Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-04 / 155. szám

4* WM " V S J, IIÖES3 KJ ' Tg TlTMP NÉPÚJSÁG, 1984. július 4., szerda Ma este bemutató az egri Líceumban Nagy Ignác: Tisztújítás Farkasfalvi, azaz Koltai Róbert „leány­kérése” (Fotó: Szántó György) Irodalmunk első politikai szatírájaként tartják szá­mon Nagy Ignác Tisztújítás című vígjátékát. A reform­kor vége felé keletkezett a mű, így érthető a szerző ké­telkedő szemlélete, a mind hevesebbé váló választási küzdelmek kritikája. Rokon ez az alkotás Eötvös A falu jegyzője és Arany János Az elveszett alkotmány című írásaival. Lényeges különb­ség állapítható meg az Eger­ben már játszott — tíz év­vel előbb keletkezett — Kis­faludy műhöz képest: a Csalódásokban még idilliku­sán jelenik meg a nemesi udvarház. Itt már a színpa­don közvetlenül bele kíván­nak szólni a politika alakulásába, tükröt tartva a közélet elé. Maga a történet — mint a címe is mutatja — egy választás körül bonyolódik. Egy Aranka nevű fiatal, gazdag, fővárosi özvegy tér vissza a tisztújítási lázban égő megyei székvárosba, szülőhelyére. Sógoránál, dr. Langyos főorvosnál száll meg, annak felesége, a szen­Kevésszer emlegetjük Bor­nemisza Pétert, pedig szá­zadának legtehetségesebb toliforgatója volt, aki szá­mos műfajban igazolta mindenkinél értékesebb adottságait. Nemcsak bátor gondolatokat közölt, hanem tisztességtől, jobbító szán­déktól sugallt mondandójá­hoz újszerű, ritka lelemé­nyességre valló formai kön­töst is teremtett Korának vérbeli fia volt, aki a mélységeket járva sóvárgott a magasságokért, s arra is futotta erejéből, hogy megküzdjön, megbir­kózzék értük. Vonzotta a reformáció eszmeköre, mert nehezen tűrte az értelem béklyóit. Reneszánsz-karakterként részt kért az élet pompáza­tos örömeiből, merész, koc­kázatos vállalkozásaiból. Botlásaiért, tévedéseiért oly­kor kemény árat fizetett, hiszen a börtönsorsból is ízelítőt kapott. Tévelygé­sein — ezeket csak fu­tólagosán említi — azon­ban úrrá lett, s a tudomá­nyokban keresett és talált vigaszt. Felnőtté érve, az új hit propagálója, s az írás ava­tott művésze lett, olyan egyéniséggé vált, aki köte­lességének érezte, hogy ki­utat mutasson századának zűrzavarából, aki az iro­dalmat nemes küldetése szolgálatába állította, aki hitt abban, hogy a felelős­ségérzettel tolmácsolt sza­vak értékesebb emberré ne­velik az olvasókat, művei­nek hallgatóságát. o Idegenkedett a megalku­vástól, igaznak tartott „igéit” makacsul hirdette, azt sem bánva, hogy emi­att tengernyi kellemetlen­ség lesz osztályrésze, és folyvást gyarapszik indula­tos ellenfeleinek tábora. A lélekelemzés úttörője volt literatúránkban. Nem­csak mások hibáit ostoroz­ta, hanem saját maga tette­it is mérlegelte, méghozzá mindenfajta elnézés, kendő­zés nélkül. Szigorú erköl­csi elvekre esküdött, s ezek­hez hűen hadakozott a vedéllyel politizáló Kinga, Aranka nővére. Az özvegy szerelmes Tornyai főszolga­bíróba, aki az egész megyei tisztikar egyetlen becsületes, művelt és komoly gondolko­dású tagja. A vonzódás köl­csönös, de lánykorában Arankát máshoz kényszerí­tették szülei. Most remény­kedik abban: Tornyainé le­het belőle. Igen ám, de Farkasfalvi al­ispán is feleségül szeretné venni a nőt, sőt színre lép egy harmadik kérő, Heves, aki fővárosi ügyvéd. Tor­nyait valamennyien sakk­figurának tekintik. Az ügy­véd is, aki „szent célok”, a haladás szószólója, de in­kább afféle lelkendező kar­rierista. Tornyai azt javasol­ja Arankának, hogy egyik haszonleső, a hatalomvágyó, a szabados szemléletű, az önkényeskedő főúri réteg visszaélései ellen. Nem ál­talánosságokba burkolózva, hanem igen sűrűn névre címezve a dörgedelmeket. Kimutatta ellenszenvét, hangsúlyozva hovatartozá­sát, a védtelenek, a támo­gatásra szorulók iránti szimpátiáját. e E dicséretes indulat szül­te egyik legmaradandóbb értékű munkáját, Szophok- lész Elektrájának magyarí­tását, amely természete­sen nem fordítás, hanem lendületes, kivételes alkotói erényekre valló átdolgozás. Ezekre a kincsekre fi­gyelt fel Valló Péter ren­dező, amikor az Agria Já­tékszín idei programjába iktatta ezt az utókortól igazságtalanul elfeledett, ezt a csak Móricz Zsigmond által felfedezett és jó érzék­kel „kiigazított”, korszerű­sített drámát. Az egri bemutató diri­gense — s ez külön érdem — mégis az eredetiben látott fantáziát. Gyönyörködtet­te ízes kifejezésekben bő­velkedő nyelvezete, rá­jött arrei, hogy a XVI. szá­zadból a másnak a a jö­vőnek továbbított üzenet ebben a foglalatban a leg­hatásosabb, ekként figyel­meztet a legmegragadóbban arra, hogy az embertelen­ség, a kiskirályoskodás sem­milyen megnyilvánulását nem szabad eltűrni, hogy az effajta útvesztőkből csu­pán a cselekvő elszántság jelenthet kiutat. Ezt kép­viseli Electra következetes­sége, kitartásának diadal­maskodása. A Mester taná­csa is aktuális, persze, át­tételesen : minden poszton a közösség javára kell ka­matoztatni a kisebb-na- gyobb hatalmat. Valló a konfliktussorok maradéktalan érvényesíté­sére törekedett. Ha törést érzett, akkor segítségül hív­ta Sipos András kifejező zenéjét, átlendítve a néző­ket az újabb feszültségfá­zisba. Remekül aknázta ki a várbeli teret, azt a helyet, ajánlkozónak se adjon vá­laszt, mondja azt; annak a felesége lesz, akit megvá­lasztanak alispánná. Felpaprikázódik a hangu­lat, megkezdődik a kortesek toborzása és háborúja, a vá­ros kurjongatástól és vere­kedéstől hangos. Heves pénz­zel és ígéretekkel jobban állja a küzdelmet, Farkas­falvinak viszont rosszul áll a szénája. Erre rémhíreket terjeszt, az „egyenlősdi” rossz hirét költi. Taktikája sikeres, minden összezava­rodik. Mindketten további cseleket eszelnek ki, de las­san beleesnek a jelöltek sa­ját csapdájukba. S mint minden vígjáték­ban, végül is győz a becsü­let. az igazság, de útja nem könnyű, különböző kisebb, ahol talán — ellenkezőjét aligha bizonyíthatjuk — megfordulhatott a szerző, a Balassi fiúk négyszáz esz­tendeje halott nevelője is. o Kitűnően válogatta meg a szereplőket, akiknek zö­me megértette az instruk­ciókat, s a tőle telhető leg­többet produkálta. Ez ak­kor is .elismerésre méltó, ha a jó szándék olykor csorbát szenvedett, hiszen a ko­rántsem könnyű szöveg el­sajátítása mindenki számá­ra komoly erőpróba volt. Fehér Anna igyekezett markánsan megjeleníteni a főhős alakját. Jeremiádjait, kesergéseit, háborgásait mégis az egysíkúság ural­ta, azaz nem gondolt az árnyalatok érzékeltetésére. Koltai Róbert elsősorban reneszánsz-karakterré min­tázta — persze, sajátosan magyar ízekkel ötvözte — Aegistus királyt, nem vilr lantva fel félelmetes, riasz­tó vonásait. Gáspár Sándor nem te­het arról, hogy Orestese cseppet sem érzékletes egyéniség, a számára ren­delkezésre álló jelzésekből ugyanis más sem produkál­hatott volna magasabb szinten. Almási Éva Clytamnestra királynőként sokszínűségé­vel bűvölt el bennünket, rá­tapintva a bűn és bűnhődés bonyolult összefüggéseire, Lendületes szárnyalású hangja maradéktalanul ér­vényesült ebben a hangulat­gazdag környezetben. nagyobb kalamitások, mu­latságos fordulatok állnak a kibontakozás útjába. A ma esti bemutatót, melyre az egri Líceum udvarán kerül sor, Valló Péter, az Agria Játékszín művészeti vezető­je rendezte. Főbb szerepek­ben Székhelyi Józsefet, Po­gány Juditot, Igó Évát, Fehér Annát, Reviczky Gábort, Koltai Róbertét, Méhes Lász­lót és Gáspár Sándort lát­hatjuk. A kitűnő szereposz­táson kívül a hangulatos helyszín, a remélhetően ki­tűnő idő is hozzájárulhat a sikerhez. A fél kilenckor kezdődő előadás előtt fél nyolctól — a szokások sze­rint — előjáték lesz, amely ingyen áll a közönség szó­rakoztatására. Miklósy György Mestere a tőle megszokott hibátlan alakítás, legfőbb értéke az, hogy a prédikátori dörge­delmeket, a megfontolandó tanulságokat, emberi szine- zettel felvértezve közvetíti. Az előadás legkiugróbb teljesítményével Pogány Ju­dit örvendeztetett meg minket. Sajátos adottságai aligha rendeltették a Chorus szerepkörére, mégis osztat­lan sikert aratott. Ezerarcú- ságával, hiánytalan váltá­saival olyan élményekkel ajándékozta meg a közönsé­get, amelyek aligha feled- hetők. o Persze, csak azok számá­ra, akik megtekintik ezt a több szempontból is szín­háztörténeti eseményt. Saj­nos, a szervezés egyáltalán nem állt hivatása magas­latán, mert a művészeknek még a premieren is ásitozó széksorokkal kellett szembe­nézniük. Ezt magyarázni lehet, de indokolni aligha, mert az érintettek összefoghattak volna — hogy csak két pél­dát említsünk — az isko­lákkal és az idegenforgalmi irodákkal, s máris a múlté lenne a mai gond. Ez a kivételes értékű produkció, Bornemisza XVI. században keltezett magvas üzenete megérdemelne eny- nyi törődést, mert nekünk is szól, emberségünk óvá­sáért, pallérozásáért is szü­letett. .. Pécsi István Galsai Pongrác hangjátéka, a „Halat, sajtot Amszter­damból” különös utazásra vitte a hallgatót. A Hollan­diában utazgató házaspár, a jónevű újságíró és a törté­nelemtanárnő életébe, bár­mennyire is leköti őket a nagyváros számtalan látni­valója, itt is belép a múlt, az otthon, az együtt töltött évek gondja-baja, türelme és türelmetlensége. A szép­re csak a feleség emlékezik. „Tizenhat év házasság, két gyerek, 50 négyzetméteres panellakás. Négy személy egy vasbeton cipődobozban. Én írtam a cikkeket, te ro­hantál az iskolába. Te fu­tottál a nők után, én futot­tam a munka után”. Ennyi idő múltán úgy éltek egy­más mellett mint két ide­gen. Ez az utazás alkalom lehetett volna meghitt be­szélgetésekre és egymásért való életre, de megtörték az otthon emlékképei: Izolda, a hazudós barátnő és a 85 éves após, aki minden rend­szert kiszolgált. Hatszobás lakásban él a Sas hegyen. Festményei és szőnyegei milliókat érnek, de két uno­kájának karácsonyra egy ra- dirgumit vett, hogy meg­szokják a takarékosságot. Használják közösen. Lányá­nak uzsorakamatra adott pénzt és egyetlen; kívánsága, hogy holland szivarokat hoz­zanak neki. Amszterdam szép város, de itt mindig esik az eső. „Tegnap is úgy ömlött, mintha az ember fürdőkád­ban ülne felöltözve, nyak­kendőben és gumislággal lo­csolnák a fejét” — mondja a zsörtölődő férj, aki unja az utazásokat. „Minden vi­lágvárosnak van valami hátránya. Londonban köd van. Rómában folyton ha­rangoznak, Hamburgban rossz a közbiztonság Pá­rizsban lenézik a külföldie­ket...” Más a feleség, aki lelkesedik a Van Gogh ké­pekért, a királyi palota cif­ráiért, egy törlőkendőért és a Virágpiacért, és azon töri a fejét mit vigyen ajándék­ként gyermekeinek. Mégis meg lenne a lehe­tősége, hogy két ember egy szállodai szobában elköltött vacsora közben és után egy­másra találjon, ha a felesé­get nem kísértené a népi­táncos lány képe, akit férje otthon csodált és akit dél­előtt egy belvárosi bizsuüz­letben látott forgolódni. Eszébe jut minden korábbi sérelme az, hogy a férj a család baráti kapcsolatait tönkre tette: „A férfiakra féltékeny voltál, a nőkkel kikezdtél érzelem nélkül”. Egy fojtott veszekedés után elhatározza, hogy a kö­vetkező vonattal haza uta­zik. A mozgó vonat mellett a férj kiabálja, hogy csak őt szereti, az asszony gondja azonban a gyerekeknek ter­vezett ajándék. Ilyen az élet tizenhat évi házasság után? — kérdezi a A Népművelési Intézet, a Heves megyei Művelődési Központ és a hatvani városi művelődési központ harma­dik alkalommal rendezi meg a megye amatőr képzőművé­szei számára a nagykökénye- si alkotó tábort. Július első tíz napjában négy szekció­ban dolgozhatnak a részt vevők. A grafika-festészet, a kerámia, a szobrászat és a figyelmes hallgató és el is hiszi, hogy vannak türelem­mel viselt, keserű életek. Mégis a hangjáték inkább a derű világába vitte, mert a pergő párbeszédek elevensé­ge, Béres Ilona (a feleség) türelme, logikája, a vonat után loholó férj feltehetően őszinte vallomása arra mu­tattak, hogy elképzelhető ugyan az aszmszterdami bo­rús ég alatt a családi vi­szály — két ember összetar­tozik, ha nem is az elegáns Mikádó hotel szobájában, de az ötven négyzetméteres la­kásban. ★ Balogh István — Fűtői­fáig című műsora a környe­zeti ártalmakról szólt. A kadmium, ólom. biz- mut, ón, ezüst levegőben és a földben egyaránt veszé­lyezteti az embert. Ma öt- venszer annyi ólom van szervezetünkben, mint egy egyiptomi múmiáéban. Ha Árpád apánk felébredne a Hősök .terén, bizonyosan megfulladna. A fekete rigók testében többszörös a szeny- nyezettség mint az erdőkben élő társaiké, mégis vígan él­nek és vígan élünk „mert az ember és állat évszázadok vagy évezredek folyamán a levegő szennyezettségéhez hozzászokik”. A felsorolt példák közül első helyre került az ipari üzemek és a gépkocsik okozta szennyezés. Az előb­bivel nem lehet mást tenni, mint az ipari szemetet ösz- szegyűjteni, az utóbbi azon­ban kiküszöbölhető lenne a gépkocsik műszaki állapotá­nak tökéletesítésével, jó és ésszerű forgalomtechnikai, megoldásokkal, a jelzőlám­pák összehangolásával. Ez a kérdés még kisváro­sokban is nyugtalanító, mert a szennyezettség itt is több­szöröse a normaértékeknek. Sehol nem zárnak le olyan elegánsan légcsatornákat, városba vezető légcsöveket, mint kisvárosokban, ami a belvárosok levegőtlenségét, szellőzetlenségét idézi elő. Mégsem fenyeget a kipusz­tulás veszélye. Nem lehet azonban eleget felhívni a figyelmet a természet káro- sítóira, járható utakat meg­jelölni, mert a növényvilág és az ember teherbíróképes­sége is véges. Igaz, hogy a Balaton és a Duna öntisztító képessége szinte korlátok nélküli, de az a szemét és a különböző mérgező anyagok újratermelése is. Ezek káro­sodásokat idéznek elő a köz­ponti idegrendszerben, tüdő­ben és nem mindegy, hogy milyen védelemben részesül az ember mindennapi mun­kájának végzése közben. Vagy nincs védelme az em­bernek maga által termelt mocskai ellen? fafaragás ágakban az idén a falusi környezet ábrázolá­sa, hagyományainak és vál­tozásainak megjelenítése a tábor fő motívuma. A tíz nap során szakmai vitákat, előadásokat szervez­nek az egyes művészeti ágakban jártas előadókkal. A képzőművészeti tábor éle­téről kiadványt készítenek a rendező szervek. (gábor) ÜZENET A XVI. SZÁZADBÓL Igényes színészek/ ötletgazdag rendezés Az Electra Egerben Fehér Anna és Pogány Judit, a darab egyik jelenetében (Fotó: Szántó György) Ebergényi Tibor Négy szekcióban Nagykökényesen Amatőr képzőművészeti tábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom