Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-24 / 172. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 24., kedd Monopóliumok és versenyhelyzet Bizonyos körijén jelenleg is versenyeznek a termelők, például az élelmiszerpiacon. A verseny eredményeként kiegyensúlyozott az ellátás. Miért van itt verseny és miért nincs másutt? Melyek a verseny feltételei ? A verseny nem öncél A versenyhez mindenekelőtt társak, partnerek kellenek. Vagyis egyidejűleg több termelő, eladó jelenléte a piacon, s közülük lehetőleg egyik se játsszon meghatározó (monopol) szerepet. A versenyzők önállósága, anyagi lehetősége, cselekvési szabadsága ugyancsak fontos. Megkívánja ezt a piaci hatások rugalmas fogadása” és az ésszerű, gazdaságos munka egyaránt. Nélkülözhetetlen a hatásos hajtóerő, az egyértelmű és erőteljes anyagi érdekeltség a nyereség növelésében, a termelési tényezők hatékony kombinálásában, a vagyon gyarapításában. A hatásos ösztönzés és maga a verseny feltételezi a rugalmas árrendszert, a kereslet-kínálat, a piaci értékítélet áralakító hatásának érvényesülését. Végül egyértelmű, világos és mindenki számára egyformán kötelező versenyszabályok érvényesítése, betartása szükséges. A verseny nem öncél, arra való, hogy a termelők, a forgalmazók maximális erőfeszítésre kényszerüljenek a vevők, a fogyasztók szükségleteinek jobb kielégítése végett. Az ellátás javulása több, jobb|, korszerűbb, olcsóbb termékben, szolgáltatásban mérhető. Versenyezni tehát mennyiséggel, minőséggel, választékkal, műszaki fejlesztéssel és árral lehet. Ha a szükséges feltételeket a „láthatatlan kéz”, a piac magától nem hozza létre, akkor azokat központilag kell megteremteni. A következmény elengedhetetlen A versenyfeltételek fejlesztése tehát mindenütt, ahol erre lehetőség nyílik, fontos feladat. Azzal persze számolni kell, hogy eleve nem lehet érdemi verseny például a kommunális (a víz-, a gáz-, az energia-) ellátásban, vagy a bányászatban. A viszonylag szűk belső piac több ágazatban korlátozza a hazai termelő vállalatok számát. A belföldi monopolhelyzetet ilyenkor azonban többnyire ellensúlyozza az export, a világpiaci verseny kényszere. Hol és milyen módon lehet és kell végül is a hazai versenyt szélesíteni, fejleszteni? A piaci monopolhelyzeteket a bürokratikus (gazdaságilag ésszerűtlen) vállalati centralizálást tovább lehet korlátozni. A következetesség elengedhetetlen. Nem szab|ad hosszú távon bizonytalanságban hagyni a nagyvállalatokat, az önállósulásra kész gyárakat. A versenyzők számszerű gyarapításában, egyenjogúsításában még vannak tartalékok. A szervezeti intézkedések szerepét nem szabad azonban eltúlozni. A tapasztalatok szerint olykor sok termelő között sem alakul ki feltétlenül verseny. A hazai verseny jobb munkára kényszerítő hatása alól gyakran ki lehet bújni. Köztudott, hogy a nyereség az áremelések révén is könnyűszerrel növelhető, s a kényelmes munka, a pazarlás, sőt a külpiaci versenyben elszenvedett veszteségek is olykor a belföldi fogyasztókra háríthatok. Az árakkal kell kezdeni Hogyan lehet az ár egyidejűleg ösztönzően rugalmas, a könnyű haszonszerzéssel szemben pedig korlátozó? Az elv ismert, sőt az árrendszer 1980 óta annak érvényesítésére is törekszik. E szerint a világpiaci ár a mérce. Ez így persze túl általános, hiszen ahány vevő és ahány eladó, szinte annyiféle a termékár. A mérce konkrét. A skála egyik végén a vállalat által elért átlagos exportár, a másikon pedig a potenciális importár. A két szélső érték merev határ, közülük viszont a piac ösztönző, áralakító hatása szabadon érvényesülhet. A világpiaci árak belföldi alkalmazásával nem lenne baj, ha korlátlan volna az import. De nem az. A nyugati import pedig azon túl, hogy kevés, inkább árfelhajtó. mint mérséklő hatású. A nagyobb vállalati mozgásszabadság, a piaci verseny szélesebb sávja feltételezi a határozott záróvonalakat, az egyértelmű útsze- gélyezéseket. S nem hagyatkozhatunk csupán erkölcsi tényezőkre, a „kalandorok kíméljenek” jeligére. Ezért javasolják a szakemberek, hogy kötelezzék a termelőket árjegyzékek, katalógusok készítésére. Ebben közzé- tennék áraikat, engedményeiket, feláraikat, szállítási feltételeiket és azok érvényességi idejét. Az ajánlások és tényleges árak nem léphetnék túl a dokumentált átlagos export, illetve importárakat. És hasonló — kiszámítható, védett — helyzetbe kerülhetne minden termelő saját szállítóival szemben. Igazuk van a javaslattevőknek: a rend- teremtést a mércével, az árakkal kell kezdeni. Nem nulláról indulunk __ A verseny elmélyítése, intenzívvé tétele komplex feladat, nem várhatunk egyetlen lépéstől frontáttörést. A tennivalók sokfélék. Tovább kell fejleszteni például az export-ösztönzést és a kényszert. Különösen azokban az ágazatokban, amelyekben a piacra lépés erősen tőké- és fejlesztésigényes, s a belpiaci versenytársak száma eleve korlátozott. Nem mondhatunk le az importverseny növekvő szerepéről sem szűklátókörűségből, sem a jelenlegi devizaínség, s a baráti országok visszafogott kínálata miatt. A magyar népgazdaság nyitottsága realitás, a gazdaságirányítás tudatosan hasznosítja a kül- és belpiaci verseny egymásra hatásában, kölcsönös erősítésében rejlő lehetőségeket. A belpiaci verseny fejlesztése 1984—85-ben nem nulláról indul. Az eddig tett lépések közül, különösen jelentős a piacra lépés különféle kötöttségeinek felszámolása. Az állami monopóliumokat leszámítva a tevékenységi körök (profilok) bővítése, új szervezetek, vállalkozások létrehozása nem ütközik adminisztratív, jogi akadályokba. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kiegészítő (ipari-szolgáltató) üzemei, a vállalati és a magánjellegű gazdasági munkaközösségek a termelésben, a szolgáltatásban sokféle hiányt csökkentének, szüntetnek meg. S némely helyen (a személyszállításban, a számítástechnikában) már versenyhelyzetet is teremtettek. A feladat — a ma még kivételnek számító versenyhelyzet általánossá tétele — nem könnyű és nem ígér gyors sikert, de érdemes a megoldásán oda- adóan dolgozni. Kovács József Bíztunk és cselekedtünk „Azt kérem: bízzunk és cselekedjünk. Es ha Önök úgy döntenek, hogy elfogadják a beszámolókat és a határozati javaslatot, akkor ugyanilyen egységet tanúsítsunk a végrehajtásban is!’’ Kádár János elvtársnak, a XII. kongresszuson elhangzott vita-összefoglaló beszédének utolsó mondatai ezek. A Központi Bizottság június 26-i üléséről kiadott közlemény tudatta népünkkel és a világgal, hogy a Központi Bizottság a szervezeti szabályzat előírásainak megfelelően elhatározta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusát 1985 tavaszára ösz- szehívja. Az elkövetkezendő hónapok így a kongresszus előkészítésének, az eltelt évek munkájának értékelését hordozzák. Az ország, a párt, a munka- és lakóhelyek áttekintik mit tettek, mire haladtak 1980 tavasza óta, hogyan alakult politikai, társadalmi, gazdasági, ideológiai és kulturális életünk, mire, és meddig jutott népünk itthon és a világban. Nos — anélkül, hogy elébe mennék ezeknek az értékeléseknek — igazolódott a XII. kongresszuson elhangzott azon megállapítás, hogy: „A pártban és a népben egyaránt bizakodás és tettre- készség él. Ez logikus kapcsolat: népünk azért bízik, mert kész a cselekvésre, és azért bízhat, mert a tettek alá fogják támasztani optimizmusunkat.” Bíztunk és cselekedtünk. Pedig nehézségeket, nem könnyű nappalokat és éjszakákat, éveket ígért a jövő. Voltak, akik fenntartással fogadták a párt kongresszusi programját,- akadtak nem is kevesen kishitűek, de a kommunisták és a velük együtt lévő és élő szimpatizálók serege hitt, és cselekedett! Az eltelt évek alatt azért csak jutottunk valamire, előbbre léptünk, ha nem is hétmérföldes léptekkel. Vannak, akik — jómagam is közéjük tartozom — nehezebb, sokkal több gondot hordozó évekkel számoltak. S örülök, hogy most azt mondhatom: munkánk eredményeként, rengeteg és nem kis erőfeszítés árán, az igényesebb és fegyelmezettebb munka nyomán — ha akarunk, vagy ha kell, ha muszáj, úgy látszik erre is képesek vagyunk —, joggal állapíthatta meg a Központi Bizottság júniusi határozata: népünk eredményesen dolgozik a gazdasági feladatok megoldásán.” Éls a jó munkával párhuzamosan, ezzel összhangban az életkörülményeink is úgy alakultak, hogy nem könnyen ugyan, de azért nyugodtan, biztonságban élünk, sőt gyarapodunk is, ha nem is egyformán mindenki. De ez nemcsak a társadalmon múlik, sőt nagyon is egy-egy emberen, annak tehetségén és szorgalmán. Pártunk XII. kongresszusa — emlékezzünk — hazánk felszabadulása 35. évfordulójának jegyében ült össze, és hangsúlyozta, hogy a három és fél évtized alatt megtett út bebizonyította: népünk élni tudott történelmi küldetésének lehetőségeivel. 1985-ben, a szabadságunk, függetlenségünk negyvenedik jubileumát ünneplő évben köszöntjük majd pártunk XIII. kongresszusát, ahol minden bizonnyal elmondhatjuk: az eltelt öt évben is újabb vívmányok születtek, erősödött társadalmunk szocialista jellege, demokratizmusa és gazdagsága — többek lettünk. Itthon, külföldön, a világban is. És, hogy még szebb, még gazdagabb legyen a négy évtizedes évforduló, és munkasikerektől is gazdagabb a kongresszus, egyre-másra érkeznek az országból és a megyéből is a hírek: kollektívák, egyének ígérnek még jobb, még szebb munkát. Köszöntve és ünnepelve ezzel is az évfordulót, segítve a kongresszus munkáját és elhatározását, hogy az elkövetkezendő öt év programjához még előbbre mutatóbb, még elfogadhatóbb és emberközelebbi, mindenkit serkentő programot dolgozzon, ki. Mert, ami a jövőt illeti, változatlan az óhaj: bízzunk és cselekedjünk. Az eltelt öt év is igazolja: érdemes! Papp János * Az erőműi zagy táptalaja az orvosi zsályának, amelyből illóolaj készül A nyugati bányaüzem homokhányó földjén szépen fejlődik a szőlőoltvány (Fotó: Szabó Sándor) HIDEG- ÉS MELEGFRONTOK VÁLTAKOZÁSÁBAN A nyár és az egészségünk Az elmúlt napokban sokat szenvedtünk az időjárás változásaitól. Az egyik nap majd 40 fokig kúszott fel a hőmérő higanyszála, majd hűvös és orkánszierű szél következett. A szervezet nehezen bírja ezeket a hőingadozásokat. Ha nem is szorult az emberek többsége orvosi segítségre, ki-ki tompultságra. rossz közérzetre panaszkodott.- volt aki vörösre égett hátát és karját fájlalta, mások enyhe hőgutát kaptak. Azért kerestük fel dr. Szalóky Pált, a megyei kórház osztályvezető főorvosát, hogy meghallgassuk tanácsait, miként is lehet védekezni az időjárás viszontagságai ellen. Gyors időjárásváltozások — A nyári időszakban gyakoribb és gyorsabban jön az időváltozás. Jelentős hatást gyakorol mindez az emberi szervezetre, nincs még kiderítve pontosan. hogy miként. Tény az, hogy vannak olyan betegségek, amelyeket a hideg-, de vannak olyanok is. amelyeket a melegfront súlyosbít. Hogy néhány példát említsek: a melegfront gyakoribbá teszi az embóliát, a trombózist. a gyomorvérzést, a hideg pedig a szívpanaszokat, a koszorúérgörcsöket és az ér- szűkületes bajokat. — Mit tegyenek ilyenkor az olyan emberek, akik tudják, hogy hajlamosak az effélére? — Elsősorban az idős. szívós érrendszeri panaszokkal küszködök számára veszélyesek az időjárási frontok. Nékik jobban kell vigyázniuk. sokat kell pihenniük, pontosan szedve gyógyszereiket. Az egészségesek számára is nehézséget jelenthet a hőingadozás. Csökken az ember munkateljesítménye, koncentrálóképessége — fáradékonyabbá válik. Ilyenkor gyakoribbak a közléke- dési balesetek tó. — A tartós nagy melegnek milyen ártalmai vannak, s mit tehetünk ilyenkor? Fokozza az anyagcserét, jelentősen megtePhéli a szívet és az érrendszert. Igyekezzünk szellősen öltözni, hogy a szervezet hőcseréjét megkönnyítsük. Vigyázni kell a műszálas ruháikkal, nem ajánlatos a túl szoros öltözék. Válasszunk könnyű .ruhadarabokat. Őrizkedjünk az élvezeti szerektől, főleg az alkoholtól. Tanácsos köny- nyebben étkezni és sok gyümölcsöt fogyasztani. A jeges italok légzőszervi betegségeket okozhatnak. Előnyösebb a meleg tea. Gondoljunk arra is. hogy a szervezetből nagy mennyiségben eltávozott sót és vizet pótoljuk, fogyasszunk bőven folyadékot. Hogyan napozzunk? — Legtöbbünket csábít a napfény, sokan már a szabadság első napjaiban bronzbarnára akarnak sülni. Mi erről az orvos véleménye? — Óvatosan kell ehhez is kezdeni. Az idős emberek különösen vigyázva. vagy egyáltalán ne kísérletezzenek napozással. De azok se nagyon „legénykedjenek”, akik bíznák egészségükben. Fő a fokozatosság. A bőr védelméről mindenképpen gondoskodjunk. keressünk korszerű napozószereket. Amit az előbb az alkoholról mondtam, itt többszörösen igaz, kerülni kell a fogyasztását. Felhevülten pedig senki se mártózzon meg gyorsain hideg vízben: élet- veszélyes az efféle „hűsölés”. Gondosan, figyelmesen — Az elmúlt napok során bizonyára megnőtt az osztályán is a forgalom ... — Valóban, többen kerültek be a kórházba. Nap- rnint nap találkozunk olyan esetekkel, amélyék a nyári veszélyek következményei. Óvatosan, gondosan éljenek nyáron azok. akik nehezen viselik az időjárás változásait. Az idős embereken kívül a gyerekekre is nagyon ügyelni kell: rosszabb a hőháztartásuk. mint a felnőtteké. Öltözékükre, folyadék- veszteséglükre fokozottan figyelni szükséges ilyenkor. Egyáltalán: mindenki, vigyázzon magára, ismerje meg saját gyengéit, ne becsülje túl szervezetének erejét. Mindenfajta hősködés, könnyeim,űslködés nélkül érdemes csak nyáridőben nyaralni és dolgozni, hogy ne keseredjék meg utólag senkinek a szájíze. De óvni kéll a hozzátartozókat és ismerősöket is, különösen azokat, akik nem tudják megítélni saját állóképességüket. — Akik mégis enyhe hőgutát. vagy napszúrást szenvednek, hogyan orvosolják panaszaikat? — Ha nem komoly a baj, akkor a hűtés, a borogatás is elegendő. Fontos az. hogy már az első tüneteknél igyekezzen mindenki árnyékba húzódni, letusolni, mielőtt súlyosabb következményei nem lesznek fcöny- nyelműségének. Ha már házilag nem lehet segíteni a rosszulléten. a fájdalmon, azonnal forduljanak orvoshoz. Gábor László Visontai rekultiváció A külszíni bányahányók — gyors, olcsó és eredményes — rekultivációja és párhuzamos környezetvédelme hazai és világviszonylatban is fontos feladat. A Mátraalji Szénbányák visontai Thorez Külfejtéses Bányaüzemének rekultivációs üzeme több mint két évtizede eredményes kísérleteket és kutatásokat végez e területen. A rendezett bányaföldek hasznos talajbiológiai életét gyorsan, egy-két éven belül kialakítják a növényi kultúrák számára, s vissza adják a mezőgazdaságnak hasznosításra.
