Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

4, NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 16., csütörtök AZ ELSŐ ÁLLOMÁS Zöld jelzés a differenciálásnak Számvetés a pedagógusok béremeléséről A magyar filmgyártás egyik legérdekesebb alkotása az el­múlt időszakban a Napló gyermekeimnek című volt, amely nemzetközi elismerést is kapott Az ország pedagógustábo­rát most és az elkövetkező napokban a korábban beje­lentett béremelés részlet- kérdései foglalkoztatják. Erről a közérdeklődésre számot tartó témáról be­szélgettünk Danyi László- néval, a pedagógus-szak­szervezet megyebizottságá­nak titkárával, valamint Lövet Gyulával, a megyei művelődési osztály vezető­jével. A megbecsülés igénye A jogos, a mindenképpen indokolt óhaj régi keletű, s találkozott az egész tár­sadalom egyetértésével. — Az MSZMP Központi Bizottsága 1982. áprilisi ál­lásfoglalásában egyértelmű­en megfogalmazta, hogy feltétlenül javítani kell a nevelősereg élet- és munka- körülményeit. Ennek szel­lemében fogantatott még ez év decemberében a megyei oktatáspolitikai párthatá­rozat, amely a helyi lehe­tőségek maximális kihasz­nálására hívta fel az ille­tékesek figyelmét. Ebből következően felkérte az SZMT elnökségét és a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságát, hogy közösen mérjék fel a pillanatnyi helyzetet. Bizottságunk ter­mészetesen komoly szerepet vállalt a sokrétű tájékozó­dásban. A körültekintő ösz- szegzést 1984. februárjában vitatták meg az érintett szervek képviselői, s öt esz­tendőre szóló cselekvési ..menetrendben” rögzítet­ték a legfontosabb tenniva­lókat. Nem tétlenkedett központi vezetőségünk sem, hiszen elkészítette a hosszú távra megszabott progra­mot. Ennek a Művelődési Minisztériummal egyezte­tett változata került 1983. decemberében a Miniszter- tanács elé. Az idei áprilisi országgyűlési ülésszakon a gazdasági teherbírástól tet­ték függővé a fizetésrende­zés rajtját. A június 20-i pénzügyminiszteri expozé viszont már konkrét idő­pontként jelölte meg szep­tember elsejét. Központi ve­zetőségünk július 3-án hagyta jóvá az elosztás nyolc alapelvét. Ezt számí­tásba véve született meg az a miniszteri rendelkezés, amelyre most annyian kíván­csiak. Beszédes részletek A tíz százalékról már mindenki hallott, ennek bontásáról, valamint a kivi­telezés fontos részleteiről viszont még meglehetősen kevesen tudnak. Épp ezért erről kértünk példákkal szemléltetett összegzést az osztályvezetőtől. — 7,5 százalék a kötele­zően adandó, a mindenki­nek járó hányad, a többi viszont — s ez nagyon lé­nyeges — a differenciálásra szánt summa, amelynek sorsáról végső soron az igaz­gatók döntenek. Kiinduló­pontnak az 1983. decemberi átlagbéreket tekintették, ezekhez mérten alakították ki a fejkvótákat. Nagyon lényeges az, hogy az össze­gek nem bér-, hanem lét­számarányos bontásban jut­nak intézményi szintre. Ez szűkebb hazánk szempont­jából igen kedvező változat, hiszen végre jobban felzár­kózhatunk a többi megyé­hez, s nem kell szégyenkez­nünk a hajdani utolsó hely miatt. Hadd utaljak most a sokak által várt mozzana­tokra is. A Tanár I. besoro­láshoz 550, a II-höz 500, a Tanítóhoz 450, a Szakoktató­hoz 450, az Óvónőhöz 400 a Gyermekfelügyelőhöz 350, a Képesítés nélkülihez 250 fo­rint emelés jár, s ebből 400, 350, 350, 350, 300, 350, 200 forint a kötelezően adandó pénz. A fennmaradó rész szolgál az átlagon felüli teljesítmények méltatására. Zöld jelzést kap az egészsé­ges differenciálás, amely — s ez meggyőződésem! — feltétlenül többre, maga­sabb szint elérésére sarkal­ló tényező. Persze csak ak­kor, ha mindenütt követke­zetesen élnek a rendelke­zésre álló lehetőségekkel. Bízom ebben, mert ha vala­hol -meghatározó jellegű a minőségi helytállás, akkor a pedagóguspályán az, hiszen az itteni nemes versengés, a kibontakozó alkotókedv gondtalanabb jövőnk záloga lehet. Mérlegelés — közelről Megnyugtató hír az is, hogy kész a megvalósítás megyei ütemterve. Augusz­tus tizenötödikén Egerben — a megyei művelődési osz­tályon — találkoztak a vá­rosi osztályvezetők és a gazdasági felügyelők. Meg­jelent a tanácsi költségveté­si hivatal irányítója is. A megbeszélés célja az volt, hogy biztosítsák a techni­kai lebonyolítás zavartalan­ságát, a$t, hogy mindenütt egészséges álláspontot kép­viseljenek az illetékesek, s megelőzzék az esetleges té­ves értelmezéssel járó bosz- szúságokat. Ez az összhang is hozzájárul ahhoz, hogy szeptember harmadikáig minden katedrán álló átve­hesse az új fizetési besoro­lást, s október harmadikán már ennek megfelelően kap­ja fizetését. Ettől függetlenül kár len­ne titkolni, hogy igen sok múlik azon, hogy a direkto­rok miként gazdálkodnak a kiemelkedő munka méltatá­sára szánt summákkal. Aggodalomra persze nincs ok, mert az érintettek nem hagyták magukra az isko­lák első embereit. Ezzel kap­csolatban lényeges észrevé­teleket közölnek riportala­nyaink. Danyi Lászlóné: — A kötelező juttatáson felüli rész odaítélésekor ki kell kérni a párt-, illetve a KISZ-szervezet véleményét, ezt követően a szakszerve­zet egyetértését. Ennek hiá­nyában felsőbb fórummal oldható meg a vitás ügy. Ez is a demokratizmus ér­vényesülésének egyik haté­kony lehetősége. Lövei Gyula: — Az országos irányelvek, illetve a helyi elképzelések egyeztetésével formálódott az az öt szempont, amely­nek figyelembevétele meg­könnyítheti az igazságos mérlegelést. Ennek során számításba veendő a minő­ségi, illetve mennyiségi tel­jesítmény mértéke, a teher­viselés foka, a bérfeszültsé­gek csökkentésének igénye, az órán kívüli, a társadalmi szorgoskodás értéke és a pályán eltöltött idő. Ügy hiszem, ez elég sokrétű megközelítést kínál, s ga­rantálhatja a bizonytalan­kodás nélküli, a határozott eligazodást, természetesen csak akkor, ha egyetlen igazgatóból sem hiányzik az alapos felkészültség és a példamutató hivatásérzet­tel ötvözött rátermettség megbecsülésének nélkülöz­hetetlen óhaja. Ha már itt tartunk, akkor hadd jegyez­zem meg, hogy ez a nagy jelentőségű intézkedés továb­bi lépések nyitánya, az el­ső állomása a későbbi bér- fejlesztéseknek, amelyek persze országunk gazdasági erejének alakulásától függe­nek. A kezdet mégis bizta­tó, mert egyértelmű jele annak, hogy kormányza­tunk, társadalmunk meg­becsüli, s rangjához méltó­an óhajtja méltatni a tevé­keny pedagógus kollektívák tisztes buzgalmát, holnapja­inkat formáló alkotó lendü­letét. Pécsi István Merre tart a magyar film? Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval Tizenhét ország kilenc- venegy képviselőjével nyi­totta meg kapuit az idén az egri nyári egyetem film- művészeti tagozata. A tíz­napos gazdag program nyi­tó eseményén Kőhalmi Fe­renc, a Művelődési Minisz­térium filmfőigazgatója tartott előadást a magyar filmművészet szerepéről és jelentőségéről. Ebből az alkalomból kér­tük beszélgetésre a neves szakembert. — Véleménye szerint mi­lyen jelentősége van egy- egy ilyen találkozónak? Mennyiben érintheti a dán, a finn, a francia vagy épp a tuniszi résztvevőket a magyar társadalom jelenle­gi problémája, amit film­jeink tükröznek? — Filmművészetünk már évek óta eljutott oda, hogy Európában mind a szakma, mind a közönség nagy érdeklődést tanúsít iránta. Jelentős a visszhang a nemzetközi sajtóban is, nem beszélve az egyes fesztiválokról, sereg­szemlékről. Azért is fontos, hogy hazánkban mind több ilyen találkozót rendezzünk, mint az egri filmművészeti nyári egyetem, mert ez al­kalmakkor valódi szellemi műhelyt tudunk teremteni. Márpedig az effajta „mű­hely” annak is fokmérője, milyen színvonalú a tár­sadalom fejlettsége. A részt­vevők között is eltérő az emberek affinitása, így még izgalmasabb vita ke­rekedhet. — Az elmúlt évek film­alkotásai — a jelentőseb­bekre gondolok — a köz­vetlen közelmúltunk tör­ténetét dolgozzák fel... — Valóban így van, ám ki kell egészíteni azzal: ke­resik a választ arra, ho­gyan lehet értelmesebben élni egy adott társadalomban. A valóságot három metszet­ben próbálják megragadni. Az értékviszonyok és érdek- viszonyok feltérképezése mellett az erőviszonyok tükrözésére is törekednek ' ezek az alkotások. S hogy a magyar filmművészet köz­ponti fontosságú kérdése­ket közelít meg, arra példa az is, nem egy műnek cse­lekvő szerepe volt például a mezőgazdaság fejlődésé­ben. Gondolok itt Siffer Pál Földi paradicsomára, amely látszólag periférikus témá­ról szól, mégis egész gazda­ságunkra le lehet vonni belőle a következtetéseket. Hiszen a filmben szereplő egyéni gazdálkodó család élete tipikus: vagyis kide­rül belőle, hogy az ország többsége sokat dolgozik, nem ingyen jut a jóléthez. — Véleményem szerint attól is válik igazán művé­szeti alkotássá egy film, ha a néző kénytelen saját éle­tére gondolni nézése köz­ben. Ha az emberi érzések egészen közeli megragadá­sát adja... — A hetvenes évek má­sodik felében a társadalom- tudományokban megszüle­tett nézetek most váltak igazán élővé a filmvásznon. Az egyén szerepe a törté­nelem alakulásában, és a történelmi események visz- szahatása az emberre — ki- tisztultabban jelenik meg. Volt olyan időszak, ami­kor hangosan szóltak ren­dezőink arról, milyen po­zitív eredményeink van­nak. Most úgy fogalmaz­nám meg: művészeink a halk hegedűszó hangján ze­nélnek, s mennyivel ered­ményesebben, hatásosab­ban. Említsük példaképp Mészáros Márta filmjét, a Napló gyermekeimnek cí­műt. Látszólag egy memo­ár-történet, valójában sok­kal több annál. A rendező egy trilógia első részeként alkotta meg, a másik kettő vázlata, elképzelése már készen van. Kevesen tud­ják, ' hogy a Cannes-i díjat óriási vita előzte meg. Az európai filmszakmában je­lenleg ilyen kérdések is fölvetődnek: szükség van-e politizálásra egy filmben? Olyan vélemény is elhang­zott a zsűri tagjaitól, hogy ósdi kommunista nézeteket vall az alkotás. Ám ezt szerencsére megtámadta az a vihar, amelyet a bemuta­tása felkavart, s egyértel­műen kiderült, hogy film született. — A statisztika szerint tavaly hetvenmillió jegyet váltottak hazánkban •a mo­zifilmekre. Ám ez az óriá­si érdeklődés nagyobbrészt nem a valódi értékek iránt nyilvánult meg. — Sokan kérik számon a szórakoztató jelleget. Az is régóta gond: Ha egy film kudarc, az alkotók azt mondják, a forgalmazók tették tönkre, ök • viszont azt vallják, ha valami siker, nekik köszön­hető, hogy kihúzták a fil­met a bajból. Hovatovább örök vita ez a filmterjesz­tésben. A másik dolog a közönségsiker kérdése. Amióta a hollywoodi film­gyártás csak létezik, a „meseszintű” mozi a hódító. Köztük a piff-puff filmek is. amelyekre tódul a kö­zönség. Napjainkban nálunk azt kellene tüzetesen meg­vizsgálni, megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy a valóban jó alkotá­sok „kapjanak zöld utat”. Ám nem lehetünk elégedet­lenek akkor, amikor szám­ba vesszük, évente mond­juk a húsz elkészült közül három igazán kiváló. — Nem egyformán véle­kedik a szakma és a közön­ség ... — Mészáros Márta Napló­ját például nem vették a nézők. A Cannes-i siker után már felébredt az érdeklő­dés. De az István, a király kilencszázezres közönsé­ge már ritkaságszámba megy. A szakmán belüli megítélése pedig meglehe­tősen alacsony. Sokféle vád érte, de egy tény: a hat­évestől a nyolcvanévesig mindenki számára ismert ez a cím. — Még egy utolsó kér­dés ... A szakember sze­rint, úgy is mint nézőnek, mi volt az utóbbi öt év leg­jobb magyar filmje? — Szabó Istváné, a Me­phisto. Mikes Márta Mátyás király három napja Egerben II/2. Az egri országgyűlésen fogadtatta el Mátyás a cseh háborút. Bonfini, az olasz származású történetíró, a király kortársa, elég rész­letesen közli Mátyás beszé­dét. Ez a beszéd talán nem volt olyan klasszikus, mint ahogyan Bonfini mester tolla alól kibontakozott, de valódi, vérbeli háborús han­gulatkeltésnek mondható. Néhány részlete igen érté­kes olvasmány. (Miért szent ez a háború?) Ez a háború nem is akaratunktól függ, hanem a szükség kényszerít rá. A sokféle cseh eretnek­ség már határainkat is fenyegeti. Testünknek kára csekély veszteség, de a lel­kűnké igen nagy. Ez az eretnekség felforgatja a szertartásokat, az Isten igaz tiszteletét bűnök sokaságá­val gyalázza meg, kifoszt­ja a templomokat. Az isten­tiszteletek fajtalankodássá és vérfertőzéssé váltak. (Tietek lesz, amit fegy­verrel nyertek.) Ha férfiak akartok maradni, azt kell mondanotok, hogy ezek a háborúk alkalmat adnak a dicsőségre és lehetőséget a halhatatlanságra. Amit fegy­verrel. nyertek, tiétek lesz. Akit nem indít fel a dicső­ség és a szent háború, ser­kentse a hadakozás hasz­na és uralmunk terjeszke­dése. (A veszedelmes nyuga­lom.) Magyarországon az emberek három csoportra oszlanak. Egyik a vallás dolgaiban tevékenykedik, a másik vitézkedik, a har­madik a földet műveli. Nem háborgat benneteket a különböző tanulmányok ta­nulása, a sokféle mesterség, a kereskedés. Nagy része­tek fegyvert visel és ha folytonosan nem álltok zsol­dos szolgálatban, nem él­hettek meg tisztességgel. Ha otthon időztök, az ín­séget nem bírjátok, állan­dóan erőszakon, lázadáson jár az eszetek. Veszedel­mes nektek a nyugalom, a természet hadakozásra ren­delt titeket. (És a bosszú.) Annyira lomhák, tunyák és érzéket­lenek vagytok-e, hogy a csehek oly sok éven át öl­dökléssel. rablással és gyúj­togatással gyötörtek min­ket. (Egy simogatás a csehek felé, mert hátha cseh király lesz.) Megvallom, a csehek harciasak, szép emberfajta, testük nevelésére sokat ad­nak, különösen hajvisele­tükre, harcra vágyók, ké­szek veszedelembe kevered­ni, könnyedén megvetik a halált és a társas érintke­zésben valóban kelleme­sek. Lelkűk, testük azonban nagyon fogékony az élve­zetek iránt. (Végezetül.) Nem az egész Csehország ellen kell ha­dakoznunk, csak eretnekei ellen. Ezeket pedig mind le­tiporja a ti erőtök, hitetek és az igazság. Győzelmün­kért a pápa könyörgéseket rendel el. a császár Auszt­ria fegyveres erejét rendel­kezésünkre bocsátja. A szentatya már meg is küld­te apostoli levelével a fő- vezérség pálcáját és kard­ját, mellyel a cseh eretne­kek és a törökök ellen a keresztény világ fővezéré­vé nevez ki. Mátyás beszéde után az országgyűlés elfogadta s a király kihirdette a cseh eretnekek elleni háborút. Érdekes jelenete volt még az egri országgyűlésnek, hogy török követek jelen­tek meg, akik a szultán ne­vében fegyverszünetet kér­tek. Valahányszor a ki­rály maga elé bocsátotta őket, mindig megmutatta nekik Vlád Drakult, ismer­tebb nevén Drakulát, aki Havasalföld vajdája volt, s akit fogságában tartott. Amint a követek felismer­ték, gyorsan távoztak. (Dra- kul a törökök kegyetlen ellensége volt, akit nemegy­szer kerestek fel a szultán követei. A követek, hazá­juk szokása szerint, nem akarták turbánjukat leven­ni előtte, ezért szögekkel erősítette fejükhöz, majd karóba húzatta őket.) A harmadik napon Má­tyás beiktatta püspöki szé­kébe Bekensloer cseh-mor­va származású főpapot, akit igen kedvelt. (János püspök új püspöki palotát épített „örök emlékezetül a temp­lommal szemben, maga és utódai kényelmére, mely belül emelje pompájával a vár szépségét, kívül pedig tornyaival a vár erőssége legyen.” Hatévi egri püs­pöksége után esztergomi érsekként az ország legna­gyobb jövedelmű egyház­megyéjének ura lett, és ék­kor kincseivel együt átpár­tolt Mátyás legnagyobb el­lenségéhez, Frigyes csá­szárhoz.) A cseh háború még ab­ban az évben megindult, Mátyás elfoglalta Brünnt és Olmützöt. A cseh katolikus rendek a következő évben cseh királlyá és Morvaor­szág grófjává kiáltották ki. Mikor azonban Podjebrád meghalt, a cseh rendek, ka­tolikusok és nem katoliku­sok egyaránt, nem Mátyást, hanem Kázmér, lengyel ki­rály fiát. Ulászlót válasz­tották királyukká. Mátyás halála után a magyar ren­dek ugyanezt az Ulászlót választották magyar király- lyá. Ulászló alatt indult meg az ország szétzüllése, fia, II. Lajos pedig a mo­hácsi csata áldozata lett. (Vége.) Kapor Elemér Nyelvlecke Aki nem tud ángliusul, ne ír­jon, pláne hibás angolsággal. Csavarhatnánk ki a fogathajtó - világbajnokság résztvevőit üd­vözlő feliratok láttán a jól is­mert mondást. Mert igaz, a hibás szövegek a lovakat nem nagyon zavar­ják majd, de azokat, akik a kocsik bakján ülnek, talán igen. Sőt, azokat a külföldieket is, akik e néhány nap alatt ut­cáinkat járják. Mindenesetre el­néző mosolyra készteti őket a Széchenyi utcai édességbolt ki­rakatában olvasható felirat: „Velcome világbajnokság”; így szimpla v-vel írva. A versengés kiadásait támogató cég minden­esetre megérdemelné a hibátlan helyesírást: Wellcome. Szintén groteszk látvány azoknak a több nyelvű üdvözlő zászlóknak a hibás felirata is, amelyeket vá­rosszerte lenget a szél. A szöveg helyesen: You are Welcome — volna. Korántsem akarom angol nyelvleckében részesíteni azo­kat, akik csupán a felírásokat készítették. Sem a grafikusnak, sem pedig a filmnyomónak nem kell nyelvvizsgáznia ahhoz, hogy az eléje tett szöveget le­másolja. Minimális nyelvtudásra azoknak lett volna szükségük, akik az eredeti szöveget leír­ták. Tévesen. Mint nyelveket kedvelő embert és mint patrió­tát is bánt ez a dolog, annál is inkább, mivel a megyeszékhe­lyen egy angol tagozatos közép­iskola és kitűnő felkészültségű szakemberekből álló főiskolai angol tanszék is működik. Tévedni emberi dolog, hisz a lónak négy lába van, mégis megbotlik, ám a versengés nyi­tányáig javítani nem késő l (s. t.) „

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom