Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 28., szombat s. A legújabb beruházás, az átadás előtt álló szolgálati lakás „— Más itt, mint Űjpesten; szabadabb!” Javult a koszt, amióta az áfész szállítja Varga Éva táborvezető „— Téliesítették a tábort, jöhetnek a vendégek” ban is hódolhatnak szenvedélyüknek. A húsz pár sílécet már megvásárolták, s várják a csehszlovák partnertől megrendelt műanyag borítás megérkezését, hiszen a talajt is előkészítették már. A tizennégy fokos lejtőn nyolcvan méter lesz a lesiklásra. A június 18-án kezdődött főszezon itt augusztus 15-ig tart. Addig kizárólag az úttörőké a tábor. Aztán a nyári hónap utolsó napjáig, a szilvásváradi fogathajtó-világbajnokság vendégei közül szállásolják el azokat, akiknek közelebb nem jutott hely. Mindenesetre megtiszteltetésnek veszik, hogy egy ilyen rangos esemény sikeréhez hozzájárulhatnak. Aztán szó esik az itteni programokról, az innen induló gyalogtúrákról, a parádi, vagy éppen egri kirándulásokról, amelyek az itt pihenő gyerekeknek nem kevés élményt jelentenek. A parkosítás igazán szépen sikerült, az építkezés nyomát teljesen eltüntették, habár munka, s építőbrigád is akad még bőven. Ha a sípálya elkészül, mellette egy komplett teniszpálya építését kezdik. Tennivaló akad még bőven. Viszont már most olyan körülményeket tudnak biztosítani, ami csak erre a táborra jellemző. S ez egy ilyen rövid múltú intézmény esetében mindenképpen dicséretes. A tősgyökeres és dédunokája Vancsó Lajos bácsi itt született. Tősgyökeres bükk- széki. Abban a házban él ma is, amit még az édesapja épített, valamikor a múlt században. Az öt testvér közül már csak ő él, meg a bátyja. Igaz az öreg parasztház ma sem csendes. Most is itt nyaral az újpesti dédunoka, aki Prineczky Krisztiánnak mutatkozik be, s gondosan elmagyarázza, hogyan is kell helyesen leírni a nevét. Kérdezés nélkül sorolja a falu előnyeit a jó levegőt, a szabad teret, hogy itt ki-be lehet ugrálni a kapu tetején, míg a fővárosban csak a lakás, esetleg a panelházak közti játszótér nyújthatna a harmadik általános iskolai osztály, a tanórák sok-sok megpróbáltatásai előtt kikapcsolódást. Aztán tátott szájjal hallgatja „dédikét”, az egykori mezőgazdasági munkákról, s arról, hogy valamikor rettegtek a faluban a víztől. Az olyan hirtelen zúdúlt le ugyanis a hegyekből, hogy amíg meg nem építették a falu két végén a vízfogó medencéket, sok kárt okozott. 1913-ban egy istálló tetején találtak menedéket az ár elől, ám az épület ledőlt, s egy piros szoknyás kislányt néhány kilométerrel arrébb már csak holtan tudtak kiemelni az iszapból. Amikor viszont úgy 1938 táján az olajfúrók rátaláltak a Salvusra, s már a gátak is készen voltak, hirtelen megbarátkoztak addigi legnagyobb ellenségükkel a vízzel. Az öreg bükkszéki szerint nagyon sokat lendített ez az egész községen. Ö is ott volt az útépítők között, akik a követ hordták. Ma meg rácsodálkozik az idegenekre. Azt mondja, tetszik neki ez a nagy nyüzsgés. A Salvus, ez a sok mindenre gyógyító hatású víz, no meg a helybeliek szorgalma, tenniakarása, vendégszeretete ismertté tette a falut. Egy-egy nyáron Európa majd minden országából megfordul itt turista. Oláh József családjával együtt viszont nem messziről, a megyeszékhelyről, Egerből érkezett. Ügy tartja, hogy az emelkedő árak mellett is szükség van a kikapcsolódásra, a pihenésre. Tavaly Bogácson nyaraltak, ám itt minden szempontból jobban érzik magukat. S bár még csak először járnak itt, néhány nap múltával elhatározták, ha tehetik, máskor is itt töltik a vakációt. Kis Szabó Ervin A Salvus-ban az ellenőr Is csak dicsérni tudott is mindent, ami ilyen helyen kelendő lehet. Ha mást nem, hát rutinjukat használják ki, amit a megyeszékhely, az ország harmadik legkeresettebb üdülőhelyén szereztek. Persze a kereskedelmi ellátást nem lehet csak a magánzókra bízni. A pé- tervásári áfész-szel együtt a helyi tanács is sokat tesz a vásárolni szándékozók óhajainak kielégítéséért. Nem is kis dolog, hogy már délelőtt megérkezik a friss pékáru, a tej, valamint hetente több napon keresztül szállítanak húst, szárazárut. Meglepő viszont, hogy mindebből a helyi tanácsnak nincs anyagi haszna. A bevétel, s a kiadás kiegyenlíti egymást, pedig, hogy még vonzóbbá tegyék környezetüket, szép álmokat szőnek. Ennek egyik reális alapja a napokban, az Egri úton elkészült 611 méter hosszú szennyvízhálózat, amely egymillió nyolcszáz- ötvenezer forintba került. Viszont ez az első lépést jelentette az új üdülőkörzet megteremtése előtt. A környéken építenek egy háromszáz személyes kempinget. A kivitelezési tervek elkészültek, s azt szeretnék, ha a VII. ötéves terv első felében már fogadhatnák a pihenni vágyókat. Ehhez persze kell a megyei tanács részéről némi anyagi támogatás, valamint a MEBIB segítsége is. Házhelyeket is parcelláznak, a termelőszövetkezettel már tárgyalnak a terület megvételéről, kisajátításának lehetőségéről. Ezzel a következő esztendő első negyedévében szeretnének végezni, aztán jöhet a 96 üdülőtelek értékesítésének előkészítése. Jelentkező már előzetesen is van rá, több mint száz, pedig az áruk nem éppen olcsó lesz. Épül a műanyag sípálya A Bükkszéken élők túlnyomó többsége a nagy vendégforgalom ellenére Sírokba, a Mátravidéki Fémművekbe jár dolgozni. A másik nagy munkaadó a termelőszövetkezet, amely viszont szintén ingázást követel, hiszen öt község közös gazdasága. A hegyek között mi más is lehetne jellemző. mint az állattenyésztés. A háztájikban azonban a sertésen, s esetleg a barom- fin kívül csak -elvétve található más állat. Néhol szarvasmarha, vagy nyúl. Kevés munkaerőt igényel az ifjúsági tábor. Varga Éva táborvezető pedig arról ad számot, hogy a két éve épült üdülő s kiképző központ épületeit téliesítették, s így már a zordabb évszakban is fogadhatják a vendégeket. Sőt az idén elkészül a műanyag borítású sípálya is, s ezek után a téli sportok szerelmesei akár kánikuláA Salvus, és a szorgalom Bükkszéki hétköznapok Milyen sokat emlegetett téma manapság a falusi turizmus. Idegenforgalmi szakemberek évek óta azon vitatkoznak, hogy egyáltalán van-e jövője, avagy egy- egy község elbírja-e azokat az anyagi terheket, melyek megteremthetik a vendégek fogadásának feltételeit. A legtöbb helyütt valljuk meg, csak a viták szenvedélyesek. Az ügyet elöremozdító tenniakarás- sal viszont problémák vannak. A tanácselnökök, s a falu egyéb irányítói azt vallják, hogy van bajuk éppen elég, hátha még idegenek sokaságát is a nyakukra hozzák. S nem mindenhol lelkesedik az ötletért maga a lakosság sem, mivel évszázadok gyökere taszítja őket az újtól, a megszokott, többnyire zárt falusi világban. Persze megyénk térképén több olyan község is fellelhető már, ahol sikerült elmozdulni a helybélieknek a holtpontról. Elsősorban tenniakará- suk, áldozatkészségük, ami dicséretes. Még akkor is, ha az idegen fogadását nem kizárólagosan önerőből oldják meg. Ezen falvak egyike a festői környezetben, a Bükk hegység lábánál települt Bükkszék. Tizenkilenc utca ezer lakója Varga Gyula tanácstitkár — bár még fiatal ember — jó ismerője a nagyközségnek. Fejből sorolja az utcaneveket, s gyorsan össze is áll az egyszerűsített falukép. Tizenkilenc utcában ezerhuszonhatan élnek. Habár hozzáteszi azt, hogy ez a létszám ilyenkor nyáron általában megduplázódik. Hiszen áll már hatvan ví- kendház, háromszázan pihenhetnek egy turnusban a nemrég felépült ifjúsági táborban, s a bányász üdülő is százhúsz vendéget fogadhat egyszerre. A tősgyökeresek vendégszeretetével sincs baj. Hivatalosan tizenöt háznál működik a fizetővendég-szolgálat. Sőt a tanácsnak tudomása van olyan esetekről is, amikor bejelentés nélkül fogadnak üdülővendégeket a faluban. Ezekért persze még akkor is büntetés jár, ha elkedvetleníti a vendégfogadót. Ezt diktálja a törvény, s így becsületes az eljárás, a nyereségért járó áldozatot hivatalosan vállalókkal szemben is. Rendkívül jó aránynak számít, hogy csupán öt utca vár még a teljes portalanításra. S a tanácstitkár nem kis büszkeséggel magyarázza elismerésünk után, hogy itt is van már valamiféle burkolat. Kimondott földút nincs a faluban. Amikor ugyanis 1979—80-ban elkészültek az ivóvízhálózat kiépítésével még melegében rendbe tették az utcák burkolatát is. Persze ez elképzelhetetlen lett volna a lakosság hozzájárulása nélkül. Talán többen morogtak is akkortájt a borsos summa miatt, ám amikor 1982- ben elnyerték a MEBIB díját, a Megye legszebb faluja címért meghirdetett versenyben, már mindenki büszkén kihúzta magát. Tehették is az itt élők, mert anyagi áldozatvállalásuk mellett maradt energiájuk a virágültetésre, a parkosításra, arra, hogy tisztán, rendezetten tartsák környezetüket. Riválisok Egerből Az igazsághoz persze az is - hozzátartozik, hogy a rendezett környezet, s már említett festői szépségű táj vonzalma mellé az idegen- forgalom fellendüléséhez kellett még a messze földön ismert, s gyógyító hatása miatt híres Savus víz is. A strandon és környékén az új lehetőségeket kihasználva — nem kell már helypénzt sem fizetni — gyorsan szaporodtak a pavilonok. melyekben kiskereskedők árulják portékáikat. A lángossütő, a zöldséges, a fagylaltos, a büfés. Az autóparkoló fölött a májusban megnyílt kellemes presszó is a Salvus nevet kapta, de található a környéken divatáruda, s egyéb elárusító- hely, minden olyasmi, ami egy idegenforgalmi területre jellemző. S hogy a vendégfogadásban milyen jó üzlet rejlik, azt jól tudják az egriek is. Egy-egy kánikulai hétvégén — amikor különösen nagy a forgalom —, felkerekednek, s konkurenciát teremtve jelennek meg a „piacon”. Árulnak ők A víz a régi, a vendégek többsége is visszajáró Arról jött a víz!” — idézi fel a régmúltat Vancsó Lajos Készülődés az ebédhez (Fotó: Kőhidi Imre) Varga Gyula tanácstitkár „— A meg sem hirdetett parcellákra máris túljelentkeztek!”
