Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. június 24., vasárnap ötletgazdagság felsőfokon 101 kiskutya Amerikai rajzfilm MINDENNAPI NYELVÜNK „Hozzák magukat..”? Nem véletlenül kérdője­leztük meg a címbeli nyel­vi formát. Arra is utal a kérdőjel, hogy az idézett szókapcsolatot a nyelvünk szellemével nem egyező nyelvi formák között szá­moljuk el, s ezért rostára is tesszük. A hoz igével szerkesztett szókapcsolatok gyakran jut­nak szerephez nyelvhasz­nálatunkban. Semmi kifogá­sunk nem lehet ezek ellen: felszínre hoz, napfényre hoz, tudomására hoz, dühbe hoz, hírbe hoz, helyrehoz, le­velet hoz, stb. A köznyelvi szóhasználat is gyakran él ezekkel az állandósult szó­lásszerű nyelvi képletekkel: mi szél hozott ide, hozott isten, úgy hozta magával az illem, a gólya hozta, hoz valamit a konyhára, egy fecske nem hoz tavaszt, stb. Kerülendőnek ítéljük azo­kat a nyelvi formákat, ame­lyek a felesleges terjengős- ség példáit szolgáltatják: döntést hoz (dönt), határo­zatot hoz (elhatároz), levo­násba hoz (levon), tudomá­sára hoz (tudat, közöl) stb. A hivataloskodás jellemző kifejezéseire nyújtanak pél­dát ezek a szókapcsolatok: hozza a tervet (teljesíti a tervet), tisztába hoz (tisz­táz, elintéz). A televízióban és a rádióban gyakran el- elhangzik olyan megnyilat­kozás, amelyben ilyen nem kívánatos nyelvi formák kapnak szerepet: „Az ered­ményeket gazdaságosan szeretnénk hozni, minőségi borokat tudunk kihozni, ja­vaslatba hoztuk ki a veze­tőség felé, stb. A sportnyelvben meg kü­lönösen gyakoriak ezek az idegen szemléletű, logikát­lan szókapcsolatok: hozza a formáját (jó erőben, jó for­mában van), jó helyzetbe hozták magukat a csatárok, hátrányos helyzetbe hozta csapatát, hat gólt hoztak össze, Pásztor visszahozta a csapatot (újra támadásba lendültek). Az újságok ha­sábjain is gyakran olvas­hatók a mindenképpen ros­tára teendő e nyelvi for­mák: „Mindenki hozta azt a formát, ami lehetővé te­szi az eredményes szerep­lést”. (Népújság, 1984. jún. 2.). — „A középpályán és a csatársorban a fiatal tehet­ségek hozzák magukat”. (Népújság, 1984. máj., 13.). A hozza a formáját szó- kapcsolat, sajnos, egyre ter­jedőben van. Az ifjúság nyelvhasználatában is fel­feltűnik ilyen szövegössze­függésekben : az érettségi szóbelin nem hoztam azt a formát, amit elvártak tő­lem. Ebből a nyelvhaszná­latból a gunyoroskodás, az irónia felhangjait is kihall­hatjuk. Egyik napilapunk­ban jelent meg az a kari­katúra, amelynek képi ele­mei között egy testes höl­gyet láthatunk, s előtte két férfit. Cinikus megjegyzé­sük: hozza a formáját, nemcsak a kép ábrázolta helyzetnek a kritikája, ha­nem a nyelvi forma nem kívánatos használatának is. Nem véletlenül ez a cím ol­vasható a kép felett: Édes anyanyelv. dr. Bakos József A pályáját karikaturista­ként kezdő Walt Disney rajzfilmjeivel, illetve azok remekbe mintázott állatfigu­ráival — jiéldául a Miki egérrel és a Donald kacsá­val — aratott megérdemelt és örökzöld világsikert. Bármihez nyúl, akármi­lyen sztorit dolgoz fel, min­dig életet lehal az általa fi­gyelemre méltónak tartott történetbe. Tehetsége, utá­nozhatatlan eredetisége ré­vén a szokványos cselek­mény új értelmet kap: irigy­lendő ötletgazdagságához ugyanis nemes veretű ember­ség ötvöződik, s az utóbbi megbabonázza a mesevilág­tól eltávolodott felnőtteket is. E ritka varázslat tanúi le­hettünk a 101 kiskutya ese­tében is. Az 1960-ban készí­tett alkotásnak mit sem ár­tott az azóta eltelt majd’ negyedszázad. Dodié Smith könyvéből Bili Peet írt olyan forgató- könyvet, amely megmozgatta Az idén július 1-én rende­zik meg Győrött a hagyomá­nyos nyári népművészeti vá­sárt. A színtere ezúttal is a műemlLéki belváros sétáló­utcája lesz. Az ország min­den részéből várnak nép­művészeket, népi iparművé­szeket, neves fafaragókat, kézimunkázólkat, fazekaso­a rendező fantáziáját, s le­hetőséget adott arra, hogy bizonyíthassa utánozhatat­lan leleményességét. Mes­terkézre valló alakokat for­mált. Az ilyesmire csak a ki­vételes képességű művészek képesek, azok. akiknek esz­köztára szinte krőzusi bősé- gű, azaz kiapadhatatlan. Ott a nézőtéren persze, nem meditáltunk ilyesmin, ott elféledtük elsuhant esz- tendeinket. évtizedeinket, ré­gi és új keletű bosszúsá­gainkat, töprengéseinket, vívódásainkat, magán- és közéleti jellegű gondjainkat, sűrűn kísértő kétkedésein­ket; ott jóra, szépre, igazra szomjúhozó gyerekké ifjúl­tunk, mert Disney megemel­te karmesterpálcáját, s indult a gyógyírként frissí­tő tündökletes játék. Szívünkbe lopta magát Ro­ger és Anita, a megnyerő egyéniségű házaspár, vala­mint Pongó és Perdita, a két dalmát dog. Rögvest megutáltuk a mérhetetlen Idát, vessző-, és csuhéfonó- kat, bőrdíszműveseket, gyer­tyaöntőket, mézeskalácsoso- kat. Több népművész arra is vállalkozott, hogy a vá­sárlók, nézelődők tarka ára­datát bevezeti mestersége titkaiba, őket munka köz­ben láthatják az érdeklő­dők. gazdagságával és kegyetlen­ségével kérkedő Szörnyella de Érászt, aki azért rabol- tat el 99 bűbájos kutyaköly- köt, hogy bőrükből minél hamarabb új bundát készít­tessen magának. Mindjárt a kiszabadítá­sukért küzdők oldalára áll­tunk, velük izgultunk, hogy elérjék céljukat. Akárcsak a nézőtéren ülő hat, nyolc, tíz vagy tizenöt éves apróságok, illetve ka­maszok Velük együtt nem vettük észre, hogy rohannak a percek, valamennyiünket csak az érdekelte, hogy az igazi ügy oldalán állók dia­dalmaskodjanak, s a fondor- kodó gonoszok ne kerülhes­sék el az Őket illető bünte­tést. Így kívánta, akarta a zse­niális dirigens, aki nemcsak szórakoztatott, hanem vala­miféle hittartalékkal :s fel- töltött bennünket. Csoda-e, ha osztatlan az elismerés ... ? A hamisítatlan vásári hangulatról ősi rigmusokat kéntáló kikiáltók, citeraze- nekarok, pávakörök és nép­tánccsoportok gondoskod­nak. A szabadtéri műsort egy svéd népi együttes ven­dégszereplése színesíti. (MTI) Pécsi István Svéd népi együttessel Népművészeti vásár Győrött Carlo Manzoni: Hol vau a Rossini N utca? Signor Piccolo kitárta az ablakot, és odakiáltot­ta egy arra haladó járó­kelőnek: — Hé/ — Mi az? — Megmagyarázom ma­gának, hol van a Rossini utca. Itt egyenesen tovább­megy, azután jobbra for­dul, azután balra, és né­hány perc múlva már ott is van. — Köszönöm szépen, en­gem azonban egyáltalán nem érdekel, hol van ez az utca. Máshová megyek. — Nekem pedig egyál­talán nem számít, hogy érdekli magát, vagy nem, a Rossini utcába azonban csakis úgy jut el, ahogyan megmagyaráztam! Meg­értett? — Bocsásson meg, tisz­telt uram, de nincs szük­ségem az ön tájékoztatá­sára, egészen másfelé tar­tok. — Ezt már hallottam! — Hát akkor tartsa meg magának a tanácsait. — Micsoda alak! Hát annyira kellemetlen magá­nak, hogy én egy kis szí­vességet akartam tenni, bár egyáltalán nem isme­rem? — Az ördög vigye el, hiszen én a maga felvi­lágosítása nélkül is na­gyon jól tudom, hogy hol' van a Rossini utca! — Hát így vagyunk! — mondta sértődötten signor Piccolo. — Miért nem mondta mindjárt? Én ar­ra pazarlóm a drága idő­met, hogy magának ma- gyarázgassak, ráadásul pe­dig az a veszély fenyeget, hogy meghűlök ebben a huzatban, maga pedig ... Pimasz fráter! — kiáltotta signor Piccolo, és nagy csattanással becsapta az ablakot. Fordította: Gellért György Negyedéves rajzszakosok kiállítása Egerben Erőteljes grafikák, halvány festmények Egerben, az Ifjúsági Ház galériájában látható a Ho Si Minh Tanárképző Főis­kola negyedéves rajzszakos hallgatóinak kiállítása. Csak­nem negyven munkát vá­lasztottak ki bemutatásra, s a válogatás szempontja szem­mel láthatóan az volt: mi­nél több műfajból kapjanak ízelítőt a látogatók. Érthető koncepció egy ilyen jellegű kiállításon a sokrétűségre való törekvés, ám úgy tűnik, a színvonalat ezúttal nem segítette. Az is természetes, hogy végzős hallgatóktól nem várható el a kiforrottság, ám a tehet­ségbeli különbözőségek már erőteljesen megmutatkoznak, fgy történt ez most is, s ta­lán nem is lenne ildomos e . kis tárlat hibájául ez egye­netlenséget felróni. Hisz szemlélve a munká­kat, egyértelműen szembe­tűnnek az ígéretes adottsá­gokkal rendelkezők. Az al­kotások közül főképp a ce­ruzarajzok, a fotografikák, s az akvarellek emelkednek ki. Ám találkozni bántóan erőtlen, már-már primitív olajportréval, s nagyon az útkeresés stádiumában levő fotóval. Fignár Zoltán ceruzaraj­zainak említése kívánkozik legelébb: a két önarckép és az Ego art című biztos mes­terségbeli tudást tükröz. Ha­tásában is erőteljes és ígé­retes mindhárom munka, különösen a fény-árnyék el­lentét ragadja meg a szem­lélőt. Gáspár Lilla és Dafkó Andrea linómetszetei még iskolásak, viszont figyelem­re méltó Radóczy Károly dzsessztörténeti sorozata. A patinázott gipszmunkákból különösen a Sammy Davis- és a Horace Silver-portré tetszett. A kiállítás egyik legmeg- kapóbb blokkja Pokorni Pé­ter alkotásai. A Figura cí­mű már-már groteszkbe haj­lik, a Táj cimű akvarell me­leg tónusaival, harmóniájá­val ellensúlyozza az előbbit. A fotók közül Lipcsei Atti­la harmadéves hallgató ké­pei villantanak föl eredeti­séget. (mikes) Pokorni Péter: Történet (Szántó György reprodukciója) Képes könyv a képügyről Könyvkiadásunk újabb re­korddal járult a különleges­ségekben amúgy is bővelke­dő képlopási ügyhöz. Az el­ső fokú. bírósági ítéletet kö­vetően az elmúlt napokban jelent meg Zombori Attila könyve,- a „Képes könyv”. A kötet nem egyszerűen a Szépművészeti Múzeumban történt bűncselekmény leírá­sa, a nyomozás történetének közreadása. Több annál, mi­vel részletesen leírja a fest­ményeket, azok útját kelet­kezésüktől az ellopásig, il­letve a restaurálás megkez­déséig. Sőt Zombori nem elégszik meg egy bűnügy tényregényével — húsz esz­tendővel ezelőtti műkincslo­pásokról is beszámol. Két ok miatt teszi ezt: elsőként a nyomozás során szóba jött lehetséges tettesek bemuta­tása miatt, másodszor pedig a példátlan hanyagság mi­att, ahogy az intézmények vezetői műkincseink bizton­ságáról gondoskodnak. Ez a felelőtlen magatartás a „KÉPtelenségek” című feje­zet olvasásakor érzékelhető teljesen. A könyv egyetlen hiányossága, hogy a múzeum illetékeseinek bírósági ítéle­te nem szerepel lapjain. Vi­szont az érdekes fotók mel­lett olyan információkat is 1 kap az olvasó, amelyek ed­dig nem kerültek nyilvános­ságra. Zombori Attila, s a segít­ségére levő Erdős Ákos jól szerkesztették a könyvbe Lakatos Andrásnak, a Ma­gyar Rendőrben és az öt­letben, valamint Horváth Lászlónak az Esti Hírlapban megjelent cikkeit — ezekkel válik érdekessé a helyen­ként monoton kihallgatási jegyzőkönyvek idézése. A Képes könyv másik ér­dekessége, hogy a nyilvá­nosság először találkozhat a BM Könyvkiadóval — re­méljük, nem utoljára —, amelynek gondozásában e kötet napvilágot látott. R. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom