Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-13 / 163. szám
KÉPÚJSÁG, 1984. július 13., péntek 3. A DÖNTÉS UTÁN Érdemes öntözni A városlakók és mezőgazdaságban dolgozók egyaránt sokat aggódtak az elmúlt nyáron. Szinte az egész ország lakossága idegesen kémlelte az eget. várta, mikor nyílnak meg az ég csatornái. Aggódtunk, mert az életünket féltettük. Az eső ugyanis elkerülte a mezőgazdasági nagyüzemek határát. Az ország túlnyomó részén mindössze 50—75 százaléka hullott le a nyári csapadék sokéves átlagának. Ezt tetézte a magas napi középhőmérséklet. így a talaj nedvességtartalma rendkívül megcsappant. A gazdaságokban mégsem öntöztek. A statisztika szerint 292 ezer hektárra adtak ki vízjogi engedélyt az elmúlt esztendőben, de ebből csak 175 ezer hektáron pótolták mesterségesen a csapadékot. Eddig v ráfizettek Sokan érthetetlennek tartották a mezőgazdasági nagyüzemek magatartását. Pedig nagyon is következetesen jártak el. A gazdaságoknak ugyanis nem volt érdekük az öntözés. Az elmúlt öt esztendőben lényegesen megváltoztak az öntözéses gazdálkodás feltételei. Drágább lett az energia, megkétszereződött az öntözőgépek ára. A vízdíj ugyancsak 8—12 százaléka az összes költségnek. de az is tízszeresére emelkedett. A számítások szerint egy hektár öntözése mintegy két és félszer any. ny.iba került tavaly. mint 1978-ban. Az öntözéssel előállított hozamtöbblet értéke pedig mindössze 20 százalékkal nőtt. Könnyen számoltak a gazdaságok. Egy hektár öntözése hatezer forintba került átlagosan, s hogy a kiadásokat fedezze a bevétel, mésfél tonnával több gabonát kell termelniük. Az öntözéses gazdálkodás révén ekkora hozamtöbbletet bedig nem mindenütt tudtak elérni. így aztán érthető a magatartásuk is, hogy nem nyitották meg az öntözővíz csapját. A közvélemény azonban nem így értékelte a helyzetet. Sokan csak arra gondoltak. hogy a szárazság miatt kókadoznak a növények, az öntözőgépek pedig állnak. Azzal már kevesen számol, tak, hogy jelenleg a mezőgazdasági területeknek csak öt százalékát lehet öntözni, tehát a tavalyi aszálytól semmiképpen nem lehetett volna megvédeni a szántó- területet. Sőt az előrejelzések szerint belátható időn belül nem tudjuk á szántó- terület tíz százalékának nagyobb részét öntözni. Ezért a jövőben is a csapadék- megőrző agrotechnika. a termőhelyi feltételekhez igazított termőföld-hasznosítás lehet az aszály elleni védekezés legfontosabb módszere. Az öntözéses gazdálkodásról azonban nem lehet lemondani. Ezt egyfelől indokolja. hogy az öntözhető területeken átlagos időjárású esztendőkben is terméstöbb. let érhető el, aszályos években pedig a termés megmentésének egyetlen eszköze az önítözés: Másfelől jelentős értéket képviselnek a' meglévő öntözőiberendeze. sek. s ezek kihasználásáról sem szabad lemondani. Gyökeres változás Egyebek között ezért is hozott kedvező döntést a kormány Gazdasági Bizottsága a közelmúltban az öntözés fejlesztésére. A döntést persze indokolta az is. hogy az aszály még jelenleg is tart. Az Alföld egyes részein 200—400 milliméter, a Dunántúlon 100—300 milliméter a csapadékhiány a sokéves átlaghoz képest. Az időjárás tehát szükségessé teszi az öntözésit, de a gaz- daságdk csak akkor fognák hozzá, ha érdekeltek lesznek ebben. Az új intézkedések megteremtették az érdekeltséget. A Gazdasági Bizottság döntése értelmében nem kell • alap- és változó vízdíjat fizetniük a gazdaságoknak, a gépek, berendezések vásárlásához 60—70 százalékos ártámogatást kapnak. Mivel az öntözés munkaigényes művelet, az öntöző gazdaságok mentesülnek a többlet- munkadíj-adótól is. Az intézkedések mintegy 250 millió forintos állami támogatást juttatnak a gazdaságoknak. Ezzel gyökeresen megváltozik az érdekeltség. Míg az öntözés korábban a termelés veszteségeit gyarapította. ezentúl más ágazatokhoz hasonló nyereséget biztosít. Az öntözhető területeken a csapadékhiány mesterséges pótlása az egész országnak érdeke. Számítások szerint ugyanis az idén mintegy kétmilliárd forintba kerül az öntözés, de ezzel 500—600 ezer tonna gabona értékének megfelelő terméstöbbletet érhetnek el. Ennek értéke ugyancsak megközelíti a kétmilliárd forintot. A józan mérlegelés szerint tehát feltétlenül szükséges öntözni. hiszen a több mint félmillió tonna termés mindenképpen gyarapítja az agrárágazatok árualapját. Újabb teendők . Az öntözés támogatása megváltoztatja a gazdaságok érdekeltségét, de ezzel együtt magatartásuknak is változnia kell. A tapasztalatok szerint ugyanis korábban az öntözéses termeszítés nem párosult magasabb színvonalú agrotechnikával, fokozottabb tápanyag-visszapótlással. hatékonyabb növény- védelemmel. Éneikül pedig hiába pótolják a hiányzó csapadékot, nem érhetnek el lényegesen nagyabb termést az üzemek, s közvetve az öntözés jövedelmezősége sem lesz kielégítő. A gazdaságok viszont azt várják, hogy az öntözést jobban megháláló, nagy termőképességű növényfájták között válogathassanak. A kedvező döntéseket tehát a következő hetekben ki kell egészíteni a termelés más feltételeinek javításával is. Az érdekeltség megteremtése ugyanis csak akkor jelenthet teljes si-_. kert, ha mindenütt. mindent megtesznek a több és jobb minőségű termésért. F. J. 1 Aczél György interjúja a L’Humanitéban A L’Humanité csütörtöki számában több mint egy újságoldal terjedelemben közölte azt a interjút, amelyet Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára adott Bemard Fredericknek, a lap külpolitikai rovata munkatársának. Káros károsítok Érdeklődéssel — és mérgelődve — hallgattam egy rádióriportot az egyik szombat délelőtt. Abban ugyanis egyértelműen bebizonyosodott az a már krónikus, jól ismert tény, hogy egyesek árusítói, eladói foglalkozásukkal visszaélve, a nagy forgalomra és sietségre hivatkozva. megkárosítják a vásárlókat. A riportban csak egy viszonylag szűk körről volt szó. ám sajnos a jelenség eléggé általános. Üdülőterület, bolt, piac, vendéglő, szolgáltatás, nem kell messzire menni a példákért. És a nagy forgalomban, tülekedésben elkövetett — bocsánatkéréssel végződő, vagy a többbi vevő türelmetlen sürgetésével magyarázott — „tévedések” általában nem járnak következményekkel. Ezek a „tévedések” — igen furcsa módon — zömében egyirányúak, azaz többségük mindig a vevőt rövidíti meg. Az üdülés és az idegen - forgalom főszezonjában számuk furcsa módon szaporodik. Azért mondom, hogy szaporodik, mert művelői a holt szezonban is tevékenykednek. Megkockáztatom, hogy talán ekkor tanulják meg a jogosulatlan, a munka nélküli jövedelem szerzésének e metodikáját. KéÚj autóápolási cikkek Aerosolos autóápolási cikkekkel bővítette termékeinek választékát a Budalakk Festék- és Műgyantagyár. Egyebeik között olyan szerelőzsírt hoztak forgalomba, amely megakadályozza a csavarok berozsdásodását. Egy ' másik készítményük azoknak az öreg, rozsdamarta csavaroknak a» kilazítását segíti, amelyeknél * már félő, hogy beletörnek a menetbe. Az autó krómozott részeit az időjárás viszontagságaitól védő szerek után megkezdték a motorblokktisztító sprayk gyártását is, és rövidesen a boltokba kerül az az új termékük, amely feloldja a motorban lerakodott kokszot és egyúttal a kipufogórendszert is megtisztítja. sőbb, több alannyal ezt igen tehetségesen fejlesztik tovább. Sokuk alkalmazása idényjellegű, akik azt vallják: ha már a nyarukat „feláldozzák”, legalább keressék meg „azt a kis aprót”, ami véleményük szerint megilleti őket. Régóta vitatott probléma a káros károsítok tevékenysége. A kereskedelem és a szolgáltatás hiénái azonban soha nem voltak szívbajosak. Tették és teszik azt, amit erkölcsük megenged. A vásárlók bevonásával végzett ellenőrzések során a sokszor egyértelműen kimutatott súlycsonkítás, téves számolás, stb. ellenére a közreműködők szinte védik a „tévedőket”. Mint később kiderül, azért, mert ott ők mindig kifogástalan árut kapnak, az a kis tévedés meg — amit az ellenőrző mérlegeléskor rendszeresen megállapítanak — nem befolyásolja ragaszkodásukat az illető árushoz. Nem reklamál például a nyári szezon tolakodó légkörében a fél pohár sört kapott „kedves vendég”, a „csizmatalp- pal" kiszolgált étkező, a csúszópénzért kivételezett vevő és még sokan mások... Sokan és sokszor kárhoztatják az ellenőrző szerveket azért, mert az említett Olykor ikevés, olykor a minőséggel van baj. A hatvani kenyérgyár termékeiről beszélünk, éspedig a naponta két műszakban legyártott, összesen 110 má- zsányi kenyérről, a kedvelt ostyaszeletekről, illetve a péksüteményről, amiből nemcsak a 25 ezer lakosú város, hanem a környező települések is részelnek. Nos, az elkövetkező idők változással kecsegtetnek, mert jelentős summaértékű ■ beruházás keretében megkezdődött a nem is oly koros népkerti kenyérgyár felújítása. Mi a rekonstrukció lényege? A jelenlegi üzem szomszédságában már állnak az új épület falai,, és ha minden jól halad, 1985 nyarán át is adhatják rendeltetésének. Ide a mostani szociális létesítmények — étkezde, orvosi rendelő, labovisszaéléseket — annak ellenére, hogy több éve rendszeresen szó esik róluk — nem mindig akadályozzák még. Nem, mert egyedül, pontosabban a becsapottak, meg valamennyi becsületes erpber segítsége nélkül nem képesek, felderíteni csak a töredéküket. A káros károsítok ellen nem jóváhagyó egyetértés, hanem aktív társadalmi fellépés szükséges. Jól tudom, hogy a tömött sorban utánunk álló vevők tömegében igen kellemetlen a reklamálás, az új- raméretés. A kedveskedő eladónál sem ildomos egy néninek reklamálnia, hogy miért adott egy dekával kevesebbet, vagy a hentes a mérleg másik oldalára miért tette a fém tízforintost, hogy „egyensúlyozzon”, és így tovább. . . Addig azonban, amíg „a kötelező baksis” elve alapján áll a kedves vevő, a megrendelő — akár azért hogy szép árut kapjon, akár azért, mert siet —, a hiénák étvágya csak fokozódik. A kereskedelmi felügyelőség, a különböző ellenőrök mindaddig csak részsikereket érhetnek el a vásárlók megkárosítása elleni küzdelemben, amíg a becsapottak vagy félelemből, vagy a megszokottságból adódó raratórium; fürdő, öltöző — kerülnek át, a régit pedig úgy alakítják, formálják, hogy az Ady Endre utcai pékség is beleférjen. Ezt ugyanis felszámolják. A teljes felújításba tartozik természetesen, hogy az egy évtized alatt elárvult gépi berendezések jó részét kicserélik korszerűbb, nagyobb teljesítményűekre. Ahogyan Kovács Erzsébet üzemvezető-helyettestől megtudtuk, a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat saját rezsiben, saját építőbrigádjával végezteti a munkálatokat, ami jelentős költségmegtakarítással jár. Ugyanekkor a hasznos, sürgető beruházás eredményeként megnő a hatvani kenyérgyár teljesítőképessége, továbbá az új gépek, az új technológia nyomán minőségjavulás is várható mind a kenyér. gaszkodás miatt félreállnak, mondván: nem akarnak kellemetlenséget szerezni maguknak. Mert háborogni, zsörtölődni legfeljebb csak sovány erkölcsi kielégülés, az élősdik megfékezéséhez azonban társadalmi összefogás, aktivitás is szükséges! Végezetül joggal hiányolhatná az' olvasó annak ismertetését. hogy mitől kell óvakodnia, és mikor szükséges tennie valhmit azt őt Ír és embertársait sújtó visszaélések ellen. Ehhez, úgy vélem, nem szükséges felsorolni a vásárlókat megkárosító módszereket. Kevés lenne rá a papír, és a felsorolás is felesleges. A fogyasztás és a szolgáltatás hiénái a legprimitívebbtől a legkvalifikáltabb módszerekig bezárólag „dolgoznak”, mert mindig igyekeznek alkalmazkodni a vásárlóhoz. Mindezek mellett a helyzet mégsem elkeserítő és reménytelen! A rendelkezésre álló lehetőségek, meg a józan ész segítségével ugyanis alkalmanként leleplezhetek az említett ügyeskedők. Persze csak akkor, ha kiszemelt áldozataik meg az esemény tanúi nem vakok vagy szégyenlősek! Szabó Lajos mind a péksütemény előállításánál. Beszélgetésünk során a fiatalon ily szép beosztásba került, élelmiszer-ipari főiskolát végzett üzemvezetőhelyettes a szakemberellátás helyzetéről is szót ejtett. Már eddig elég sok gondot okozott, hogy a csaknem 150 családnak megélhetést nyújtó üzemben több területen szakmunkáshiány mutatkozik. És ezt nem pótolhatja összességében az 1985 során befejeződő rekonstrukció sem. Tehát igazán tökéletes, zökkenőmentes munka akkor várható a kenyérgyáriaktól, ha ezt a problémát is sikerül megoldaniuk. Erre azonban kevés a garancia. Egyelőre örüljünk tehát annak, hogy a jövő évtől tágasabb, korszerűbb viszonyok között dolgozhatnak a hatvani pékség és ostyaüzem munkásai. (moldvay) Több és jobb árut ígérnek ... Megkezdték a hatvani kenyérgyár felújítását Ólomkristályba vésett vallomások: Parádi üvegműves jubileuma Szakács Miklós parádi üvegműves művész, három évtizede jegyezte el magát a nemes anyag „faragásával”, ősi mesterség mai utódaként. Kézügyesség, alkotókészség, harmóniaérzék, s nem utolsósorban nagy türelem kell ahhoz, hogy az ólomkristályba csiszolt minták ne csak szépek, hanem művészi értékűek is legyenek. Alkotásaival sikeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon, öregbítve ezzel a parádi üvegművészet hírnevét. Egy » sok csudálatos alkotás közöl Készöt 8 remekmű (Fotó: Szabó Sándor)
