Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-25 / 173. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 25., szerda SZÜLETÉSNAPON Tolnay Klári pályájáról Szép, sugárzóan kedves, bájos és természetes, tem­peramentumos, kitűnően mo­zog, kellemes énekhangja van. Elbűvölő színpadi je­lenség. Nem, nem új tehetséget mutatunk be. ötven év óta írják ezeket Tolnay Klári­ról, aki július 27-én lesz 70 éves. Nehéz elhinni? Pedig így van, és ő nem kényes rá, hogy ezt megtudják. Hi­szen megemlékezett a ma­gyar sajtó a 60. és a 65. szü­letésnapjáról is, amikor a Munka Érdemrend arany fo­kozatát kapta, ötven éve játszik a színpadon és a ka­merák előtt. A Nógrád megyei kislány egyetlen egyszer szerepelt is­kolája önképzőkörének elő­adásán, akkor is belesült a szavalatába. Színiiskolába nem járt. Protekcióval ke­rült a Vígszínházba, ahová nagybátyja, Bókay János, a sikeres író ajánlotta Jób Dá­nielnek. Első kiugró színpa­di sikerét A francia szoba­lány címszerepében aratta. De hosszú utat járt meg azóta! Az ötven év alatt kétszer kapott Kossuth-díjat, érde­mes és kiváló művész, SZOT-díjas, Pro Arte ér­mes, a Magyar Filmkriti­kusak Díjának tulajdonosa. 1952-ben a béketanács tag­jává választották. Bejárta a világot magánemberként, a magyar művészet képviselő­jeként, a békemozgalom tag­jaként. Moszkva, London, Ausztria, Mongólia. Helsin­Tolnay Klári Cocteau: Ma­gány című jelenetében, a tv-ben ki, Cannes, Brüsszel, az USA, Kanada, és ki tudná mindama helyeket felsorol­ni, amelyeket megismert, és ahol megismerték, megsze­rették, megtapsolták?! És micsoda állomásai vol­tak életének és művészeté­nek! Népszerű palóc nótái a nagy tiszai árvíz károsultjai­nak a segítésére rendezett matinéhoz fűződnek. A há­ború? Királyhegyi Pál em­lékezett rá 1960-ban, az Or­szág Világ hasábjain, hogy a nyilasok hatalomra jutá­sakor így fakadt ki a szí­nésznő: „Gyilkosok! El fog­nak pusztulni! Majd megint emberek fognak uralkodni a földön.” Aztán beteget je­lentett, és nem lépett szín­padra. A felszabadulás után — nehéz elképzelni ebben a szerepben — Somló István­nal és Benkő Gyulával, ő igazgatta a Nagymező utcá­ban „vendégeskedő” Víg­színházát. Hamarosan kivált a hármasból. A hatvanas évek eleje óta a Madách Színház tagja. 1962-ben politikai kabarét konferál a Rádióban. 1977- ben Szeretőnk, anyánk cím­mel önálló műsorral jelent­kezik a Korona Pódiumon. És közben szakadatlanul színpadon van, filmezik, szinkronizál. Micsoda szerepek! A Kis­polgárok Bessenyeivel, a Donna Diana és a Ham­let Gábor Miklóssal. A há­rom nővér Irinája és Nóra Tímárral. Júlia. A Pillantás a hídról Beatrice-e Pécsi Sándorral, és ismét Pécsi­vel a Kaviár és lencse. Az Éjjeli menedékhely Natasá­ja, Warrenné, A kaméliás hölgy. A Vágy villamosa Blanche-a. Az utóbbi évek­ben: A kedves hazug, a Fé­szekalja, az Alkonyi dal. És a Kései találkozás. 1972. december 12-én, a bemutató után a Madách Kamara előtt ott állt egy igazi, blékebeli gumirádlis. És a kétszemé­lyes darabbeli partnere Men- sáros László befogta magát a kocsi elé, és körbehúzta benne a virágok között ülő Tolnay Klárit a színház előt­ti téren. Aztán a filmek. Déryné legendás alakja összeforrott Tolnay alakításával. A Me­se a 12 találatról, a Fűre lépni szabad, Az özvegy és a százados, a Nem ér a ne­vem. ki tudná felsorolni, hisz 1951-ben forgatta <t századikat: Rényi Tamás Reménykedők- jét. Volt királynő és takarító­nő, 14 éves Júlia és Ványa bácsi Dadája, volt nagyszá­jú és közönséges, iszákos, finom és légies, volt Tisz­tességtudó utcalány és Ka- tyi. Szinkronizált Katheri­ne Hepburnt és Simone Sig- noret-t. A Pacsirta öreg. megtört Vajkaynéját kísérte Cannes-ba, ahol szépségben és eleganciában felvette a versenyt a világsztárokkal. Át- meg átruccan a „szom­szédba” meglátogatni az unokáját, örül, amikor a te­levíziónk közös produkciót készít az osztrákokkal, és abban közreműködik a leá­nya, Ráthonyi Zsuzsa. És meghatódik, amikor az ut­cán egy anyuka így mutatja meg kisgyermekének: nézd, ott megy a legnagyobb ma­gyar színésznő. Szép, sugárzóan kedves, bájos és természetes, tem­peramentumos, kitűnően mo­zog, kellemes énekhangja van. Elbűvölő színpadi je­lenség. ötven évi színipálya után maradjon ilyen még sokáig, erőben, egészségben, mindannyiunk örömére. Erdős Márta Hegyen-völgyön lakodalom A mikófalviak az egri Park Szállóban (Tudósítónktól): A szabadtéri műsorok örök ellensége, az időjárás ezút­tal nem szólhatott közbe. Több elmaradt ilyen rendez­vény után most a szervezők biztosra akartak menni, ezért a Park Szálló zöld­termében tartották a hagyo­mányos pénteki folklór-es­tet. Még akkor is, ha így a szabadtéri hangulat varázsa elveszett. Ezeket a műsorokat már lassan harmadik éve szerve­zik, a Megyei Művelődési Központ és a Park Szálló összefogásával. Előbbi segít a fellépő csoportok kiválo­gatásában, meghívásában, utóbbi biztosítja a lehetősé­get és a közönséget. Mint­egy „szolgáltatás” lett a folklór, a visszajáró külföl­di vendégek igénylik, ha nincs, hiányolják. Ez idő alatt sokféle együttes meg­fordult itt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legnagyobb tetszést a színes, látványos, hagyományőrző műsorok váltották ki. A mikófalvi amatőr tán­cosok a legutóbbi hét végén egy ilyen összeállítást hoz­tak. Az est első felében a pa­lóc lakodalmast láthatta a közönség, mikófalvi hagyo­mányok szerint. A külföldi­ekre való tekintettel a szö­veget tolmács fordította. A hosszabb szövegrészeknél lankadt a nézők figyelme, és csak a mozgalmas táncos jeleneteknél élénkültek fel ismét. Azért is, mivel időn­ként a vállalkozó kedvű né­zőket bevonták a táncba. Igazán hagyományőrző ak­kor lett volna ez a produk­ció, ha a mikófalviak régi viseletében: — fehér szok­nya, fekete sure, fehér blúz, fekete mellény — ropják a táncot. Erre azonban egy amatőr együttes erőforrásai bizonyára nem elegendőek. A műsor második része már az értőbb közönségnek is élvezetet jelenthetett: színvonalas volt a kalocsai verbunkos, az üveges tánc, a palotás és Brahms 1. és 5. magyar tánca. Bebizonyoso­dott, hogy számos tehetséges táncos van a csoportban. De ami igazán magával ragadó volt az est folyamán: az a sodró lendületű lelkesedés, amely a szereplőkből áradt, valamint az az igyekezet, hogy tudásuk legjavát ad­ják. P. Czene Csilla Hadvezér — megnyúlt ábrázattal Sóvágó Frigyesről, a Köz­ponti Rézgyár igazgatójáról mindenki tudta, hogy hosz- szú évek óta szorgalmazza a felduzzadt létszámú Állami Réztröszt megszüntetését. Különböző fórumokon pon­tos számadatokkal, megala­pozott tanulmányokkal bi­zonyította, hogy a tröszt irányító szervként nem töl­ti be hivatását, az élet rea­litásaitól elszakadva gyártja érthetetlen szövegezésű ren­deletéit, direktíváit, amelyek csak hátráltatják a vállala­ti munkát, nem beszélve ar­ról, hogy a tröszt fenntar­tása óriási összegeket emészt fel. Véleményét elmondta szin­te mindenkinek: rádióripor- temek, miniszternek, gáz­óra-leolvasónak, közlekedési rendőrnek, kabinosnak, bor­bélynak, szociológusnak egy­aránt. S amikor végre meg­született a döntés, hogy a trösztöt felszámolják, sokan gratuláltak Sóvágónak, mert úgy érezték, hervadhatatlan érdemeket szerzett a tröszt megszüntetését célzó küzde­lemben. Nem csoda hát, hogy Sóvágó napokon, hete­ken át úgy járkált minden­felé, mint egy győztes had­vezér. Aztán egy szép napon hi­vatott, és megnyúlt ábrázat­tal közölte: — Baj van, Somoskám, nagy baj. A tröszt alkalma­zottjai közül cégünknek öt embert kell befogadnia: egy osztályvezetőt, három főelő­adót és egy szakértőt. Vilá­gos? — És miért baj ez? — Mert a tröszt jó képes­ségű embereit a különböző szervek már szétkapkodták. Nekünk csak a maradék jut, sajnos. Somoskám, legyen szíves, dolgozza ki, milyen beosztásokba tudjuk ezeket a jövevényeket elhelyezni. Munkához láttam. Mivel új osztályt nem szervezhet­tünk, a nyolcadik variáció az volt, hogy Szepetneki, a tröszttől jött osztályvezető naponta kettőtől ötig irányít­ja a szervezési osztályt, Gombos, az eredeti osztály- vezető pedig délig dirigál. A terv hallatán Gombos az­zal fenyegetőzött, hogy fel­jelent bennünket a munka­ügyi bíróságon, így aztán ez az elgondolás is kútba esett. Volt olyan elképzelés, hogy Kancsárné a fejlesztési osz­tályról korkedvezménnyel nyugdíjba vonul, kollégáját, Balázsovics Janót pedig el­küldjük szakszervezeti, isko­lára, ezáltal az új főelőadók számára felszabadul két stá­tus, de sajnos minden ma­radt a régiben. Kiderült, hogy az idén a szakszerve­zeti kurzuson már betelt a létszám, a Kancsárné pedig még csak most tölti be a negyvenedik életévét. Ügy volt, hogy a harmadik fő­előadó a szállítási osztályra kerül, de az üzemorvos ki­szúrta, hogy színvak a pa­sas, jogosítványa sincs, s a közületi telefonkönyvet nem tudja megkülönböztetni a vasúti menetrendtől. A szak­értőnek felajánlottunk egy állást a piackutatóknál, de nem állt kötélnek, mondván, világéletében pénzügyi, szám­szaki rendeletekkel, végre­hajtási utasításokkal fog­lalkozott, különben is szí­vesebben vezetne egy K1SZ- klubot. Sajnos, ezt az utób­bi ötletet sem tudjuk meg­valósítani, mert a szakértő már elmúlt 55 éves, s kü­lönben sincs KISZ-klub a vállalatunknál. Ebben a pillanatban az a helyzet, hogy a jövevényeket Ideiglenesen az igazgatói ta­nácsteremben helyeztük el, így a testület hét hónap óta vendéglők különtermeiben, uszodában, sétahajón, kem­pingsátorban tartja ülését. Én most készítettem el írásban a tizenhetedik vál­tozatot. Ezek szerint a piac­kutató csoportból osztályt csinálunk. Galambosné lesz a vezetője, aki eddig a személyzeti munkát irányí­totta. A személyzetis teen­dőket Léderer kartárs, a titkárság vezetője veszi át. Az ö helyébe megy Haczu- káné, az ügyirati osztály irányítója. Haczukáné poszt­jára Fazekas Ödön, a gaz­dálkodási osztály vezetője kerül, így végre Szepetneki- nek, a tröszttől jött osztály- vezetőnek is lesz munkája a gazdálkodási osztály élén. Az egyik főelőadó átveszi a balesetvédelmi ügyek irányí­tását, a másik egészségügyi középkáder lesz az üzem­pszichológus mellett, a har­madik a panaszirodán kap munkát, a szakértőt pedig — mivel eredetileg kántor­tanító volt — kinevezzük közművelődési tanácsadóvá. Az igazgatónak szerettem volna most átnyújtani a leg­újabb változatot, de a tit­kárnő közölte: Sóvágó kar­társ egy fontos tanácskozás­ra a minisztériumba ment. Állítólag pontos számadatok­kal, statisztikákkal, megala­pozott tanulmánnyal igyek­szik bebizonyítani, hogy a megváltozott gazdasági kö­rülményeink között igenis szükség van a tröszt irányí­tó szerepére, mert életsza- gú direktívái, előírásai, át­gondolt szövegezésű rende­letéi nagymértékben segítik a vállalatok gazdasági mun­káját. Kiss György Mihály Megújult egy szabadtéri színpad — Nő az érdeklődés, fogy a bérlet „Nem konku akarunk...!“ Aki ezekben a napokban, hetekben a hatvani Nép- kertibe téved, élénk mozgo­lódás szemtanúja lehet a szabadtéri színház táján. Április óta folyik, és a kö­zeli hetekben fejeződik be a létesítmény teljes felújítása, nagyobb színházi produk­ciókra való előkészítése. A nézőtér nagyjából kész. A padokat átfestették, sorszá­mozták. Padozatot, új mell­védet kapott a ..zenészárok”, amelyben kényelmesen el­férhetnek majd az első ..hatvani zenés színházi nyár”-ra érkező társulatok 40—50 tagú muzsikus gár­dái. Pankotai László és Szondái László, A Népszín­ház főmérnöke, illetve szín- padmestere tervéinek meg­felelően felépült a tágas színpad vasszerkezete, por­tálja. amelyek lehetővé te­szik a korszerű díszletezést, illetve a népes színészhadak ' mozgását. Jelenleg pedig a játéktér fölszedhető. ido­mokból összeállított fabur­kolatán dolgoznak a szak­emberek. Mindezzel párhu­zamosan alakítják át az öl­tözőket. illetve a nézőtér, játéktér villanyhálózatát, al­kalmat teremtve a Népszín­ház négytagú műszaki csa­patának. hogy a Miszlay István igazgató segítőkész­sége nyomán tizenkét napra „Hatvanba települő” erősítő és világosító rendszereket az itt fellépő társulatok igé­nye szerint működtessék. Nem olcsó mulatságról van szó, ha számba vesszük mind e munkálatok, mind a színházak vendégeskedésé­nek költségeit. Angeli Jó­zsef tanácselnök viszont már az előkészítő tárgyalások során kijelentette, hogy in­kább most készüljön el minden a legnagyobb körül­tekintéssel, mintsem két-há- rom év múlva kelljen me­gint hol itt, hol ott foldoz- gatni, toldozhatni a szabad­téri színházat. Természete­sen az augusztus 25-től szeptember 5-ig tartó szín­házi játékok idején, amikor 100—150 tagú társulatok lá­togatnak Hatvanba, még az ilyetén módon megújuló nyári színpad is külső „se­gítségre” szorul. De a HKVSC sportegyesület a játszási napokon szívesen engedi át a szomszéd telken lévő öltözőit, ahol a kórus­tagok. muzsikusok, a balett­karok készülnek majd fel­lépésükre. Mindeddig nagy­értékű társadalmi munkával támogatták a Hatvani Galé­ria és Játékszín e vállalko­zását a Damjanich Szak­munkásképző Intézet neve­lői. diákjai, és ha elérkezik az első színházi est. a „Bál a Savoyban” című revüope- rett bemutatója, a rendbon­tástól sem kell tartahi, mert a helyi rendőrkapitányság — önkéntes rendőr rajokkal kiegészítve — gondoskodik arról, hogy illetéktelenek még a szabadtéri színház közelébe se kerüljenek. Mint már megyeszerte is­meretes, az első ,,hatvani zenés színháza nyár" mű­sorrendjét oly értelemben szervezte, állította össze a Galéria és Játékszín vezető­sége, hogy a város, valamint a környező települések lakói valamennyien részelhessenek olyan produkcióból, amely érdekli őket. Így kerül szín­re Hatvanban — a már em­lített szegedi revüoperetten kívül — Donizetti az „Ezred lánya” című vígoperája, a békéscsabai Jókai Színház nagysikerű Eisemann- ope­rettje. a „Bástyasétány 77”, a debreceniek jóvoltából Er­kel Ferenc „Bánk bán”-ja. amelynek Hazám, hazám, te mindenem című áriája ez­úttal Horváth József ajkán csendül majd fel, és önfe­ledt. vidám szórakozást ígér a budapesti Józsefvárosi Színház zenés vígjátéka. az „Én és a kisöcsém”, amely­nek muzsikáját szintén Eisemann Mihálynak. kö­szönhetjük. És a közönség részéről megnyilvánuló ér­deklődés. bizalom csalhatat­lan jele, hogy a kibocsátott nyolcszáz bérletből, amelyek árusítása a Galériában, az Ady-Könyvtárban és az Expressz Ifjúsági Utazási Irodában történik, már kö­zel ötszáz gazdára talált. És hogyan vélekedik Hatvan eme kulturális gazdagodásá­ról egy városi vezető? Idéz­zük a pártbizottság első tit­kárát. Szokodi Ferencet, aki- különben első volt a bérlet- vásárlók között. — Amióta a közéletben dolgozom, az a véleményem, hogy a magas szintű, igé­nyes kultúrához nem feltét­lenül szükségesek az extra körülmények, a gazdag tár­gyi feltételiek, ami után any- nyian sírnak. Sokszor né­hány ember hite, buzgalma nyomán valósulnak meg országos értékű teljesítmé­nyek, és egy-egy intézmény jóval az átlaffkövetelmény feletti produkciókra képes. Ezt a vállalkozászellemet. lendületet tartom dicséretes­nek az első alkalommal szerveződő „hatvani zenés színházi nyár” esetében is, amikor városunk és a kör­nyék lakossága alig tizenkét nap során öt rangos színhá­zi együttes előadásában gyö­nyörködhet. szórakozhat. Kell is ez ahhoz, hogy a hétköznapok munkás embe­re a képességeit mindig fel­frissítse. újra termelje! Per­sze. nem kívánunk mi sen­kivel konkurrálni. de úgy gondolom, hogy a Hatvani Galéria és Játékszín új vál­lalkozásával, amit célunk- tradícióvá tenni, haszonnal egészíti ki akár a megye- székhely, az Agria Játékok, akár Gyöngyös hasonló, de kétségtelenül gazdagabb programjait. Egy dologról azonban ne feledkezzünk meg! Nevezetesen arról, hogy városunk művelődési intéz­ményei ntagukra hagyatva képtelenek a csodákra, bár­milyen energia, becsvágy és képesség feszül az ott dol­gozókban. Így a hatvani já­tékok esetében is szükséges, hogy a párt és tanácsi szer­vek mellett mind több in­tézmény. vállalat, mind több üzemi, munkahelyi kollek­tíva támogassa e törekvést. Amely megvalósultában min­den bizonnyal növeli váro­sunk hírét, rangját a kultú­ra világában, és haszonnal szolgálja mindannyiunk pal- lérozódását... (m—ő) Centenáriumi megemlékezés Legányi Ferenc munkásságáról Száz éve született Legányi Ferenc, akinek múlhatatlan érdemei vannak a Heves me­gyei múzeumok értékeinek összegyűjtésében. Régész­ként és geológusként első­sorban a természettudomá­nyi gyűjteményt alapozta meg, ásatásai nyomán száz­ezer évek titkai tárultak fel. A Heves megyei Múzeu­mok Igazgatósága ünnepi megemlékezésként — a TIT megyei szervezete bioló­giai szakosztályának közre­működésével — emlékülést rendez csütörtökön munkás­ságáról. A program délután 3 órakor kezdődik az egri Ifjúsági Házb|an. • Egymást követik az előadások, előbb a kutató geológiai, paleobo- tanikai, majd paleozoológiai tevékenységéről, vagyis ar­ról, hogyan foglalkozott a kőzetekkel, az ősállatokkal, és az ősnövényekkel. Ezt kö­vetően levetítik a közönség­nek a Bükki remete cípiű filmet. Végül megkoszorúz­zák — délután 5 órakor — Legányi Ferenc sírját az eg­ri Kisasszony-temetőben. A Pécsi Sándor emlékesten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom