Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
6.NÉPÚJSÁG, 1984. június 23., szombat Valóra válnak a boldogi óhajok Kincsek, aranyfoglalatban... Újabb összefogás a tájházért Sokszor leírtam, hogy nagyra becsülöm a szavak helyett folyvást tettekkel érvelő embereket, azt is megfogalmaztam jó néhányszor, hogy közülük is legtöbbre tartom, akik ezer szállal kötődnek elmosódott arcélű őseik szellemi hagyatékához. o Ilyen hangoltságúak a bol- dogiak is, mert nemcsak fiaik-lányaik boldogulásáért serénykednek, hanem féltőén vigyázzák a múltat is, kemény kitartással mentve. óva szépérzékkel megáldott palóc elődeik kincses örökségét: dalaikat, táncaikat, színpompás népviseletüket. Ezért drukkoltam nekik, amikor elhatározták, hogy ha kell, önerejükből, minden megértés, támogatás nélkül is amolyan kiállítóhelyfélét teremtenek. A tettvágy sarkallta őket, s ez a nemes buzgalom zömüket megbabonázta. Valaki megemlítette: lenne helyiség, ott a vadásztársaság elhagyott otthona. A tamás- kodók kirukkoltak kételyeikkel. mondván: kevés a bemutatásra szánt tárgy. Ez azonban senkit sem hűtött le. hanem valamennyien így érveltek: igaz, de mennyi porosodik a padlásokon. Ezért aztán megindult a nagyszabású gyűjtőmunka. A diákok és felnőttek egyaránt hozták a fehérlyukas hímzéssel, a madeirával díszített kendőket, az országszerte keresett térítőkét, a sajátos motívumokkal mintázott tányérokat, a felül tarajos, keményített ingvál: lat, a kancsókat. A Hatvan és Vidéke ÁFÉSZ próbabábukat adott, s ezeket öltöztették a szemet gyönyörködtető ruhákba. A termelőszövetkezet irodai dolgozói vállalták a megkopott lócák, székek festését. A tanács is vérbeli mecénás volt: biztosította az épületet és szervezte a társadalmi segítséget 1979-ben végre teljesült az óhaj. Az avatás alkalmából ünnepelt az egész település. o Azóta évek teltek, de a helybeliek máig is büszkék nem mindennapi összefogásuk sikerére. Ez a jó érzés hat át engem is. ha olykor betévedve régi tekinteteket, hajdani mosolyokat, szívet melengető szerelmeket idézek a házban. Sajnos füstölögtem, méltatlankodtam is eleget, mivel mindig észre kellett vennem, hogy ezt az anyagot nem válogatta, nem csoportosította egyetlen népraj- zos-múzeQlógus sem. Felháborított a Hatvány Lajos Múzeum korábbi vezetésének semmivel <,em indokolható érdektelensége, közömbössége, ridegsége. Nem csoda, hogy szorgalmaztam — SOS-jelzéseket továbbítva az illetékesekhez — a gyors intézkedést, a határozott. az érdemleges közbelépést. Hónapokon, esztendőkön át hiába! Az új otthonban nem lesz ilyen zsúfoltság Szobabelső ma (Fotó: Szabó Sándor) o A. témát mégse tettem ad actá. Valahányszor a helyszínen jártam, felvetettem a témát, jó érzéssel nyugtázva a lakosság, a hamisítatlan lokálpatrióták herva- datlan türelmét, irigylendő ötletgazdagságát. A legutóbb szintén érdeklődtem, majdhogy rutinszerűen. ám kimondatlanul is reménykedve. Cserkuti István tanácselnök ez egyszer kellemes meglepetéssel szolgált, s információi felvillanyoztak. — Tárgyaltunk dr. Bodó Sándorral, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatójával, s megállapodtunk abban, hogy közös akcióba fogunk. Megígérte: ő és munkatársai támogatják törekvéseinket. Elintézik a tájházzá minősítést, eddig ugyanis jogcím nélkül lér teztünk. Azt is helyeselték, hogy a ritka ékköveket míves aranyfoglalatba helyezzük. Másként szólva: megvásárolunk egy tágas, 1870- ben emelt épületet. Ennek jellege illik a bemutatandó kollekcióhoz. Ezt egyébként a Zagyva-parti városban, illetve a megyeszékhelyen őrzött anyaggal egészítik ki, hogy az ide látogatók teljes képet alkossanak a régvolt hétköznapokról, s csak azt lássák, ami valóban jellemző, ami egyértelműen rangos. Jelenlegi kínálatunk — s ezt kár lenne tagadni — közel sem ilyen. A relikviák előreláthatólag három teremben sorakoznak majd, méghozzá úgy csoportosítva, hogy az a sok elmosódott, egykori karakter tisztán rajzolódjék ki az atomkori utódok előtt. o Legalább ilyen izgalmas, érdekes a többi . részlet, mivel a beszédes tények mögött felsejlik ugyanaz a konok akarással ötvözött áldozatkészség, amely a zászlóbontást jellemezte. — A népfront felkarolta a falubeliek kezdeményezését, s azt javasolta, hogy engedélyezzük az önkéntes községfejlesztési hozzájárulás fizetését. Március 30-i tanácsülésünkön ez meg is történt. Negyvenkét kisiparos rögvest felajánlott ■személyenként háromszáz forintot. A plébános ezret küldött, s nem maradt el a folytatás sem. Azt hiszem, így összejön az a százezer forint, amellyel kiegészíthetjük a ház megvételére rend- delkezésünkre álló pénzt Az üzemek kommunista műszakok bevételét ígérték, a honvédség pedig társadalmi munkát. Endrő ^Margit, a Budapesten élő idős szobrász-keramikus művész értesített bennünket arról, hogy ránk örökíti palóc ihletésű munkáiból álló hagyatékát, esetleg műhelyének egy részét is. Vannak még tisztázatlan témák, de ezek is megvitathatok, rendezhetők. — Gondoskodni kellene — talán a műemlékes szakemberek gondolnak ránk — a hajlék korhű helyrehozataláról. Mi fedezzük a fenntartási költségek zömét előteremtjük a gondnok bérét. Ha mindenki tartja szavát, a szeptember második felében rendezendő falunapon avathatjuk azt a kiállítóhelyet, ahol a kincsek értékükhöz méltó foglalatban várják azokat, akik tisztelik a nemes veretű hagyományőrzést, s nagyra tartják a palóc elődök okító örökségét... Pécsi István Szűcs Mariann Egifütiélök 11/2. Jaj, jaj, segítsenek! Az ég szerelmére, kérem, hogy segítsenek! Mi van már megint? Alacsonyan repülnek a lavórok? De szellemes, Zsitvaikám, nem hallja, hogy a liftbe szorult valaki ? Ö. szűzanyám, ezzel a rossz lábammal menjek le most a másik házba vízért? Ne sopánkodjon, hanem segítsen! Hogy én? Egy szegény védtelen öregasszony? Mit tudok tenni? Figyelje, hogy mikor lesz zöld a lámpa! Mi lesz már, emberek, segítsenek! Gondolják, hogy a tanács a két szobám mellé még ezt az átkozott liftet is kiutalja nekem? Látod, kisfiam, milyen jó, hogy mi mindig gyalog járunk! Asszonyom, ne izguljon, ki í fog jönni, de előtte egy ici- ■) picit zuhanni fog. Óvatosan, ; most már ki tudom nyitni az : ajtót. Ügy, kapaszkodjon! Nagyon köszönöm, Zsitvai úr! Hálásan köszönöm! Nos, akkor küldjék már föl a liftet, mi lesz? Meg se moccan. Ez egy elátkozott ház, kérem. Se víz. se lift! Itt laksz? Pssszt! Figyelnek. Na és? Ó, a fene egye meg! Mi van? Bedöglött a lift, most mehetünk gyalog a harmadikra. Pfuj, de ronda ez a ház! És micsoda bűz van! Pinceszag, és gyere már, ne forgolódj! Sose érünk fel! Mi van? Nem bírom ezt a bűzt. Legközelebb elkérem a haver kulcsát, eszméletlen ez a ház. Halkabban gyere, ha lehetne! Ott mi van? Cselédlépcsőr legalábbis régen arra használták. Aha. Szép jó estét, Katika! Látod, észrevett az öreglámy! Látta? Mit? Nézze, ott a lépcsőn! Teremtőm, egy patkány! Az ám, és vegye tudomásul, hogy ha bántani meri a cicákat, hát maga lesz az első, akinek a fenekébe fognak harapni ezek a dögök. Én viszont nem tűröm. hogy a macskái lepisiljék a lábtörlőmet! Olyan büdös az előszobám, mint egy oroszlán baflangja. Figyelem! Figyelem! Ma délután egy órától újra'lesz víz! Ez óriási, csak nem személyesen Mózes jött ki a házunkba. Zsitvaikám? Lajos, te ne dumálj, hanem kotródj be, mosakodni! Végre! Na végre! Miklós! Kit keres? Miklós! Hagyja már abba. jöjjön fel, és csöngessen be! Mik- lóóóóós! Süket? Tessék? Azt kérdeztem: SÜKET? Nem a Miklósit keresem. Mégis mi a neve? Áztat nem tudom, csak beszaladt ide, és aztat monda, hogy várjam mán öt percet, mert átöltözik, és azonnal jön. Miklóóóóóós! Ne kezdje mór megint! Valaki lépjen már ennek a nőnek a szájára! Miklós! Ez kérem, egy átjáróház, a maga Miklósa, gondolom, elpucolt, mert itt nincs semmiféle Miklós nevű lakó. Oda! A pincetető közepére köpjél! Nagy dolog, cöcö! Hát idenézz! Várjál, a kanálist úgyse találod el! Apukám, kicsi vagy te ehhez. Idesüss! Uramisten! Emberek! Nézzék ezt a gyalázatot! Ott az elsőn! Mi ez a ricsaj, már megint? Ott az a két csibész! Köpködtek az emeletről! Nem szégyelli magát vénasszony létére, hazudoz- ni, hogy az én fiam köpköd? Szégyellje magát, Balogh néni! Adja vissza a kutyámat! Szerencséje, hogy ideért. Már félig ki lógattam az utcára. Ha esetleg kimúlnia, hát ón fogom megmérgezni. Nekem ne ugasson az ablakom alatt, ha pihenni vágyom ! Különben is maga egy szadista állat, hogy lehet ekkora dögöt egy pici lakásban tárolni? Mi ez a szag? Tűz van? Mi van? Valaki oda- égette a rántást. Ez magának rántás.? Ez "hús. Teljesen mindegy, de a lakásom tele van ezzel a bűzzel. Honnan jött? Lajos, te, gyere be! Te ne üsd bele mindenbe az orrodat! Büdös van. hát büdös van. A te gatyád tiszta és kész. Felejtsd el, asszony! Lehet, hogy végre a Baloghnet égetik! Jaj nekem, jaj! Mi van már megint, az istenért! Víz van! Megőrülök, hol? Fenn, a Sárosiéknál, és nincs, otthon senki, elmentek nyaralni Bulgáriába. ÉsS honnan veszi ezt a badarsá-l got, hogy víz van? A leve- ’ sembe csurog. A mennyezet teljesen beázott. Telefonál- janlak a rendőrségre vagy tu-js domlsén hová, mert elázik1 az egész ház, ha nem intézkednek! Pardon! Előbb a főnyomócsövet kell elzárnunk. Utána jöhet, a rendőrség. a vízszerelő, meg a vízözön. Mi ez a lárma? Fogalmam sincs, de valami óriási botrány lehet. Mindenki őrizze • meg a nyugalmát! A gyerekemet fürdetem, mit akarnak? Na, nyögje már, Zsitvaikám, hogy mi a dörgés?! Figyelem! Figyelem! Ma délután háromtól nem lesz víz! Csőtörés! Egy újabb csőtörés. Cö. kellett nekünk víz! Vége A Tisztújítás a Líceumban Megkezdődtek az egri Líceumban az Agria Játékszín egyik bemutatójának próbái. Nagy Ignác Tisztújítás című zenés vígjátékának előkészületei Valló Péter rendező irányításával folynak. Főbb szerepekben Székhelyi Józsefet, Pogány Juditot, Igó Évát, Fehér Annát, Koltai Róbertét és Reviczky Gábort láthatjuk. A bemutató július 4-én, este fél kilenckor lesz. Felvételeink a próbák közben készültek. Egy kis derültség: Fehér Anna és Igó Éva (Fotó: Szántó György) Új sorozat vasárnap esténként: Marco Polo Az ötlet pofon egyszerű — tulajdonképpen az a csoda, hogy hamarabb még nem jutott a témahiányban szenvedő tévések eszébe! Mert ugyan mi más kínálna több egzotikumot, kalandot izgalmat, mint egy világutazó élete, pláne, ha a középkorban játszódik és a háttérben ott a dózsék, az inkvizíció hatalma?! Ezért aztán igencsak igaza van annak az olasz kritikusnak aki azt írta. hogy ezt a most induló nyolcrészes sorozatot maga a jóisten is tévének teremtette ... Giuliano Montaldo, a rendező, és aki egyben David Butlerrel és Vincenzo Labellával a forgatókönyvet is jegyzi — azonnal zöld utat kapott, amikor az olasz tévétársaság, a RAI igazgatóságán ötletével jelentkezett. A munka neheze a nagy költségek miatt elengedhetetlen partnerek megszerzése volt — ennyi utaztatást, díszletköltséget, jelmezpénzt, statisztabért úgy látszik egy ilyen nem éppen szegény cég sem bír el — ezért kellett meggyőzni még néhány külföldi társaságot — egy amerikait, egy japánt meg a kínait — hogy együttesen összeadják, amijük van — s megkezdődhessen Marco Polo felfedezése . . . 1980 novemberében indult meg a munka Velencében — természetesen a nagy világutazó könyve, az Utazás a Nagy kán birodalmában nyomán. Ez a ma már felbecsülhetetlen értékű munka nélkülözhetetlen forrás a középkori Kelet, elsősorban Kína népére, földjére vonatkozóan. Maga a sorozat kiindulópontul használja a sokszor emlegetett munka megszületésének körülményeit — szerzője genovai fogsága idején diktálja tollba egyik cellatársának utazása históriáját... Így elevenednek meg Marco Polo életútja. 1981-ben fejeződtek be a sorozat felvételei, amelyben nem kevesebb, mint 247 színész vett részt, s több ezer statiszta (köztük a kínai néphadsereg katonái, akik Kublai kán sátortáborát népesítették be). Filmeztek Nepálban, Kínában, Mongóliában ... Jártak a Nagy Kínai Fal árnyékában a Ming dinasztia királyi sírjánál. Négyezer káprázatos kosztüm tervezését igényelte a produkció, amelyet a neves operatőr, Pasqualino De Santis fényképezett. A címszerepet Ken Marshall alakítja. A szereposztásban olyan világsztárokkal találkozhatunk, mint John Gielgud, Burt Lancaster, Marilu To- lo. Anne Bancroft. David Warner, Mario Adorf, Tony Lo Bianco, Ian MacShane, Ricardo Cucciolla és mások. Mi mást is kívánhatnánk nyári estékre? Legfeljebb jó szelet Marco Polo vitorlájába ... Valló Péter, a rendező Székhelyi József és Pogány Judit jelenete