Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 21., szombat S. Vass Tivadar és Belkovics Zoltán új virágágyak helyét készítik Ahol mindig jó az idő... A Gagarin Hőerőmű szomszédságában, Visontán immár öt éve eredményesen hasznosítják az erőmű „hulladékhőjét” a mintegy 3000 négyzetméternyi üvegház fűtésére. A markazi Mátra- völgye Termelőszövetkezet 50 ezer tő szegfűt, 1500 ger- berát, 8 ezer muskátlit nevel, a virágoknak megfelelő hőmérsékleten. Kéri Mária a növekedéshez oly fontos vízzel locsolja meg a növényeket Kibontotta szirmait a kála... (Fotó: Szabó Sándor) Esküvő az utolsó vakációban — A Bosch-cégnek exportra — Orvosi műszerek A tanműhely nyáron sem csendes Az utolsó vakáció előtt még akad feladat bőven. Ficzere Tibor és Penczu Béla méréseket végez (Fotó: Szántó György) A tanítás a szakmunkás- képző iskolákban is június 8-án ért véget. A tanműhelyek azonban nem csendesedtek el, hiszen nyár ide, nyár oda, hat hét a kötelező szakmai gyakorlat megszerzésének ideje. A napokban a VILATI Egri Gyárának tanműhelyét kerestük fel, hogyan zajlik az élet a végleges vakáció megkezdése előtti napokban. A leendő elektronikai műszerészek termében kétmillió forint értékben berendezések segítik a szakmai biztonság megszerzését. Mint azt Pethő Gáspár szakoktató elmondta, az ország egyik legmodernebbül felszerelt oktatóterme ez. Az önálló munkavégzés lehetősége is biztosított, hiszen a szükséges kézi műszerek is rendelkezésre állnak. — Ki tudják ezeket használni? — Itt nem az a lényeg, hogy a műszerek maximális terhelést kapjanak. Ennek ellenére törekszünk arra is, hogy amikor erre lehetőségünk adódik, a tananyaggal kapcsolatba hozható különböző munkákat elvégezzünk. így szocialista szerződés alapján a reumakórház orvosi elektronikai műszereit javítjuk. Nemrégiben készültünk el 15 vízsugaras masszírozógép, valamint különböző terápiás és ingerlőkészülékek javításával. A tanév során elkészítettük az iskolai mérőterem berendezéseit. — Azért, gondolom, marad idő a pihenésre, a ki- kapcsolódásra is... — Egy sürgős exportmunkában kért segítséget tőlünk a gyár. A Bosch-cég által megrendelt fordulat- szám-szabályzók gyártáselőkészületeiben segédkeztünk. Az ezért a munkáért kapott pénzből hamarosan két napra Szegedre kirándul a társaság. Ezenkívül voltak olyan tanulók, akik éves munkájuk jutalmául egy hetet a Balatonnál a VILATI üdülőjében tölthettek el. Ezek egyike Penczu Béla. — Az egész brigádnak szavaznia kellett, ami alapján eldőlt, hogy végül is kik mehettek. Nem számítottam rá, hogy engem is jelölnek a srácok, de megvallom, nagyon jólesett. — Mi szerepel még a nyári programban? — Mi valamennyien érettségi után sajátíthatjuk el ezt a szakmát. S most már valóban úgy tűnik, ez lesz az utolsó vakáció. Egy jó hónap marad majd a pihenésre, amit viszont nagyon ki szeretnék használni. Aztán tesz egy javaslatot: az utolsó vakáció programjáról inkább Ficzere Tibort kell megkérdezni. Többen elmosolyodnak, s azonmód biztatni kezdik az „öreget”, merthogy az is gyorsan kiderül, ő a legidősebb a brigádban. — Egy eléggé nagynak mondható vargabetű után kerültem ismét vissza a tanműhelybe — enged a biztatásnak a fölszólított. — Nekem ugyanis már van egy szakmám: villanyszerelő. Aztán leérettségiztem, majd letöltöttem a sorkatonai szolgálatot, s úgy alakult az életem, hogy nem kellett lemondanom régi vágyamról; az elektronikával való hathatósabb megismerkedésről. Egy év után úgy érzem, nem csalódtam, jó, hogy kitartottam szándékom mellett. Még akkor sem bántam meg, ha ma már azt is tudom, hogy lényegesen kevesebb lesz a kezdő fizetésem, mint az villanyszerelőként volt. Akkoriban ugyanis 4—4500 forintot is megkerestem már. — No és a vakáció? — Augusztus 4-én megnősülök. Természetesen meghívtam a fiúkat is. Ügy tervezzük, hogy — ameny- nyiben még nem késtünk el a jelentkezéssel, akkor az „ország közepén” rendezendő esküvőn mondjuk ki az igent mi is. Ha pedig elkéstünk, akkor Novajon lesz a lakodalom. — Az utolsó szünidő ezek szerint újabb kötelességekkel is jár majd. — A leendő nejemmel megbeszéltük, hogy addig az egy évig, amíg én tanuló leszek, megpróbálunk nagy beosztással élni. Persze nem maradunk magunkra, a szülők is segíteni fognak. A menyasszonyom sem keres rosszul, az Egri Ingatlankezelő Vállalatnál titkárnő. Kiderül közben az is, hogy az évfolyamtársak nem kis izgalommal készülnek az esküvőre. Az ajándéknak szánt meglepetésről pedig annyit voltak hajlandók elárulni, hogy leendő szakmájukkal kapcsolatos lesz. Míg a fiúkkal az esküvőről folyt a disputa, megérkezett a kórház műszaki osztályának dolgozója, Tóth Sándor is. Egy újabb orvosi készüléket hozott javításra. — A jó bornak is kell cégér — mondja. — Amikor ugyanis felajánlotta a tanműhely a segítséget, nem vettük komolyan. Igaz, akkor még nem ismertük a körülményeket. Aztán kiderült, itt jobbak a javítási feltételek, mint nálunk. A fiúk pedig bebizonyították, hogy érdemes bízni bennük. Arról nem is beszélve, hogy nincs az országban olyan szerviz, ahová az egyik nap bevisszük a készüléket, a másik nap pedig megjavítva vihetjük vissza. Azt is kiválóan megcsinálják, aminek javítását már sehol az égvilágon nem vállalják. Azt mondják: dobjuk el. Közben néhányan körbeülik az újonnan érkezett beteg műszert, méricskélnek itt. ott, s közük, holnapra kész. Mind a tizenöten utolsó vakációjukra készülnek. Azonban már ma nagy biztonsággal végzik a rájuk bízott feladatokat. Oktatójuk szerint szeretik szakmájukat, s minden biztosíték megvan arra, hogy jövő ilyenkor már első munkahelyükön becsülettel helytállhassanak. .. Kis Szabó Ervin JÖN AZ IPARCIKK ÉS AZ OFOTÉRT IS... „Konkorrencia” Hevesen Már a „városiasodás” időszakában úgy tartották az ellátásért felelős szakemberek. hogy ártani nem árthat, sokkal inkább csak használhat a nemes ügynek, ha Hevesen egy kis „konkurenciát” teremtenek a mindeddig szinte versenytárs nélkül dolgozó, gazdálkodó helyi ájész számára. S nemcsak így vélekedtek, hanem így is cselekedtek: .,meghívták” a településre a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatot. A gyöngyösi cég kapott az ötleten, ajánlaton. Annál is inkább, mivel a tanács igazán gáláns lehetőséget kínált a „vendégnek”; átengedte egy takaros ingatlan kezelői jogát. A valamikori családi házra ha kellett is költeni — félmillió forintba került az átalakítása s további 300 ezerbe a berendezése — úgyszólván a lehető legolcsóbb megoldás volt az elképzelt üzlet nyitására. Hiszen napjainkban szóba sem állnak a kivitelezők, szállítók a beruházóval! A tanácsi vállalat 2123/16. számú boltja, amit különösebb túlzás nélkül akár egy kisebb — vagy közepes? — ABC-árudának is nevezhetünk, 1982. ősze óta szolgálja a fogyasztókat szőkébb hazánk negyedik legnépesebb helységében. S mint halljuk, látjuk: nem is akárhogyan! A szövetkezet sokkalta nagyobb áruházának közelében sincs baj a forgalommal, hiszen jönnek- mennek a vevők és senki sem távozik üres kézzel. Az eredetileg havi egymillió forintosra tervezett árbevétel minduntalan jócskán felülmúlja a várakozást. A legutóbbi hónapban — az idei júniusban — például elérte az 1 320 000 Ft-ot is. S az itteni kereskedők esküsznek rá, hogy nem ez lesz a rekord! Az üzletvezető házaspár — Berencsi József és felesége — szíves szóval köszönti a vásárlót, úgy fogad s oly készségesen kalauzol bennünket első találkozásra, is, mintha réges-régi „kuncsaftjai” lennénk. Barátságosan tessékelnek beljebb, biztatnak: nézzünk csak szét jobban is. Aztán a gazda büszkeségével mutogatják a helyiségeket. Azt, hogy mi minden lett a szobákból, a konyhából, a kamrából, s miegyébből. Nincs mit takargatniuk, nincs miért szégyenkezniük: rend, tisztaság, fogad mindenütt. Változatos kínálat s bőséges raktár. Pedig — szabadkoznak — ilyenkor félév táján korántsem törekedhetnek valami nagy készletre. Azt hinnénk, hogy talán szerződéses a bolt — de elébe vágnak a feltevésnek, s szerény mosollyal közük: szó sincs még ilyesmiről. Ök még a régi, a hagyományos, a megszokott üzemelési formában dolgoznak — a tanulót is beszámítva — ti- zenharmadmagukkal. Persze — magyarázzák — a rugalmasságot azért szeretik. Nem restellnek például reggel fél hatkor kezdeni, ha egyszer az első műszakba ekkortájt járnak az üzemiek. Eszükben sincs, hogy kényelmesebben nyissanak. Így a munkások természetesen náluk indítják a napot, itt vásárolnak be mindenfélét, amire csak szükségük lehet a „fájron- tig”. S egyikük sem panaszkodik, amiért szombaton is tart szolgálatot, egészen délig. Aztán — folytatják — mivel két büféjük is van, az egyik a kesztyűgyárban, a másik a tanácsnál működik: a beszerzést sem hagyják a maga útjára! Nem elégszenek meg a kijelölt, a hagyományos szállítókkal, hanem újabb kapcsolatokat is keresnek, ápolnak. Következésképpen a — különben közeli — Jászságban is vannak partnereik. S ha szükséges: a saját személygépkocsival egészen messzire is elutaznak áruért. Amikor pedig a főnök — az üzlet egyetlen férfi dolgozója — már kevés: mellé ül a fia is. Bármi más dolga akadna. — Nagy dolgok persze nem történnek nálunk — mondja a házaspár —. Nem harcolunk, csak versenyzőnk, s már azt is sikernek könyPillanatkép a boltról (Fotó: Perl Márton) véljük el, ha csupán egykét olyan cikkünk van, ami másutt hiányzik. S szerencsére hellyel-közzel azért akad valami ilyenféle. Egy- egy új beszerzéssel aztán egymást ösztönözzük. Ami az egyikünknél a polcra, pultra kerül, azért a másik bolt is töri magát. A fogyasztó pedig mind elégedettebb lesz, egyre inkább érzi Hevesen is, hogy városban él. A boltvezetők — régi kereskedők. Hosszú évekig dolgoztak szövetkezeti üzletekben. A férj még 1954-ben kezdte a pályát — amin parányi csak a kitérő — s Hevesen kívül megfordult Zárónkon, szolgálta a tenki, káli közönséget is. A feleség pedig tulajdonképpen már kocsmáros édesapja mellett a pulthoz szokott. Vallják: szeretik, amit csinálnak. S így együtt különösen nagy kedvük van a szakmához. Űj városunkban úgyszólván ez a bolt az „első fecske”. Már is épül azonban a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat leendő textil-méteráru üzlete, s belépésre készül az országos hálózatú Of ötért. Kétségtelen, hogy valami új kezdődött. S biztosan lesz folytatásuk is a törekvéseknek. Gyóni Gyula Pethő Gáspár: az ország egyik legmodernebb tanműhelye a miénk.