Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-05 / 183. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 5., vasárnap. J. Termésátlag és termőképesség Büszkék lehetünk a gabo­natermés sikereire. Az el* nrűilt másfél évtizedben megkétszereződött a termés mennyisége, voltaképpen minden második évben ter­melési rekord született. 1960 és 1980 között, ötévente a hektáronkénti átlagtermés búzából 0,57—0,89 tonnával, kukoricából 0,62—0,94 ton­nával emelkedett. Ilyen lát­ványos fejlődésre alig van példa a világon. Büszkeségünk tehát jogos, ám most a kérdés sokikai inkább az: termelhetünk-e több gabonát? A vetésterü­let számottevően nem bővít­hető hiszen jelenleg is a szántónak 62—63 százalékán hajtogatja a szél a kalászo­sok és a kukorica szárát. A nagyobb termést csak akkor hordhatjuk magtárba, ha a termésátlagok emelkednek. Új fajták sokasága Azon sincs vita, hogy szükség lenne a mostaninál több gabonára. A búza. a kukorica közvetlenül is el­adható a világpiacon, de közvetve is az élelmiszer­gazdasági exportot gyarapít­ja. Ha állatok eszik a ta­karmányt, s a húst expor­tálj ük. még nagyobb bevétel is várható, mint a gabona közvetlen exportja révén. S erre a bevételre különösen most van nagy szükség, amikor a mezőgazdasági ex­port javítja az ország kül­kereskedelmi aktívumát. Vajon növekedhetnek-e a termésátlagok? A tudomá­nyos megközelítés szerint, feltétlenül. Jelenleg a búza- fajták üzemi termőképessé­ge 6—7 tonna hektáronként, a kukoricafajtáké megköze­líti a 10 tonnát. Szakszerű kifejezéssel élve: a geneti­kai potenciál még tág teret enged a termésátlagok emel­kedésének. hiszen búzából 4—5 tonnát, kukoricából 6— 7 tonnát termelnek a gazda­ságok hektáronként. Egy felmérés szerint az ország­ban a genetikai potenciál kihasználása nem éri el a 60 százalékot. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a gabonafélék kedvezőbb te­rületi elhelyezésével, kor­szerűbb agrotechnikával, a technológiai fegyelem javí­tásával növelhető lenne ez az arány. A kihasználatlanság tehát tény, a kimozdulás útja is is­mert. A fenti megfogalma­zás azonban túlságosan is általános ahhoz. hogy a részletekre, a valós okokra fény derüljön. Elnagyolva ugyanis könnyű mondani, hogy javítani kelj a techno­lógiai fegyelmet, de ennek a gyakorlatban naponta igénylendő feltételei vannak. Csak néhány dolog a sok közül: nagy termőképességű vetőmag, jó növényvédő- szer- és műtrágya-ellátás, a szükségletnek megfelelő gép­park. és még lehetne sorol­ni. Jogos panaszok Miként valósulnak meg e feltételek a gyakorlatban? A köztermesztésben lévő fajták, hibridek termőké­pessége az elmúlt esztendők­ben mindig sokkal maga­sabb volt, mint amit orszá­gosan a meglévő termelési technológia színvonala mel­lett ki lehetett használni. Fejlődött a hazai növényne­mesítés, s ezen kívül figye­lemmel kísérték, átvették a világ legjobb növényneme­sítő intézeteinek eredmé­nyeit is. Csak az V. ötéves tervidőszakban 5 búzafajta. 57 kukortcahibrid licencét vásároltuk meg. A hazai in­tézetekben az elmúlt három évben 10 búza. 7 árpafajta. 19 kukaricahibrid kapott ál­lami minősítést. A gabonafélék termőké- pesége — genetikai poten­ciálja — tehát egyre növe­kedett. s ezt a termesztés más feltételei nem tudták követni. Évről évre vissza­térő gondot jelentenék a műtrágya-ellátás hiányossá­gai. A gazdaságok egy része nem akkor jut hozzá, ami­kor szeretné, és nem azt a műtrágyát kapja meg. amit érően keres. Az is igaz persze, hogy a hiány nem akkora, mint amekkorának hallatszik. A kárvallottak hangja erősödik fel ilyen­kor. Az idén is mindössze 30 ezer tonnával volt kevesebb műtrágya a kelleténél, s ez az összes felhasználásnak csak 5 százaléka. A kereske­delem fogyatékosságai miatt azonban a valóságban ennél jóval nagyobb volt a hiány. Egyes gazdaságok ugyanis saját szükségletüknél töb­bet vásároltak. tároltak, máshova pedig a feltétlenül szükséges mennyiség sem jutott. A növekvő termésátlagok­hoz nem igazodott a gép­park összetétele. műszaki színvonala sem. A növény­védelmi és műtrágyázási gé­pek kapacitása például ösz- szességében elegendő lenne, de az eszközök fele nem fe­lel meg a követelmények­nek. A betakarítás gépesíté­se százszázalékos a nagy­üzemekben. de a kombáj­noknak csak 19 százaléka az úgynevezett nagy áteresztő- képességű. A magas termés­átlagok pedig ezeket köve­telnék meg ahhoz, hogy a betakarítás veszteségei csökkenjenek. Az anyagi, műszaki ellá­tás hiányosságait a mező- gazdasági nagyüzemek pa­naszolják. Annyiban feltét­lenül igazuk van. hogy a sikeres, eredményes terme­lésnek meg kell teremteni a feltételeit. Lelkiismeretesen De ez a követelmény a gazdaságokra is vonatkozik. Mert az is igaz. hogy tág határok között szóródnak a termésátlagok, s nem min­denütt a föld gyengébb mi­nősége az oka ennek. Elő­fordul hogy a technikai fel­tételek adottak egy gazda­ságban, de a gépek és az emberek nem szolgálják ki a technológiát. A föld és a gabonafélék termőképességének kihasz­nálása pedig feltételezi a technológiai fegyelem ma­radéktalan betartását. Kép­letesen szólva, a jó vetőgép mellé lelkiismeretes vető is keli. F. J. A fogathajtó-világbajnok­ság színhelyére mostanában akár már a legegyszerűbb irányjelző tábla nélkül is eljutna az ember, hiszen egyszerűen csak arrafelé kell tartania, amerre me­gyénkben a legnagyobb a nyüzsgés. A készülődés nemcsak a községben, hanem már jóval előtte is látszik. Tardos és Mónosbél kö­zött útépítők dolgoznak, s hagynak maguk után lát­ványos munkát, Bélapátfal­va szélén az egri áfész ben­zinkút létesítésén buzgól- kodik, Szilvásvárad bejára­tánál a kiszélesített, jelen­leg már bármekkora szerel­vény fogadására alkalmas vaspálya szélén új, modern kis állomásépület befejezé­sén fáradoznak. Észak felől jövet pedig Nagyvisnyó rendbe tett portái, vendég­váró házai emlékeztetnek a közelgő, nagy eseményre. A Bükk-vidék kedves gyöngyszeme egy idő óta még fényesebben csillog. Noha a VB kezdetéig még hetek vannak hátra, a tele­pülés rengeteget változott az elmúlt néhány hónapban. Annyi a gyarapodás, hogy terjedelmes a lista Kovács Mhálynénak, a helyi tanács végrehajtó bizottsá­ga titkárának a kezében. — Sikerült felújítanunk szinte az összes járdánkat, átereszünket, hidunkat. Csaknem mindenütt porta­lan úton közlekedhetnek a járművekkel — sorolja su­gárzó arccal a titkárasszony. — Terebélyesedett víz- és csatornahálózatunk: az előb­bi mintegy 1200 méteres ve­zetékkel, 17 úgynevezett „közkifolyóval”, illetve 5 ivókúttal, az utóbbi pedig 400 méteres gerincvezetékkel gyarapodott. Az üdülőtelep elején emelt impozáns egészségházunkat akár to­vábbi szállónak vélhetné az avatatlan. Növekedett a fedett autóbuszvárók száma, az utolsó simítások vannak hátra két hatalmas aszfalto­zott gépkocsi-parkolónkon, a távhívására átszerelt, s au­gusztus 10-én bekapcsolásra kerülő telefonhoz öt utcai, nyilvános fülkét is kaptunk. A saját erőforrásokon felüt kapott anyagi segítség mel­lett rendkívül sokat jelen­tett a lakosság igyekezete. Felhívásunkra sorra-rend- re megifjodtak, kivirultak a lakóházak, parkok, virágok kerültek az ablakok elé. A társadalmi akciók értéke csupán eddig megközelíti a Világbajnokságot vár a stadion Üj vasút­állomás születik 800 ezer forintot. Ha min­dent összevetünk: legalább százmillióval lettünk gazda­gabbak ebben az esztendő­ben, talán 20—30 évvel is meggyorsult a fejlődésünk! Akármerre megy a láto­gató, mindenütt serény iparkodás tanúja. Leginkább azonban a sportpálya körül sűrűsö­dik a munka. Érthető. Au­gusztus 17-től a pompás fek­vésű, kellemes falunak ez a része minden más látvá­nyosságról idefordítja az ér­deklődést. — Teljes rekonstrukcióra került a stadion — újsá­golja, mutogatja Egri Zoltán, a MEFAG mezőgazdasági üzemének vezetője és Sza­bó György, az erdőgazdaság műszaki ellenőre. — Fel­újítottuk, ideiglenes szekto­rok „beékelésével” 15 ezer személy elhelyezésére tettük alkalmassá a lelátót. Felfris­sítettük, s további területek­re is kiterjesztettük a gyep­szőnyeget, olyan pályaaka­dályokat készítettünk, mint például a vizesárok mellet­ti „Viadukt”, amely — a közönség lesz a megmond­hatója — állandó dísznek sem utolsó. Ugyanekkor — sok más mellett — renovál­tuk, megfelelőbbé tettük az itteni büféket is, tetszető­sebbé formáltuk a kerítést. A szomszédban pedig han­gulatos „indóházat" kapott a kisvasút is. Felkapaszkodunk a szintén nemrég emelt bírói torony­ba, ahonnan messzire látni, s még sok másban gyönyör­ködhetünk. A kempingből azonban nem érjük be eny- nyivel, első pillantásra is oly vonzó, hogy egyöntetű a véleményünk: a helyszí­nen kell igazán szemügyre venni. Visszamászunk hát a lépcsőkön, hogy a víkendte- leppel közelebbről is megis­merkedjünk. Szilvásvárad szélén, hegyoldalban, fenyők alatt született a községnek a már kiadványokban is szereplő elegáns pihenőtábora, amely — mint a recepción Pász­tor Józsefné, az Egertóurist helyi megbízottja tájékoztat bennünket — az idei ápri­lis 28 óta fogadja lakóit. — Jól emlékszem; tokaji volt az első vendég — hall­juk tőle. — Azóta jönnek- mennek, s láthatóan jól ér­zik magukat nálunk. Van. aki a sátorra esküszik, s még a hűvösebb éjszakákon sem panaszkodik, s akadnak, akik az ide tervezett né­hány napot is kényelmeseb­ben, fürdőszobás „lakosz­tályokat” kínáló faházaink­ban töltik szívesebben. Ha elégedettek is, természete­sen azon vagyunk, hogy ma­rasztalóbbá tegyük a kör­nyezetet, a körülményeket A hét végétől már tv, rádió is szolgálja a szórakozást a közös társalgóbaji, a „vizes blokkokban” rövidesen fel­szereljük a teakonyhákat. s a kivitelezést tekintve, ta­lán nem túlságosan sokáig kell várni a teniszpályára sem. Minden bizonnyal a falu­si élet hagyományosabb hangulatát keresők kedvére kívánt tenni Rácz Sándor, a község másik végében, amikor azt a századforduló­ról itt maradt romos ingat­lant megvásárolta, ami ma teljesen „kikupálva” foga­dóként működik. — Amit csak lehetett, mindent igyekeztem átmen­teni a múltból — mutogat­ja készségesen a tulaj. — de a mához is csak igazodnom kellett. Ügy véltem: paraszt­ház ide, parasztház oda: a fürdőszoba már innen sem hiányozhat. így aztán a „lakosztály”, a régi és az új, az emeletes szárny is kapott belőlük egyet-egyet. Aztán a féltetős „fészerből'' amolyan „edzőtermet” csi­náltam, szintén a magam erejéből és a barátaim mun­kájával: lengő tekével, má­szókötéllel, pingpongasz­tallal, miegymással, hogy az udvari sportfelszerelésről már ne is szóljak. Ezért ad­tuk a „Sport” nevet is a panziónak, amely cégtáblá­ján 11 éves fiam egyébként szintén csak játékból kapott helyet. A fogadós bányatechnikus, éveket dolgozott uránnal, mátrai kőnél. Mindössze ta­valy „nyergeit át” az ide­genforgalomra a valójában lovai által híressé lett Szil­vásvárad vendégeinek ked­vére. A növekvő turizmus természetesen még számos más magánszemély — keres­kedő és vendéglátó — kí­váncsiságát is felkeltette. Üz­leteik változatosabbá, vá­lasztékosabbá tették a szak­mát, észrevehetően javítot­ták az ellátást máris. S nyilvánvaló, hogy a nagyobb cégek sem akarnak elma­radni az élénkülő verseny­ben. Ennek során — több más melletti — szobákkal tölti most ki eddig kihasz­nálatlan tetőterét, s fogadó­vá alakul rövidesen a „Pa- roráma” Szalajka vendéglő­je is. Az utca színfoltja a távhívá­sos telefonfülke — Lényegében már kész mind a 13 szoba, amelyek­hez közös zuhanyozók csat­lakoznak majd, s társalgó is tartozik — sorolja az ambi­ciózus. fiatal üzletigazgató, Hócza László. — Jóformán már csak a vizes munkák, a felvezető lépcsőház van­nak hátra. Egyidejűleg pe­dig idelenn is megpróbál­tuk tetszetősebbé tenni he­lyiségeinket, s legújabban egy terasz megvalósításán iparkodunk. Színesedik az idegenfor­galmi program is. Az erdő­gazdaság az újjávarázsolt lipicai múzeumon kívül új erdei bemutató házzal is megörvendezteti rövidesen a kirándulókat. Kádár Zsolt református lelkésztől pedig egyéb érdekességről értesül­tünk : — Nagy összefogással, hí­veink adakozásával, munká­jával, a megyei tanács, az OMF, az Állami Egyházügyi Hivatal, a MEBIB értékes anyagi támogatásával, a he­lyi tanács, a MEFAG, a TANÉP, a cementgyár, s mások segítségével végre hamarosan új köntösbe öl­tözik — a megjelenésével, méreteivel talán az egész kálvinista világban is egye- dülinek mondható körtemp­lomunk, ahol az átadás után a rendszeres, nyilvános hangversenyeknek sem lesz már akadálya. Tizenhetedi­kére várjuk Kovács Endre orgonaművészt Pástzhy Júlia társaságában, aztán holland ifjúsági kórus szerepléséről is szó van, hogy a Barokk- trió fellépését már ne is említsem. Így, aki a jövő­ben Szilvásváradot felkere­si. sajátos zenei élménnyel is gazdagodhat. Nehéz csokorba szedni a krónikásnak mindazt, ami Szilvásváradon történt vagy történik még a következő hetekben. Nem is állt szán­dékában ilyen —, hogy meglepetés is maradjon bő­ségesen az ide utazónak. Gyóni Gyula Szilvásvárad változásai Műanyag akkumulátorházak A Villamosszigetelő és Mű­anyaggyárban felkészültek a tehergépkocsi-akkumuláto­rok műanyag házának gyár­tására. Ez az utolsó akkumu­látor-típus, amelynek az edényét még a hagyományos keménygumiból készítik, öt­éves fejlesztőmunka ered­ménye, hogy az itthon gyár­tott valamennyi személygép­kocsi- és teherautó-akkumu­látorhoz korszerű, polipropi­lén alapanyagú házat kínál­hat a gyár. A keménygumit felváltó polipropilén alkalmazásával egyrészt a termék minősége, másrészt pedig a gyártás gazdaságossága javul szá­mottevően. A műanyag há­zak kialakításához a kemény­gumi formálásához felhasz­nált energiának mindössze nyolcadrésze szükséges. Ugyanakkor végleg fel­számolhatják azokat a mos­toha munkakörülményeket, melyek között a keménygu­mi edények előállítói vég­zik dolgukat. A nehéz fizi­kai munkát nemsokára nagy termelékenységű automata gépsorok veszik át. Szorgos kezek szépítik a községet Emeletes házak utcája (Fotó: Szántó György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom