Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1984. július 14., szombat A Nemzeti Újjáépítés kormányának négy tagja A Sandinista Népi Hadsereg alakulata légvédelmi üteggel (Telefotó: AP—MTI—KS) A forradalom öt éve Nicaraguában idén a megszokottnál is nagyobb jelentőségű a forradalom győzelmének július 19-i évfordulója. Most ugyanis nem csupán arról emlékeznek meg. hogy épp öt esztendeje 1979 nyarán űzték el Somoza elnököt és döntötték meg kegyetlen diktatúráját. Az ünnep szimbólumát felhasználva az ország vezetői úgy döntöttek, hogy ezen a napon kezdődik meg hivatosan a kampány a november elejére tervezett választásokra. Választási előkészület A kampánynyitány után a különböző pártok lehetőséget kapnak programjuk népszerűsítésére az állami rádióban és televízióban is. A tavasszal elfogadott új választási törvény kimondja, hogy a mintegy másfél millió szavazásra jogosult állampolgár egyszerre választja meg a nemzetgyűlés tagjait. dönt az elnök és az a le ülök személyéről. A voksolás általános. közvetlen, egyenlő és titkos lesz — olvasható a dekrétumban, azon minden 16 évnél idősebb lakos részt vehet — kivéve a diktátor nemzeti gárdájának egykori tagjait, az amnesztia lehetőségét igénybe nem vevő ellenfor. radalmárokat és azokat, akik ellen bírósági eljárás folyik. A választási készülődés a teljes jubileumi esztendőre rányomja bélyegét. hiszen szemléletesen mutatja, mekkora utat sikerült megtennie a fiatal rendszernek fennállása rövid öt éve alatt. Eljutottak a forradalom intézményesítésének szakaszába: az új parlament megbízatása első két évében alkotmány ózó nemzetgyűlésként fog működni, kidolgozza az új alaptörvény tervezetét majd törvényhozói testületként tevékenykedik tovább. Az előjelek biztatóaknak tűnnek. A sandinista vezetés — az ország minden bel* ső nehézsége és külső fenyegetettsége ellenére — joggal bízhat a lakosság többségének, s elsősorban az ifjú szavazói' rétegeknek a támogatásában, vagyis megalapozottan reménykedhet hatalma megszilárdításában. Kétfrontos harc Pedig a nehézségek szinte fennállásának első napjaitól megszabták, milyen ütemben haladhat előre az ország újonnan megválasztott fejlődési útján. A kezdeti lépések megtörténtek. A kormány meghirdette a földreformot, államosították Somoza elhagyott javait, a bankokat, a külkereskedelmet. a bányaipart. Külföldi támogatást, mindenekelőtt a kubai orvosok internacionalista segítségét igénybe véve kiterjesztették az egészség- ügyi ellátást a falvakra is. Kampányt indítottak az írástudatlanság felszámolására és korszerűbb. széle* sebb alapökra helyezték az iskolarendszert. Enyhíteni igyekeznek a nyomaszd© lakásgondokon. A békés előrehaladás, az örökölt elmaradottság leküzdése érdekében az amúgy is szűkös anyagi és emberi erőforrásokat meg kellett osztani, s egyre nagyobb figyelmet kellett összpontosítani az elért vívmányok védelmére. Washington — amely a nicaraguai változásokat a „kommunizmus közép-amerikai térhódításaként” értékelte — évek óta a managuai rendszer gyengítésére törekszik, diplomáciai, gazdasági és politikai téren egyaránt. Az Egyesült Államok közvetett és közvetlen támogatást nyújt a kis karibi állam ellen kétoldali ól is fegyveres harcot folytató ellenforradalmároknak. (Északról Honduras területéről a Nemzeti Demokratikus Front nevű somo- zista szervezet emberei 'törnek át rendszeresen a határvonalon. a déli, Costa Ricával szomszédos körzetekben pedig a rendszer erőszakos megdöntését hirdető egykori geriilaparancsnok Edén Pastora egységei hajtanak végre sorozatos akciókat.) Managua tehát kétfrontos küzdelmet kell, hogy folytasson — s ehhez járul még egy harmadik, belső front is: szembe kell néznie a haladást lassítani, sőt megfordítani igyekvő ellenzéki erőkkel, s meg kell birkóznia az egyre súlyosbodó ellátási problémáktól. A védekezés kényszere ugyanis növekvő terheket ró a legyengült gazdaságra. Mindennapos terrorcselekmények (különösen a legfontosabb kikötők amerikai segédlettel történő elaknásítá- sa) jelentékeny károkat okoz az iparnak, a mezőgazdaságnak. Illúziók nélkül Ez a taktika beillik a washingtoni tervekbe: mivel az ellenforradalmárok, a contrák katonailag nem képesek megdönteni a sandinista rendszert. fenn akarják tartani a gazdasági nyomást, így gerjesztve a belső elégedetlenséget. Mindezzel párhuzamosan a Fehér Ház alkalomadtán igyekszik fenntartani a tárgyalási szándék látszatát. A Contradora-csoport sürgetésére például, több esztendős szünet után, nemrégiben villámlátogatást tett Ma- naguában az amerikai külügyminiszter. Feszült, nehézségekkel teli helyzetben, állandó harc- készültségben érkezett tehát Nicaragua a forradalom fél évtizedes évfordulójához. A sandinista vezetés, ígéretéhez híven, eltökélten törekszik a közép-amerikai válság békés rendezésére, de nem táplál illúziókat. Managuában folytatják az erőfeszítéseket a forradalom vívmányainak megőrzésére, ám számolnak a nyílt katonai beavatkozás veszélyével is. E. É. Yannak-e ma kalózok? 1981. Július 10. (APN—MTI- panoráma) — Azt hihetnénk, hogy a kalózkodásnak még a fogalma is a régmúlté, de nem így van. .. Napjaink leghíresebb kalóza egy hatvan éves kínai nő. Vong asszony hol Hágában, hol pedig Honkong- ban tűnik fel, de ugyanúgy megjelenik a francia Riviérán vagy a monte-carloi játék- barlangokban. A fülöp-szigete- ki és a szingapúri rendőrség hiába próbált nyomozni utána, még a fényképét sem tudták megszerezni. Akit ezzel a feladattal csak megbíztak, rövid idő múlva gyilkosság áldozata lett. Végül a CIA vette kezébe az ügyet s hamarosan ösz- sze is állított egy vaskos dosz- sziét a kalóznö viselt dolgairól. Vong asszony azonban mind a mai napig szabadlábon van, talán a CIA még számít szolgálataira... Ide kívánkozik. hogy napjaink kalózai — nem a véletlen szerencsének köszönhetően — a legmodernebb fegyverekkel rendelkeznek. beleértve páncéloselhárító ágyúkat, aknavetőket stb.. . A tengeri kalózkodás kezdetei az idők homályába vesznek. Aznap, amikor az első kereskedő árukkal megrakott csónakjába szállt, már üldözte öt az első kalóz. A régi Rómának külön „kalózelhárító” flottája volt. A középkorban vi. rult igazán a tengeri rablás. A Don Quijote írója, Cervantés is kalózok fogságába esett egyszer, s csak ötévi raboskodás után váltották ki. A kalózok vadászterülete nem korlátozódott európai vizekre — a kínai partoknál, az arab tengereken — azaz mindenütt, ahol tengeri utak vezetnek — űzték fekete mesterségüket. Egyes kalózok minden hajót megtámadtak, mások csak az ellenséges államok kereskedelmi hajóit. A XX. század elején megjelent egy harmadik kalózfajta: saját kormányuk szolgálatában álltak, nem azzal a feladattal, hogy kirabolják, hanem hogy egyszerűen elsüllyesszék az ellenséges országok kereskedelmi hajóit. 1914 nyarától kezdve ilyen támadásokat hajtottak végre a német tengeralattjárók, s kereskedelmi hajók ezreit süllyesztették el az első világháború idején. Am különösen kegyetlenné a második világháború idején vált tevékenységük. 1943 szeptemberében Kari Dönitz admirális, a német haditengerészeti flotta főparancsnoka elrendelte: semmilyen körülmények között nem szabad kimenteni az elsüllyesztett hajók legénységét. A mentés — szólt a parancs — ellentmond a tengeri hadviselés elsőszámú szabályának, amely kimondja, hogy az ellenség hajóit és azok legénységét meg kell semmisíteni. Van bőven példa napjaink kalózkodására is. Nemrégiben történt, hogy egy kubai hajó legénysége egy kísértet-hajót észlelt, amely teljes gőzzel haladt, s nem válaszolt jelzésekre. Oldalát lövések nyomai tarkították, fedélzetét vér borította. Később kiderült, hogy ez a Khalil, s jacht, amely rádión jelentette, hogy ismeretlen jelzésű naszád megtámadta. Az SOS-jelet vették miamiban, de a segítségnyújtás elmaradt. Az amerikai hatóságok ezt azzal indokolták, hogy nem volt tudomásuk a jacht pontos tartózkodási helyéről. Egy másik eset: Havannától 70 mérföldre északra megkülönböztető jelzések nélküli naszádokról gépfegyvertüz alá vették a Sierra Aransasu nevű spanyol teherszállító hajót, amely élelmiszerekkel, textiláruval és játékokkal megrakodva Havannába tartott. A hajón tűz keletkezett, a legénység kénytelen volt elhagyni a fedélzetet, s ekkor a banditák robbanógolyókkal leöldösték a matrózokat. „Okkal állíthatjuk, hogy a kalózkodás napjainkban nagyon komolyan veszélyezteti a hajózás biztonságát” — állapította meg nemrégiben a tengerhajózással foglalkozó államközi konzultatív szervezet Londonban. Csak az utóbbi két évben 193 kereskedelmi hajó esett tengeri rablók áldozatául. Sok kikötőben a kalózoknak saját embereik vannak a bankokban, a biztosító társaságoknál, a vámon, de még a rendőrségen is, akiktől pontos tájékoztatást kapnak a különösen értékes árut szállító hajók tartózkodási helyéről. A tengeri kalózkodás ma is virágzik. Nem mintha nem volna megfelelő eszköz felszámolására. Egyszerűen vannak olyan személyek vagy csoportok, amelyek Igencsak érdekeltek a kalózok bűnös tevékenységének folytatásában. SZEPTEMBERI LEHETŐSÉG? A világűr uita Néhány nappal ezelőtt az amerikai sajtót bejárta egy fénykép, amely Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövetet mutatta, amint éppen élénk beszélgetésbe merül, Reagan elnökkel. A felvétel a Fehér Házban a diplomáciai kar tiszteletére rendezett vacsorán készült. A szovjet nagykövet az elnök és Shultz külügyminiszter között kapott helyet a számos asztal egyikénél. Arról semmiféle adat nem került nyilvánosságra, hogy a fehér asztal mellett folytatott Reagan—Dobrinyin-beszél- getés során milyen témákat érintettek. Amikor azonban arról, hogy Dobrinyin Shultz külügyminiszterrel hivatalos formában is tanácskozott, már megemlítették: szó esett az űrfegyverkezés kérdéséről is. Nyomban ezután közölték, hogy Dobrinyin szabadságra hazautazik a Szovjetunióba és magával viszi Reagan elnöknek Csernyenko főtitkárhoz írt (állítólag kézírásos) levelét. Ebből általában arra következtetnek, hogy az elnöki levélben is szó esik az űrfegyverkezés ügyéről. Ebben a kérdésben voltaképpen június és július fordulóján váratlanul felgyorsult a szovjet—amerikai párbeszéd. Mint általában: mindig — most is szovjet kezdeményezésre. Mielőtt e kezdeményezéseket és az amerikai reagálást elemeznénk, emlékeztetni kell arra, hogy az űrfegyverkezésről folytatott tanácskozásoknak több szempontból is igen komoly politikai jelentőségük van a jelenlegi helyzetben. Amikor az esztendő fordulóján megkezdődött az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták, az úgynevezett „eurorakéták” telepítése Nyugat-Európa számos országában — ez a Szovjetunió számára lehetetlenné tette az ilyen rakétákról, valamint egyben a stratégiai (tehát interkontinentális) rakétákról folytatott tárgyalások folytatását is. Így a két, párhuzamosan Genfben folytatott párbeszéd megszakadt. Mindez nem akadályozta meg a Szovjetuniót, hogy más területeken keresse á párbeszéd lehetőségét. Az űrfegyverkezés azért került előtérbe, mert Reagan elnök hírhedtté vált „csillagháborús” beszéde óta az amerikai fegyverkezési programnak ezt a részét gyorsított ütemben hajtották végre. A helyzet tehát azzal fenyegetett, hogy miközben korábbi tárgyalási csatornák lezárultak — új területen indul meg a fegyverkezési verseny. A Szovjetunió ezt már korábban is érzékelte. Andropov főtitkársága idején 1983 áprilisában javaslatot tett minden űrfegyver betiltására. Ezt a javaslatot Andropov 1983 augusztusában, majd utána Csemyen- kq, az SZKP főtitkára ez év májusában és júniusában megismételte. Az amerikaiak ezeket a javaslatokat „eleresztették a fülük mellett”. A Szovjetunió június végén mégis kormánynyilatkozatot tett közzé. Ebben javasolta, hogy Bécsben szeptemberben kezdődjenek tárgyalások az űrfegyverekről és mindenekelőtt a műholdelhárító-rendsze- rekről való kölcsönös és teljes lemondásról. Azt is indítványozta, hogy ezzel egy- időben fagyasszák be az ilyen fegyverekkel folytatott minden kísérletet. Az Egyesült Államok, a Föld és a világűr (A Novoja Vremje karikatúrája) Ellentétben a korábbi amerikai magatartással, a Fehér Ház már másnap reagált és közölte: kész szeptemberben minden feltétel nélkül Bécsben párbeszédet folytatni az űrfegyverkezésről a Szovjetunióval. így kezdődött a vita legújabb, a korábbinál jóval gyorsabb ütemű szakasza. Az amerikai válaszoknak van egy alapvetően negatív vonásuk. Nevezetesen az, hogy nemcsak az űrfegyverkezésről akarnak tárgyalni, hanem be akarják vonni a párbeszédbe az eurorakéták és a stratégiai rakéták ügyét is. Másszóval: burkoltan rá akarják kényszeríteni a Szovjetuniót, hogy ezekről is folytasson tárgyalásokat — mégpedig a rakéta telepítéshez vezető amerikai magatartás megváltoztatása nélkül. Arról beszélnek, hogy ez nem tekinthető feltételnek; ők csak fenntartják maguknak a jogot, hogy más kérdéseket is megemlítsenek a tárgyalásokon. Az amerikai magatartás másik gyanús eleme az, hogy az űrfegyverekkel folytatott kísérletek befagyasztásáról el- • hangzott szovjet javaslatra egyáltalában nem válaszoltak. A szovjet javaslat annyit mindenesetre elért, hogy most már legalább „párbeszéd folyik a párbeszédről” és nem tartozik a lehetetlenségek körébe az űrfegyverekről való megbeszélések megindítása — ha az amerikaiak elejtik elfogadhatatlan „árukapcsolásukat”. — i'— e összeállította: Huppán Béla A Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat 3 évig terjedő időtartamra szerződéses üzemeltetésre átadja az alábbi üzletet: 298. sz. FENYVES BÜFÉ, IV. o. , Mátrafüred, Parádi út A pályázatot 1984. augusztus 4-ig kell benyújtani a vállalat központjába: Eger, Bajcsy-Zs.-tömbbelső. A borítékon látható helyen fel kell tüntetni: „Pályázat”. A versenytárgyalás a vállalati központ II. emeleti tanácstermében lesz 1984. augusztus 14-én, 9 órakor. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást 1984. július 23-tól a vállalat közgazdasági osztálya ad.
