Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

2. ; f/'i"."y. '% tjÉjKaJjUK ZI É NÉPÚJSÁG, 1984. július 21., szombat Lengyelország újjászületését ünnepli Magyar párt- és kormányküldöttség a megemlékezéseken Kambodzsai küldöttség érkezik hazánkba A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívá­sára Chan Sy. a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tag­ja. a Kambodzsai Népköz- társaság Minisztertanácsá­nak elnölke a közeli napok­ban párt- és kormánykül­döttség élén hivatalos bará­ti látogatásra hazánkba ér­kezik. Lange hajthatatlan Amerikai atomhajók nem köthetnek ki David Lange, Üj-Zéland néhány napja megválasztott munkáspárti miniszterelnö­ke pénteken megerősítetté, hogy kormánya az amerikai tiltakozások ellenére is ki­tart az új-zélandi Munkás­párt álláspontja mellett, amely szerint az Egyesült Államok atomfegyvereket hordozó vagy atommeghaj­tású hadihajói ne köthesse­nek ki a szigetország kikö* tőiben. Kormánya emellett újra tárgyalni kíván arról, hogy Űj-Zéland tagja ma­radjon-e az ANZUS-nak, vagyis az országát az Egye­sült Államok és Ausztráliá­val összefűző katonai szer­ződésnek. A múlt szombati új-zé­landi választásokon győz­tes Munkáspárt vezetőjének nyilatkozata alig három nappal azután hangzott el, hogy Shultz amerikai kül­ügyminiszter a wellingtoni ANZUS-tárgyalások befeje­zése után kijelentette: a ka­tonai szerződés szempontjá­ból kiemelkedő fontosságú, hogy atomfegyverekkel fel­szerelt amerikai hadihajók használhassák Űj-Zéland ki­kötőit. Enélkül ugyanis a három ország szövetsége — Shultz szerint — nem lehet hatékony. Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének vezetésével pénteken ma­gyar párt- és kormánykül­döttség érkezett Varsóba, hogy részt vegyen a népi Lengyelország létrejöttének negyvenedik évfordulója al­kalmából rendezendő hét végi hivatalos ünnepsége­ken. A delegációt a varsói repülőtéren Jozef Czyrek, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára, valamint Stefan Ol- szowski, a LEMP KB PB tagja, külügyminiszter, Mieczyslaw Rakoowski mi­niszterelnök-helyettes és Marian Orzechowski, a LEMP KB PB póttagja fo­gadta. Ugyancsak Varsóba érkezett az ünnepségekre a Szovjetunió küldöttsége, amelyet Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a szovjet kormány elnöke vezet. A többi testvéri szocialis­ta ország is magas szintű delegációval képviselteti magát a megemlékezéseken. A nagy szívélyességgel foga­Nicaragua felszólította az Egyesült Államok kormá­nyát, hogy vessen véget- a Nicaragua elleni agresszió­nak. s ezzel tegye lehetővé a normális állapotok helyreál­lítását a közép-amerikai or­szágban. Daniel Ortega, a nicaraguai kormányzó ta­A brit szállítómunkások szakszervezete javasolja a sztrájk által érintett 78 ki­kötő munkásainak, hogy áll­janak ismét munkába. Ezzel értek véget csütör­tök éjszaka a szakszervezet, a munkáltatók képviselői és dott vendégek között ott van Csudomir Alekszand- ,rov, a Bolgár KP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, Josef Koreák, a CSKP KB Elnökségének tagja, a cseh­szlovák kormány elnökhe­lyettese és Georghe Radu- lescu, az RKP KB tagja, a román Államtanács alelnöke. Az NDK küldöttsége Egon Korenz, az NSZEP KB PB tagja, az Államtanács el­nökhelyettese vezetésével szombaton reggel érkezik Varsóba. Varsóban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy a szocialista országok képviseltetik ma­gukat az ünnepségeken. Mint a LEMP központi lapja, a Trybuna Ludu pén­teki vezércikkében megálla­pította, a vendégek jelenlé­te olyan esemény, amelynek jelentősége túlnő a szocia­lista közösség határain. Azt bizonyítja ugyanis, hogy a szocialista országok elisme­réssel értékelik azt a szere­pet, amelyet Lengyelország játszott a közösségben az nács koordinátora a sandi­nista forradalom győzelmé­nek 5. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségen leszögezte, ez az egyetlen feltétele az országban ér­vényben lévő rendkívüli ál­lapot feloldásának. a kormány által kinevezett békéltető bizottság tárgya­lásai. A megbeszélések ered­ménye az is. hogy pénteken hajnalra a doveri kikötőiben teljesen helyreállt a rend: minden komp zavartalanul közlekedik. elmúlt évtizedekben, és az a meggyőződésük, hogy a kölcsönös kapcsolatok — akárcsak a múltban — a jövőben is a közös eszmék, a proletár internacionaliz­mus és a marxizmus—leni- nizmus elvei alapján fognak fejlődni. Az ünnepségeken való találkozás bizonyára újabb alkalmat ad a ta­pasztalatcserékre és a ba­ráti kapcsolatok elmélyíté- tésére, vagyis tovább erősí­ti majd a szocialista közös­ség egységét és barátságát. Lengyelországban pénte­ken már országszerte folytak a július 22-vel kapcsolatos megemlékezések. Négy év­tizeddel ezelőtt ezen a na­pon adta ki a felszabadított Lublin városában az ideig­lenes kormány híres Júliusi Kiáltványát, amely a de­mokratikus átalakítás elve­it rögzítve az ország társa­dalmi rendszerének meg­változtatását fogalmazta meg programként. Július 22. ezért úgy vonult be az ország történelmébe, mint a lengyel újjászületés napja. Szojuz T—12 Megkezdődött a közös munka Lezajlottak a Szojuz T—12 indulásának és az űrállo­másra érkezésének izgalmai, s kezdetét vette a megfeszí­tett munka. amelyben a most három egységből álló Szojuz T—11—Szaljut—7— Szojuz T—12 űrállomáson levő mind a hat űrhajós ki­veszi részét. Az orvosi eLlenőrzés és az űrhajósok jelentése alapján megállapítható, hogy az űr­hajósok közérzete jó. az űrbéli tudományos-kutató komplexum repülése a ter­veknek megfelelően folyik. A szovjet közönség egyéb­ként ezúttal a ..Majak” és a „Pamir” repülésének min­den részletéről értesül. Nicaragua évfordulóján Véget ért a dokksztrájk —( KüJ^ohtikal kommentárunk )— Közvetítők kudarca NEHÉZ 'LENNE pontosan számot adni róla, há­nyadik alkalommal próbálkoznak véget vetni az iraki—iráni háborúnak. Többször tett kísérletet az ENSZ-főtitkára; Olaf Palme, mint a világszervezet főtitkárának különmegbízottja néhány alkalommal tárgyalt a szemben álló felekkel — hasztalan. Az iszlám konferencia szervezete most újabb lépésekre határozta el magát — sokadik alkalommal —, hogy legalább állandó kapcsolatot létesítsen Teheránnal és Bagdaddal és kifürkéssze, van-e esély valamilyen kompromisszumra a konfliktus rendezése céljából. RIJADBAN MOST két napig zárt ajtók mögött tárgyalt az iszlám konferencia közvetítő bizottsá­ga. Érezhető a visszafogottság a tanácskozásukról kiadott közleményben, amely tapintatos módon arra hívja föl Irakot és Iránt: ne engedjék a konfliktus kiszélesedését, mert az ,"külső beavatkozást” von­hat maga után. Ugyanakkor rendkívül határozottan fölléptek a polgári célpontok bombázása ellen és elítélték az öbölben közlekedő hajók elleni táma­dásokat. Ügy tűnik, a kilenctagú bizottság éppen ott pró­bált előbbre lépni, ahol halvány reménye lehetett az álláspontok közelítésére. A polgári lakosság köré­ben a légitámadások már igen sok áldozatot köve­teltek, ami pedig az olajszállítások fontos vízi útját illeti, nyilvánvaló, hogy a tankhajók zavartalan közlekedését a közelben horgonyzó amerikai flot­taegységek és a légierő minden eszközzel fenn kí­vánja tartani. Egyes becslések szerint a tőkés vi­lág olajszükségletének csaknem a fele ezen a vízi úton át érkezik rendeltetési helyére. A bombatá­madások kockázata tehát, túlontúl nagy ahhoz, hogysem bármelyik fél számára a háborúban fon­tos előnyökhöz vezessen. Ha pedig az Egyesült Ál­lamok beavatkozna a konfliktusba, ez rendkívül veszélyes helyzetet teremtene, s a világ más térsé­geit is fenyegetné a háború eszkalációja. Irán szinte azon nyomban elutasította a rijadi kezdeményezést. Ali Akbar Velajati külügyminisz­ter kétségbe vonta az iszlám konferencia békélte­tő bizottságának illetékességét Bagdad és Teherán viszályában. Egyszersmind megvádolta a bizottság egyes — nem megnevezett — tagjait, akik szerin­te semlegesség helyett az iraki álláspontra helyez­kedtek. JÓ LENNE TUDNI, vajon a véres háború befe­jezésére mely erők lennének képesek sikeres köz­vetítő szerepre? S ha erre vonatkozóan sikerülne egyértelmű választ kapni a szemben álló felektől, akkor haladéktalanul hozzá kellene látni a béke feltételeinek kimunkálásához. Csakhogy erre nézve egyelőre késik a válasz. Gyapay Dénes NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT A Walkür-művelet Merényletkísérlet Hitler ellen A tanácskozás asztala a vezérkari főhadiszálláson A hadbíróság több mint ötezer embert ítélt halálra (MTI archívkép — KS) A háború ötödik eszten­dejében, 1944 nyarán, Hit- ler-Németország katonai helyzete már kilátástalan. A korábban is fasisztaellenes baloldali ellenállókhoz egy­re több polgári csoport csat­lakozik. Köztük olyanok is, amelyek korábban támogat­ták a náci hatalmat: egyes nagytőkés körök, magas rangú állami tisztviselők, diplomaták és nem utolsó­sorban a hadsereg egyes vezetői. A legjelentékenyebb ezek közül a tartalékhadse­reg Berlin—Bendlerstrasse- ben székelő főparancsnok­ságának tisztikara volt. Ve­zetőjük a 36 éves Klaus von Stauffenberg gróf ezredes, a tartalékhadsereg törzspa­rancsnoka. Magas képzett­ségű tiszt, aki kezdetben kritikusan, de lojálisán ki­szolgálta a náci rezsimet, lassan azonban szembeke­rült Hitler háborús, elnyo­mó politikájával, majd kö­vetkezetes antifasiszta lett. Célul tűzte ki a náciuralom felváltását egy polgári-de­mokratikus rendszerrel, s nem utolsósorban a háború befejezését valamennyi fron­ton. Stauffenberg küldetése A tartalékhadsereget a Német Birodalomban és a megszállt területeken állo­másozó, kiképzés alatti vagy kiegészítő egységek képez­ték. A Stauffenberg-csoport Hitler megölését tűzte ki elsődleges céljául. Kiegészí­tésképpen az esetleges belső nyugtalanság megelőzésére, azt tervezték, hogy Walkür- művelet fedőnéven a kato­nák veszik át a hatalmat Németországban. Az össze­esküvők a náci vezetők le­tartóztatását és a nácipárt megbénítását tűzték ki cé­lul. Ideiglenes államfőt és kormányt akartak létrehozni és mielőbb választásokat tartani. A Hitler elleni merényle­tet csak olyan személy hajt­hatta végre, aki hivatalból érintkezhetett vele: ez pe­dig csak Stauffenberg le­hetett. Az afrikai fronton megsebesült, félkarú, fél­szemű ezredes feladatául tűzték ki, hogy a Berlintől 600 km-re fekvő Rastenburg melletti Farkasveremnek nevezett főhadiszálláson bombamerénylettel végez­zen Hitlerrel. A másik fel­adat az volt, hogy a Biro­dalmi Parancsnoki Közpon­tot a lehető leghosszabb ideig elvágják a külvilágtól. Ezért az összeesküvésben ugyancsak részes Fellgiebel tábornokot, a főhadiszállás hírszolgálati irodájának ve­zetőjét kötelezték, hogy min­den távközlési lehetőséget bénítson meg, a Bendler ut­cát pedig tájékoztassa a merénylet sikeréről. Harma­dikként, a merénylet után, adják ki a parancsot a Wal­kür-művelet végrehajtására. Bunker helyett barakkban Stauffenbergnek már jú­lius 6-án, 11-én vagy 15-én jelentkeznie kellett volna Hitlernél, hogy jelentést te­gyen az újonnan felállított hadosztályok helyzetéről. Különböző okok miatt erre csak 20-án kerülhetett sor. Stauffenberg segédtisztjé­vel, von Haeftennel délelőtt 10 óra 30 perckor megérke­zett a főhadiszállásra. Idő­zített robbanószerkezetet tartalmazó aktatáskát vit­tek magukkal. A számítá­sokat részben keresztülhúz­ta a fogságából nemrég ki­szabadított Mussolini olasz fasisztavezér bejelentett látogatása. Emiatt korábbra hozták és rövidebbre szab­ták a Hitlernél lefolytatan­dó megbeszélést, és az érte­kezletet nem a szokásos ve- zéri bunkerben, hanem a mellette levő barakképület­ben tartották. Márpedig Stauffenbergék robbanó­anyagainak nem volt vas­köpenyük, így repeszek sem keletkeztek. Megsemmisítő erejük kizárólag a robbanás okozta légnyomásból állt volna, ami az ablaktalan betonburkerban az ott tar­tózkodó valamennyi személyt elpusztította volna. A deszka­barakk és annak nyitott ablaka megakadályozta ezt a hatást. Stauffenberg — Hitler rövid üdvözlése után — aktatáskáját a nácivezér helyéhez közel az asztal alá helyezte, majd azzal, hogy még egy fontos telefonérte­sítést vár, eltávozott a he­lyiségből. Az autójában vá­rakozó szárnysegédjéhez sie­tett, és figyelték a robba­nást. 12 óra 42 perckor ha­talmas dörrenés hallatszott, lángnyelvek csaptak fel az épületből. Abban a tudat­ban, hogy Hitler nem élte túl a merényletet, Stauffen­bergék sietve elhagyták a főhadiszállást, s 13 óra 15 perckor már repültek vissza Berlinbe. Elmaradt hírzárlat Stauffenberg nem tudhat­ta, hogy a Hitler mellett álló Brand ezredes — az asztalhoz közelítve — vé­letlenül belerúgott az akta­táskába, s mert útjában volt, azt egy távolabbi helyre át­tette. Fellgiebel tábornok a robbanást követően megdöb­benve látta, hogy a lőportól fekete, gyengén vérző Hit­ler, tépett ruhában, Keltei­re támaszkodva, élve tá- pászkodik fel a romok alól. (Brand és három társa, meghalt, többen megsebesül­tek.) Fellgiebel megzavaro­dott és nem adta ki a pa­rancsot a hírzárlatra. Így Goebbels, Hitler berlini helytartója röviddel 13 óra után már értesült a siker­telen merényletről. Intézke­dett, hogy a dolog egyelőre maradjon titokban. A bendlerstrassei főpa­rancsnokság tisztjei csak 16 óra körül értesültek a tör­téntekről. Elhatározták, hogy minden körülmények között megindítják a Wal- kür-műveletet. Az alakula­tok azonban csak nehezen jöttek mozgásba, így a fő­város fontos stratégiai pont­jai elleni meglepetésszerű támadás nem járt sikerrel. A rádióállomást ugyan elfog­lalták, de az adást nem tudták megzavarni. Goeb­bels 18 óra 45-kor aka­dálytalanul beolvashatta a jelentést a történtekről és arról, hogy Hitler él. A megtorlás A bejelentés után a Wal- kür-műveletben mozgósí­tott alakulatok érintkezésbe léptek a főhadiszállással, ahonnan az eddigiekkel homlokegyenest ellenkező parancsot kaptak. Az össze­esküvők kilátástalan hely­zetbe kerültek. A berlini városparancsnokság az őr­zászlóalj parancsnokát, Re­mer őrnagyot, a fanatikus nácit bízta meg azzal, szá­molja fel a bendlerstrassei összeesküvő központot. A késő esti órákban véget ért a Walkür-művelet. Stauffenberget és barátait 23 óra körül hivatali szobáik­ban letartóztatták. Az azon­nal összehívott hadbíróság mindnyájukat halálra ítélte és éjfélkor ki is végezték őket. Ezt követően megindult a kíméletlen megtorlás a széles körű összeesküvés résztvevői ellen. A kivégzé­sek a háború végéig folytak. Gáti István

Next

/
Oldalképek
Tartalom