Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-07 / 184. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 7., kedd Fenékpuszta titkai Ott, ahol a Balaton legdélibb csücske kanyarodik, van Fenékpuszta, ez a kis Zala megyei település. Igaz, a térképek igen apró betűkkel jelzik a nevét, története azonban annál gazdagabb: a múlt kutatói — elsősorban a régészek — csupa nagybetűkkel emlékeznek meg róla, olyan fontos helység volt egykoron. A IV. század közepe táján óriási erődítményt építettek itt a rómaiak. Ennek maradványai aztán magukhoz vonzották az egymást követő generációk sokaságát, és az építmény csoport körül több ezernyi sirt magába foglaló temető alakult ki. Ezeket a IV. és a IX. század között ásott sírokat éppen egy évszázada kezdte kutatni Lipp Vilmos, a közeli Keszthely városában működő gimnázium tanára, akinek munkáját aztán a régészek újabb nemzedékei folytatták. (A Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei után jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia kutatói vallatják ott a földet.) Miért volt érdemes és hasznos az egykori Valcum- ban — valószínűleg ez volt Fenékpuszta római kori neve — megmozgatni a talajt? Nos, mindenekelőtt azért, mert szokatlanul sok tárgyi emlék került elő, főképpen a római korból. A tárgyi emlékek napfényre kerülésével együtt pedig kirajzolódtak a kőből épült erősségeknek a körvonalai is. Immár tudjuk, hogy egy 392-ször 348 méter nagyságú, négyzet alakú kőfal keretezte a rómaiak lakhelyét: ezt a hatalmas várfélét pedig negyvennégy bástya tagolta. A mai szemmel nézve is jókora kőtömeg még a XVIII. században is a régi formáját mutatta. Ekkortól azonban a környék lakói kezdték széthordani, és házakat építettek maradványaiból. De nemcsak erődítménye volt Valcumnak, hanem ókeresztény bazilikája is. Ez a IV .században épült, és egészen a középkor bekö- szöntéig — sőt, talán még azt követően is — működött. Amikor a népvándorlás újabb és újabb hullámai a Kárpát-medencét is elérték, Fenékpuszta afféle alkalmi menedékhelye lett a különféle nációknak. Megfordultak benne a gótok — 1976- ban az ő V. századi temetőjüknek több, mint negyven sírját bontották ki régészek, akik egyebek között arra figyeltek fel, hogy az előkerült koponyák nagy többsége torzított formát mutatott —; majd e germán népcsoport tagjai után a szintén germán longobárdok következtek. őket az avarok, majd végül a honfoglaló magyarok váltották fel. A legújabb vizsgálódásokból tudjuk, hogy őseink még a Római téglasfr él csontváz XII. században is lakták az erődöt. Ezután a Balaton- parti település élete a nem messze lévő Fenék falucskában folytatódott: nevezetesen az egykori Festetics- major területén. Ha egy külön kiállítást kellene rendezni mindabból, ami Fenékpusztán Lipp Vilmos, majd Csák Árpád, jelen korunkban pedig Sági Károly, illetőleg Erdélyi István régészek munkásságának köszönhetően előkerült, egy kisebb múzeumra való tárgyi emlékből lehetne válogatni. E tárlat egyik fő ékessége bizonyára ez a római korból való tégla, lenne, amelyen egy halakat ábrázoló korcolat látszik. A másik egy frank típusú szárnyas lándzsa, a harmadik pedig az a láncing, amely egy V. századi kunyhó padlójának a szintjéből került elő. A leggazdagabbak a IX. századi sírok; ezeket 1951- től kutatják. De hogy miként változott az élet Valcumban, azt az immár egy évszázados búvárkodás után is csak sejteni lehet. Egyelőre még nem tudni, hogy csak kétszer, avagy többször is leégett-e az erőd. Szintén nem lehel még felrajzolni a falak pontos ábráját. A birtokosok „listája” megintcsak igen hiányos. Rengeteg tehát a kérdőjel, s így nem csoda, hogy a szakemberek egész hada tartja kötelességének Fenékpuszta kutatását. A régészeken kívül biológusok elemzik az állati és a növényi eredetű maradványokat, a műszaki „mesterek” pedig az építmény felmérését végzik. Készültek már légi felvételek is e Keszthely melletti terepről, és a talajkutatók szintén találtak maguknak való munkát. E komplex kutatásnak hála, immár a rómaiak oda- települése előtti időkről is alkottak némi fogalmat: gyűlnek az adatok a neoliti- kum, a réz- és a bronzkor embereinek életéről is, akik a Balatont övező dombok otthonos karéjában jó szemmel látták meg a településre alkalmas helyet. A fenékpusztai ásatásokon nemcsak magyar, hanem szovjet régészek is dolgoznak, mégpedig annak a szerződésnek az értelmében, amely a magyar kollégáknak a Don völgyében való leletkeresést tette lehetővé 1975 és 1982 között. Az Azovi- tengerbe igyekvő folyónál őseink nyomait kutatták a Magyar Tudományos Akadémia régészei: azokét, akik aztán évszázadok múltán Valcumot is meglakták... Akácz László Magyar az első repülő?] Meglepő magyar vonatkozású cikket közölt nemrégiben a varsói Kurier Polski. Az első oldalon nagy, kövér betűkkel állt a cím: „KI VOLT AZ ELSŐ A LEVEGŐBEN : Amerikai kétüléses, vagy magányos magyar?” Meglepetésemből felocsúdva elolvastam, hogy mit ír ez az érdekes lap: „A repülés úttörői? Tudjuk — Orvielle és Wilbur Wright, amerikai konstruktőrök és pilóták, akik 1903- ban először repültek saját tervezésű gépükön. Ezt tudja csaknem minden gyermek. Ugyanakkor... Lehetséges, hogy eljön ennek a nézetnek a revidiálása!” És tovább idézek a Kurier Polskiból: „A levegőbe emelkedő készülék, amelynek rajzát kö.- zöljük, a magyar Némethy Emil találmánya. Gázolajjal működő motorja 2,5 lóerős, a gép alá helyezett kerekek segítségével felgyorsul, a levegőbe emelkedik a megfelelően hajlított szárnyak segítségével, ahol sokáig maradhat egy kis propeller segítségével. A felengedett vagy eredményesen a levegőbe emelkedett gép a szárnyak előre vagy hátrafelé mozgatásával repül. Erős szélben ilyen utazás lehetetlenség. Jó útra is szükség van, hogy a gép fel tudjon szállni.” Az idézett információnak nem lenne semmi rendkívüli jelentősége — írja tovább a Kurier Polski —, ha nem ismernénk azt a tényt, hogy a Wedpowiec című Varsóban és Lvovban megjelenő képes hetilap nem közölte _________________________4___ v olna már 1901. augusztus 4-én!, s mi több: a szakemberek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a magyar első próbarepülése rendkívüli érdeklődést váltott ki akkor, de később megfeledkeztek róla. A Wedpowiec, amelynek számát Artur Matuszkiewicz vitte be a Kurier Polski szerkesztőségébe, a rajzon kívül nem közöl részleteket. „Amikor kipróbálták Némethy gépét és, hogy milyen távolságot tett meg, sokkal korábbi próbarepülés volt, mint amit a két amerikai tandem (kétüléses) végzett. Vajon a Wright testvéreknek akarták átadni az elsőbbség pálmáját? így lehet feltételezni. Tény, hogy Némethy Emil szerepel a „Magyar Repülés Történetében”, de a neve mellett nem közölték az 1901-es próbarepülést. .. Talán tudnak erről valamit a Kurier Polski olvasói? Várjuk a leveleket: 00-918 Warszawa, ul. Hibnera 11. Telefon: 27-07-19.” Ennyit ír a Kurier Polski. Hozzátehetjük, hogy átlapoztunk minden fellelhető magyar könyvet. Sem az Üj Magyar Lexikonban, sem a „Spisie Wielkich Wegrów”, sem a lengyel enciklopédiában nem találtuk Némethy Emil nevét, de nem találtuk a „repülés”, „repülőgépek” címszó alatt sem. Érdekes lenne felkutatni Némethy Emil alakjának kilétét és az első próbarepülések történetét. Juszynski Cezary A magyar történelem képes forrása A történelmi Képcsarnok Mátyás király. Bethlen Gábor. Zrínyi Miklós. II. Rákóczi Ferenc, Kossuth. Széchenyi. Deák arcképe. Batsányi János. Petőfi. Liszt. Erkel, Mészöly Géza. Réti István portréja. Buda 1686-os ostroma, jelenet az 1809-es győri csatáról. Görgey és Klapka az isasze- gi csatában, a Világosi fegyverletétel. munkásgyűlés a Városligetben 1980. május elsején. Az első népképviseleti országgyűlés megnyitása. a Lánchíd alapkőletétele. Budapest újjáépítése. Arcok, események, jelenetek — hiteles képi megfogalmazásban. Történelmi személyiségek, írók. művészek, politikusok, uralkodók, hadvezérek portréi. Csatajelenetek, történelmünk sorsfordulói. tájak, várak, nevezetes épületek korfestő ábrázolásai. Képek, amelyek Magyarország történelmét illusztrálják. Festmények, grafikák, metszetek. amelyek megörökítik a magyarság jeles eseményeit és a mindennapi életet, neves személyiségek és egyszerű emberek vonásait, a főúri és paraszti viseleteket, városok és falvak épületeit, a hazai tájat, kultúrtörténeti értékeket. Képek, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztálya. az éppen most százéves Történelmi Képcsarnok őriz. „A Történelmi Képcsarnok — írja dr. Rózsa György, a Nemzeti Múzeum osztályvezetője — a magyar történelem képes forrásainak gyűjtésére és feldolgozására hivatott közgyűjteményünk. Az ábrázolt téma miatt tartalmi szempontból fontos képes forrás. A magyar történelem szereplőinek képmásai, eseményeinek képei, magyarországi látképek mellett idetartozik minden ' olyan kép, amely a magyar kultúrtörténetet egy egy jellemző részletét a valóságnak megfelelően ábrázolja. Ezekre támaszkodhat az írott források mellett a történelmi rekonstrukció”. Amikor. 1888. május 13-án Trefort Ágoston kultuszminiszter felhatalmazást kapott az uralkodótól, hogy lépéseket tegyen „egy magyar történelmi képcsarnoknak az Országos Képtárral kapcsolatban Budapesten létesítendő felállítása iránt” — a gyűjtemény anyaga lényegében már együtt volt. Trefort Pulszkv Károlyt, a neves műtörténészt, a közgyűjtemények felügyelőjét, az Országos Képtár igazgatóját bízta meg a Történelmi Képcsarnok megszervezésével. Tervezetében Pulszky azt írta, hogy a Történelmi Képcsarnoknak „olyan intézménynek kell lennie, amely a magyar kul- túrfejlődésnek egyfelől hiteles forrását képezze. Másfelől pedig nevelőleg hasson a magyar közönségre .. . Feladata népünk múltjának hiteles és egykorú képes emlékeinek gyűjtése, szakszerű rendezése, feldolgozása és kiállítása. Rendeltetése, hogy a tömegeket az igaz hazafii- ság érzésében megerősítse. A történettudományoknak pedig ábrázolt forrásanyaggal szolgáljon”. Pulszky a festményeket a Nemzeti Múzeum Képtárából. a metszeteiket az Országos Széchényi Könyvtárnak még Széchényi Ferenc által adományozott anyagából válogatta ki. Ebben az anyagban már olyan jelentős ikonográfiái értékű dokumentumok szerepelnek, mint a svéd David Richter 1704-ből származó II. Rákóczi Ferencet és feleségét ábrázoló arcképei. Még a 90-es években két gyűjteménnyel '— a sok másolatot is tartalmazó Kreith-féle 48-as ereklye- múzeummal és a Lancfráncon! kollekcióval gyarapodott a Képcsarnok. Bubics Zsigmond. a grafikai gyűjtemény első rendezője fogalmazta meg, hogy „a hazánk múltjára vonatkozó legparányibb kép is értékekkel bír, mert ezek egykor „történelmi kalauzul” szolgálnak, mivel azok metszői és rajzolói az események szemtanúi, sőt szereplői voltak, és a történéseket, ha nem is mindiig művészien. de hűségesen illusztrálták”. Természetesen a mai 2500 művet számláló festmény és 40 ezer lapos grafikai gyűjtemény számos darabja forrásértékén kívül művészileg is kvalitásos. A XV—XVIII. századi kollekcióban főleg a külföldi mesterek vannak képviselve — elsősorban bécsiek, de sok a magyar témát feldolgozó német, olasz, németalföldi művész is. Eredeti, egykori anyag Mátyás korától áll rendelkezésre. Budát Schedel nagy, képes világtörténetének fametszetéből ismerjük. Dózsa kivégzésének egyetlen korabeli ábrázolása Taurinus 1519-ben megjelent fametszete. Művészettörténeti jelentősége is van a XVII. századi ismeretlen magyar- országi festő Zrínyi és Fran- gepán búcsúja című képnek, amelyet bizonyára ismert Madarász Viktor is. hiszen a híressé vált Zrínyi és Frangepán a siralomházban című festményén az alakok elrendezése igen hasonlít az ismeretlen mester kompozíciójához. A XVII. századi főúri viselet hű ábrázolásai jelennek meg a hazai későreneszánsz ismeretlen festőitől származó Batthyányi Ádám és Batthyányi Boldi" zsárné — Zrínyi Dorottya (a Szigetvár hős lánya) arcképén. Réz- és fametszők: Erhard Schön. Hoefnagel, Sibmacher. Zimmermann. Nypoort korabeli metszetei — képes röplapokon, történeti és földrajzi kiadványokban — várakról, csaták színhelyeire!. városokról adnak hű képet. Neuhauser Ferenc rajzai után készült metszetek örökítik meg a Hóra és Kloska lázadás eseményeit. Martin Engelbrecht színezett rézkarcai az adófizető jobbágyot ábrázolják. Különösen gazdag a Történelmi Képcsarnok XIX. századi anyaga. Olyan művészek neve fémjelzi a minőséget, mint Borsos József, Barabás Miklós. Lotz Károly, Telepy Károly. Székely Bertalan. Brockv Károly. August Pettenkofen. Benczúr Gyula. Művészi és dokumentum értékűek Than Mórnak, a szabadságharc híres csatáiról a helyszínen festményei. A Parlaghy Vilma által festett Kossuth képmásról maga Kossuth írta 1886-ban, hogy: „megszólalásig tökéletes a hasonlósága”. A magyar tájat történelmi nevezetességű várainkat pontos hitelességgel és művészi erővel örökítették meg Telepy Károly festményei. Lotz Károly szabadságharci csatajelenete, táborozó huszártisztek című festménye, Borsos József Nemzetőrtisztje sokszor szerepel történelmi művek illusztrációjaként. Barabás Miklós Liszt Ferencről készült portréja a Történelmi Képcsarnok legtöbbször reprodukált képe- (A művet a Képcsarnok Egylet rendelte meg 1847- ben a biedermeier legnépszerűbb festőjétől. Liszt második pesti látogatásakor.) Mint a magyar zenetörténet képes emléké gyakran szerepel lemezek borítóján. Illusztrálnak vele zenetörténeti, művelődéstörténeti műveket. (Csakúgy, mint a kismartoni Esterházy kastély látképével.) Barabás — aki az arckép minden műfaját és technikáját művelte — szinte minden jelentős kortársát megörökített festményein, litográfiáin. „És, hogy csodálják késő unokák (Megfestéd korod arckép- csarnokát” — írta róla Reviczky. Négyszáznál több kőnyomatát őrzi a Történelmi Képcsarnok is. Az emlékezetes 1959-es kiállítás óta önálló bemutatója nincs a Történelmi Képcsarnoknak. Annál többet szerepelnek a gyűjtemény képei a Nemzeti Múzeum és a hazai és külföldi társintézetek kiállításain. Mint archív-dokumentumgyűjtemény. mint kiállítások részese, mint történelmi forrás-lelőhely tölti be hivatását ma a százéves Történelmi Képcsarnok. Kádár Márta A pesti Vármegye háza 1847—48-ban R. Alt ecsetrajzával, Sandmann kőrajza Pest és Buda 1617-ben, Hufnagel rézmetszete Kossuth Lajos Pestre érkezik. Tyroler J. acélmetszete Az egykori Valcum erősségének vaskos falai