185. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 8., szerda 3* Egy KSH-felmérés nyomán Főbb folyamatok a létszámcsökkenés az épíÄf* Sínen, autóúton, hajón Az árnyékot nyújtó ták mögött szállodánk, a Hotel Gramada körvonalai bújnak meg A Statisztikai Kiadó Vállalat „Főbb népgazdasági folyamatok” címmel átfogó elemzést tett közzé arról, hogyan alakult a termelés és a félhasználás, a beruházás, az export és az import, a népgazdasági és a vállalati jövedelem, a foglalkoztatottság, a bérek, a keresetek. a vásárlóerő és a lakosság fogyasztása a VI. ötéves tervidőszak első három évében. Az elemzés megállapítja, hogy a gazdasági fejlődés főbb tendenciái megfelelnek a XII. pártkongresszus által jóváhagyott irányzatoknak: javult az ország külgazdasági egyensúlya és nem csökkent a lakosság életszínvonala. A külgazdasági stabilizáció csak a belső fel- használás korlátozásával volt elérhető. ezért volt szükség az import csökkentésére és az export növelésére. A nemzetközi fizetési mérleg javítása érdekében 1980 óta 11 százalékkal csökkentették a beruházások menyiségét. a színvonal jelenleg az 1976 évivel azonos. 1982-ben — tíz év óta először — 6.8 milliárd. 1983- ban 17.6 milliárd forint kiviteli töbhlet keletkezett. 1983-ban a nemzeti jövedelem a tervezettnek megfelelően alakult. Döntő többségét — mintegy kétharmadát — továbbra is az ipar és a mezőgazdaság termelte, bár ez utóbi értéke — a kedvezőtlen időjárás miatt — tavaly a korábbi évekkel ellentétben kissé csökkent. Az állami ipar termelése kismértékben növekedett, a szövetkezeti iparé azonban a kereslet hanyatlása, anyagellátási gondok és létszámproblémák miatt 5.2 százalékkal visszaesett. A kisvállallkozások. a vállalati és magán-munkaközösségek. az elmúlt évben 4.6 milliárd forintnyi termelési értéket hoztak létre. A készletfelhalmozás az elmúlt évben igen mérsékelt. a korábbiaknál számottevően kisebb volt. Probléma azonban, hogy főként az fontos, exportálható áruk készlete csökkent. Az ipari és kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek készletgazdálkodására az utóbbi két esztendőben jellemző, hogy at első ' három negyedévben erősen csökkentik, az utolsó negyedévben pedig nagymértékben növelik készleteiket. Az erős ingadozások hátráltatják a termelés és forgalmazás normális ütemét. A foglalkoztatottság és a létszámarányok adatai azt mutatják, hogy 1976 óta fokozatosan csökken az aktív keresők létszáma. Az idén január elsején 4 millió 935 ezren dolgoztaik. 35 ezerrel kevesebben, mint egy évvel korában, s mintegy 80 ezerrel alacsonyabb a létszám, mint a hatodik ötéves terv indulásakor. A legnagyobb tőiparban — három év alatt mintegy 9 százalék — és az iparban — mintegy 5 százalék — de a szállításban, valamint a kereskedelemben is kevesebb a munkavállaló. Csökkent a műszaki munkakörben dolgozók, és a számviteli, ügyviteli alkalmazottak létszáma is. míg az igazgatási, gazdaságig valamint az egészségügyi és kulturális munkahelyeken mintegy hat százalékkal többen dolgoznak, .miint három évvel ezelőtt. Az utóbbi három évben jóval többen változtattak munkahelyet, mint korábban, 1980-ban 547. a következő két évben 608. illetve 609 ezren. 80 százalékuk fizikai dolgozó volt- Egyedül az építőiparban mérséklődött némileg a fluktuáció, a népgazdaság összes többi ágazatában növekedett, legjobban — 42 százalékkal — a mezőgazdaságban. A munkahely-változtatást többségében a dolgozók határozták el. A lakosság kommunális ellátása jelentős mértékben javult. A tervidőszak első három évében 380 ezer lakást kapcsoltak be a vezetékes vízellátásba, s most már több. mint 2,3 millió csadád lakásába jut el az egészséges ivóvíz. Az elmúlt három évben 75 települést kapcsolták be a gázhálózatba, ezzel az ellátott települések száma 227-re emelkedett. További 73 helyen tervezik, illetve már építik a gázvezetéket. Az egészségügyi ellátás fejlesztési célkitűzéseit az elmúlt három évben nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. A korábbiaknál hatékonyabbnak mondható azonban az orvosi . ellátás. Az egészségügyi intézmények integrációjának eredményeként ugyanis már ritkábban duplázódnak a vizsgálatok. egységessé vált a diagnosztika, s részben ennek köszönhetően valamelyest csökkent a fekvőbetegápolás ideje, és rövidebb a kórházi felvételre várakozás időtartama. Az oktatáson belül különösen az óvodás korú gyermekek elhelyezése iavult a tervezettnél gyorsabban. A hatodik ötéves terv eddig eltelt időszakában hét százalékkal nőtt az óvodai helyek száma. Jelenleg 455 ezer gyermek jár óvodába, az óvodás korosztály 87 százaléka. Az ál^plános iskolákban nem csökkent a zsúfoltság hiszen a hetvenes évek közepén született nagy létszámú korosztályok iskolás korba kerülésével az általános iskolások létszáma három év alatt több mint százezerrel gyarapodott. Igaz. hogy az osztályterem is több, egy osztályba azonban még mindig átlagosan mintegy harmincán járnak. (MTI) Ha egy magyar IBUSZ- csoport kel útra, mondjuk történetesen a Balkán-félszigetre, az ma már szinte mindennapos dolog. Az utazási irodák mind a négy évszakra kínálják a jobbnál jobbnak látszó lehetőségeket. S bizony, amikor például a Naposparton melengeti magát a szúrós júniusi nappal az ember, már meg sem lepődik, fel sem rikolt örömében, ha honi szó üti meg a fülét. Az utazgatás, a világjárás manapság — szerencsére — természetesnek vett szokásaink közé tartozik. Jutalomúton — baráti küldetéssel Éppen négy híján száz Heves megyei nyár eleji látogatása Bulgária igazán vonzó szépségű tájain, ezúttal mégis rendhagyónak számít. Különlegesnek, mert a Keleti pályaudvaron majdnem 30 órára vonatba beköltözők jó része életében eddig még soha nem lépte át hazánk határait. Kitüntető ajándék- nak is, mert sokukat vállalatuk, termelőszövetkezetük, hivataluk jutalomból küldte tíz napra pihenni a Feketetenger partjára. A kétkezi munkájukkal szép eredményeket elérőktől a mozgalmi tevékenységben dicséretet érdemlőkön át gazdasági, politikai vezetőkig mindenki megtalálható a csoportban. Hagyományápolónak, mondhatni internacionalistának pedig azért, mert a csaknem másfélezer kilométeren át — Románia talán legszebb vidékein is — vágtató expresszünk utolsó kocsijaira nyugodtan kifüggeszthetnénk a transzparenst: „A béke, a barátság küldöttei!”, A kusetek hatszemélyes fülkéiben szorongó „delegáltak” egyik fontos célja ugyanis, hogy a bolgár testvérmegye, Targo- viste hősei előtt tisztelegjenek, ha csak néhány percre is, mai lakóival, dolgozóival találkozhassanak. Nemkülönben: e méltó módon legyenek előfutárai, előhírnökei a baráti ország fel- szabadulásának 40. évfordulóját Targovistében szeptember 9-én köszöntő politikai látogatásnak, honfitársaiknak. A tenger ébresztő illata Turizm — paszport mir a! \ Vagy még így is: Turism — passport of the peace! Tehát: A turizmus — a béke útlevele! A Napospartra Burgaszból vezető nemzetközi főútvonal menti hatalmas táblák eképp üdvözlik az érkezőket. Mégsem ez az olvasható igazság ráz fel több mint egynapos zötykölődés miatti bódult- ságunkból. A tenger! Pontosabban: még nem is a látványa, hisz odáig el kell jutnunk, hanem az illata. Miképp magyaréknál szokás, a társaság máris tervezgetni kezd. Ki a neszesz- szerében matat, vajon elhozta-e a legszebben barnító napolajat. Ki a napsütötte, villogó szemű bolgár lányokra gondol. Kinek az minden vágya, hogy a magyar történelem ereklyéit őrző várnai múzeumokban töltsön legalább egy délelőttöt, vagy a szárazfölddel egyetlen keskeny utacska révén kapcsolatban levő, gyönyörű Neszebárt keresse fel. De elhangzik az az óhaj is. jó lenne a magyarnak — ha már itt van — tengerre szállni. S ezek nemcsak álmok maradnak. Utaskísérőink — Mányi Sándor és Zay Zoltán — jóvoltából hamar ösz- szeáll a program. Kicska, a bolgár idegenvezetőnőnk is ekkor még siet segíteni a szervezésben. Tizenhat levőért fárasztó, de élményekben gazdag útról térnek vissza, akik Várna csodáiban kívántak gyönyörködni. Bár a többséget legalább úgy érdekelte (vagy talán még jobban), mit kínálnak a kikötőváros üzletei, mint a múzeumai, néhányan nem átallották részletes jegyzeteket készíteni a Hunyadi János és I. Ulászló király emlékeit őrző helyeken, vagy a Fegyverbarátság parkmúzeumban. A csoport fele — akik kirándultak — még azért sem irigykedik, hogy a Naposparton maradiaknak sikerült végre igazán jót nap- fürdőzniük. . . ötven mérföld — szovjet felség- területen — Megvan bizony már negyvenéves is a drága, de ennek a célnak még kitűnően megfelel — jellemzi hajóját Igor, a segédmatróz. A neszebári kikötőben ringatódzó Oszétyián igazán biztonságos az utazás. Még akkor is, ha a 120 férőhelyre most legalább 300 ember jut. Kész nemzetközi találkozó: csehszlovákok, lengyelek. németek, magyarok — szovjet felségterületen. Mert hogy öreg hajónk már oda tartozik. Háromszintes, 120 méter hosszú, 15 méter széles vízijárművünk méltóságteljesen szeli a hullámokat. Egyhamar homályba vesznek a partmenti toronymagas szállodák körvonalai, is. Csak hűséges útitársaink, a szokatlanul nagy termetű dankasirályok köröznek felettünk rendületlenül, várva, hátha akad a vízből kicsippenteni való élelem. Mégis: ha valaki már eltelne a látványtól, akkor sem kerítheti hatalmába az unalom. Játékos műsor ad alkalmat a vigasságra, a ba- rátkozásra. S mi lehetne a legkifejezőbb, a legérthetőbb „nyelve” e rögtönzött fesztiválnak, mint a tánc?! Kecsesen járják a párok a tangót, keringenek a valcerra, szökkennek a polkára. Lendületbe igazán a csárdás hallatán jönnek, s feloldódnak a feszültségek, amikor megszólal a rock and roll. S a vége, az első igazán komoly sikerünk: mindegyik műfajban a legjobbak a mi táncosaink, a petőfibányai Márta Ferencné és a kápolnai Csiha Sándor. A nemzetközi zsűri döntése — tudjuk meg utóbb magyar tagjától, a gyöngyösoroszi Kovács Jánostól — teljesen egy. értelmű volt. őszinte, meleg taps köszönti a nyerteseket, amikor a bolgár népművészet egyik remekét, a csodálatos mintájú korsót átveszik. Mélázásra nincs idő, kezdődik az újabb verseny: tánc mind jobban összehajtogatott újságpapíron. Ebben a szimpatikus csehszlovák kettős a legügyesebb. Nem maradhatnak ki a játékból a gyermekek sem, nyertesek német barátaink csemetéi. Közülünk nem is lehet résztvevő, hiszen egyetlen fiú képviseli ezt a korosztályt. Emiatt persze nem kell bánkódni — mondogatjuk. Az ötven mérfoldes tengeri hajókázás után a társaság elégedetten, kiváló hangulatban tér nyugovóra a szálláshelyen. a praktikusan egyszerű berendezésű kétcsillagos Hotel Gramadában. Szalay Zoltán Turistákra várva ringatózik a kikötő hullámain az Oszétyia (Fotó: Zay Zoltán) Szolgák és urak Egyszerűen nem akarok hinni a saját szememnek! Most léptem be a csinos kis Heves megyei község nemrég átalakított éttermébe, ahol a kinti kánikula után kellemes hűvös fogad. Továbbá: egy igencsak különös látvány. Az étterem vezetője az egyik asztal sarkánál hajbókol, szokatlan pózból igyekszik megértetni magát a külföldi asztal- társasággal. S míg a vendégek derűs, már-már harsány jókedvvel fogyasztják ebédjüket, emberünk bohóckodva buzgólkodik körülöttük. Ennyi tehát a tény. Miként tény az is, hogy éppen ezekben a hetekben, hónapokban kezd mind jobban kibontakozni az a készülődés, amelynek eredményeként majd méltó keretek között szeretnénk megünnepelni hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóját. Igen, kevés híján négy évtized telt el azóta, hogy népünk számára végre valódi, reális lehetőség nyílt sorsának formálására, jövőjének megteremtésére. Alkalom nyílt arra, hogy a végleg letűnt világ legrosszabb, leg- terhesebb örökségeit megszüntesse, s ezek közt is elsőként az úr—szolga viszonyt. És negyven év sok öröme- gondja, és tagadhatatlanul sok fejlődése, vívmánya után — melyek közt nem utolsósorban szerepel emberi öntudatra ébredésünk — a szocialista ország étterem- vezetője a bohóckodás szintjén igyekszik a nyugati vendég kedvében járni. Nemcsak megalázó, de elgondolkodtató ez. Több szempontból is. Közülük első helyre kivánkozik, hogy tudjuk: az évek óta, sajnos nagyon is kimutathatóan, a válságosra fordult világban meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy megnövekedett kiadásainkat megfelelő bevételekkel pótoljuk. Az persze, egyáltalán nem baj, ha ez a bevétel éppenséggel kemény valutában jelentkezik. Baj viszont, ha úgy érezzük: a „szent” cél érdekében megalázkodhatunk, hogy meg kell aláz- kodnunk emberi mivoltunkban. A vendéglátás különleges munka. Ennek oka egyszerű: kapcsolataiban tagadhatatlanul a pénz dominál. És tudjuk, erős jellem kell ahhoz, hogy a nagy pénz láttán ne érezzünk egyféle tiszteletet. Ez talán kicsit természetes is, de ha hódolatba megy át, ha szolgalelkűvé tesz minket, ha magunkat alázzuk meg miatta önmagunk és mások előtt, arcpirítóan szégyenletessé válik. A történethez egyébként még annyi tartozik, hogy a nyugati vendégek elégedetten, szinte önelégülten távoztak. .Mi maradtunk. És jött a nekünk, itthoniaknak „kijáró” langyos leves, a hűlt krumpli, szinte ehetetlen sülttel. Szólhattunk volna — de minek? Vagy: kinek? A szolgának — vagy a (fő)úrnak. ..? B. Kun Tibor Szilikonos homlokzatfesték A Kemikál Építőanyag-ipari Vállalat megkezdte az új. fajta szilikonos homlokzatfesték nagyüzemi gyártását. A mészfesték minőségét javították a szilikonos adalékkal, amely időtállóbbá teszi ezt a bevonatot. Különösen kedvező, hogy. erről lepereg a rácsapódó eső, nem ázik át a fal, s ennélfogva növeli annak élettartamát, és egyúttal a vízfelszívódás megakadályozásával az épület fűtési költségeit is csökkenti. A cementes vakolatra három rétegben ráfestett szilikonos festék olcsóbb a műgyanta adalékkal készített bevonatnál és a nemesvakolatnál, tehát kedvez a magánlakás-építőknek, de főként tömeges felhasználás esetén — a régi lakótömbök felújításánál — csökkenti lényegesen a költségeket. Az új terméket több mint negyvenféle színárnyalatban gyártják, mert a gyártmány- fejlesztés fontos ' feladata volt az is, hogy az új homlokzatfesték színválasztéka kielégítse a műemlékvédelem igényeit is. Az idén mintegy ötven tonna szilikonos homlokzatfestéket állítanak elő, amely 60—70 ezer négyzetméter falfelülethez elegendő. A sajátház-építők 20 kilogrammos csomagolásban kapják a festéket, amely 25—30 négyzetméter homlokzat bevonására elegendő.
