Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-07 / 184. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 7., kedd Egy hét.. A KÉPERNYŐ ELŐTT Tanulságos számvetés Kitűnő ötlet volt útjára indítani a Mestersége: szí­nész című sorozatot, amely­nek keretében Thália avatott papjai emlékeznek esemé­nyekben gazdag életpályá­juk nevezetes állomásaira, sikereik és bukásaik összete­vőire. Általában a legnagyobbak jutottak fórumhoz, azok, akiknek nyílt, megkapóan őszinte számvetése nemcsak a színházrajongók népes tá­bora számára^ jelent tartal­mas kikapcsolódást, hanem az érdeklődő nézők százezrei­nek kínál megszívlelendő ta­nulságokat. Ezt kaptuk a hetvenedik születésnapját ünneplő Tol- nay Kláritól, s ezzel ajándé­kozott meg bennünket az elmúlt héten a sokak által méltán kedvelt és szeretett Szabó Sándor is. Ez a megnyerőén szerény, ez a pózok nélküli egyéni­ség önvallomásából száműz­te a fontoskodást, a kinyi­latkoztatás mindenfajta ízét, csupán „közénk ült”, és szto­rikat sorolt hajdani rajtjá­ról. megpróbáltatásainak stá­cióiról, tévedéseinek labi­rintusáról, s arról, hogy a legbonyolultabb helyzetekben miként találta meg azt az Ariadné-fonalat, amely újabb erőpróbák irányát szabta meg. Nem csalódtak a kultúra világához alig, vagy egyál­talán nem vonzódó rétegek sem. A műsor talán legemléke­zetesebb percei azok voltak, amikor amerikai esztendei­nek mérlegét vonta meg, amikor érvek regimentjével bizonyította, hogy a kemény, az áldozathozataltól nem vo­nakodó karakterek a legvál­ságosabb körülmények kö­zött is feltalálják magukat, és csak azért is megszerzik azt a babért, amelyért meg­szenvedtek, amelyért lerót­ták „adójukat,” Ö kemény fába vágta fejszéjét, amikor az USA-ba érkezett, hiszen nem ismerte az angol nyel­vet, amelyet később — vi­szonylag rövid idő alatt — magas szinten sajátított el, olyannyira, hogy az ottani színészgárda élvonalába küz­dötte fel magát. Valameny- nyiünk számára hitelt ér­demlően igazolta: minden ilyen esetben egyetlen ha­tásos medicina létezik: a megtorpanást nem ismerő lankadatlan munka. Dr. Váradi György mű­sorvezető-riporterként — va­lódi főszerepet biztosított számára. Sejtette: dolga csak a „végszavak” adása lehet, mértékkel tálalt kérdéseivel azt a tisztes célt szolgálta, hogy közelebb kerüljön hoz­zánk ■ egy emberségével is megbabonázó jellem. Neki is köszönhető, hogy így történt... (pécsi) Meghalt Richard Burton Vasárnap egy genfi kór­házban agyvérzés következ­tében elhunyt Richard Bur­ton angol származású ame­rikai színész. Richard Burton 1925-ben született Dél-Walesben. Ox- fordban járt egyetemre, itt lépett fel először diákszín­játszóként. Először 1943-ban Liverpoolban mutatkozott be. Shakespeare-színészi pálya­futása — és ezzel világhír­neve — 1953-tól kezdődött: ekkor került az Old Vic tár­sulathoz. Az 1950-től egy­mást követő összesen több mint negyven filmszerep kö­zött maradandó sikereket aratott. Legemlékezetesebb szerepei között tartják szá­mon Antonius megformá­lását a Cleopátra című monstre-alkotásban (1963) vagy a tanárét Albee Nem félünk a farkastól című mű­vének filmváltozatában (1966). Ugyancsak nagy film­je volt az 1958-ban forgatott Dühöngő ifjúság. Elosztó, s nem üzlet Előnyben a tankönyvterjesztők Egyhónapos előnyre tet­tek szert az elmúlt évhez vi­szonyítva a tankönyvterjesz­tők — állapította meg a tankönyvellátási igazgatói bi­zottság, közelmúltban tartott ülésén. A tankönyv-kereskede­lemért felelős könyvterjesz­tő vállalatok tájékoztatása szerint- a diákok a tanköny­vek 20 százalékát már a tan­évzáró ünnepségek előtt megkapták. Az alsó. és a középfokú iskolákban az 1984—85-ös tanévben — összesen — több mint 2700 féle tankönyv, a felsőokta­tásban hasonló mennyiségű jegyzet kerül forgalomba, mintegy 260 millió forint ér­tékben. A vállalatoknál na­ponta vizsgálják a hiányzó tankönyvek számának ala­kulását. Megállapították: kö­zülük július végéig mind­össze 55 féle nem érkezett meg, ezeknek többsége azon­ban kis példányszámú szak­mai jegyzet. Az általános is­kolákban szükséges tan­könyvek közül csak az ötö­dikes ének-zene, valamint a hetedikes földrajz feladatla­pok és a földrajzi munka­füzet hiányzik — jelenleg. A gimnáziumi tankönyvek közül ötféle nem érkezett meg, de ezeket is csak a tanév második felében fog­ják használni, a diákok. A szakközépiskolákból nyolc­féle közismereti és hatféle szakmai tankönyv hiányzik. Az ősztől szükséges tanköny­vek 70 százalékát már a múlt hónap végéig eljuttat­ták a boltokba, és folyama­tosan szállítják az oktatási intézményekbe. A határidőre elkészülő ál­talános iskolai, gimnáziumi, és szakközépiskolai tanköny­veket — a tavalyi jó tapasz­talatok alapján — az idén ismét az egész országban a tanévnyitó napjától szeptem- 10-ig csak az iskolákban le­het megvásárolni. Ezt az intézkedést azért hozták, hogy elkerüljék a boltokban a szülők rohamát, a pánik­szerű tankönyv-vásárlást. Az iskolai tankönyvárusítás — a könyvkereskedelmi szak­emberek szerint — jelentős előrelépést jelentett, de a vidéki tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az iskolákban a tankönyveknek körülbelül 90 százaléka kel el, mintegy 10 százalékuk visszaérkezik a könyvtárakba. Ezek fele, több mint 10 millió forint értékű könyv az ide-oda szállítás közben úgy tönkre­megy, hogy eladhatatlanná válik. Idén változások történtek a felsőoktatási jegyzet-ellá­tásban, amelyért eddig egye­dül a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat volt fele­lős. ök a jövőben csak a vidéki felsőoktatási intéz­ményeket látják el. Egy most zajló vizsgálat szerint a felsőoktatásban használa­tos jegyzetekből hatalmas mennyiségű eladatlan kész­letek halmozódtak fel az évek során, főként azért, mert a felsőoktatási intéz­mények a rendelkezések el­lenére sem hangolják össze az igényeket. Ugyanakkor más jegyzetekből állandó a hiány a főiskolákon, egye­temeken. (MTI) ★ Mint érdeklődésünkre ki­derült, megyénkben sem sokban tér el a kép az or­szágostól. A középiskolai tankönyveknek idáig 70 szá­zaléka érkezett meg, a jövő héten várják az elárusító- helyek az újabb szállítmá­nyokat. Az értékesítés Abonyban csak a tanévnyi­tó előtt kezdődik meg. Pillanatnyilag — egy-két gimnáziumi tankönyvön kí­vül — elsősorban a szakmai ismereteket tartalmazók kö­zül hiányzanak. A boltok, az iskolák, nem tudnak tel­jes garnitúrát kínálni az egészségügyi, a kereskedel­mi és a közgazdasági szak- középiskolákba járóknak. Az általános iskolai köte­tek épp a napokban indul­nak útnak a vidéki intéz­ményekbe. A könyvekből, munkafüzetekből, térképek­ből minden iskolába csak annyit szállítanak, amennyi diák — előzetes felmérés szerint — ott, egy-egy évfo­lyamon tanul. Jó lenne, ha ezt mind az árusító pedagó­gusok, mind a nebulók fi­gyelembe vennék. Sok bo­nyodalommal jár ugyanis, ha az iskolai „elosztó helye­ket" néhányan üzletnek te­kintik. Az esetleges hiányok pót­lására lesz mód, nincs ok aggodalomra. A „maradé­kot” végül is a megyeszék­helyen nemrég megnyílt jegyzetboltba szállítják majd, ahol az elkésők megvásárol­hatják. Az igazán fürge „felnőtt” diákok egyébként ugyanitt már három napja beszerezhetik jegyzeteiket a hozzáértő eladók segítsé­gével. Jelenleg 400 ezer fo­rintos készletből válogathat­nak, de az érték és a meny- nyiség naponta változik. Nem is csoda, hisz csak a nyitás óta eltelt idő alatt 25 ezer forintnyi talált gazdá­ra. Aczél Gábor: Nyári vasárnap A férfi virágot szedett. Ahogy a szárak tövét ke­reste, nagy keze el-elmerült a zöldben. Válogatott. — Gyere, bekenem a há­tad! Nem válaszolt. Melegen sütött a Nap, és — maga sem tudta, miért — az asz- szony felszólítása idegessé tette. — Jössz? Lement a partra. Az asz- szony behunyt szemmel fe­küdt, minha aludt volna. Eléállt, hogy árnyéka ráve- lődjön. — Na! — mondta az asz- szony —, elveszed a Napot. A virágot nem vette észre. — Ezt neked hoztam — mutatta a csokrot a férfi. Az asszony felült, elvette a csokrot, rámosolygott a fér­fira, aztán azt mondta: — Hasalj már ide. Egészen leégsz. A férfi hagyta, hogy be­kenjék a hátát olajjal. Az­tán felkönyökölt. — Valami bajod van? — kérdezte. — Nekem? A férfi úgy nézett körül, mintha keresne valakit. — Igen — mondta éllel —, tőled kérdeztem. Az asszony nylonba cso­magolta a napolajat. — Mi bajom lehetne? — mondta, és sóhajtott. — Az istenit! Te akartál kirándulni, nem? — Tudod, milyen nap volt tegnap? — .. .várj csak... — A házassági évfordu­lónk. Az ötödik. — Ne haragudj. — Miért haragudnék? — Az asszony kipakolt a tás­kából. Elővette á vajat, ke­nyeret szelt, felbontott egy konzervet. — Együnk. Ettek. Szemben, vagy száz mé­terre tőlük, a kis szigeten srácok fejeltek. A férfi szí­vesen nézte volna őket. de nem akarta megbántani a feleségét. Érezte, hogy most beszélgetni kellene, de nem tudott mit mondani. — Légy szíves, a sót. — Tessék. Mire gondolsz? — Mi? Semmire. Ettek tovább. — Szalonnát nem hoztál? — Ilyen melegben? — Tudod, hogy az én me­lómhoz kell a kalória. Hallgattak. A srácok, odaát nagy fröcskolé-sel belerohantak a vízbe. A férfi becsattintotta a bicskáját és lesöpörte széles melléről a morzsákat. — A múlt vasárnap nem voltál ilyen szótlan — mondta az asszony. — Ügy látszik, a brigádod jobb tár­saság mint én. — Gyere — modta rövid hallgatás után a férfi —, átúszunk a szigetre. — És ki vigyáz a cuccra? Az órád is itt van a táská­ban. A férfi legyintett egyet, feltápászkodott, majd lassú léptekkel a vízbe gázolt. Ahogy mélybe ért, elhagyta magát, a víz átcsapott a fe­je fölött. Az asszony utána kiabált valamit, de nem hal­lotta. Vitette magát az ár­ral, élvezte a sodrást. Később, amikor a parton visszafelé baktatott, kát­rányba lépett és káromko­dott. Szemben a srácok iszap­pal kenték be egymást. A férfi leült egy kőre, nézte a fiúkat, aztán kipróbálta, hogy ezen a parton milyen mélyre süpped a lába. Kör­bepillantott, a felesége nem látta őt a bozóttól, más meg nem volt a közelben. Hirte len lehajolt, belemarkolt az iszapba és magára kente. Aztán még. Bekente a mel­lét, a lábát, a karját, még a fürdőnadrágját is. Vasta­gon. Iszapot kent az arcára és besározta a haját. Megkerülte a bozótot, felment a dombra, hogy há­tulról lepje meg az asszonyt. Az asszony ugyanolyan mozdulatlanul feküdt, mini egész délelőtt. Behunyt szemmel, mintha aludt vol­na. A férfi mögé lopózott, hogy megijessze. Hirtelen megállt. Az asz- szony sírt. Hangtalanul, de sírt. A férfi részvétet érzett, és magát okolta a könnye­kért. Leült a felesége mellé, nyugtatóan súgta: — Kedvesem... Az asszony felült, nem le­pődött meg, de a szeme vij- iámlott. — Te teljesen megőrültél! Nézd, milyen lett a takaró! A férfi felugrott és bele­rohant a vízbe. Úszott, tel­jes erőből úszott, érezte, ahogy az iszap lemállik a testéről, úszott cél nélkül, de ösztönösen a kis sziget felé, szinte belefúrta magát a hullámokba.. . Tárlat és vásár a Hotel Egerben A lovak jegyében A Heves megyei Kép­ző- és Iparművészek Szö­vetsége a GENERALART- tal karöltve rendezte meg azt a kiállítást a Hotel Egerben, amely a fogat­hajtó-világbajnokság hó­napjában, tehát augusz­tusban várja látogatóit, vásárlóit. Ezen a kiállításon oly hosszú idő óta első ízben sze­repelnek a legjobb értelem­ben vett kollektivitás sze­rint a megye festői, szobrá­szai és textilesei, hogy bebi­zonyítsák: nemcsak a vál­lalt, választott lakóhely, ha­nem egy szellemi közösség alkotói. Akik, ha kell és lehet, egy csaknem előre meghatározott témakörön belül ,is változatos. színes, gazdag, tartalmat élő vilá­got képesék teremteni. Mert ez a tárlat és vásár a lovak jegyében jött létre. Akárki, akárhogyan is sugalmazta, jól tette, hogy a művészek használják ki a fogathajtó- világbajnokság ideiét és le­hetőségét. S habár Szántó Piroska csaknem emberien megszólalni kész „paci ar­cai", vagy a költő Nagy László lovas-grafikái hiá­nyoznak, azért van mit ész­revenni ezen az alkalmi se­regszemlén. A két szobrász anyagával kell kezdenünk rövia beszá­molónkat. A kisplasztika re­mek alkalom arra, hogy a ló vonalának. tartásának, viselkedésének nemes ele­ganciáját kifejezhesse, meg­örökítse. Szabó Gábor há­rom kisméretű szobra in­kább a viszonylagos nyugal­mában álló természeti je­lenséget ragadja meg. A Kis lovas, a Csikó és főleg a Csödör egyaránt megfog­ja a szemlélődőt, a művészi pillanat nyugalma nem is engedi el e tekintetet. Sokkal nyugtalanabb az a szemlélet és fogalmazás, ahogyan Pusztai Ágoston, látja ezeket a rokonszenves állatokat. A lovat akkor fi­gyeli meg, a mozgásnak azt a megörökíthető részét kap­ja el, amikor a test íjjként feszül meg Az Ágaskodó ló, a Csikó. különösképp a Vergődő és a Hempergő — megmunkálási módjával együtt is — drámai pilla­natokat hordoz. A festők állják a versenyt a szobrászokkal ezen a tár­laton. Lóránt János hat ké­pével vezeti a mezőnyt. A Két lovas, a Romantikus táj mellett a Hajnali lovasok és a Sziklák alatt azt a sej­telmes. lecsendesített ma­gányt, feszültséget idézi, amit — mint érzést — már a flamand festők is ismer­tek. Nagy Ernő folyó menti motívumai elevenednek fel, kelnek új életre most A kompon, az Itatás és az Este a folyónál című képein. Kishonthy Jenő két alföl­di tájképét — a Hortobá­gyon és a Tanyát — azért is tartjuk fontos látványnak itt. mert eddig, ezen a szin­ten inkább portréit jegyez­tük. Nagyszerű szín- és for­makezelés az, amit itt lá­tunk tőle. Herczeg István — leg­utóbbi kiállítása óta — mintha egyre érlelődőbb szakaszba lépett volna. Jót tesz mindig ijs egy-egy tár­lat visszhangja annak, akit a kifejezés és a hatni aka­rás érdekel. A Búcsú, a Ballada, A tánc tartalmilag is haladás a művészi pá­lyán. Kurucz D. István régi is­mert mesterünk, stílusa, té­mavilága érett. A Juhász és a Tanya egy rezzenéstelen alföldi világot érzékeltet, mégis hatást kelt. Kastaly István, az egri festők nesztora a Borús táj­jal jelzi, hogy kilenc évti­zeddel a hátán is friss ön­magát tudja adni. Egy-egy kép erejéig van jelen a tárlaton Lengyel Zoltán, Lelkes István, Tóth Ernő, Várkonyi János. Ko- csisné András Gizella és Kocsis Árpád. A két utóbbi egri művész régóta most je­lentkezik először, hangulatos tájképpel. Erdős Júlia Ablak 1. című festett textilje és Balogh László két textilfestése egé­szíti ki a tárlatot. A Hotel Eger első emeleti része ideális térség kamara­kiállítások megrendezésére. A jövőben is élni kel] ezzel a lehetőséggel. Farkas András Szabó Gábor: Csödör (Fotó:' Perl Márton) Szeptember 3-án tanévnyitó Újdonsült egri főiskolások Az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskolán szeptem­ber 3-án tartják az ünnepé­lyes tanévnyitót. Négyszáz­ötven elsőéves kezdi meg tanulmányait a különböző szakokon, közülük százhu- szonhárman már korábban előfelvételt nyertek. A legnagyobb túljelentke­zés az idén is a magyar— történelem szakon volt: a százhuszonhárom pályázó kö. zül 25 elsőéves jutott be. Ugyancsak sokan érdeklőd­tek a földrajz—testnevelés szak iránt: a 117 jelentkező közül végül is húszán nyer­tek felvételt. A matemati­kával párosított szakokon is betelt a létszám, a mate­matika—angolon például nyolcán kezdik meg tanul­mányaikat. A levelező tagozaton a kétszakos képzésre hatvan- hárman jutottak be, a ki­egészítő szakot pedig 168 fő­iskolás kezdi meg. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ezerötszáz diákjá­nak negyven százalékát tud­ják fogadni a kollégiumok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom