Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 14., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM / Bugac nyomnak rontott benne a rák, és látva most is, ennél a csorba foltnál; de eldörögnék egy kemény, pogány imát, mert (ha van is isten, ha nincs is, ha van is: folyton indiszponált!) — kelepce a szépség, az idő, az ész, a sok-sok tapasztalás! De' bárhogyan is legyen, — tiéd legyen a legtöbb, legyen neked a legszebb. Most éppen pirosán alszol, okos és gyönyörű fejed a mackóba rejted. Papa matat, mászkál, szerepet magol és firkál, mondjuk ezt: .. .látod, mindig fennakadsz a bosszúálló tárgyakon. Mint mikor bevágott, pólyás ujjadat óvod, vigyázod, úgy recs- csen meg egy kecskelábú asztal, úgy kavarog, ami elmúlt, az, aki nincs, az, aki voltad, azok, akik voltak. Jelenlétük mostani és régi álmaim útvesztőjében és lázas ébredéseimben folyton kísért. Olykor egy-egy húsleves csodálatos iehelete, néha egy tétova emberi gesztus a járdaszélen, vagy egy-egy ismeretlen ismerős mondata, vagy egy-egy édes perc könnyte- len-síró azonossága, vagy egy lélekfájdító, behunyt szemű pillanat-évtized zakatoló zavara egykori, jelenkori, mindenkori önmagam bizonytalansága, erőszaka, megadása és kételye, tévedé- se-igazsága, nevető-sírógörcsös tébolya, egy-egy óra, egy-egy pillanat, ezernyi rezdülés mozaikerdeje, egy-egy csepp víz (ha kifolyatod — hidegebb) íze, egy ajándéknarancs, egy fintor vicce, az egy bódulata, egy vers, egy utca, egy kilogramm kenyér, egy-egy tojás, egy citrom, egy szál szegfű nyugtalan illata, egy-egy íz, ölelés, egy- egy adott, vagy kapott vagy lopott csók — és egyszeriben minden ismerős és varázslatos.. Jelen vannak, ök: Apám, Anyám és mind a többiek. Az egyszerinek hitt kis tapasztalások; tudások sokaságát, — s talán ez az élet? Űjjászüli egy-egy vagy tízezer ébredés, hunyorgó bizalmatlansága, — s talán ez. az idő ? És látod, lányka, ezen a földtekényi képernyőn azok ott, ások ott: Ök, és mi mindannyian. Pablo Neruda emlékezete „Gyermekkorom... egyetlen igazán feledhetetlen hőse az eső volt... úgy tűnik, ma már nem létezik az a fajta esőzés, amely oly szörnyű és finom hatalmat gyakorolt szülőföldemen Azau- kámiában. „Szüleim Parral- ból jöttek ide, én meg ott születtem, Chile középső vidékén, ahol megterem a szőlő és bőséges a bor. Anélkül, hogy emlékeznék rá, anélkül, hogy tudtommal láttam volna is, meghalt anyám. Rosa Basoalto asz- szony. Én 1904. július 12-én születtem, és egy hónap múlva, augusztusban anyám már nem élt, elemésztette a tüdővész.” Így emlékezik születéséről, gyermekkoráról, szülőföldjéről a század legnagyobb dél-amerikai költője, a nyolcvan esztendeje született chilei Pablo Neruda. Verseivel már tizenöt éves korában díjat nyert, tizenhét évesen a santiagói egyetem hallgatója, belekerül a húszas évek Chiléjének szellemi életébe, és hamarosan olyan hírnévre tesz szert a tehetséges fiatalember, hogy mindenki keresi barátságát. Ekkortól már véglegesen a Neruda nevet használja, a családi Basoalto helyett, a cseh Jan Neruda iránti tiszteletből. Hamarosan otthagyja az egyetemet, külügyi szolgálatba lép, és Rangunban lesz konzul, közben meglátogatja álmai városát: Párizst. A harmincas évek közepén Spanyolországba kerül és Barcelonában, majd Madridban lesz konzul. Federico Garcia Lorca lesz a legjobb barátja. Szellemi, politikai fejlődésére nagy hatással volt a spanyol polgárháború. A háború alatt nyomtatják ki Neruda „Szívemben Spanyolország” című könyvét, melynek első kiadása a legnagyobb könyvritkaságok közé tartozik a világon. A köztársaság mellett kifejtett tevékenysége miatt a költőt eltávolítják konzuli állásából. Párizsban Aragon kerít neki munkát. Ügy tartják — ő maga is így emlékezik — a spanyol polgár- háborúban lesz kommunista. 1939-ben Chilében népfrontkormány kerül hatalomra, és az Párizsba küldi a költőt, hogy a spanyol emigránsokat segítse bevándorolni Chilébe. A második világháború idején Mexikóba kerül diplomatának. 1945-ben a kommunista párt szenátora lesz a chilei felsőházban. De három év múlva menekülni kényszerül egy jobboldali puccs miatt, és csak 1952-ben térhet újra haza. Közben bejárja a világot, Magyarországon is megfordul, barátokra tesz szert. Visszatérése után a Népi Egység kormányát támogatja, Allende elnök személyes jó barátja és alig valamivel éli túl a fasiszta puccs első napjait, Allende meggyilkolását. Korábban a Népi Egységkormány párizsi nagykövete volt. Korai verseiben a fiatal költő életvágya, patetikus életszemlélete megdöbbentő szürrealista képekben kap megfogalmazást. A Szívemben Spanyolország című kötet (1937) fordulópontot jelent pályáján: a költő figyelme a metafizikus töprengésektől a valóság felé fordul, ettől kezdve válik elkötelezett költővé. Leíró és lírai részletekben bővelkedő nagyszabású elbeszélő költeményeiben dinamikus változatossággal bomlik ki hazájának és egész Latin- Amerikának a panorámája,, hagyományai és történelme. (Általános ének, 1950). Az Elemi ódák három kötete (1954—57) új szakasz kezdetét jelentik Neruda költői útján; életszeretete elmélyül, hangzatosság nélkül, bensőségesen énekli meg az emberek mindennapi életét, tárgyi világát. Pablo Neruda 1971-ben kapta meg a Nobel-díjat, jogosan, mert életműve, mély humanizmusa, szárnyaló köl- tőisége folytán a mai világ- líra élvonalához tartozik. Sz. M. PABLO NERUDA Ének Minden dalom a népeké volt, tenger-közeiben írtam őket, a népek s a tenger között éltem, akár egy titkos őrszem, ki harcukat védelmezi, telve zengéssel s szeretettel: mert én vagyok a hangos ember, a remény tanúságtevője agyon-mészárolt századomban. Az emberiség cinkosa, lemészárolt testvéreimmel. Egytől egyig győzni akartunk. Partizánok százada volt ez, pártoké és pártosaké. A világ bezárult előttünk, s mindennap többet veszítettünk az annyira várt győzelemből. Minden dagálykor szerelemmel árasztottuk el ezt a földet, telezsúfoltuk emberekkel, hogy jobban már nem is lehetne, és aztán jöttek messziről, hogy mindenüket megkaparintsák. Szomorú ez a szomorúság. Ezért kell róla énekelnem. Még nincs késő. 1970. E harminc évi alkonyat, mi hátravan még, hogy kövesse a hosszú nappalt, majd kirobban, mint az ért magházak a csöndben. Virág, vagy tűz, mit tudom én? — de valami majd kicsírázik, felnő s lüktetni kezd közöttünk:, egy új világ szeretetét kell ráhagynunk az eljövőkre. Somlyó György fordítása Alapvetés és generációváltás Hatvanéves a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar A közelmúltban az egyik zeneakadémiai koncertet így hirdette az Országos Filharmónia műsorfüzete: a 60 éves Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar hangversenye. Amikor a muzsikusok bejöttek a pódiumra, némi meglepetést okozott, hogy nagy részük láthatóan 30 év körüli fiatal ember, aki csak nemrég fejezhette be zenei tanulmányait. De nem sokkal látszott idősebbnek karmesterük, Szabó László sem. Mint később az együttes igazgatója, Márton Gábor elmondta, a zenekar tagjainak hatvan százaléka még nem töltötte be 35. életévét. Valójában tehát ez az együttes már nem ugyanaz a zene- . kar, amelyik hatvan év óta működik Debrecenben, terjeszti, képviseli a zenekultúrát a városban és környékén, amelynek jelentősége nem utolsósorban abban áll, hogy a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara után ez az ország második legnagyobb múltú szimfonikus zenekara. Az együttes tagjai és vezetősége az 1983/84-es hangversenyévadot kiemelkedő szezonnak tekinti: most ünnepük megalakulásuk 60. évfordulóját. Debrecenben már 1923 előtt felvetődött önálló ze-' nekar létesítésének igénye, de a megvalósításra a háború által előidézett súlyos anyagi gondok miatt nem került sor. A város egyetlen nagyüzeme, a Járműjavító munkásai körében jelentős kulturális hagyományok éltek, s volt is egy szerényebb igényű zenekaruk. Az akkori MÁV-üzemvezető zeneértő, zenekedvelő Balázs Károly vállalkozott arra, hogy kibővíti az együttest. Kiáltványt adott ki, amelynek hatására komoly érdeklődés mutatkozott a muzsikálni szerető, főként vasutas dolgozók körében, akik elsősorban az új zenekar fúvósállományát alkották. Az együttest eleinte helyi zenetanárok vezették, de 1926- ban sikerült megnyerni a művészi vezetésre Ábrányi Emilt, a kor neves karmesterét, az Operaház vezető karnagyát, aki tíz évig állt a zenekar élén. Az ő keze alatt formálódott magas színvonalon muzsikáló együttessé a korábbi heterogén, különböző felkészültségű tagokból álló társaság. Művészi fejlődésüket, korán megszerzett rangjukat jól példázza első jelentősebb külföldi sikerük, emlékezetes olaszországi vendégszereplésük 1934-ben. De még ugyanebben a évben itthon is; figyelemre méltó sikerrel vettek részt egy jelentős hazai zenei eseményen: az ő közreműködésükkel került sor Kodály Zoltán alkotása, a Háry János bemutatójára a debreceni kollégium udvarán, Ferencsik János vezényletével. De az ő nevükhöz fűződik a Psalmus Hungaricus első megszólaltatása is a Nagytemplomban. Ábrányi után Sauervald Géza vette át néhány évre a zenekar vezetését, ám a második világháború miatt művészi fejlődésük lendülete egy időre megtört. A háború után azonban aránylag hamar talpra álltak, s 1952- ben már ismét olyan színvonalon’muzsikáltak, hogy a város vezetősége ettől kezdve biztosította számukra, hogy főhivatású szimfonikus zenekarként működjenek. Hivatásos tevékenységét Rubányi Vilmos művészi irányításával kezdte az együttes, aki azonban az 1954-ben bekövetkezett kötelező létszámcsökkentés és egyéb bürokratikus intézkedések miatt egy időre lemondott. Szerencsére 1958- ban visszakerült a zenekarhoz, amelynek ezután újabb reneszánsza következett. Rubányi húsz évig vezette az együttest. Ábrányi Emil és Rubányi Vilmos alapvetése tartósnak bizonyult. A Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar itthon és külföldön egyaránt tekintélyt szerzett magának, s ezt később is sikerült megtartania. Az utóbbi tíz esztendőben is, amikor a régi, idősödő muzsikusokat fokozatosan fiatalok váltották fel. A mai 71 tagú zenekarba jó képességű, hivatásszerető fiatalok kerültek, akiknek már nem csak azt kell tudniuk, amit idősebb kollégáiknak kellett, hanem helyt kell állniuk az új kor követelményeivel szemben is. — Kisebb zökkenőkkel, de sikeresen zajlott le a generációváltás — mondotta a zenekar igazgatója. És úgy tűnik .— ez a januári, fővárosi hangversenyük sikeréből is érzékelhető volt —, hogy az együttes élén 1971 óta álló Szabó László művészi vezetésével az ország egyik legrégibb zenekara jól szolgálja Bartók és Kodály szellemi örökségét, s az erre épülő magyar zenekultúrát. Szomory György A Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, vezényel: Szabó László
