Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-26 / 148. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1984. június 26., kedd Egy hét... Tisztes siker A lengyel tévéfilmek zöme az igényesség jegyében született. Az alkotók általában értékes, gondolatgazdag műveket visznek képernyőre, többnyire átlagon felüli színvonalon. Ilyen szemlélet jegyében fogamtatott az Egy szélhámos karrierje című hétrészes sorozat is. Marek Nowicki, Witold Orzechowski és Jan Rybkowski, Tadeusz Dolega — Mostowicz regényéből formáltak lendületes cselekménye. váratlan fordulatokban bővelkedő, eredeti figurákat felvonultató eseményfüzért, olyan sztorit, amelynek tanulságai — természetesen áttételes értelemben — a ma és a holnapok számára is kamatoztathatók. Az egyértelmű szándék azonos szintű közös munkát produkált. Ez a magyarázata annak, hogy a művön nem érezzük két rendező — Ry- bowskd és Nowicki — különböző kezenyomát. Annál inkább felsejlik az azonos alapállás, illetve művészi hangoltság. A produkció dirigenseinek egyik legrangosabb erénye — a -már említett érdemek mellett — az, hogy remek szereplőgárdát válogattak össze, olyan kollektívát, amelynek minden tagja a tőle telhető legtöbbet nyújtotta. Legmaradandóbb élményekben a Nikodem Dyzmát alakító Roman Wilhelmi részesített bennünket, hiszen árnyaltan, megdöbbentően hitelesen rajzolta meg az állástalan kistisztviselőből közéleti személyiséggé avanzsált szélhámos karakterét. A tisztes siker a hazai adósságok terjedelmes listáját juttatja eszünkbe, többek között azt, hogy honi terepen ritkán találkozunk ilyen horderejű vállalkozásokkal. hogy hasonló érdemleges tevékenység helyett stábjaink elsősorban tiszavirág életű, jóformán említésre sem méltó próbálkozásokra pazarolják energiáikat, ahelyett, hogy ésszerűen — a maguk gyönyörére és a mi elégedettségünkre — hasznosítanák magvas adottságaikat, s a majdhogy Semmi helyett legalább a Valamivel lepnének meg mindannyiunkat. Ügy. ahogy lengyel kollégáik teszik... (pécsi) '— —' A KÉPERNYŐ ELŐTT Offenbach: Fortunio dala A szaksajtó, a RTV újságja béharangozójában a dramaturg elárulja a mit sem sejtő nézőnek-hallgató- nak. hogy bizony Offenbach egy csattanós operettmeséje amaz ötvenes években nálunk már százszor ment a rádióban. De nem úgy ám, mint most. mert „az, hogy a megbecsült, idős ügyvédet megcsalja fiatal felesége az iroda egyik pelyhesállú ügyvédibojtárjával, nem tartozott a hivatalosan támogatott operett^témák közé”. Így hát átírták a librettót s lett a kikapós fiatalasszonyból fiaital lány s aztán ment a játék, „szólt a nóta”. Vagy a mi ízlésünk ment egészen tönkre, vagy ama kornak volt valamilyen logikai, esztétikai vagy egyéb ficama, tény, hogy amikor a tévében pénteken este vidáman végighallhattuk, végignéztük a kappanügyvód felsülését, féltékenységi ostobaságát, hangosan nevetni szerettünk volna az évtizedek előtti aggályoskodáson. De nem tettük, mert ki tudja, hátha a mi készülékünkben van a hiba. Annyi bizonyos, hogy a nézőt, hallgatót ma is elvarázsolja az a dallam, amit Offenbach kihívóan varázslatosnak címezett, azt állítván róla, hogy kamaszkorában ez a vénségére félnótás- féltékeny Fortunio minden nőt ezzel a melódiával hódított meg. Ma nem dalokkal hódítanak, mint tették egykor a zajos század francia Párizsában, az se világbotrány, ha a vénecske ügyvédet egész házanépe kineveti, hiszen csak a kölcsönkén yeret kapta vissza. Ami vissza is jár. ha van az erkölcsi ítéleteknek színe és visszája. Offenbach zenéje háromnegyed órán át megnyugtatott minket az idők változását illetően. És a tévé azt bizonyította, hogy új arcokkal, új erőkkel elevenné lehet tenni a legrégibb szerelmi háromszögről szóló, mesét is. Mádi Szabó Gábor, Zempléni Mária, Maross Gábor mellett és velük egyenrangúan játszottak Halász Aranka. Mácsai Pál, Gár- day Gábor. Kozári Ferenc, Sipos András és Szolnoki Tibor. No meg a lányok egy- egy villanás erejéig: Détár Enikő. Makai Ágnes, Szegedi Dorottya és Vásári Mónika. (farkas) A kortárs zene elmaradt A pedagóguskórusok I. észak-magyarországi találkozójáról (Tudósítónktól): Az országos pedagógus- kórus találkozóknak immár hagyománya van hazánkban. Az utóbbi években tájegységenként regionális összejöveteleket is szerveznek számukra. Az észak-magyarországi pedagógusénekesek első alkalommal találkoztak ilyen rendezvényen, de a Gyöngyösön megrendezett fesztivál reméljük csak első, s nem az utolsó ilyen vállalkozás. A június 23 és 24-én zajló eseményen hét kórus vett részt. Füzesabonyból, Aba- újból, Gödöllőről, Debrecenből, Egerből és Gyöngyösről érkeztek énekkarok. A szombati hangversenyekre a Mátra Művelődési Központban került sor, vasárnap pedig a múzeumban rendeztek bemutatót. Gyöngyösön két minősítésre is sor került: A szakmai zsűri Fasang Árpád zeneszerző karnagy, Turcsá- nyi Emil egyetemi tanár és Karai József Erkel-díjas zeneszerző. A hangverseny végén Fasang Árpád összegezte a tanulságokat: — A zene születésének legfontosabb rugója az ünnep. ez zenetörténeti tény. Itt az ünnep és a zene találkozásának lehettünk taA legnagyobb közönségsikert az alig fél éve alakult gödöllői kórus aratta, (jobb oldali kép) A Füzesabonyi ÁFÉSZ Tinódi kórusa ífrpn gyöngyös A házigazda gyöngyösiek núi. A hangverseny magas színvonalát a fellépő kórusok biztosították, s úgy ítéljük meg. hogy sokat fejlődtek. főleg finomságban, kifejezőerőben. Szakmai szempontból a gödöllőiek okoztak nagy meglepetést éneklésük érzékeny, minden árnyalat kifejezésére alkalmas volt. Kiemelkedő a szerencsi és az egri éneklőközösség teljesítménye, kik nemlcsak a megye kóruséletében jelentenek érdekes színfoltot, de az országos élvonalnak is jelentős képviselői. A mai kortárs magyar kóruskultúra felvirágoztatása még várat magára, reméljük nem sokáig, hisz zeneileg, technikailag képesek a résztvevők ennek interpretálására is. Molnár Klára A Fasang Árpád vezette zsűri munkáját megszakítva fejezi ki tetszésnyilvánítását (Fotó: Kőhidi Imre) ■■■■■■ A továbbképzésen Margi- tai Zoltánnal kerültem egy szobába, akiről az egész szakma tudja, hogy egyik cigarettáról a másikra gyújt. Tíz nap és tíz éjszaka nikotinfelhőben — ezt jelentette Margitai. Éppen ezért, amikor elfoglaltuk szobáinkat, komoly képpel szóltam hozzá: — Nézd, Zolikám. Tíz nyugalmas nap vár ránk, idegeskedés nincs, itt vagyunk a jó erdei levegőn. Nemhiába itt építették fel ezt a továbbképzési központot. Férfiasán tegyünk fogadalmat, hogy nem gyújtunk rá tíz napig. Hátha éppen most sikerül leszoknunk erről az átkozott bagóról? Zavartan nézett, annyira azért nem ismertük egymást, hogy közös akciót szervezzünk. Mégis így válaszolt: — Komolyan gondolod? Az a helyzet, hogy nekem is megfordult már a fejemben a gondolat, csak egyedül sohasem mertem hozzálátni a leszokáshoz. Féltem a sikertelenségtől. De talán két• •, ;.,,n Lcszoktafás tőnknek jobban sikerül, majd szemmel tartjuk egymást. Így esett, hogy a következő napon keményen egymás szemébe néztünk: Megszűnik rajtunk a cigaretta uralma. Margitai alig tudott uralkodni magán, napközben többször megindult a keze a cigarettásdoboz felé. (Ügy döntöttünk, lélektanilag jobb, ha nem zárjuk el a bűnbe vezető utat. Hadd érezzük, csak magunkon múlik, hogy nem szokunk vissza.) Elég volt ránéznem, s máris ökölbe szorult a keze: Kitartunk, a dohány nem tör át! Este a kétágyas vendégszobában kényelembe helyeztük magunkat. Margitai elővette a cigarettát ési a gyufát, s kirakta a szekrényére. Már-már a szájába vette, amikor gyengéden rászóltam: — De Zoli! — Nagyon szégyellte magát. Mint mondta, egy pillanatra elfeledkezett fogadalmunkról. Az előadásokon nem volt szabad dohányozni. Ezért a bagósok már alig várták a szünetet. Egy délelőtt Margitai eltűnt a szemem elől. Véletlenül láttam meg a távolból, az intézet kis parkjában. Szájában cigaretta füstölt. Magasra emelt kézzel fenyegettem meg. Zavartan kikapta szájából a büdös rudat, eldobta és eltaposta. Valahogyan helyre kellett billentenem a lelki egyensúlyát. Másnap vásároltam egy doboz cigarettát, s amikora számba vettem, és gyufa után kotorásztam, diadalmasan csapott le rám: — Hohó, barátocskám! Nem úgy verik a cigányt! Ha nekem nem szabad, neked sem! Zavart mosollyal, mentegetőzve raktam vissza a cigarettát a csomagba. így ment ez nap mint nap. Vitézül megálltuk, hogy nem gyújtunk rá. Mert Margitai szenvedett, láttam rajta, noha szégyellte mondani. -Nem ment a fejébe, hogy én különösebb megrázkódtatás nélkül tűröm a nikotinelvonási tüneteket. De büszkesége nem engedte meg, hogy kérdezősködjön, hogyan csinálom. Elérkezett a továbbképzés utolsó napja. Margitai dicsekedett a többieknek: — Gyerekek, leszoktam a cigarettáról. Együtt csináltuk G.-vel. — Na, ne hülyéskedj — mondták neki — G. sohasem dohányzott. Margitai megsemmisítő pillantást vetett rám. Dühtől reszkető kezekkel feltépte a cigarettásdobozt és rágyújtott. Azóta, ha találkozunk, tüntetőleg elfordítja a fejét, és nem köszön. Gőz József Magyar zeneművek amerikai lemezeken Bartók és Kodály legjelentősebb műveit adta közre egy új lemezsorozaton a Séféi Records nevű amerikai hanglemezgyártó vállalat. A magyar származású Joseph Sefel a műveket Joó Árpádnak, az Egyesült Államokban élő magyar származású karmesternek, Kodály Zoltán egykori tanítványának irányításával és vezényletével vette fel Budapesten, kiváló magyar zenekarok és előadóművészek közreműködésével. A Bartók-művek válogatását a kiadó öt nagylemezen jelentette meg. Ezeken szerepel egyebek között a Concerto és A csodálatos mandarin szvit is. Kodály alkotásaiból egykori tanítványa vezényletével hat nagylemez készült. Előadták a Psalmus Hungaricust,. a Missa Brevist, a Háry János-szvitet, a Galántai táncokat, illetve a Maros- széki táncokat, a Páva-variációkat. A nagylemez-sorozatról a The New York Times vasárnapi kulturális mellékletében Allan Kozin közöl terjedelmes ismertetést. Az amerikai kritikus méltatja a művek előadását, megállapítva, hogy Joó Árpád tehetséges és beleérző interpretációt nyújt a felvételeken. Óvodapedagógiai nyári egyetem óvodapedagógiai nyári egyetem nyilt hétfőn Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában. A rendezvényt Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes nyitotta meg. Ezután a meghirdetett témakörben — az óvodai vezetés helyzetéről — hangzott el több értekezés. A kurzus résztvevői vitát, kerekasztal-beszélgetést folytatnak az óvodai rendszer néhány problémájáról, többek között véleményt cserélnek az integrált képzés egyéves tapasztalatairól. Megvitatják a gyermekek iskolai előkészítésének bevált hazai módszereit és külföldi tapasztalatait.
