Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-05 / 183. szám

1 4. :'í :;|pÍNjr; 'ilBllife 323 LTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 5., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Kifejezetten: kimondottan A német hatásra elter­jedt nyelvi formák között számolja el a nyelvművelő szakirodalom és a nyelvvé­dő gyakorlat a kifejezett, kimondott nyelvi alakula­tokat, és zsargonízt éreznek még ma is sokan e nyelvi formák módhatározói rágós alakjaiban, a kifejezetten, kimondottan szóalakokban. Nyelvvédőink emlegetik né­met megfelelőiket is: kife­jezett, kifejezetten: aus­drücklich; kimondott, ki­mondottan: ausgesprochen. A jegyzetfüzetembe ke­rült példák arról árulkod­nak, hogy elsősorban az élőszóbeli megnyilatkozá­sokban jelentkeznek a jelzős szerkezetek: kifejezett óhaj. szándék, kívánság; kifejezet­ten értelmes, értékes, er­kölcsös stb. Hogy újabban az írásos közleményekben is fel-fel- tűnnek arról ezek a szöveg- részletek bizonykodnak; „Hozzászólnak a kifejezet­ten módszertani kérdések­hez is" (Népújság, 1984. jón. 29.). — ,,Az 1934-ben meg­jelent Nagy Lajos Kiskun- halomja Illyés Gyula kife­jezetten irodalmi szándékú írásának lehetett csak előké­pe és ösztönzője" (Alföld. 1984. 7. (júh). sz. 37. 1.). Az idegen jellegű tükör­kifejezések között emlegetett e két határozószó. a kifeje­zetten és a kimondottan kö­zül. az utóbbi a gyakoribb mai nyelvhasználatunkban. A házassági hirdetésekben pl. a kimondottan szinte di­vatszóként viselkedik, főleg ilyen szövegkörnyezetben: „Kimondottan csinos, ará­nyos termetű, diplomás nő értelmiségi férfi ismeretsé­gét keresi házasság céljából” (Magyar Nemzet. 1984. febr. 19.). De mintha újabban a kifejezetten venné át a kimondottan szerepét. Er­ről bizonykodik ez a szö­vegrészlet is: „Kifejezetten jó alakú, csinos, házias, gondoskodó fiatal lány vagy elvált asszony isme­retségét keresi házasság céljából lakással rendelke­ző fiatalember” (Magyar Nemzet. 1984. jún. 29.). Méltán kérdezhetik olva­sóim. a teljes elítélés állás­pontjáról ítélkezünk-e ezek­ről a nyelvhasználati for­mákról. Nem egészen, de annyiban igen. hogy a gya­kori jelentkezésük miatt jó magyar megfelelőik kiszorul­nak a nyelvhasználatból. Ezekre a nyelvi formákra gondolunk elsősorban: ha­tározottan, kétségkívül, va­lóban, igazán, nyilvánvaló­an, világosan, teljes mér­tékben stb. Ha tehát igényesen, vá­lasztékosán és árnyaltabban akarjuk magunkat kifejezni, akkor fogalmazzunk így: igazi szépség, s ne így: nem az a kimondott szépség. A hivatali nyelv szakzsargon­ja még elbírja ezt a nyelvi formát: kimondott szakte­kintély. de több a minősé­gi értéke ennek a megfogal­mazásnak: elismert, igazi szakember. Dr. Bakos József Vám- és pénzügyi tanácsok a Házi iogtanácsadóban . Az utasforgalomra vonat­kozó fontosabb szabályokat, a szeszfőzéssel kapcsolatos' tudnivalókat ismerteti, a pénzügyi jogsértésekkel fog­lalkozik a Házi Jogtanácsadó most megjelent 7. száma. Megtudhatók egyebek kö­zött a legfontosabb deviza­rendelkezések, a légi és a földi utazással kapcsolatos vámszabályok, az arany- és ezüsttárgyak behozatalára vonatkozó legújabb előírások, s az ajándékok vámtarifái. A NYÁRI EGYETEM VENDÉGKÖNYVE Merre tart a városméretű muem I ékvédelem ? Beszélgetés Mendele Ferenccel, az OMF igazgatójával M I H A I L G L U z s z K I J Izgalmas, s nemcsak a szakemberekre tartozó köz­ponti gondolatkört taglalnak az idei műemlékvédelmi ta­gozatú egri nyári egyetem hazai és külföldi előadói, akik a városméretű érték­mentés legfontosabb kérdé­seit elemzik. Az ilyen jellegű hazai törekvésekről készítettünk helyzetfelmérést. Mendele Ferenccel, az Országos Mű- léki Felügyelőség igazgatójá­val. Az elsők között — Mikor kezdődött, mi­lyen menetrend szerint ha­ladt. s hol tart ez a sOkakl által figyelemmel kísért, a nagyközönséget is foglalkoz­tató folyamat? — 1964-ben a franciák bontottak zászlót, s velük szinte egy időben léptünk mi is. Ebben az esztendőben tizenhárom települést, illet­ve városrészt nyilvánítot­tunk kiemelt jelentőségű területté. Jelenleg huszon­egy áJl védelem alatt. Ide tartozik —. hogy csak né­hány példát említsek — a budai Vár polgárnegyede. Eger, Győr, Kőszeg. Pécs, Sopron belvárosa, a veszpré­mi Püspökvár. Esztergom, Kalocsa. Vác egyházi, vala­mint világi centruma és öt falu. Hadd említsem még meg — kifejező adalékként —. hogy ebbe a körbe sorol­ható. 9141 óvásra méltó épü­letünk ötven százaléka. Munkatársaimmal együtt rendkívül örülünk annak, hogy a hazai feltételek —a meglévő nehézségek ellené­re is — igen kedvezőek. En­nek az a magyarázata, hogy a városrendezés és a műem­lékvédelem — a legtöbb európai államtól eltérően — nálunk egy tárcához, az Épí­tésügyi és , Városfejlesztési Minisztériumhoz sorolt tevé­kenység. azaz nincs lényeg­beli akadálya a szervezett, az átgondolt, az összehan­golt cselekvésnek. így aztán érthető, hogy az általunk formált, s 1995-ig szóló táv­lati elképzelésekben hang­súlyozott szerepet kapott ez az ügy, az effajta tiszteletre méltó buzgalom. Természe­tesen arra is törekedtünk, hogy bővítsük a kört, s az előbb jelzett listába nem került történeti együttesek­nél — Mezőkövesdnél, Sza- lafőnéL Pannonhalmánál és Tokajnál — is ilyen alapél­vek érvényesüljenek, 's ezek szabják meg a részletes ren­dezési tervek mintázódását. A cél nemcsak eleink örök­ségének mentése. hanem azok huszadik századi hasz­nosítása is. Gondok — közelről — Ez kétségkívül biztató, de arról is tudunk. hogy nem minden megy a rend­jén, s az egységes a lane Ivek gyakorlati megvalósítása itt-ott akadozik. kisebb- nagyobb csorbát szenved. Remélhető-e a mai bajok felszámolása, s ha igen, ak­kor miként? — Az összkép nem elszo­morító, de megnyugtatónak sem minősíthető. Egerben. Hollókőn. Mosonmagyaróvá- rott. Pápán. Pécsett és Szom­bathelyen — ezt túlzás nél­kül állítom — minden úgy történik, ahogy kell. s ilyen lesz a jövő is. Másutt — a budai vámegyednél. Eszter­gomban. Kalocsán, Székes­fehérvárott — most ötvözik a minden meghatározó szem­pontot tükröző javaslatokat. Fertőrákoson. Kőszegen és Szigligeten korszerűsítés, Csongrádon. Győrött és Sopronban pedig kiegészítés szükségeltetik. Annak se örülünk, hogy a különben dicséretes ..haditerv" kar­bantartása elmarad. Ebben nemcsak az illetékes taná­csok passzivitása a ludas, hanem az építési szakembe­rek, illetve a tervező iro­dák „merevsége" is. Az elvi egyetértés sehol sem hiány­zik. csak az ehhez mérete­zett gyakorlati lépések hiányoznak. Az effajta ér­dektelenséget kellene felszá­molni mindenütt, méghozzá minél hamarabb. Nem rezervátumok i — Az eddigiekből is kitű­nik. a múlt hagyatékának megbecsülőire seregnyi fel­adat vár. Hallhatnánk ízelí­tőt ezekből? — Először hadd oszlassak el egv félreértést, amely bi­zonyos vonatkozásban nap­jainkban is kísért. Nem rezervátumokat, skanzeneket óhajtunk létrehozni, ahol szenved az atomkor embere, hanem rég volt századok hangulatát idéző korszerű, kényelmes környezetet. Eb­ből következik, hogy nagy gondot fordítunk az eredeti településszerkezet az úthá­lózat. a terek, az utcák lég­térarányainak megóvására. Ahol lehet, ragaszkodunk a régi telekosztáshoz és aM be­építési vonal megtartásához is. Nem mellékes szempont az épületek tömegformálása, magassága. Vonatkozik ez nemcsak a történelmi város­magokra, hanem az azokat övező átmeneti zónákra, gyűrűkre is. Annál is in­kább. mert az utóbbiakkal hosszú ideig egyáltalán nem törődtünk, holott — képle­tesen szólva — egyáltalán nem mindegy, hogy a káp­rázatos ékköveket milyen minőségű, értékű, miként megmunkált foglalatokba illesztjük. Ezért váltak sok helyütt a históriai jellegű centrumok betonkolosszu- sokkal körülvett mélyfékvé- sű „mocsarakká”. S ha már itt tartunk, akkor hadd utaljak arra, hogy ezek az előírások nem kötik meg az építészek kezét, legfel­jebb irányt szabnak alkotó fantáziájuknak. Bizonyítja ezt a magyar törekvések egyértelmű nemzetközi si­kere s Eger példája. Az ICOM OS — az UNESCO műemlékvédelmi szervezete — 1972-ben Budapesten tar-; tott III. kongresszusán a ha­zai gyakorlatot ajánlotta kö­vetelésre méltónak más or­szágok számára is. A sopro­ni rekonstrukciós eredmé­nyek kiérdemelték az FVS Alapítvány műemléki Euró- pa'díját. Az se véletlen, hogy az ICOMOS végrehajtó bizottsága hazánknak, köze­lebbről az önök barokk vá­rosának adta meg azt a jo­got. hogy otthont nyújtson a történeti városok nemzetkö­zi bizottságának. Ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy jó úton haladunk, leg­feljebb a tempót lehetne gyorsítani. Mindazok örö­mére, akik hisznek abban, hogy eleink öröksége nél­kül szürkébbek, tartalmatla­nabbak lennének holnap­jaink. Pécsi István Színész, akit újra felfe­deztek. Méghozzá ötvenéves korában. De ne szaladjunk ennyire előre, kövessük vé­gig Mihail Gluzszkij életút­ját, művészi pályáját. A szovjet színész, akit a héten Az elnök éjszakája című produkcióban láthat­tunk, 1918-ban született. A főiskolát 1940-ben fejezte be. 1946 óta dolgozik színházi és filmszínészként. Több mint három évtizeden át játszot­ta a legkülönbözőbb ki- sebb-nagyobb szerepeket ka­land- és mesefilmekben, ko­médiákban és tragédiákban. Ellenszenves figurákat, pél­dául Ivasovot a Két óceán titkában, Kalnyikovot a Csen­des Donban; rokonszenve­seket a Tizenkilenc éves voltam és az Élők és holtak tábornokai című filmekben. Aztán jött az újrafelfede­zés. Gleb Panfilov, az akkor kezdő fiatal rendező rábíz­ta Fokics szanitécvonat-pa-- rancsnok alakjának megfor­málását. A tűzön nincs átke­lés című filmjében. A mű világsiker lett, a rendezőt szárnyra kapta a hírnév, Gluzszkijra pedig felfigyel­tek, az alkotók és a közön­ség egyaránt. Egy másik kez­dő rendező, a színészként ismert Nyikolaj Gubenko re­mek szerepet kínált neki A katona visszatért a front­ról című alkotásban, amely szovjet filmünnepi bemuta­tóként a magyar közönség elismerését is elnyerte jó tíz évvel ezelőtt. Ezért az alakításáért 1973-ban Vaszil- jev-díjjal tüntették ki. Ugyanabban az évben újabb nemzetközi siker követke­zett: Ilja Averbah rendező Monológ című alkotásának idős professzora. Az idén 66 éves művész filmjei közül a közönség A prémium, aztán Az utolsó áldozat, a Péter cár és a szerecsen, valamint a Ma­gyarországon nemrég műsor­ra tűzött Utószinkron cí­mű alkotásokat láthatta. Mihail Gluzszkijt újrafel­fedezése után külföldre is gyakran meghívják. Az NDK televíziója szerepeltette a többi között a Jelszóra nincs szükség és a Vörös és feke­te című filmjében, játszott szovjet—bolgár és szovjet— lengyel közös produkciók­ban. Csütörtökön televíziónk 1- es programjában sugározták Az elnök éjszakája című. napjainkban játszódó filmet, amelyet Lev Mirszkij rende­zett, és amelynek Mihail Gluzszkij a férfi főszereplő­je. (erdős) Tv-sorozat a testről A testünk című, nágy si­kerű ismeretterjesztő soro­zat újabb epizódjait készí­tették el a közelmúltban a televízió munkatársai. Macskássy Kata rendező. Kopper Judit szerkesztő és Szabó Gábor operatőr to­vábbi három epizódot rög­zített filmszalagra, amelyeket szeptember elejétől vasár­nap délelőttönként tűz mű­sorára a televízió. Amit eszel, te leszel a cí­me annak a filmnek, amely a táplálkozás és az emész­tés folyamataival ismerteti meg nézőit. Az én szívem mindig dobog, című epi­zódban a lélegzés és a vérkeringés a „főszereplő". Az idegrendszert és az ér­zékszerveket mutatja be Az agyam csodákra képes cí­mű film. Ralph Weiner: Hasznos séta ______ A „Boldog jövő" óvoda ap­ró neveltjei hosszú sorban álltak a takarékpénztár be­járata előtt. — Mi történt, ti mind pénzt akartok felvenni? — kérdeztem. — Ige-e-en! — harsant a gyermekkórus több szóla- mú válasza, és a húsz ar­cocska úgy ragyogott, mint megannyi újdonatúj tízpfen- niges pénzérme. Különös — tűnődtem. Ki­vettem a takarékkönyvem­ből 50 márkát, és a rádió­javító műhelybe indultam. Itt csodálkozva vettem észre ugyanazt a vidám, lármás gyermekhadat. — Mi történt, ti mind rá­diót akartok javíttatni? — Ige-e-en! — sivították ütemesen a kis lurkók, sőt még a taktust is verték hozzá a lábukkal. A rádió fogalma náluk nyilván nem a legújabb hírekkel társult. További utam a postára vezetett, innen táviratot küldtem a drága nejemnek, s közöltem, hogy... nos, ez nem tartozik ide. Alighogy megkaptam a nyugtát, az ajtóban megjelent az isme­rős vidám gyermektársaság. — Mi történt, ti mind táviratozni akartok? Vagy bélyeget vásárolni? — Ige-e-en! — felelték kórusban szenvedélyes ifjú levelezők, s megnyalták a nem létező bélyeget és rá­ragasztották a képzeletbeli borítékra. ... Fél óra múlva, hazafelé igyekezve, az anyakönyvi hivatal előtt mentem el — és nem hittem a szemem­nek: megint ugyanazok a lurkók topogtak ott. s igye­keztek befurakodni az ajtón. — Mi történt, ti mind há­zasodni akartok? — Ige-e-en! — sivították vidáman a kislányok. A kis­fiúk egyetértésüket nyilvá­nították — bár nem annyi­ra hevesen. Kíváncsiság fogott el. Vé­gül a gyerekek kitódultak az utcára. Nyomukban pe­dig megjelent az óvónő. Christine, aki a szomszé­dom volt. — Hát maga is szépen sétál ezekkel a gyerekekkel — jegyeztem meg, s han­gomból visszafojtott szemre- hányás csendült ki. — Bocsásson meg, kérem! — mondta bűnbánóan az óvónő. — De pénzt kellett felvennem a takarékpénztár­ban, be kellett adnom javí­tásra a lemezjátszómat, az­után bejelentkeztem a há­zasságkötő teremben, és sür- gönyöztem a vőlegényem­nek ... Most pedig még daueroltatnom kell, azután felpróbálom a méretes sza­lonban rendelt ruhámat, el­megyek a fogorvoshoz, és végül élelmiszert veszek. De amikor befejezem a mun­kámat. addigra minden be­zár. Hát mit tegyek? — Christine mélyet sóhajtott, majd szemügyre vette apró neveltjeit. — Nosza, gyere­kek, álljatok párba, folytat juk a sétát! Fordította: Gellért György (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom