Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-24 / 147. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. június 24., vasárnap ötletgazdagság felsőfokon 101 kiskutya Amerikai rajzfilm MINDENNAPI NYELVÜNK „Hozzák magukat..”? Nem véletlenül kérdőjeleztük meg a címbeli nyelvi formát. Arra is utal a kérdőjel, hogy az idézett szókapcsolatot a nyelvünk szellemével nem egyező nyelvi formák között számoljuk el, s ezért rostára is tesszük. A hoz igével szerkesztett szókapcsolatok gyakran jutnak szerephez nyelvhasználatunkban. Semmi kifogásunk nem lehet ezek ellen: felszínre hoz, napfényre hoz, tudomására hoz, dühbe hoz, hírbe hoz, helyrehoz, levelet hoz, stb. A köznyelvi szóhasználat is gyakran él ezekkel az állandósult szólásszerű nyelvi képletekkel: mi szél hozott ide, hozott isten, úgy hozta magával az illem, a gólya hozta, hoz valamit a konyhára, egy fecske nem hoz tavaszt, stb. Kerülendőnek ítéljük azokat a nyelvi formákat, amelyek a felesleges terjengős- ség példáit szolgáltatják: döntést hoz (dönt), határozatot hoz (elhatároz), levonásba hoz (levon), tudomására hoz (tudat, közöl) stb. A hivataloskodás jellemző kifejezéseire nyújtanak példát ezek a szókapcsolatok: hozza a tervet (teljesíti a tervet), tisztába hoz (tisztáz, elintéz). A televízióban és a rádióban gyakran el- elhangzik olyan megnyilatkozás, amelyben ilyen nem kívánatos nyelvi formák kapnak szerepet: „Az eredményeket gazdaságosan szeretnénk hozni, minőségi borokat tudunk kihozni, javaslatba hoztuk ki a vezetőség felé, stb. A sportnyelvben meg különösen gyakoriak ezek az idegen szemléletű, logikátlan szókapcsolatok: hozza a formáját (jó erőben, jó formában van), jó helyzetbe hozták magukat a csatárok, hátrányos helyzetbe hozta csapatát, hat gólt hoztak össze, Pásztor visszahozta a csapatot (újra támadásba lendültek). Az újságok hasábjain is gyakran olvashatók a mindenképpen rostára teendő e nyelvi formák: „Mindenki hozta azt a formát, ami lehetővé teszi az eredményes szereplést”. (Népújság, 1984. jún. 2.). — „A középpályán és a csatársorban a fiatal tehetségek hozzák magukat”. (Népújság, 1984. máj., 13.). A hozza a formáját szó- kapcsolat, sajnos, egyre terjedőben van. Az ifjúság nyelvhasználatában is felfeltűnik ilyen szövegösszefüggésekben : az érettségi szóbelin nem hoztam azt a formát, amit elvártak tőlem. Ebből a nyelvhasználatból a gunyoroskodás, az irónia felhangjait is kihallhatjuk. Egyik napilapunkban jelent meg az a karikatúra, amelynek képi elemei között egy testes hölgyet láthatunk, s előtte két férfit. Cinikus megjegyzésük: hozza a formáját, nemcsak a kép ábrázolta helyzetnek a kritikája, hanem a nyelvi forma nem kívánatos használatának is. Nem véletlenül ez a cím olvasható a kép felett: Édes anyanyelv. dr. Bakos József A pályáját karikaturistaként kezdő Walt Disney rajzfilmjeivel, illetve azok remekbe mintázott állatfiguráival — jiéldául a Miki egérrel és a Donald kacsával — aratott megérdemelt és örökzöld világsikert. Bármihez nyúl, akármilyen sztorit dolgoz fel, mindig életet lehal az általa figyelemre méltónak tartott történetbe. Tehetsége, utánozhatatlan eredetisége révén a szokványos cselekmény új értelmet kap: irigylendő ötletgazdagságához ugyanis nemes veretű emberség ötvöződik, s az utóbbi megbabonázza a mesevilágtól eltávolodott felnőtteket is. E ritka varázslat tanúi lehettünk a 101 kiskutya esetében is. Az 1960-ban készített alkotásnak mit sem ártott az azóta eltelt majd’ negyedszázad. Dodié Smith könyvéből Bili Peet írt olyan forgató- könyvet, amely megmozgatta Az idén július 1-én rendezik meg Győrött a hagyományos nyári népművészeti vásárt. A színtere ezúttal is a műemlLéki belváros sétálóutcája lesz. Az ország minden részéből várnak népművészeket, népi iparművészeket, neves fafaragókat, kézimunkázólkat, fazekasoa rendező fantáziáját, s lehetőséget adott arra, hogy bizonyíthassa utánozhatatlan leleményességét. Mesterkézre valló alakokat formált. Az ilyesmire csak a kivételes képességű művészek képesek, azok. akiknek eszköztára szinte krőzusi bősé- gű, azaz kiapadhatatlan. Ott a nézőtéren persze, nem meditáltunk ilyesmin, ott elféledtük elsuhant esz- tendeinket. évtizedeinket, régi és új keletű bosszúságainkat, töprengéseinket, vívódásainkat, magán- és közéleti jellegű gondjainkat, sűrűn kísértő kétkedéseinket; ott jóra, szépre, igazra szomjúhozó gyerekké ifjúltunk, mert Disney megemelte karmesterpálcáját, s indult a gyógyírként frissítő tündökletes játék. Szívünkbe lopta magát Roger és Anita, a megnyerő egyéniségű házaspár, valamint Pongó és Perdita, a két dalmát dog. Rögvest megutáltuk a mérhetetlen Idát, vessző-, és csuhéfonó- kat, bőrdíszműveseket, gyertyaöntőket, mézeskalácsoso- kat. Több népművész arra is vállalkozott, hogy a vásárlók, nézelődők tarka áradatát bevezeti mestersége titkaiba, őket munka közben láthatják az érdeklődők. gazdagságával és kegyetlenségével kérkedő Szörnyella de Érászt, aki azért rabol- tat el 99 bűbájos kutyaköly- köt, hogy bőrükből minél hamarabb új bundát készíttessen magának. Mindjárt a kiszabadításukért küzdők oldalára álltunk, velük izgultunk, hogy elérjék céljukat. Akárcsak a nézőtéren ülő hat, nyolc, tíz vagy tizenöt éves apróságok, illetve kamaszok Velük együtt nem vettük észre, hogy rohannak a percek, valamennyiünket csak az érdekelte, hogy az igazi ügy oldalán állók diadalmaskodjanak, s a fondor- kodó gonoszok ne kerülhessék el az Őket illető büntetést. Így kívánta, akarta a zseniális dirigens, aki nemcsak szórakoztatott, hanem valamiféle hittartalékkal :s fel- töltött bennünket. Csoda-e, ha osztatlan az elismerés ... ? A hamisítatlan vásári hangulatról ősi rigmusokat kéntáló kikiáltók, citeraze- nekarok, pávakörök és néptánccsoportok gondoskodnak. A szabadtéri műsort egy svéd népi együttes vendégszereplése színesíti. (MTI) Pécsi István Svéd népi együttessel Népművészeti vásár Győrött Carlo Manzoni: Hol vau a Rossini N utca? Signor Piccolo kitárta az ablakot, és odakiáltotta egy arra haladó járókelőnek: — Hé/ — Mi az? — Megmagyarázom magának, hol van a Rossini utca. Itt egyenesen továbbmegy, azután jobbra fordul, azután balra, és néhány perc múlva már ott is van. — Köszönöm szépen, engem azonban egyáltalán nem érdekel, hol van ez az utca. Máshová megyek. — Nekem pedig egyáltalán nem számít, hogy érdekli magát, vagy nem, a Rossini utcába azonban csakis úgy jut el, ahogyan megmagyaráztam! Megértett? — Bocsásson meg, tisztelt uram, de nincs szükségem az ön tájékoztatására, egészen másfelé tartok. — Ezt már hallottam! — Hát akkor tartsa meg magának a tanácsait. — Micsoda alak! Hát annyira kellemetlen magának, hogy én egy kis szívességet akartam tenni, bár egyáltalán nem ismerem? — Az ördög vigye el, hiszen én a maga felvilágosítása nélkül is nagyon jól tudom, hogy hol' van a Rossini utca! — Hát így vagyunk! — mondta sértődötten signor Piccolo. — Miért nem mondta mindjárt? Én arra pazarlóm a drága időmet, hogy magának ma- gyarázgassak, ráadásul pedig az a veszély fenyeget, hogy meghűlök ebben a huzatban, maga pedig ... Pimasz fráter! — kiáltotta signor Piccolo, és nagy csattanással becsapta az ablakot. Fordította: Gellért György Negyedéves rajzszakosok kiállítása Egerben Erőteljes grafikák, halvány festmények Egerben, az Ifjúsági Ház galériájában látható a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola negyedéves rajzszakos hallgatóinak kiállítása. Csaknem negyven munkát választottak ki bemutatásra, s a válogatás szempontja szemmel láthatóan az volt: minél több műfajból kapjanak ízelítőt a látogatók. Érthető koncepció egy ilyen jellegű kiállításon a sokrétűségre való törekvés, ám úgy tűnik, a színvonalat ezúttal nem segítette. Az is természetes, hogy végzős hallgatóktól nem várható el a kiforrottság, ám a tehetségbeli különbözőségek már erőteljesen megmutatkoznak, fgy történt ez most is, s talán nem is lenne ildomos e . kis tárlat hibájául ez egyenetlenséget felróni. Hisz szemlélve a munkákat, egyértelműen szembetűnnek az ígéretes adottságokkal rendelkezők. Az alkotások közül főképp a ceruzarajzok, a fotografikák, s az akvarellek emelkednek ki. Ám találkozni bántóan erőtlen, már-már primitív olajportréval, s nagyon az útkeresés stádiumában levő fotóval. Fignár Zoltán ceruzarajzainak említése kívánkozik legelébb: a két önarckép és az Ego art című biztos mesterségbeli tudást tükröz. Hatásában is erőteljes és ígéretes mindhárom munka, különösen a fény-árnyék ellentét ragadja meg a szemlélőt. Gáspár Lilla és Dafkó Andrea linómetszetei még iskolásak, viszont figyelemre méltó Radóczy Károly dzsessztörténeti sorozata. A patinázott gipszmunkákból különösen a Sammy Davis- és a Horace Silver-portré tetszett. A kiállítás egyik legmeg- kapóbb blokkja Pokorni Péter alkotásai. A Figura című már-már groteszkbe hajlik, a Táj cimű akvarell meleg tónusaival, harmóniájával ellensúlyozza az előbbit. A fotók közül Lipcsei Attila harmadéves hallgató képei villantanak föl eredetiséget. (mikes) Pokorni Péter: Történet (Szántó György reprodukciója) Képes könyv a képügyről Könyvkiadásunk újabb rekorddal járult a különlegességekben amúgy is bővelkedő képlopási ügyhöz. Az első fokú. bírósági ítéletet követően az elmúlt napokban jelent meg Zombori Attila könyve,- a „Képes könyv”. A kötet nem egyszerűen a Szépművészeti Múzeumban történt bűncselekmény leírása, a nyomozás történetének közreadása. Több annál, mivel részletesen leírja a festményeket, azok útját keletkezésüktől az ellopásig, illetve a restaurálás megkezdéséig. Sőt Zombori nem elégszik meg egy bűnügy tényregényével — húsz esztendővel ezelőtti műkincslopásokról is beszámol. Két ok miatt teszi ezt: elsőként a nyomozás során szóba jött lehetséges tettesek bemutatása miatt, másodszor pedig a példátlan hanyagság miatt, ahogy az intézmények vezetői műkincseink biztonságáról gondoskodnak. Ez a felelőtlen magatartás a „KÉPtelenségek” című fejezet olvasásakor érzékelhető teljesen. A könyv egyetlen hiányossága, hogy a múzeum illetékeseinek bírósági ítélete nem szerepel lapjain. Viszont az érdekes fotók mellett olyan információkat is 1 kap az olvasó, amelyek eddig nem kerültek nyilvánosságra. Zombori Attila, s a segítségére levő Erdős Ákos jól szerkesztették a könyvbe Lakatos Andrásnak, a Magyar Rendőrben és az ötletben, valamint Horváth Lászlónak az Esti Hírlapban megjelent cikkeit — ezekkel válik érdekessé a helyenként monoton kihallgatási jegyzőkönyvek idézése. A Képes könyv másik érdekessége, hogy a nyilvánosság először találkozhat a BM Könyvkiadóval — reméljük, nem utoljára —, amelynek gondozásában e kötet napvilágot látott. R. J.
