Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-24 / 172. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 24., kedd Kárpótlásként — krimi? Hétről hétre a televízió elé vonzza a közönséget a Marco Polo című filmsorozat, amelyből vasárnap a negyedik részt láthattuk Nem kis bosszúsággal állapíthatjuk meg, hogy egyre szűkebbé, jellegtelenebbé, színvonaltalanabbá válik a televíziós műsorkínálat. A múlt heti ajánlat mindössze egy háromrészes angol krimivel örvendeztetett meg bennünket. Szerencsére A pokol tornáca legalább szórakoztatott, felborzolta a fantáziánkat. Akkor is, ha az alapmű szerzője Derry Quinn aligha versenghet a műfaj klasszikusainak magvas erényeivel. Nem sok köze van a Poe-i magaslatokhoz, de tudta mire vállalkozik, s ezeknek a követelményeknek szinte maradéktalanul eleget tett. Izgalmas, meglepő fordulatokban bővelkedő lendületes sodrású sztorit produkált, ízes, szellemes párbeszédekkel fűszerezve. Philip Mackie, okos forgatókönyvíróként arra törekedett, hogy ezeket az értékeket hangsúlyozza. Ezt tette — jól megválasztott színészeivel együtt — Robert Tronson rendező is, megnyerve a több milliós nézőtábor egyértelmű tetszését. Nem volt nehéz dolga, mert rangosabb csemegére hiába vártunk, olyannyira, hogy igen sokszor egy rosz- szul tevékenykedő falusi művelődési ház nézőterén éreztük magunkat. Kj tudja hányadszorra vetítették — különböző apropókból az émelyítően giccses, az 1934-ben készített Meseautót. Most a Tolnay Klári sorozat első blokkjaként került ismét képernyőre, Nem hisszük, hogy ez a tisztelgés leghatásosabb formája, annál is inkább, mert a kiváló művésznő mellék- szereplőként aligha ad ízelítőt képességei legjavából. Mi viszont újra dühönghetünk a hazug, a bárgyú, a töményen közhelyízű történet miatt. Ehhez a szinthez viszonyítva tisztes munkáknak minősíthetők jelenünk leg- elfuseráltabb magyar filmjei is. Az utóbbi időszak vitathatatlan művészi hullámvölgyének mélypontja volt ez a televíziós hét, hiszen a műsorszerkesztők kárpótlásként csak egy épkézláb bűnügyi játékot nyújtottak. Tenyérnyi oázist az egyhangúság. az unalom sivatagában. Sovány vigasz... (pécsi) Sorozatlélektan Aligha lehet kideríteni, hogy ki volt az első sorozat megindítója, a napilapoktól lehet-e eredeztetni a szériák történetét, vagy a középkori templomok ké- pecskéitől. Egy tény: egyre nagyobb szerepet játszanak az életünkben. De mi is a titkuk? Történik valamilyen rejtélyes esemény, vagy megismerkedünk egy nevezetes ember gyermekkorával. Húz- zák-nyuzzák a szálakat, míg el nem érnek valamilyen döntő fordulatig, s ekkor hirtelen megszakad a filmszalag, s feltűnik a bűvös két szó rövidítése: folyt. köv. Valamilyen mézesmadzagot elhúztak előttünk, várjuk, hogy valami érdekes, valami meglepő következik, másnap estéig, vagy a következő vasárnapig rágjuk a körmünket. Aztán kiderül, hogy hőseink mégis megmaradnak, mert még huszonhárom és fél rész hátra van. A mellékszereplők közül néhány elhullhat, hogy az érzékenyebb lelkűek szeméből könny gördülhessen alá. A lényeg az: napról -napra, hétről -hétre odabilincselnek bennünket a képernyőhöz. Már össze sem tudnánk számolni, hogy a Magyar Televízió hányféle sorozattal örvendeztet meg, vagy bosszant fel bennünket. Némileg visszaélésnek tűnik ez, türelmünk és időnk pazarlásának. Lassan odáig jutunk el, hogy nem is lehet csak úgy, előkészület nélkül bekapcsolódni az adásba, mert nem értjük, kik és miért csinálják ezt vagy azt a történetben. De van számos más bökkenő is. De hogy stílusos legyek: ezekről a következő héten... (gábor) Leltár? Leltár? Inkább bjölcs tanítás, elmélkedés volt mindaz, amit képekben, főleg szavakban kaptunk Forrai Miklóstól, a hetvenedik születésnapját késve ünneplő karvezetőtől, zenetudóstól, a magyar zenei élet, az oratórium-éneklés egyik nagy tekintélyétől. Mit is tehet egy élete csúcsán ismét nyilvánosság elé álló, mindig is a pódiumon vizsgázó, kitűnő mester, mint elmondja — magáról szólván — azokat a legszebb gondolatait, amelyeket az ünnepi alkalomhoz illőknek tart. Nem lep meg fürgesége, ragyogó szellemi jelenléte és orgánuma, amely ma is úgy zeng, mintha egy operista hencegne megőrzött hangjával. Mindig ilyennek ismertem. hogy sem vezénylésében, sem nyilatkozataiban — említsem a Zenélő órák tévésorozatát?! — egy félszóval sem pazarolt többet a kelleténél soron levő témájára. De az igencsak hat rám, hogy még a távoli, magvas közmondásokban is csak a lényeget, a pontosat, az ezerarcút találja ideilleszteni válaszul. A riporter — Varga Bálint András — akárhogyan kérdezett, Forrai Miklós a hiteles önmagát ■ fordította szóban és arcban a néző felé. Röpködtek itt a nagy nevek — Szabolcsi Bence, Ferencsik János, Hubay Jenő, Dohnányi Ernő, Bartók, Kodály, Klemperer, Bárdos, Pablo Casals és a többiek —, de a kijelentéseknek hitelt adott a mű, az életmű, a Musica Hungarica, a Mu- sica Mundana. a Magyar Kórus, a Forrai-kórus életre hívása, a Budapesti Kórus élén eltöltött harminc éve. És főképp az: ahogyan most, hetvenévesen ez a kiváló egyéniség itt van közöttünk. (farkas) Hetven együttes, kétezer szereplő Mit ígér a Megyei Művelődési Központ augusztusi kínálata? Az egri Megyei Művelődési Központ szakemberei úgy állították össze augusztusra szóló programjaikat, hogy számítottak a vakációzó diákok érdeklődésére, a fogathajtó-világbajnokság révén erőteljesen növekedő idegenforgalomra. Sebestyén János igazgatótól megtudtuk, hogy hetente egyszer — 3-án, 10-én, 17-én, 24-én, és 31-én este fél 9 órai kezdettel —, a Park Szálló teraszán néptánc-bemutatókat rendeznek, s ezeken fellépnek a gyöngyösi Vidróczki, az Egri Néptánc és a felsőtárká- nyi Rozmaring együttesek. Folytatódnak — 18-án, 19- én és 20-án délután 3 órától — a strandfürdő közönsége számára meghirdetett folklórműsorok. Hasonló jellegű produkcióknak tapsolhatnak azok, akik 18-án, 19-én, 20-án délután 4 órakor felkeresik a Szépasszony-völgyet. Utcaszínház néven Egerben újnak számító elképzelés rajtol 18-án délután 4 órától este 8-ig, a Dobó téren felállított szabadtéri színpadon. Ekkor az ország legjobb amatőr színjátszói lépnek pódiumra, ízelítőt adva tudásuk legjavából. Csemegének ígérkezik a Széchenyi utcai tömbbelsőben kialakított Zenélő udvar ajánlata. 17-én, 18-án, 19-én 18 órától Ars Renáta Együttes, a Magyar Barokk Trió és a Musica Antiqua Együttes szórakoztatja majd azokat, akik kedvelik a régmúlt idők muzsikáját. 2‘2-én este 7 órától — á Líceum udvarán — a Szovjet Déli Hadseregcsoport Komszomol Érdemrenddel kitüntetett Ének- és Tánc- együttese gyönyörködteti majd a nézőket. A vállalkozás méreteit jelzi az, hogy a fentebb említett időpontokban hetven csoport kétezer szereplője gondoskodik az egriek ki- kapcsolódásáról, illetve ismeretgyarapításáról. A különböző kiállítások hívei sem csalódnak. 16-tól 24-ig tart nyitva — a Posta Távbeszélőközpont árkádjai alatt — az Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle. 15-én nyílik és 23-ig tekinthető meg — a Hazafias Népfront Városi Bizottságán — az a népi díszítőművészeti tárlat, amelynek anyagát a Népművészeti Egyesület Heves megyei Szervezete tagjainak munkáiból válogatták össze. RUMEN BALABANOV Nincs többé üres ház! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki sohasem zárta be lakásának ajtaját. Az embert Manóinak hívták, és egymaga lakott a sokemeletes épületek között megbújó kicsiny házikóban. A sokemeletes háztömbök tele voltak ki tudja hányféle emberrel, akik ki tudja hányféle fortéllyal zárták be bejárati ajtajukat, de ennek ellenére időről időre mégiscsak történtek betörések. Az egyik hónapban egy öntevékeny primadonnának vitték el az ékszereit, a másikban pedig egy hi-fi tornyot hurcolásztak végig fényes nappal az emeleteken, és betették egy ismeretlen gépkocsiba. Egyszer meg egy egész márványasztalt loptak el a kilencedik emeletről. Bántotta az embereket, hogy eltűntek anyagi jellegű szerzeményeik, de leginkább az fájt nekik, hogy éppen az orruk előtt élt egy Manói, akinek egész nap nyitva van az ajtaja, és senki sem megy be a házába, senki sem nyúl a vagyonához. Na de miféle vagyona volt neki? Egy ruhásszekrény, egy matrac, viaszosvászonnal borított faasztal, számtalanszor átfestett kredenc, feleségének régi, megsárgult fényképe, hűtőszekrény, benne öt tojás, két üveg aludttej, három szál petrezselyem, és leégés elleni kenőcs bakelitdobozban. — Ha valakinek szüksége van rá, jöjjön és vigyél — mondogatta Manói. Egyszer azonban valami váratlan dolog történt. Egyik este Manói hazament a munkából, és bezárva találta az ajtót. Mivel nem volt kulcsa, nem tudott bemenni, leült hát a küszöb elé, és gondolkozni kezdett. — Kifogtak rajta — kommentálták az emberek az erkélyekről. — Bezárták az ajtót, hogy tévútra vezessék a nyomozást. ■. Legjobban azonban Manói volt összezavarodva, mivel kulcsot kellett készíttetnie. És amikor kinyitotta az ajtót, mit lát? Az asztalon televízió, a matracon drága népi hímzésű terítő, a sarokban rádió, a kredencen kínai váza díszük, benne művirág, a hűtőszekrényben két'kiló bárányhús, egy üveg whisky (nem skót, hanem magyar), háromféle felvágott, egy kiló sajt, egy üveg bor, sonka. A fogason pedig új öltöny és szalmakalap feszít. Soha senki nem tudta meg, ki hagyta ott mindezt a kis házban. Ettől kezdve azonban mindenki megnyugodott, mivel Manói zárni kezdte az ajtót. A betörések, persze, nem maradtak abba, egyik este ( még a televíziója is eltűnt, \ ezért másnap reggel egy biztonsági zárat kellett felszerelnie. .. De mint köztudott, a tolvajok nem félnek a biztonsági zártól. A tolvajokat csak az üres ház ijeszti el. Ilyen pedig már az egész telepen nem akadt egy sem. . . Fordította: Adamecz Kálmán Törlesztik az adósságot.. Új törekvések Hatvan múzeumában A közművelődés hétköznapjai iránt érdeklődő olíva- só felfigyelhetett arra. hogy a Zagyva parti város múzeumában az elmúlt esztendők során nem mentek rendjén a dolgok. Esorak írója több alkalommal a segítségnyújtás, a kiútkeresés szándékával elemezte az olykor tornyosuló gondok összetevőit, s a megyei szakembereikkel, valamint a helyi párt- és állami vezetőkkel konzultálva kamatoztatható tippeket is ajánlott a minél sürgetőbb kibontakozáshoz. A megfontolt javaslatok igen sokáig rideg talajra hullottak, a kis intézmény egyébként képzett, felkészült direktora ugyanis hosszú ideig nem értette meg, hogy elsőrendű feladata a helyi igények teljesítése, a múlt itteni örökségének népszerűsítése, s csak azután következhet egyéni hobbijainak. néha öncélúan újszerű, vagy annak kikiáltott elképzeléseinek valóra váltása. Később már hajlott az egészséges, a rég kívánt korrekcióra; ám a kivitelezésre nem maradt ideje, ugyanis állást változtatott, s a fővárosban helyezkedett el. Új szerepkörben Távozásával másokra hárult tetemes adósságának törlesztése. A .haditerv” gyorsan formálódott. Ennek részleteire így utalt még az év elején dr. Bodó Sándor, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatója. — Tisztában vagyunk a seregnyi nehézséggel, többek között ez igen mostoha tárgyi adottságokkal. A jövő azonban nem ilyen kilátástalan. Köztudomású. hogy az Országos Műemléki Felügyelőség hathatós anyagi támogatásával helyreállítják. újjávarázsolják a híres Grassalkovich kastélyt, s kollegáink itt kapnak majd tágas, korszerű, impozáns hajlékot, olyan otthont, ahol már semmi sem akadályozza a színvonalas tevékenységet. Célunk az. hogy e helyütt alakítsuk ki a magyar népviseletek bemutató központját, vagyis egy olyan reprezentatív jellegű állandó kiállítást, amely maradandó élményeket kínál az ide látogató hazai és külföldi vendégeknek. Nyilvánvaló. hogy az effajta vállalkozás körültekintő, széles körű, alapos gyűjtőmunkát kíván. A bizalom jegyében A vezetés teendőinek ellátásával B olykiné, Fogarasi Klára, magyar szakos középiskolai tanárt bízták meg, azt kérve tőle. hogy szerezze meg a néprajzos diplomát is, hiszen sokrétű teendőinek csak így tehet maradéktalanul eleget. Ez akkor is igaz. ha a témakörben eléggé jártas, ugyanis több publikációjában foglalkozott vele. — Természetesnek tartottam ezt a kikötést s azzal is egyetértettem, hogy egy esztendő elmúltával térünk vissza a véglegesítés ügyére. Nincs ebben semmi különös. mert bizonyítanom kell. Ez különösképp fontos a nem éppen szívderítő előzmények után. Erről bárki meggyőződhet, ha szétnéz ebben a melléképületben. ahol szorongunk. Ráadásul hatnak az ody sok esztendőn át rögződött előítéletek. amelyeket mindenképpen el kell majd oszlatnunk. Lépésről — lépésre Február elsejétől tölti be a még számára is szokatlan funkciót. így aztán gondosan megformált programtervezettel aligha rukkolhatja, de alapelveit egyértelműen kimunkálta, s ennek középpontjában az intézmény elvesztett népszerűségének visszaszerzése áll. — Tisztában vagyok az- zaL hogy a városiak zömének fogalma sincs létezésünkről, ezért aztán hallatni kell magunkról, jelezve, megértetve: olyan útra léptünk, amely a közönség rokon- szenvének megnyeréséhez vezet. Igen kevesen sejtik: mekkora értékeket, őrzünk itt. nem nyugodhatunk bele abba. hogy minden hosszú távon is holt, kiaknázatlan tőke maradjon. Feltétlenül élő. mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatokat teremtenek az oktatási intézményekkel. Tulajdonunk a 3000 darabos Lesznai gyűjtemény: ezek közül a hímzéstervek körül jó néhányat kivitelezhetnek az iskolai szakkörök tagjai, élővé téve egy ápolásra méltó, rangos hagyatékot. Ez persze csak egy tipp a sok közül, össze kell jönnünk a környező községekben tevékenykedő, a hely- történeti búvárkodással, illetve gyűjtéssel is foglalkozó pedagógusokkal, illetve az általuk irányított gyerekcsoportokkal. Hasznos lenne — kötelességünk is — felmérni a magánkézben lévő relikviákat, hiszen több személy rendelkezik figyelemre méltó kollekcióval. Senki sem kutatta még Hatvány Lajos bizonyára számos irodalomtörténeti kuriózumot rejtegető levelezését. Nincs szakszerűen feltárva a Doktay Gyula által nekünk adományozott régészeti anyag se. holott ezt kívánná az egykori múzeumalapító emléke. Folytatja az egyenként is izgalmas témák felsorolását, de ennyi is elég annak érzékeltetésére. hogy jó csapáson indult el, s légvárak építése helyett nagyon is a valóság talaján mozog, megértő társakat, szövetségeseket keres mindenkiben. Ez akkor is biztató, ha a törlesztendő tételek terjedelmesek, hiszen lépésről-lé- pésre haladva csak elérhetők a megfontoltan kitűzött célok. A rég óhajtott fordulat bekövetkezett, jöhet a bizonyítás időszaka, s egy év múltán a remélhetőleg megnyugtató számvetés. Ebben maradtunk ... Pécsi István Egy hét..
