Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 3., péntek Hatezer éves lelet HBMNSHP .FESZTIVÁLON JÁRTUNK ... Palóctánccal — Nordenhamban Egri néptáncosok mesélték Bár évek óta nem került rá sor, de sokan emlékez­nek még a televízió néhány villanyszavazásos műsorá­ra. Egy mozgó mutatón lát­hattuk. mit jelent az, ha ugyanabban az időpontban bekapcsolják egy ország ház­tartásának valamennyi vi­lágítótestét, netán az elekt­romos főzőlapokat is. Buda­pest vízügyeiért felelős szak­embertől hallhattuk, — s ezt bizonnyal más városok vizesei is elmondhatják —, hogy egy-egy népszerű tv­sorozat epizódjainak sugár­zását követő percekben hir­telen megugrik a vízfogyasz­tás. Merthogy addig vissza­tartjuk magunkat, azután rohanunk csak ki oda, hol meg lehet húzni az öblítő zsinórját. Egyszóval éle.tünk, szoká­saink olyan tartozéka lett a televízió, hogy otthon, a lakásban ezt nem érzékel­jük ugyan, de ami nekünk eszünkbe jut, délután, vagy este, az ugyanabhan a pilla­natban hozzávetőleg félmil­lió honfitársunknak is ugyanabban a percben jut eszébe. Van, aki sopánkodik ezen — nem lehet tagadni, az ilyen uniformizálódásnak sok a veszélye —, van, aki örvendezik, és persze, azt se lehet tagadni, hogy né­ha örömteli dolgok jutnak százezrek eszébe nagyjából ugyanabban a pillanatban. Mindez persze, azt jelen­ti, hogy akik a televízióban a műsorokat szerkesztik (sokkal inkább, mint azok, akik csinálják) hétköznapi szokásaink órarendjét vál­toztatják jó vagy rossz irányba. A legjobb irány persze az, ha arra ösztö­nöznek bennünket, hogy le­gyünk önállóak, merjünk el­szakadni szokásaink láncai­tól, mert lehet a szabad Papírszínház címmel új könyves játék készül a Köz- gazdasági és Jogi Könyv­kiadó műhelyében. A minia­türizált színház a gyerekek­kel, szülőkkel, nagyszülők­kel a színjátszás, a rende­zés fortélyait ismerteti meg. Az 1985 első fél évében for­galomba kerülő Papírszín­ház egy állandó elemből, a színházból és a cserélhető tartozékokból áll. A teát­rum az egykori — a Blaha Lujza téren állt — Nemze­ti Színiház színpadának a makettje, színfalai között a gyerekek és a szülők ma­guk rendezhetik be a tarto­zékokból a színpadképet és mozgathatják a papírfigurá­kat. A színház méreteire jel­lemző. hogy az előadás után, tasakjába visszahelyezhető, időnkkel másképpen is gaz­dálkodni, minthogy kedden ■és csütörtökön a sorozato­kat várjuk, hogy feltétlenül 8 óra előtt érjünk vendég­ségbe, mert akkor már meg­nézhetjük a fő műsort, hogy délután könnyebben kószá­lunk el, főleg mi férfiak, mert akkor úgysincs semmi izgalmas látnivaló, kivéve persze, ha a focimeccset dél­után közvetítik. Azért érdemes erről be­szélni, mert mintha az or­szág nem figyelt volna fel még eléggé arra. hogy ja­nuár óta új időszámítás van a televízióban. A leglé­nyegesebb változás, hogy délelőttönként már nemcsak Iskolatelevízió van, hanem film és egyéb nézhető mű­sor mindazok számára, akik délelőtt otthon tartózkod­nak. S mint kiderült, nem is olyan csekély, országosan több százezerre tehető ezek száma, (nyugdíjasok, két műszakban dolgozók, házi­asszonyok, otthon dolgozók stb.). Ezek a délig tartó mű­sorok nemcsak ismétlések­ből állnak, nagyon sok prog­ram itt látható először — s néha utoljára is. A másik lényeges válto­zás. hogy kora délután is igen gyakran filmmel, vagy valami hasonló népszerűbb műsorral jelentkezik a tele­vízió. (Most tekintsünk el attól, hogy a film lehet rossz is.) Ezt a kora délutáni programot sem vette észre eléggé az ország. Pedig ép­pen arra lenne jó, hogy es­ténként ne várjuk annyira a fő műsort. Tegyük magun. kát szabaddá családunk, ba­rátaink, az olvasás, a szín­ház. a mozi, vagy éppen a korai alvás számára. Az év első negyedének tapasztalatai szerint ezek a délután su­gárzott filmek semmivel nem rosszabbak, mint ami­lyeneket fő műsoridőben lát­s így nem foglal nagyobb helyet a lakásban: a szín­pad szélessége 49, magassá­ga 22. mélységé 54 centi­méter az összeállítás után. A Papírszínház első da­rabjaként a János vitézt ad­ják ki. Petőfi költeményének dramatizált változatához mintegy 40 figura, illetve diszelem készül. A darab forgatókönyve hű mása az igazi színházi rendezői pél­dánynak, s a dialógusok mel­lett vázlatos színpadkép és hangulati elemek közlésével segíti majd a gyermekek, felnőttek rendezői munká­ját. Ugyanilyen módszerrel készül a többi darab forga­tókönyve is. 1986-tól ugyan­is évente 1—3 színdarab tar­hatunk. (Ami persze fordít­va is igaz.) Ez a műsorszerkezet-vál­tozás lehetőséget ad arra, hogy isimét színesebbek, vál­tozatosabbak, egyénibbek le­gyenek szokásaink. De hát miért baj az, ha sok ember egyszerre ugyan­azt nézi, és miért jó az. ha ■különböznek nézői szokása­ink? Nem baj, legalábbis nem nagy baj. Néha — jó, igényes műsoroknál — kife­jezetten erénye lehet a tele­víziónak, ha egyszerre sok embert tud odaültetni a készülékek elé. Mégis, hosz- szú távon, elszürkít és uni­formizál az egyforma szelle­mi táplálék. Elképzelhetet­len, hogy mindenkinek ugyanakkor ugyanaz legyen jó, ugyanaz legyen hasznos. Az egyik embernek többet kellene aludnia, a másik­nak többet olvasnia, a har­madiknak társasági kapcso­latokra lenne szüksége, a ne­gyediknek zenére, az ötödik­nek mezőgazdasági szakta­nácsba. Ha pedig millió- számra egyformán, ugyanak­kor ott csücsülünk a készü­lékek előtt, ez csak úgy el­képzelhető, ha feladunk va­lamit egyéniségünkből, csak ránk jellemző szükséglete­inkből. Ezért teszi jól a televízió, ha nem merevíti meg mű­sorrendjét, ha rá is kénysze­rít valamennyiünket: napon­ta válasszunk, döntsünk, mi­re van szükségünk ott. a képernyő előtt, s mi az, amit helyette szívesebben csinálunk. A televízió ugyan­is a képernyő állandó bá­mulásáról nemcsak rossz műsorokkal tud leszoktatni — erre is akad példa —, hanem a rugalmasabb mű­sorszerkezettel is. Reméljük, az idén januárban megtett első lépések csak az út kez­detét jelzik. Bernáth László tozékait, forgatókönyveit jelentetik meg. Aki addigra már megvásárolta a Papír- színházat, annak természete­sen csak a „repertoár” bő­vítésére kell gondolnia, hi­szen a tartozékok külön ta- sakban kerülnek forgalom­ba. számuk a színdarab jel­legétől függ. A János vitézt követően 1985—1986-ban az Egri csil­lagok és a Kincskereső kis- ködmön díszleteinek, figu­ráinak kiadását tervezik. A kisebbekre is gondolva A három kismalac vagy a nép­szerű Brumi-sorozatból A tréfás mackók című mesék dramatizált változatának megjelentetésére is készül­nek. (MTI) Koós Juditnak, a Herman' Ottó Múzeum régészének ve­zetésével ásnak Nyékládhá- zán. A kavicsbányászok be­jelentése nyomán egy hat­ezer éves településre és egy háromezer éves temetőre bukkantak, amelynek feltá­rását diákok segítségével végzi a régész. Az eddigi munkák során egy halotti urna, orsógomb,, színes gyöngy, díszített cseréptöre­dékek, kőeszközök kerültek elő és egy újkőkori kemen­celapra bukkantak. Képün­kön Koós Judit régész, a ha­lotti urnát fényképezi (MTI Fotó — Kozma István felv.) Az Egri Néptáncegyüttes nemrégiben érkezett haza NSZK-beli turnéjáról. Júli­us hatodikától tizedikéig vet­tek részt egy népzenei és táncfesztiválon, több más or­szág képviselői mellett. — Milyen élményekkel tér­tek vissza? — kérdeztük az együttes tagjait. —Fellépéseink során két fő állomásunk volt, Mar­burg és Nordenham — mondta Balogh Ágnes. — Maga Nordenham is elraga­dó, igazi németalföldi város­ka. No és külön élmény volt, hogy láttuk a skótok, a spa­nyolok, a franciák, a hollan­dok műsorát. Kívülünk fel­léptek, még az olaszok és az osztrákok is. — Elsősorban azért, hogy megismerhették a folklórju­kat? , — Feltétlenül. A spanyo­lok temperamentuma, ami leginkább tetszett. A skó­tok műsora épp az ellenke­ző véglet: elegáns, méltóság- teljes volt. Először láttunk ilyet: a franciák gólyalába­kon táncoltak. — Hány fellépésük volt útjuk során? — Ami azt illeti, kellő­képp elfáradtunk! Tizenhá­rom műsorunk volt, a két említett városon kívül Bré­mában_ Brakéban, Linzben is színpadra léptünk. Éjfél előtt soha nem kerültünk ágyba. De mi épp ennek örültünk, a sok-sok ese­ménynek, élménynek, a for­gatagnak. A beszélgetés közben sorra kiderült, mi minden érde­kessége volt a fesztiválnak. Az egriek számára például az, hogy ők voltak az egyik legfiatalabb együttes. S mint ilyenek, élményszámba ment látni, hallani a tapasztalt, rutinos holland csoport mű­sorát. — Emlékezetes marad szá­munkra a fesztivál záróak­kordja a szép tűzijátékkal — vette át a szót Kis Ág­nes. — No és ismeretségek is köttettek, ki angolul, ki kézzel-lábbal, de előbb- utóbb megértette magát. A fiatalok között amúgy is könnyebb a barátkozás. Ne­kem a legérdekesebb az volt, amikor a spanyolokkal együtt táncoltunk. — Szakmai szempontból hogyan értékelték az együt­tes fellépését? — Mindenütt sikerünk volt — válaszolta Simon Gyula. — határozottan tetszett a közönségnek a műsorunk. Különösen a virtuóz férfi- tánccal arattunk nagy si­kert. A helyi lap úgy érté­kelte, hogy előadásunkban jól érvényesült a magyar néptánc keménysége. Érde­kes, hogy a más nációbeliek legtöbbje nagy zenekarral jött, ezért a mi zenénk eb­ben is eltérő volt: a Pátria­együttes kísért minket. A seregszemle egyébként jó al­kalom volt arra is, hogy fel­mérjük, miben lehetne to­vább lépnünk. — Milyen darabokkal lép­tek fel? — Másfél órás műsort ál­lítottunk össze. Helyet ka­pott benne a Palóctánc — Braum Miklós koreográfiája —, amelyet a mezőkövesdi fesztiválon is bemutattunk: A Kalotaszegi legényest em­líteném még és a Nyírségi táncot, amelyet minden eset­ben meg kellett ismétel­nünk. Keller Erika elmesélte az útról, hogy Marburgban családoknál laktak: — Külön érdekesség volt. hogy mi egy kivándorolt magyar házaspár vendégei voltunk. A városban egyéb­ként működik egy magyar folklórcsoport, Nagy József vezetésével. Alkalmunk nyílt tanácsot is adni nekik, hogy valóban eredeti motívumok­ból építkezzenek. A jelme­zeik például helyénvalóak. de a nők hajviseletén már változtatni kellett. Az Egri Néptáncegyüttes NSZK-beli útjához egyéb­ként elsősorban az OKISZ és a megyei KISZÖV járult hozzá jelentősebb összeggel. Segített a Megyei Művelődé­si Központ, s az együttes tagjai is fedeztek egy bizo­nyos költséget. Az élménybeszámolót kö­vetően a további tervekről esett szó. Augusztusban négy fellépése is lesz a csoport­nak, többek között a fogat­hajtó-világbajnokságon, az egri Park Szálló teraszán. Két hét múlva megkezdik a felkészülést az őszi gyön­gyösi szüreti fesztiválra. Egyetlen dologról nem tud­tak nyilatkozni az együttes tagjai: ki fogja őket kísérni a fellépéseken, hiszen a Pát­ria szerződése lejárt. Nos, az illetékesektől megtudtuk, ag­godalomra nincs ok. Minden egyes előadásra alkalmi szer­ződést köt a zenekarral a- Megyei Művelődési Központ. Mikes Márta A Fapírszinház repertoárján az Egri csillagok PETŐ SÁNDOR: Elmúlásunk gyökerei tó érzése hatalmasodott el rajta. Azokat a lányokat, akiket mindig kedvelt... hol vannak már. elérhetetle­nül messze kerültek már akkor, kamaszkori álmodo­zásainak idején is. Ámbár ha el is feledjük fiatalkori álmainkat, azért a sejtek mélye őrzi. s olykor bizony igencsak meglepődünk; ha életünk helyzeteiben . újra felszínre kerülnek. Kis János utókalkulátor á számok embere lévén rög­tön megállapíthatta, mint­egy másfél méternyi ma­gasságban az ágy fölött, s hetven centivel a plafon alatt foglalta el új helyze­tét. Ezekből az adatokból arra a következtetésre jut­hatunk. hogy Kis Jánost egy 'lakótelepi lakásban érté utói ez a furcsa véletlen­nek. vagy éppen földöntúli csodának is betudható dolog. Kis János utókalkulátor életének utolsó tíz évét a biztonság jellemezte, utolsó két évét pedig, ez már az új lakásba költözés idejére esik. a polgári jólét. mely számára a viszonylagos adós­ságmentességet jelentette, függőviszonya mindössze az OTP-vel volt, mely végső soron nem hatott rá nyo­masztólag. Mivel új helyzetét egy idő után megszokta, már arra is érzett bátorságot, hogy kinézzen az ablakon. Az esőt .bámulta, mely hirtelen jött. ahogyan a nyári záporok, nem is értette, szeptember­ben. hogy történhet ilyen. . Nem tudni, mit érzett, mi­re gondolt, egyszercsak el­kezdett úszni' a levegőben, a szekrény felé. melynek te­tején nagyapja egyetlen em­lékét. egy öreg. szitát őrzött. Aztán visszaúszott az ablak­hoz. kezében már az öreg. porlepte szitával. Kinyitotta az ablakot, egy pillanatra még visszanézett, az ágyban szuszogó feleségét nézte. Most már így öregedtünk volna ímeg ez volt a tekin­tetében. mikor a nyitott ab­lakon át kiúszott, az esőbe. (Folytatjuk) fi képernyő és szokásaink n/i. Kis János utókalkulátor egy reggel arra ébredt... Verőfényes, kora őszi reg­gel volt, a nagy nyújtózások ideje, szombat, amikor utod- sé álmáért még egyszer fal­nak fordul az ember. .. . töredékek egy képből, egy nem e világi tájból, szí­nes karikák egy furcsán fodrozódó mező fölött, hul­lámzó. parttalan vizek, ar­cok nélküli ködgomolygás. s ott. távolabb e pusztának tűnő világ legszélén a más­hogy is megélhető múlt cse­repei. Reggel volt. szombat reg­gel, szabad szombat reggel, a jóleső semmittevések órái, amikor nem riaszt az éb­resztőóra kelepelése A tel­jes elernyedés stádiuma kö­vetkezik. Vissza a takaró alá, ámbár a kora őszi napfény, szeptember nemtudomhá- nyadika. a nyár melegét hor­dozva lassan fölforrósítja a szobát. Kiss János utókalkulátor felébredt. Első ' pillanatban, még észre sem vette, hogy az ágy fölött lebeg. A le­csúszott takaró, mint valami hófödte hegyvonulat gyúrő- dött alatta. Görcsös éjjeli vágyakozásának nyomai megkeményedett foltokban maszatolták a lepedője rán­cait. Nem emlékezett rá, mi­kor is volt utolsó éjjeli magömlése, talán még ka­masz korában, első félelmei idején, amikor a bizonyta­lanság útvesztőit taposta, s a kilátástalan jövő nyomasz­Sziklay Károly illusztrációja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom