Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-07 / 184. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 7., kedd Fenékpuszta titkai Ott, ahol a Balaton leg­délibb csücske kanyarodik, van Fenékpuszta, ez a kis Zala megyei település. Igaz, a térképek igen apró betűk­kel jelzik a nevét, története azonban annál gazdagabb: a múlt kutatói — elsősorban a régészek — csupa nagybe­tűkkel emlékeznek meg ró­la, olyan fontos helység volt egykoron. A IV. század közepe táján óriási erődítményt építettek itt a rómaiak. Ennek ma­radványai aztán magukhoz vonzották az egymást köve­tő generációk sokaságát, és az építmény csoport körül több ezernyi sirt magába foglaló temető alakult ki. Ezeket a IV. és a IX. század között ásott sírokat éppen egy évszázada kezdte kutatni Lipp Vilmos, a kö­zeli Keszthely városában működő gimnázium tanára, akinek munkáját aztán a régészek újabb nemzedékei folytatták. (A Magyar Nem­zeti Múzeum szakemberei után jelenleg a Magyar Tu­dományos Akadémia kutatói vallatják ott a földet.) Miért volt érdemes és hasznos az egykori Valcum- ban — valószínűleg ez volt Fenékpuszta római kori ne­ve — megmozgatni a talajt? Nos, mindenekelőtt azért, mert szokatlanul sok tárgyi emlék került elő, főképpen a római korból. A tárgyi emlékek napfényre kerülé­sével együtt pedig kirajzo­lódtak a kőből épült erős­ségeknek a körvonalai is. Immár tudjuk, hogy egy 392-ször 348 méter nagysá­gú, négyzet alakú kőfal ke­retezte a rómaiak lakhelyét: ezt a hatalmas várfélét pe­dig negyvennégy bástya ta­golta. A mai szemmel nézve is jókora kőtömeg még a XVIII. században is a régi formáját mutatta. Ekkortól azonban a környék lakói kezdték széthordani, és há­zakat építettek maradvá­nyaiból. De nemcsak erődítménye volt Valcumnak, hanem ókeresztény bazilikája is. Ez a IV .században épült, és egészen a középkor bekö- szöntéig — sőt, talán még azt követően is — műkö­dött. Amikor a népvándorlás újabb és újabb hullámai a Kárpát-medencét is elérték, Fenékpuszta afféle alkalmi menedékhelye lett a külön­féle nációknak. Megfordul­tak benne a gótok — 1976- ban az ő V. századi temető­jüknek több, mint negyven sírját bontották ki régészek, akik egyebek között arra fi­gyeltek fel, hogy az előke­rült koponyák nagy többsé­ge torzított formát mutatott —; majd e germán népcso­port tagjai után a szintén germán longobárdok követ­keztek. őket az avarok, majd végül a honfoglaló ma­gyarok váltották fel. A leg­újabb vizsgálódásokból tud­juk, hogy őseink még a Római téglasfr él csontváz XII. században is lakták az erődöt. Ezután a Balaton- parti település élete a nem messze lévő Fenék falucs­kában folytatódott: neveze­tesen az egykori Festetics- major területén. Ha egy külön kiállítást kellene rendezni mindabból, ami Fenékpusztán Lipp Vil­mos, majd Csák Árpád, je­len korunkban pedig Sági Károly, illetőleg Erdélyi István régészek munkássá­gának köszönhetően előke­rült, egy kisebb múzeumra való tárgyi emlékből lehet­ne válogatni. E tárlat egyik fő ékessége bizonyára ez a római korból való tégla, lenne, amelyen egy halakat ábrázoló korcolat látszik. A másik egy frank típusú szár­nyas lándzsa, a harmadik pedig az a láncing, amely egy V. századi kunyhó pad­lójának a szintjéből került elő. A leggazdagabbak a IX. századi sírok; ezeket 1951- től kutatják. De hogy miként változott az élet Valcumban, azt az immár egy évszázados bú­várkodás után is csak sejte­ni lehet. Egyelőre még nem tudni, hogy csak kétszer, avagy többször is leégett-e az erőd. Szintén nem lehel még felrajzolni a falak pon­tos ábráját. A birtokosok „listája” megintcsak igen hiányos. Rengeteg tehát a kérdőjel, s így nem csoda, hogy a szakemberek egész hada tartja kötelességének Fenék­puszta kutatását. A régé­szeken kívül biológusok elemzik az állati és a növé­nyi eredetű maradványokat, a műszaki „mesterek” pedig az építmény felmérését vég­zik. Készültek már légi fel­vételek is e Keszthely mel­letti terepről, és a talajku­tatók szintén találtak ma­guknak való munkát. E komplex kutatásnak hála, immár a rómaiak oda- települése előtti időkről is alkottak némi fogalmat: gyűlnek az adatok a neoliti- kum, a réz- és a bronzkor embereinek életéről is, akik a Balatont övező dombok otthonos karéjában jó szem­mel látták meg a település­re alkalmas helyet. A fenékpusztai ásatáso­kon nemcsak magyar, ha­nem szovjet régészek is dol­goznak, mégpedig annak a szerződésnek az értelmében, amely a magyar kollégáknak a Don völgyében való lelet­keresést tette lehetővé 1975 és 1982 között. Az Azovi- tengerbe igyekvő folyónál őseink nyomait kutatták a Magyar Tudományos Aka­démia régészei: azokét, akik aztán évszázadok múltán Valcumot is meglakták... Akácz László Magyar az első repülő?] Meglepő magyar vonatko­zású cikket közölt nemrégi­ben a varsói Kurier Polski. Az első oldalon nagy, kövér betűkkel állt a cím: „KI VOLT AZ ELSŐ A LEVE­GŐBEN : Amerikai kétüléses, vagy magányos magyar?” Meglepetésemből felocsúd­va elolvastam, hogy mit ír ez az érdekes lap: „A repülés úttörői? Tud­juk — Orvielle és Wilbur Wright, amerikai konstruk­tőrök és pilóták, akik 1903- ban először repültek saját tervezésű gépükön. Ezt tud­ja csaknem minden gyer­mek. Ugyanakkor... Lehet­séges, hogy eljön ennek a nézetnek a revidiálása!” És tovább idézek a Kurier Polskiból: „A levegőbe emelkedő ké­szülék, amelynek rajzát kö.- zöljük, a magyar Némethy Emil találmánya. Gázolajjal működő motorja 2,5 lóerős, a gép alá helyezett kerekek se­gítségével felgyorsul, a leve­gőbe emelkedik a megfele­lően hajlított szárnyak segít­ségével, ahol sokáig marad­hat egy kis propeller segítsé­gével. A felengedett vagy eredményesen a levegőbe emelkedett gép a szárnyak előre vagy hátrafelé mozga­tásával repül. Erős szélben ilyen utazás lehetetlenség. Jó útra is szükség van, hogy a gép fel tudjon szállni.” Az idézett információnak nem lenne semmi rendkívü­li jelentősége — írja tovább a Kurier Polski —, ha nem ismernénk azt a tényt, hogy a Wedpowiec című Varsó­ban és Lvovban megjelenő képes hetilap nem közölte _________________________4___ v olna már 1901. augusztus 4-én!, s mi több: a szakem­berek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a magyar első próbarepülése rendkí­vüli érdeklődést váltott ki akkor, de később megfeled­keztek róla. A Wedpowiec, amelynek számát Artur Matuszkiewicz vitte be a Kurier Polski szer­kesztőségébe, a rajzon kívül nem közöl részleteket. „Ami­kor kipróbálták Némethy gé­pét és, hogy milyen távolsá­got tett meg, sokkal korábbi próbarepülés volt, mint amit a két amerikai tandem (két­üléses) végzett. Vajon a Wright testvéreknek akarták átadni az elsőbbség pálmá­ját? így lehet feltételezni. Tény, hogy Némethy Emil szerepel a „Magyar Repülés Történetében”, de a neve mellett nem közölték az 1901-es próbarepülést. .. Ta­lán tudnak erről valamit a Kurier Polski olvasói? Vár­juk a leveleket: 00-918 War­szawa, ul. Hibnera 11. Tele­fon: 27-07-19.” Ennyit ír a Kurier Polski. Hozzátehetjük, hogy átlapoz­tunk minden fellelhető ma­gyar könyvet. Sem az Üj Magyar Lexikonban, sem a „Spisie Wielkich Wegrów”, sem a lengyel enciklopédiá­ban nem találtuk Némethy Emil nevét, de nem találtuk a „repülés”, „repülőgépek” címszó alatt sem. Érdekes lenne felkutatni Némethy Emil alakjának ki­létét és az első próbarepülé­sek történetét. Juszynski Cezary A magyar történelem képes forrása A történelmi Képcsarnok Mátyás király. Bethlen Gábor. Zrínyi Miklós. II. Rákóczi Ferenc, Kossuth. Széchenyi. Deák arcképe. Batsányi János. Petőfi. Liszt. Erkel, Mészöly Géza. Réti István portréja. Buda 1686-os ostroma, jelenet az 1809-es győri csatáról. Görgey és Klapka az isasze- gi csatában, a Világosi fegy­verletétel. munkásgyűlés a Városligetben 1980. május el­sején. Az első népképvise­leti országgyűlés megnyitá­sa. a Lánchíd alapkőletétele. Budapest újjáépítése. Arcok, események, jelene­tek — hiteles képi megfo­galmazásban. Történelmi személyiségek, írók. művé­szek, politikusok, uralkodók, hadvezérek portréi. Csata­jelenetek, történelmünk sors­fordulói. tájak, várak, neve­zetes épületek korfestő áb­rázolásai. Képek, amelyek Magyarország történelmét illusztrálják. Festmények, grafikák, metszetek. ame­lyek megörökítik a magyar­ság jeles eseményeit és a mindennapi életet, neves személyiségek és egyszerű emberek vonásait, a főúri és paraszti viseleteket, városok és falvak épületeit, a hazai tájat, kultúrtörténeti értéke­ket. Képek, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztálya. az éppen most százéves Történelmi Képcsarnok őriz. „A Történelmi Képcsar­nok — írja dr. Rózsa György, a Nemzeti Múzeum osztályvezetője — a magyar történelem képes forrásai­nak gyűjtésére és feldolgo­zására hivatott közgyűjtemé­nyünk. Az ábrázolt téma miatt tartalmi szempontból fontos képes forrás. A ma­gyar történelem szereplői­nek képmásai, eseményeinek képei, magyarországi látké­pek mellett idetartozik min­den ' olyan kép, amely a magyar kultúrtörténetet egy egy jellemző részletét a va­lóságnak megfelelően ábrá­zolja. Ezekre támaszkodhat az írott források mellett a történelmi rekonstrukció”. Amikor. 1888. május 13-án Trefort Ágoston kul­tuszminiszter felhatalmazást kapott az uralkodótól, hogy lépéseket tegyen „egy ma­gyar történelmi képcsarnok­nak az Országos Képtárral kapcsolatban Budapesten lé­tesítendő felállítása iránt” — a gyűjtemény anyaga lé­nyegében már együtt volt. Trefort Pulszkv Károlyt, a neves műtörténészt, a köz­gyűjtemények felügyelőjét, az Országos Képtár igazga­tóját bízta meg a Történel­mi Képcsarnok megszerve­zésével. Tervezetében Pulszky azt írta, hogy a Történelmi Képcsarnoknak „olyan intézménynek kell lennie, amely a magyar kul- túrfejlődésnek egyfelől hite­les forrását képezze. Másfe­lől pedig nevelőleg hasson a magyar közönségre .. . Fel­adata népünk múltjának hi­teles és egykorú képes em­lékeinek gyűjtése, szakszerű rendezése, feldolgozása és kiállítása. Rendeltetése, hogy a tömegeket az igaz hazafii- ság érzésében megerősítse. A történettudományok­nak pedig ábrázolt forrás­anyaggal szolgáljon”. Pulszky a festményeket a Nemzeti Múzeum Képtárá­ból. a metszeteiket az Or­szágos Széchényi Könyvtár­nak még Széchényi Ferenc által adományozott anyagá­ból válogatta ki. Ebben az anyagban már olyan jelen­tős ikonográfiái értékű do­kumentumok szerepelnek, mint a svéd David Richter 1704-ből származó II. Rá­kóczi Ferencet és feleségét ábrázoló arcképei. Még a 90-es években két gyűjteménnyel '— a sok má­solatot is tartalmazó Kreith-féle 48-as ereklye- múzeummal és a Lancfrán­con! kollekcióval gyarapo­dott a Képcsarnok. Bubics Zsigmond. a grafi­kai gyűjtemény első rende­zője fogalmazta meg, hogy „a hazánk múltjára vonat­kozó legparányibb kép is ér­tékekkel bír, mert ezek egy­kor „történelmi kalauzul” szolgálnak, mivel azok met­szői és rajzolói az esemé­nyek szemtanúi, sőt szerep­lői voltak, és a történéseket, ha nem is mindiig művé­szien. de hűségesen illuszt­rálták”. Természetesen a mai 2500 művet számláló festmény és 40 ezer lapos grafikai gyűj­temény számos darabja for­rásértékén kívül művészileg is kvalitásos. A XV—XVIII. századi kollekcióban főleg a külföldi mesterek vannak képviselve — elsősorban bécsiek, de sok a magyar témát feldolgozó német, olasz, németalföldi művész is. Eredeti, egykori anyag Mátyás korától áll rendelke­zésre. Budát Schedel nagy, képes világtörténetének fa­metszetéből ismerjük. Dózsa kivégzésének egyetlen kora­beli ábrázolása Taurinus 1519-ben megjelent famet­szete. Művészettörténeti je­lentősége is van a XVII. századi ismeretlen magyar- országi festő Zrínyi és Fran- gepán búcsúja című képnek, amelyet bizonyára ismert Madarász Viktor is. hiszen a híressé vált Zrínyi és Frangepán a siralomházban című festményén az alakok elrendezése igen hasonlít az ismeretlen mester kompozí­ciójához. A XVII. századi főúri viselet hű ábrázolásai jelennek meg a hazai későre­neszánsz ismeretlen festői­től származó Batthyányi Ádám és Batthyányi Boldi" zsárné — Zrínyi Dorottya (a Szigetvár hős lánya) arcké­pén. Réz- és fametszők: Erhard Schön. Hoefnagel, Sibma­cher. Zimmermann. Nypoort korabeli metszetei — képes röplapokon, történeti és földrajzi kiadványokban — várakról, csaták színhelyei­re!. városokról adnak hű képet. Neuhauser Ferenc rajzai után készült metsze­tek örökítik meg a Hóra és Kloska lázadás eseményeit. Martin Engelbrecht színezett rézkarcai az adófizető job­bágyot ábrázolják. Különösen gazdag a Tör­ténelmi Képcsarnok XIX. századi anyaga. Olyan mű­vészek neve fémjelzi a mi­nőséget, mint Borsos József, Barabás Miklós. Lotz Ká­roly, Telepy Károly. Székely Bertalan. Brockv Károly. August Pettenkofen. Ben­czúr Gyula. Művészi és do­kumentum értékűek Than Mórnak, a szabadságharc hí­res csatáiról a helyszínen festményei. A Parlaghy Vil­ma által festett Kossuth képmásról maga Kossuth írta 1886-ban, hogy: „meg­szólalásig tökéletes a hason­lósága”. A magyar tájat történelmi nevezetességű vá­rainkat pontos hitelességgel és művészi erővel örökítet­ték meg Telepy Károly fest­ményei. Lotz Károly sza­badságharci csatajelenete, táborozó huszártisztek című festménye, Borsos József Nemzetőrtisztje sokszor sze­repel történelmi művek il­lusztrációjaként. Barabás Miklós Liszt Fe­rencről készült portréja a Történelmi Képcsarnok leg­többször reprodukált képe- (A művet a Képcsarnok Egylet rendelte meg 1847- ben a biedermeier legnép­szerűbb festőjétől. Liszt má­sodik pesti látogatásakor.) Mint a magyar zenetörténet képes emléké gyakran sze­repel lemezek borítóján. Illusztrálnak vele zenetörté­neti, művelődéstörténeti mű­veket. (Csakúgy, mint a kis­martoni Esterházy kastély látképével.) Barabás — aki az arckép minden műfaját és technikáját művelte — szinte minden jelentős kor­társát megörökített festmé­nyein, litográfiáin. „És, hogy csodálják késő unokák (Megfestéd korod arckép- csarnokát” — írta róla Re­viczky. Négyszáznál több kőnyomatát őrzi a Történel­mi Képcsarnok is. Az emlékezetes 1959-es kiállítás óta önálló bemuta­tója nincs a Történelmi Képcsarnoknak. Annál töb­bet szerepelnek a gyűjte­mény képei a Nemzeti Mú­zeum és a hazai és külföldi társintézetek kiállításain. Mint archív-dokumentum­gyűjtemény. mint kiállítások részese, mint történelmi forrás-lelőhely tölti be hiva­tását ma a százéves Törté­nelmi Képcsarnok. Kádár Márta A pesti Vármegye háza 1847—48-ban R. Alt ecsetrajzával, Sandmann kőrajza Pest és Buda 1617-ben, Hufnagel rézmetszete Kossuth Lajos Pestre ér­kezik. Tyroler J. acélmet­szete Az egykori Valcum erős­ségének vaskos falai

Next

/
Oldalképek
Tartalom