Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 1., péntek 3. Gépi rablók Sokan egyszerűen csak rabló gépnek nevezik azokat a pénznyerő automatákat, amelyek az utóbbi két évben olyannyira elterjedtek. Amelyek különböző vendéglátó­ipari egységeknél szabadítanak meg egyeseket egész ha­vi fizetésüktől, s juttatnak másokat munka nélkül szer­zett, de legális alapon — busás haszonhoz. Modern világunkban az eset nem is lenne feltűnő, hi­szen totón, lottón, különféle sorsjegyeken szintén sokat veszthetünk, vagy — nagynéha — nyerhetünk. Nem fel­tűnő a totóbotrány ellenére sem, amelynek kapcsán pe­dig boldog-boldogtalan (nyerő-vesztes) számára nyilván­való lehet, hogy, sajna, elképzelhetők a manipulációk az efféle ügyekben. Mármost — miután az elmúlt héten a Minisztertanács is állást foglalt a pénznyerő automaták dolgában —, én nem azzal gyanúsítom ezeket a masinákat, illetve üze­meltetőiket, hogy manipulálnak. . . Nem, hiszen bizonyí­tani aligha tudnám, és a végén még — mint rágalmazó — magam kerülnék szorongatott helyzetbe. Az viszont igaz, és már nem egyszer tapasztaltam, or­szágos főközlekedési utak mentén működő, drága snack- bárokban épp úgy, mint szerényebb büfékben, bisztrók­ban, hogy az ott elhelyezett pénznyerő automaták körül — enyhén szólva — valami nem stimmel. . . Mondhat­nám azt is: valami bűzlik — de ezúttal nem Dániában, hanem itt, minálunk. Az a helyzet ugyanis, hogy a sze­rencséjét néhány tízes erejéig kipróbáló balek tulajdon­képpen csak akkor kerülhet e csillogó varázsgéphez, ha ezt számára lehetővé teszik. Kérdés, persze, hogy kik. Nos, ehhez hadd álljon itt egy újdonatúj példa. Színhely a snack-bár, szereplő a pénznyerő gépnél „véletlenül” nagy nyerésben lévő pin­cérnő, a közeli asztálnál gorilláskodó, rézszöges farmer­ben feszítő — fenyegető —, izomdagasztó néhány ifjonc, meg az üzlettársak. Utóbbiak kettős minőségben — va­laki vigye a boltot is, ugyebár?! — és érdekeltségben. Példa ilyenre, számos akad. Nyilvántartások szerint, hazánkban ezer pénznyerő automata akad. A Minisz­tertanács legutóbbi határozata értelmében üzemeltetésü­ket a jövőben szigorúbb feltételekhez kötik — különös tekintettel a fiatalokra! —, és egyben ellenőrzésüket is szigorítják. 1987 végéig pedig az ország valamennyi szó­rakozóhelyén megszüntetik, illetve betiltják eme pénz­rabló gépeket. Velük együtt bizonyára eltűnnek majd a napjainkra im­már megsokasodott gépi pénzrablók. Azok, akik egyféle pszichés megfélemlítést alkalmazva kisajátítják, kiszi­polyozzák ezeket a végül is alakítható, vagy legalábbis kitanulható automatákat. A tisztesség, a játékszabályok teljes semmibevételével. Ezért jó hallani a döntést betiltásukról. Ezért nem tudni pontosan, miért a nagy kifutási idő, nevezetesen: 12. hava 1987-nek... ? B. Kun Tibor Új mikroszámítógépek A számítástechnikában ta­pasztalható új fejlődési irányzatoknak megfelelő mik­roszámítógép-családot fej­lesztett ki a Székesfehérvári Videoton Elektronikai Válla­lat. A legkisebb tagja az el­ső hazai oktatási és szemé­lyi felhasználásra szánt „csa­ládi” számítógép, a tévé­komputer, amely színes és fekete-fehér videojátékokra ugyanúgy alkalmas, mint ko­moly számítási feladatok el­végzésére. A sorozatgyártá­sát jövőre kezdik meg. A család legnagyobb teljesít­ményű tagja a VT 32, ame­lyet elsősorban tudományos és műszaki feladatok elvég­zésére szánnak. Több mun­kahelyes berendezés, a mű­szaki paraméterei a hasonló külföldi gépek között is ver­senyképessé teszik. A szá­mítógépekhez csatlakozó számítástechnikai berende­zések közül újdonság a szí­nes, grafikus display, ame­lyet 1985-től már sorozatban gyártanak. A másik újdon­ság, a MATRIX-nyomtató, Folytatódik a vasútvillamositás A vasúthálózat újabb szaka­szát korszerűsítik: Sárbogárd és Dombóvár között villamo­sítják a vasútvonalat. A MÁV Villamos Felsővezeték Építési Főnökségének két építésvezetősége — a tervek szerint — december közepére végez a 80 kilométeres sza­kasz korszerűsítésével. A képen: Munkában a sze­relők Tolnanémedi határában (MTI fotó: Gottvald Károly felvétele — KS) Tervezés számítógéppel — Érdeklődők külföldről Ahol a jövőre gondolnak... Hogyan lehet eredményesebben gazdálkodni, vállalva a kockázatot a változó közgazdasági feltételek között, és mi­ként lesz több nyereség? Ennek lehetőségeit keresték a tar- namérai Lenin Termelőszövetkezet vezetői és a döntés meg­született: a jövő pontosabb felmérésével, tervezésével. En­nek érdekében teremtettek kapcsolatot a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem ökonómiai és szervezési intézetével, melynek munkatársai számítógép felhasználásával kidolgoz­ták a szövetkezet következő öt évre vonatkozó fejlesztési tervét. Jelentőségét Kurunczi Ist­ván, a közös gazdaság el­nöke méltatja: — A szakirodalomból és más üzemek tapasztalataiból megtudtuk, hogy hazánkban a Debreceni Agrártudományi Egyetem egyik intézete fog­lalkozik programozott, auto­matizált üzemfejlesztési ter­vek készítésével. így szüle­tett a kapcsolat velük és szerződést kötöttünk még 1982 őszén. Munkatársaik szövetkezetünk szakemberei­vel együttműködve már ta­valy, május 12-én elkészí­tették gazdaságunk 1984. évi tervét, az adottságainkat és lehetőségeinket figyelembe véve. Ez időben jelentett előnyt, hiszen már a múlt évben aratás előtt láttuk, hogy hol, melyik ágazatban tegyünk módosításokat és technológiai, szervezési vál­toztatásokat 1984-re. Az idei tervcélkitűzéseket tehát már közösen fogalmaztuk meg, és ezek megvalósításán dolgo­zunk most. Május elején jár­tunk legutóbb Debrecenben, ahol már az 1985-ös tervel­képzeléseket egyeztettük és javaslataikat gazdaságunk to­vábbi fejlesztéséhez haszno­sítjuk. A számítástechnika eredményeinek felhasználása ugyanis olyan tartalékok fel­tárását segíti elő termelő­szövetkezetünkben, különösen a termelési szerkezetnek a helyi adottságokhoz való jobb igazításában és a szervezés­ben, — amely biztonságot nyújt az idén és a követke­ző esztendőkben is a na­gyobb jövedelem elérésében! Miután napjainkban a szel­lemi tőke a leggyorsabban megtérülő beruházás a me­zőgazdaságban, ezt figye­lembe véve szövetkezetünk vezetősége az egyetem inté­zetével kialakított együttmű­ködés alapján úgy döntött, hogy a közeljövőben vásáro­lunk egy hazai, a Videoton által gyártott VT—20-as szá­mítógépet. Ez bizonyosan hozzájárul majd a felhasz­nált anyagok, a bér- és mun­kaerőgazdálkodás pontos, naprakész elemzéséhez. En­nek szövetkezetünkben meg­vannak a személyi feltételei, hiszen dolgozik nálunk szer­vező-programozó mérnök és nyáron pedig egy szervező­üzemeltető-programozó üzemmérnök is jön hozzánk, aki most fejezi be tanulmá­nyait. Gazdaságunk tehát a következő időszakban a deb­receniekkel tovább együtt­működve, lehetőséget kínál ahhoz, hogy a környező nagyüzemeknek is végezzünk számítógépes elemzéseket, és hosszabb távon tervezést is. Természetesen ez a folya­mat az üzemi szakembere­inkre is nagy hatással van, sokat formál szemléletükön, növeli felelősségérzetüket a döntések előkészítésénél, nem beszélve arról, hogy egy-egy főágazaton, illetve ágazaton belül élesebben lát­ják, hogy hol, mikor kell változtam a szervezésen, a működésen. A Debreceni Agrártudo- ' mányi Egyetem ökonómiai és szervezési intézetének igazgatója Tóth József, a me­zőgazdasági tudományok dok­tora a tamaméraiakkal való együttműködésről beszél: — Munkatársaimmal je­lenleg az ország huszonöt termelőszövetkezetének szá­mítógépes tervezését végez­zük. Ebből tizenhét Somogy megyei gazdaság. A méraiak- kal az elmúlt rövid idő alatt jó kapcsolatot alakítottunk. Az ott dolgozó szakemberek körében hamar megértésre talált a számítástechnika al­kalmazásának fontossága, amely nagy segítséget nyújt a tervező munkához, a nö­vénytermelésben és az állat- tenyésztésben. Többféle terv- változatot készítünk, amelye­ket közösen értékelünk a szövetkezet szakembereivel, és a legésszerűbb, a leggaz­daságosabb változatról közö­sen döntünk. Ez a jövő út­ja, és ebben a tarnamérai- akkal megfelelő partnerre találtunk. Miután 1987-ig el­készítettük a szövetkezet számítógépes, automatizált tervváltozatait, szeretnénk elősegíteni, hogy a követke­ző években a közös gazda­ság a fejlesztési lehetősége­ket felhasználva még jobb eredményeket, s ezen keresz­tül nagyobb jövedelmet ér­jen el. Bízunk abban, hogy szaktanácsadásunk mellett a méraiak leendő számítógé­pükkel maguk is terveznek majd. Az intézetünkben ki­dolgozott modellek iránt egyébként már külföldről is érdeklődnek, így az Egyesült Államokból, a Német Szö­vetségi Köztársaságból, Hol­landiából, a Szovjetunióból és Csehszlovákiából. Remél­jük, hogy ez exportra is nyújt lehetősévet. Mentusz Károly Tehetségek pallérozója Sok esztendős, lelkiisme­retes, példamutató munká­jának elismeréseképpen dr. Orosz Ernőné egri középis­kolai tanár megkapta a Kiváló Pedagógus kitünte­tést. Mind nagyobb érdeklő­déssel figyelem múltidézé­sét: vérbeli pedagógusaikat. Udvarias, türelmes, jó elő­adó, aki nemcsak a logikai mozzanatok felsorakoztatá­sára ügyel, hanem mondan­dója színes, ízes, érdekes tálalására is. Beszél, jellemző történe­teket önt formába, s észre­vétlenül megajándékoz az otthonosság, a meghittség lúgkörével. Így nyerheti fheg diákjait, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanu­lóit. . Irigylendő adottság, a született készség és a szak­mai magabiztosság sajátos ötvözete. o Ezek után meglepően hat, amikor közli, hogy valaha egyáltalán nem vágyott a katedrára. — Mátészalkán érettségiz­tem. A kémiát általános is­kolás koromban kedveltette meg velem egyik tanárom, annyira, hogy mindenképp vegyészmérnök óhajtottam lenni. Rajtam kívül álló okok miatt — akkortájt még érvényben voltak a szárma­zási kategóriák — nem ju­tottam be az egyetemre. El­keseredtem, s úgy döntöt­tem: nem pályázom sehová. Édesapám azonban nem nyugodott bele ebbe. Meg­tudta: Debrecenben pótfel­vételit hirdettek kémia-fi­zika szakra, megkérdezésem nélkül továbbította kérelme­met, s a hozzá csatolt irato­kat. Nem hazudtolhattam meg, ezért indultam az újabb versengésben. Nehézség nélkül bejutottam, s most már csak az bántott, hogy fél évtized múlva katedrára kellett állnom. Később az­tán beletörődtem a számom­ra nem éppen szívderítő helyzetbe. Annál is inkább, mert menet közben meglát­tam e hivatás ezernyi szép­ségét. o Vőlegénye, a leendő or­vos szintén elégedett volt, mivel azt hitte: ez a fog­lalkozás csak délelőtti le­kötöttséggel jár. — A barokk városban vé­letlenül kötöttünk ki. Mind­kettőnknek állást ajánlot­tak, s akkoriban — ifjonti lendülettől sarkallva — nem is reméltünk többet. Jöt­tünk az első hívó szóra, s utólag jó érzéssel mondha­tom: nem bántuk meg el­határozásunkat, hiszen meg­szoktuk, megszerettük a minket befogadó kollektívá­kat. Ráadásul idővel lakás­gondjaink is megoldódtak, azaz kizárólag hétköznapi teendőink ellátására össz­pontosíthattuk energiáinkat. Kezdeti ambíciói kissé megcsappantak, amikor rá­döbbent a túlontúl is sze­rény tárgyi adottságokra. — Két poros szekrényben árválkodtak a vegyszerek, s ezzel aztán zárult is az esz­köztár. Természetesen nem borongtam, hanem azért ostromoltam főnökeimet, (Fotó: Perl Márton) hogy nyúljanak zsebbe, s teremtsenek sokkalta ideáli- sabb feltételeket. Megértet­ték gondjaimat, hallgattak rám. Ennek a dicséretes alapállásnak köszönhető, hogy folyvást gyarapodtunk. Ma már van előadónk, la­boratóriumunk, mérlegszo­bánk, semmi akadálya nincs annak, hogy az órákon min­den gyerek kísérletezzen, azaz részese legyen az alko­tó jellegű ismeretszerzés, a felfedezés semmi mással nem pótolható örömének. Véleményem szerint csak így lehet elsajátítani a ter­mészettudományos gondol­kodás ábécéjét, alapelemeit. Ha valaki ekként találkozik az új anyaggal, akkor nem unatkozik, hanem izgalom­mal jegyzi meg a tudnivaló­kat, s egyáltalán nem tekinti száraz adathalmaz­nak az áltálam tolmácsolt anyagot. Mindez nemcsak jól hang­zik, hanem tények regi­mentje is igazolja. — Nemhiába dolgozom, tanítványaim ugyanis vették a lapot. A felfedezett tehet­ségek sorozatos sikereikkel hálálták meg a törődést. Fiaim, lányaim tizenegy éve ott vannak az országos középiskolai tanulmányi ver­senyek első tíz helyezettje között. Közülük ketten nem­csak bejutottak a nemzet­közi kémiai olimpia rangos mezőnyébe, hanem bronzér­met is szereztek. Persze nem feledkezhettem meg a gyen­gébbek állandó felkarolásá­ról sem. Megérte, mert majd mindannyian behozták le­maradásukat, s ezt követően már könnyebben vették az akadályokat. o Azt csak mellékesen em­líti, hogy mindezért komoly áldozatot hozott. — Ritka az a nap, amikor délután öt előtt hazaérek. Párom nem erre számított, mégsem méltatlankodik, hiszen rájött arra, hogy szí­vemhez nőtt a tanítás. Jó időbeosztással azért a csa­lád sem szorult háttérbe. Ráadásul arra is szakítok órákat, ha kell napokat is — természetesen a nyári szabadság, a vakáció hetei­ben —, hogy tapasztalatai­mat írásban rögzítsem, lr- landa Dezső kollégámmal együttműködve hoztuk tető alá azt a kísérletgyűjte­ményt, amely bevált tipp- jeink summázata. A társ­szerzője vagyok egy újabb mi tankönyvnek is: ez az ösz- szefoglaló feladatok tárháza lesz, s a nyáron feltétlenül elkészül. o Nem tervező típus, mindig a pillanatnyi penzumok fog­lalkoztatják, s nem a jövő esélyeit latolgatja. — Elégedettnek vallom magam, mert azt csinálom, amit szeretek, amit értel­mesnek tartok. Talán ezért nem kísért soha fáradtság. Az igazi sikerélmény az, ha minél több fiatal tekinteté­ben felvillan az érdeklődés. Aki eljutott eddig, csak to­vább léphet. Akkor is, ha a munkaidő végét nem az utolsó csengőszó jelzi. Megkapó hitvallás... Pécsi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom