Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
2. ; f/'i"."y. '% tjÉjKaJjUK ZI É NÉPÚJSÁG, 1984. július 21., szombat Lengyelország újjászületését ünnepli Magyar párt- és kormányküldöttség a megemlékezéseken Kambodzsai küldöttség érkezik hazánkba A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására Chan Sy. a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja. a Kambodzsai Népköz- társaság Minisztertanácsának elnölke a közeli napokban párt- és kormányküldöttség élén hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik. Lange hajthatatlan Amerikai atomhajók nem köthetnek ki David Lange, Üj-Zéland néhány napja megválasztott munkáspárti miniszterelnöke pénteken megerősítetté, hogy kormánya az amerikai tiltakozások ellenére is kitart az új-zélandi Munkáspárt álláspontja mellett, amely szerint az Egyesült Államok atomfegyvereket hordozó vagy atommeghajtású hadihajói ne köthessenek ki a szigetország kikö* tőiben. Kormánya emellett újra tárgyalni kíván arról, hogy Űj-Zéland tagja maradjon-e az ANZUS-nak, vagyis az országát az Egyesült Államok és Ausztráliával összefűző katonai szerződésnek. A múlt szombati új-zélandi választásokon győztes Munkáspárt vezetőjének nyilatkozata alig három nappal azután hangzott el, hogy Shultz amerikai külügyminiszter a wellingtoni ANZUS-tárgyalások befejezése után kijelentette: a katonai szerződés szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogy atomfegyverekkel felszerelt amerikai hadihajók használhassák Űj-Zéland kikötőit. Enélkül ugyanis a három ország szövetsége — Shultz szerint — nem lehet hatékony. Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének vezetésével pénteken magyar párt- és kormányküldöttség érkezett Varsóba, hogy részt vegyen a népi Lengyelország létrejöttének negyvenedik évfordulója alkalmából rendezendő hét végi hivatalos ünnepségeken. A delegációt a varsói repülőtéren Jozef Czyrek, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára, valamint Stefan Ol- szowski, a LEMP KB PB tagja, külügyminiszter, Mieczyslaw Rakoowski miniszterelnök-helyettes és Marian Orzechowski, a LEMP KB PB póttagja fogadta. Ugyancsak Varsóba érkezett az ünnepségekre a Szovjetunió küldöttsége, amelyet Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a szovjet kormány elnöke vezet. A többi testvéri szocialista ország is magas szintű delegációval képviselteti magát a megemlékezéseken. A nagy szívélyességgel fogaNicaragua felszólította az Egyesült Államok kormányát, hogy vessen véget- a Nicaragua elleni agressziónak. s ezzel tegye lehetővé a normális állapotok helyreállítását a közép-amerikai országban. Daniel Ortega, a nicaraguai kormányzó taA brit szállítómunkások szakszervezete javasolja a sztrájk által érintett 78 kikötő munkásainak, hogy álljanak ismét munkába. Ezzel értek véget csütörtök éjszaka a szakszervezet, a munkáltatók képviselői és dott vendégek között ott van Csudomir Alekszand- ,rov, a Bolgár KP KB Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, Josef Koreák, a CSKP KB Elnökségének tagja, a csehszlovák kormány elnökhelyettese és Georghe Radu- lescu, az RKP KB tagja, a román Államtanács alelnöke. Az NDK küldöttsége Egon Korenz, az NSZEP KB PB tagja, az Államtanács elnökhelyettese vezetésével szombaton reggel érkezik Varsóba. Varsóban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy a szocialista országok képviseltetik magukat az ünnepségeken. Mint a LEMP központi lapja, a Trybuna Ludu pénteki vezércikkében megállapította, a vendégek jelenléte olyan esemény, amelynek jelentősége túlnő a szocialista közösség határain. Azt bizonyítja ugyanis, hogy a szocialista országok elismeréssel értékelik azt a szerepet, amelyet Lengyelország játszott a közösségben az nács koordinátora a sandinista forradalom győzelmének 5. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen leszögezte, ez az egyetlen feltétele az országban érvényben lévő rendkívüli állapot feloldásának. a kormány által kinevezett békéltető bizottság tárgyalásai. A megbeszélések eredménye az is. hogy pénteken hajnalra a doveri kikötőiben teljesen helyreállt a rend: minden komp zavartalanul közlekedik. elmúlt évtizedekben, és az a meggyőződésük, hogy a kölcsönös kapcsolatok — akárcsak a múltban — a jövőben is a közös eszmék, a proletár internacionalizmus és a marxizmus—leni- nizmus elvei alapján fognak fejlődni. Az ünnepségeken való találkozás bizonyára újabb alkalmat ad a tapasztalatcserékre és a baráti kapcsolatok elmélyíté- tésére, vagyis tovább erősíti majd a szocialista közösség egységét és barátságát. Lengyelországban pénteken már országszerte folytak a július 22-vel kapcsolatos megemlékezések. Négy évtizeddel ezelőtt ezen a napon adta ki a felszabadított Lublin városában az ideiglenes kormány híres Júliusi Kiáltványát, amely a demokratikus átalakítás elveit rögzítve az ország társadalmi rendszerének megváltoztatását fogalmazta meg programként. Július 22. ezért úgy vonult be az ország történelmébe, mint a lengyel újjászületés napja. Szojuz T—12 Megkezdődött a közös munka Lezajlottak a Szojuz T—12 indulásának és az űrállomásra érkezésének izgalmai, s kezdetét vette a megfeszített munka. amelyben a most három egységből álló Szojuz T—11—Szaljut—7— Szojuz T—12 űrállomáson levő mind a hat űrhajós kiveszi részét. Az orvosi eLlenőrzés és az űrhajósok jelentése alapján megállapítható, hogy az űrhajósok közérzete jó. az űrbéli tudományos-kutató komplexum repülése a terveknek megfelelően folyik. A szovjet közönség egyébként ezúttal a ..Majak” és a „Pamir” repülésének minden részletéről értesül. Nicaragua évfordulóján Véget ért a dokksztrájk —( KüJ^ohtikal kommentárunk )— Közvetítők kudarca NEHÉZ 'LENNE pontosan számot adni róla, hányadik alkalommal próbálkoznak véget vetni az iraki—iráni háborúnak. Többször tett kísérletet az ENSZ-főtitkára; Olaf Palme, mint a világszervezet főtitkárának különmegbízottja néhány alkalommal tárgyalt a szemben álló felekkel — hasztalan. Az iszlám konferencia szervezete most újabb lépésekre határozta el magát — sokadik alkalommal —, hogy legalább állandó kapcsolatot létesítsen Teheránnal és Bagdaddal és kifürkéssze, van-e esély valamilyen kompromisszumra a konfliktus rendezése céljából. RIJADBAN MOST két napig zárt ajtók mögött tárgyalt az iszlám konferencia közvetítő bizottsága. Érezhető a visszafogottság a tanácskozásukról kiadott közleményben, amely tapintatos módon arra hívja föl Irakot és Iránt: ne engedjék a konfliktus kiszélesedését, mert az ,"külső beavatkozást” vonhat maga után. Ugyanakkor rendkívül határozottan fölléptek a polgári célpontok bombázása ellen és elítélték az öbölben közlekedő hajók elleni támadásokat. Ügy tűnik, a kilenctagú bizottság éppen ott próbált előbbre lépni, ahol halvány reménye lehetett az álláspontok közelítésére. A polgári lakosság körében a légitámadások már igen sok áldozatot követeltek, ami pedig az olajszállítások fontos vízi útját illeti, nyilvánvaló, hogy a tankhajók zavartalan közlekedését a közelben horgonyzó amerikai flottaegységek és a légierő minden eszközzel fenn kívánja tartani. Egyes becslések szerint a tőkés világ olajszükségletének csaknem a fele ezen a vízi úton át érkezik rendeltetési helyére. A bombatámadások kockázata tehát, túlontúl nagy ahhoz, hogysem bármelyik fél számára a háborúban fontos előnyökhöz vezessen. Ha pedig az Egyesült Államok beavatkozna a konfliktusba, ez rendkívül veszélyes helyzetet teremtene, s a világ más térségeit is fenyegetné a háború eszkalációja. Irán szinte azon nyomban elutasította a rijadi kezdeményezést. Ali Akbar Velajati külügyminiszter kétségbe vonta az iszlám konferencia békéltető bizottságának illetékességét Bagdad és Teherán viszályában. Egyszersmind megvádolta a bizottság egyes — nem megnevezett — tagjait, akik szerinte semlegesség helyett az iraki álláspontra helyezkedtek. JÓ LENNE TUDNI, vajon a véres háború befejezésére mely erők lennének képesek sikeres közvetítő szerepre? S ha erre vonatkozóan sikerülne egyértelmű választ kapni a szemben álló felektől, akkor haladéktalanul hozzá kellene látni a béke feltételeinek kimunkálásához. Csakhogy erre nézve egyelőre késik a válasz. Gyapay Dénes NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT A Walkür-művelet Merényletkísérlet Hitler ellen A tanácskozás asztala a vezérkari főhadiszálláson A hadbíróság több mint ötezer embert ítélt halálra (MTI archívkép — KS) A háború ötödik esztendejében, 1944 nyarán, Hit- ler-Németország katonai helyzete már kilátástalan. A korábban is fasisztaellenes baloldali ellenállókhoz egyre több polgári csoport csatlakozik. Köztük olyanok is, amelyek korábban támogatták a náci hatalmat: egyes nagytőkés körök, magas rangú állami tisztviselők, diplomaták és nem utolsósorban a hadsereg egyes vezetői. A legjelentékenyebb ezek közül a tartalékhadsereg Berlin—Bendlerstrasse- ben székelő főparancsnokságának tisztikara volt. Vezetőjük a 36 éves Klaus von Stauffenberg gróf ezredes, a tartalékhadsereg törzsparancsnoka. Magas képzettségű tiszt, aki kezdetben kritikusan, de lojálisán kiszolgálta a náci rezsimet, lassan azonban szembekerült Hitler háborús, elnyomó politikájával, majd következetes antifasiszta lett. Célul tűzte ki a náciuralom felváltását egy polgári-demokratikus rendszerrel, s nem utolsósorban a háború befejezését valamennyi fronton. Stauffenberg küldetése A tartalékhadsereget a Német Birodalomban és a megszállt területeken állomásozó, kiképzés alatti vagy kiegészítő egységek képezték. A Stauffenberg-csoport Hitler megölését tűzte ki elsődleges céljául. Kiegészítésképpen az esetleges belső nyugtalanság megelőzésére, azt tervezték, hogy Walkür- művelet fedőnéven a katonák veszik át a hatalmat Németországban. Az összeesküvők a náci vezetők letartóztatását és a nácipárt megbénítását tűzték ki célul. Ideiglenes államfőt és kormányt akartak létrehozni és mielőbb választásokat tartani. A Hitler elleni merényletet csak olyan személy hajthatta végre, aki hivatalból érintkezhetett vele: ez pedig csak Stauffenberg lehetett. Az afrikai fronton megsebesült, félkarú, félszemű ezredes feladatául tűzték ki, hogy a Berlintől 600 km-re fekvő Rastenburg melletti Farkasveremnek nevezett főhadiszálláson bombamerénylettel végezzen Hitlerrel. A másik feladat az volt, hogy a Birodalmi Parancsnoki Központot a lehető leghosszabb ideig elvágják a külvilágtól. Ezért az összeesküvésben ugyancsak részes Fellgiebel tábornokot, a főhadiszállás hírszolgálati irodájának vezetőjét kötelezték, hogy minden távközlési lehetőséget bénítson meg, a Bendler utcát pedig tájékoztassa a merénylet sikeréről. Harmadikként, a merénylet után, adják ki a parancsot a Walkür-művelet végrehajtására. Bunker helyett barakkban Stauffenbergnek már július 6-án, 11-én vagy 15-én jelentkeznie kellett volna Hitlernél, hogy jelentést tegyen az újonnan felállított hadosztályok helyzetéről. Különböző okok miatt erre csak 20-án kerülhetett sor. Stauffenberg segédtisztjével, von Haeftennel délelőtt 10 óra 30 perckor megérkezett a főhadiszállásra. Időzített robbanószerkezetet tartalmazó aktatáskát vittek magukkal. A számításokat részben keresztülhúzta a fogságából nemrég kiszabadított Mussolini olasz fasisztavezér bejelentett látogatása. Emiatt korábbra hozták és rövidebbre szabták a Hitlernél lefolytatandó megbeszélést, és az értekezletet nem a szokásos ve- zéri bunkerben, hanem a mellette levő barakképületben tartották. Márpedig Stauffenbergék robbanóanyagainak nem volt vasköpenyük, így repeszek sem keletkeztek. Megsemmisítő erejük kizárólag a robbanás okozta légnyomásból állt volna, ami az ablaktalan betonburkerban az ott tartózkodó valamennyi személyt elpusztította volna. A deszkabarakk és annak nyitott ablaka megakadályozta ezt a hatást. Stauffenberg — Hitler rövid üdvözlése után — aktatáskáját a nácivezér helyéhez közel az asztal alá helyezte, majd azzal, hogy még egy fontos telefonértesítést vár, eltávozott a helyiségből. Az autójában várakozó szárnysegédjéhez sietett, és figyelték a robbanást. 12 óra 42 perckor hatalmas dörrenés hallatszott, lángnyelvek csaptak fel az épületből. Abban a tudatban, hogy Hitler nem élte túl a merényletet, Stauffenbergék sietve elhagyták a főhadiszállást, s 13 óra 15 perckor már repültek vissza Berlinbe. Elmaradt hírzárlat Stauffenberg nem tudhatta, hogy a Hitler mellett álló Brand ezredes — az asztalhoz közelítve — véletlenül belerúgott az aktatáskába, s mert útjában volt, azt egy távolabbi helyre áttette. Fellgiebel tábornok a robbanást követően megdöbbenve látta, hogy a lőportól fekete, gyengén vérző Hitler, tépett ruhában, Kelteire támaszkodva, élve tá- pászkodik fel a romok alól. (Brand és három társa, meghalt, többen megsebesültek.) Fellgiebel megzavarodott és nem adta ki a parancsot a hírzárlatra. Így Goebbels, Hitler berlini helytartója röviddel 13 óra után már értesült a sikertelen merényletről. Intézkedett, hogy a dolog egyelőre maradjon titokban. A bendlerstrassei főparancsnokság tisztjei csak 16 óra körül értesültek a történtekről. Elhatározták, hogy minden körülmények között megindítják a Wal- kür-műveletet. Az alakulatok azonban csak nehezen jöttek mozgásba, így a főváros fontos stratégiai pontjai elleni meglepetésszerű támadás nem járt sikerrel. A rádióállomást ugyan elfoglalták, de az adást nem tudták megzavarni. Goebbels 18 óra 45-kor akadálytalanul beolvashatta a jelentést a történtekről és arról, hogy Hitler él. A megtorlás A bejelentés után a Wal- kür-műveletben mozgósított alakulatok érintkezésbe léptek a főhadiszállással, ahonnan az eddigiekkel homlokegyenest ellenkező parancsot kaptak. Az összeesküvők kilátástalan helyzetbe kerültek. A berlini városparancsnokság az őrzászlóalj parancsnokát, Remer őrnagyot, a fanatikus nácit bízta meg azzal, számolja fel a bendlerstrassei összeesküvő központot. A késő esti órákban véget ért a Walkür-művelet. Stauffenberget és barátait 23 óra körül hivatali szobáikban letartóztatták. Az azonnal összehívott hadbíróság mindnyájukat halálra ítélte és éjfélkor ki is végezték őket. Ezt követően megindult a kíméletlen megtorlás a széles körű összeesküvés résztvevői ellen. A kivégzések a háború végéig folytak. Gáti István
