Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 2., siómból MŰVÉSZET ÉS IRODALOM »• bású lakótelep Országos pályázatot írt ki a Magyar Építőművészek Szövetsége a Képző- és Iparművészek Szövetségével kSiösen Eger Cse- bokszári-lakótelepének, „lakályossá” tételére; olyan építészeti, plasztikai ajánlásokat kellett készíteni, amelyek alkalmazhatók az ország hasonló lakótelepeire is. Fekete Miklós városrendező építész mérnök szerzőtársaival valamint Dohnál Tibor festő- és szobrászművésszel olyan átfogó rendezési terveket dolgozott ki, amelyek szándéka: emberszabásúvá tenni a betongeometriát. Munkájuk a rangos országos mezőnyben is a díjazottak közé került. Koncepciójukból mai mellékletünkben azért adunk ízelítőt, mert reméljük, a díjakat megbízás is követi. Van igény a lakótelep változtatására, szépítésére, és van ígéret a pályázatban, hogy a „mikroarchi- tektuális megoldásokra konkrét lehetőség nyílik". (Kőhidi Imre reprodukciói) Keresztúry Dezső: Széljegyzetek Egy „legfőbb szintű” dilettánsnak Bogáncstüskés kudarcoktól merő seb lelked: mindent elírtak már előled, a „legfőbb szint”-nél mert alább nem adtad, költő leszel, bár „legfőbb” csak magadnak. Egy törvényszabónak Hány forró életet tép szét sok Istent játszó mágus! Honnan veszi a mércét? Segít a paragráfus. Tanával pusztít ő, az akasztófáravaló! Tanácstalan A beszédes verseket szeretem: zene, szobor, kép beszédes legyen. Lehet, versed azért nem értem jól, mert enyvberagadt légy szavával szól, mit meg kéne tanulni, Rám is szólsz bátran, mintha csak iskolában: „Ami új, tanuld meg úrfi!” az asszonyok. — A Takács úr csak menjen nyugodtan a Kerületbe. — Szót kérek! Megnyitom! Tisztelettel nézték Holló nénit. — Sivák Olgának palija van! — jelentette be drámai hangon. — Amiért magának nincs, másnak se legyen? — kérdezte a macskás Ilus. Holló néni kilökdöste az ajtón. — Menjen haza! Én nem vagyok köteles a lakásomban! Amit maga a macskáival csinál... — Mért fontos ez? — kérdezte diplomatikusan Rózsi néni. Csendben hallgatóztam. Beengedtek, mert engem még nem vettek férfiszámba. Holló néni lihegve leült. — A lakás — Tnondta. Hallgattak egy darabig. — Mi van a lakással? — kérdezte Zsiga néni hivatalosan, mint házmester. — Ha erkölcstelen életmódot folytat, kiteszik a lakásból — mondta Holló néni. — És akkor idejöhetnek az unokaöcsémék. — Nem is tudtuk, hogy magának van — mondta Mariska, és Zsófikéra nézett, együtt szoktak bólogatni. — És mért pont a maga unokaöccse? — kérdezte Rózsi néni. — Az én húgom se lakik már két éve. — Ügy lesz! Az én lakásomba jön az unokaöcsém, én átmegyek a Sivák Olgáéba, és felveszek két albérlőt! — diadalmasan körülnézett. Nem mertek ellenkezni vele. Pedig arra gondoltak, hogy kicsi ez a ház, a Holló néniből elég ide ő maga, rokonság nélkül. És meddig bírná áz albérlő? — Szavazzunk — nézett szét. Csend volt. — Meglessük — közölte az eredményt. — Énnekem mennem kell. vár az uram — mondta anyám, és halkan kiment. — Nem baj — mondta Holló néni —, vagyunk elegen. Ebből a házból nem lesz kupleráj! Ügy ült ott, mint Kossuth Lajos, amikor még csak bajusza volt. Én a szőnyeg mintáit követve vonatoztam egy üres karilos dobozzal, de az összes sín a Holló néni széke alá futott be. Meghallottuk az idegen lépteket a keramitos kapu alatt. — Gyere — nézett rám Holló néni. Sivák Olga ablaka az utcára nyílt. Holló néni a hátára vett, de nem láttam be. Hat asszony gyöngéd keze emelt magasabbra és még magasabbra. Bitter néni mondta halkan: — Talán mégse kellene ezt tenni vele. — Nem fáj — szóltam le. — Hát nem magának ko- pácsol egész éjjel? — suttogta Zsiga néni. — Én a maga helyében rég följelentettem-volna. Fölértem már az ablakot, de azt mondtam, magasabbra, és ők emeltek. Ilyen lehetett, amikor Blaha Lujza. a nemzet csalogánya kocsijából kifogták a lovakat. Az életben egyszer. — Felbérelni ezt a kis gyereket — mondta Bitter néni —, mi lesz, ha azok, ott bent tényleg. .. — Mit látsz? — suttogták kórusban. Ilyen magasból még sosem láttam a Bókay utcát. Az esti lámpafényben megcsillant Donpedró fekete haja. és a sarkon pppen befordult a költő albérlő. — Olga néni ül az ágyon, meg három albérlő. — Micsoda?! — Az egyik bácsi kezet csókol neki. — És? — A másikak is. Felálltak és táncolnak! Az erős női kezek megremegtek. — Mondd már, ne kelljen minden szót kihúzni belőled! — Ez a Holló néni volt. Donpedró, az albérlő meg Horváth úr biciklilcölcsönző már ott álltak mögöttünk. — Pezsgővel koccintanak. — Züllenek, míg más dolgozik — mondta Rózsi néni. Nem kérdezték, honnan tudom, hogy pezsgő. Tekergettem a fejem, újabb albérlők álltak körénk. — Olga néni levette a kardigánját. Hatvan női köröm mart a lábamba. — Villanyozzák, és a hajából csillagok szállnak! Hirtelen engedtek el, nem tudtam megkapaszkodni a párkányban. Lejött a bőr a térdemről. Fájt, de büszke voltam magamra. A Török néni költő albérlője segített fel. — Hozom a sperhaknit! — hallottam Zsiga néni hangját. Mire mi, férfiak beértünk, már kötőtűvel kipiszkálták a verset. Új Moldova kötet A Puskás-ügy — öngól Egy új könyv: A Puskásügy. .. Moldova írta. Kell több egy bestsellerhez? Aligha. Bizonyára jól tudta ezt a szerző is, amikor a fedőlapon még a fotóját is megjelentette, amint Puskás Ferenccel, az aranycsapat csatárával beszélget. A sporttémákat kedvelő olvasók nagyon várják már ezt a kiadványt. Azért is, mert az utóbbi időben megjelentek ugyan munkák a legendás hírű tizenegyről, s annak játékosairól — közöttük Puskásról —, de ezekből hiányzott a kritikai hang. No, majd Moldova lerántja a leplet a mítoszról!? De, amint az első novella végén — mely arról szól, hogy miért nem készített riportot a volt Honvéd játékossal — kiderült, szándékában sem állt róla könyvet írni, mert mint mondja: nem elég érdekes jellem. A fociról ezután egyetlen írásban sincs szó. Ügy tűnik, csupán ezért adta ezt a címet a Magvető Kiadó „Ra re” sorozatában a könyvhétre megjelent kötetének, mert attól tartott ez a kisregényekből, novellákból. humoreszkekből, riportokból álló gyűjtemény nem talál gazdára. Aggálya nem volt alaptalan. Az írások nagyobbik fele nem éri el azt a szintet, amelyet megszoktunk Moldovától. Egy-két rövidebb lélegzetvételű darab mintha azért került volna ide, mert nem fért bele az őrség panaszába, az Akit a mozdony füstje megcsapottba, vagy a Szent tehénbe. Ilyen a Régi és új főnökök, a Sok a baj, a Magyar saláta és a Vigyázzunk a szabványokkal. Kérdés a ,,Lakáskultúra” rovathoz című groteszkjén az Örkény István-i hangvétel érződik. Szarkasztikus gúnnyal szól arról, hogy miközben az újság nagyszerű ötleteket ad a lakás berendezéséhez, egyeseknek még önálló otthonra sem jut. S bár a téma már-már lerágott csontnak számít, mégis újszerű feldolgozása miatt értékes. A Színházi vegyes című rész anekdotákat dolgoz fel. Erényük: humorosak, kár, hogy frivolok. Hasonlóan tréfás hangoltságú a Menynyi veszett Mohácsnál? Az alapötlet minden bizonnyal a futball világából származik: eleink annak idején, 1526-ban egy békés döntetlenben szerettek volna megállapodni a törökkel. Az egyezkedést egy török nyelvtanfolyamot végzett Zápolya fiúra bízzák. A csata eredménye közismert. Sajnos a novella csattanója is, mégpedig egy viccből. Nevezetesen a küldönc azért nem járt siKerrel, mert esti tagozaton tanulta a nyelvet. A Bíróság előtt című rövid életrajzi visszaemlékezése a könyv kimagaslóan legsikeresebb fejezete: egy nem mindennapi félreértés históriája, mely sajtóperhez vezet. Moldova Albert Moonlight-ot, alias doktor Bakó Béla főrabbit azzal „vádolta”, hogy összejátszott a nyilasokkal. Ebből kerekedett a por. Bakó Béla ártatlansága bizonyított volt ugyan, a tárgyaláson mégis veszített, mert — az író szavaival — „a törvénynek viaszból van az orra, erre is, arra is lehet fordítani.” Bizony elég sokan megpróbálkoztak már a bürokrácia, sznobizmus, a kishitűség kipellengérezésével. A Szálljon a dal! című kisregény is erre vállalkozott. Egy furcsa panamáról szóló történetében, s a figurák megformálásában nem túl sok az eredetiség. A befejezés sem vall nagy leleményességre. Hasonlóak mondhatók el Az ötödik sípszó című kisregényről is. Moldova e gyűjteményes kötete kevés izgalmat tartogat. Talán a szerző népszerűsége nem szenved csorbát a közepesre sikerült válogatás miatt, tekintélyét azonban nem növeli. Homa János A kárpát-ukrajnai magyar irodalom A kárpát-ukrajnai magyar irodalom a szomszédos országok területén kifejlődött magyar nemzetiségi irodalmak közül a legfiatalabb. Az Erdős Kárpátok és a Tisza között elterülő vidéknek gazdag magyar történeti és művelődés! hagyományai is vannak, talán elég, ha a Munkács várát védő Zrínyi Ilonára, az e tájon kibontakozó Rákóczi Ferenc-féle függetlenségi háborúra gondolunk. Ezek a hagyományok a népköltészet alkotásaiban élnek tovább, nemcsak a magyarok, hanem az ukrán lakosság körében is, e területen, amely 1945-től a Szovjetunió tagállamának, az Ukrán SZSZK-nak a része Kárpántontúli terület elnevezéssel. A nemzetiségi művelődés ügyét a Munkás Üjság, majd hamarosan a belőle szervezett Kárpáti Igaz Szó című napilap vállalta magára. A lap azonban egészen 1967- ig az ungvári ukrán nyelvű napilap (a Zakarpatszka Pravda) magyarra fordított cikkeit közölte, s ezért a kárpát-ukrajnai magyar irodalomra nem tudott hatást gyakorolni. Az irodalmi termést ritka időközökben megjelenő almanachok gyűjtötték egybe (Űj Hang, 1954: Szovjet-Kárpátontúl, 1955; Tavaszi napsütés, 1955; Kár- pátontúli elbeszélők, 1956). Az Ukrajnai írószövetség Kárpátontúli Tagozatának kiadásában 1958-ban jelent meg a Kárpátok című almanach. Ezután különböző időszaki kiadványok (Kárpáti Kalendárium, Naptár), illetve orosz és ukrán lapok adtak teret a nemzetiségi irodalomnak 1966-ban átszervezték a Kárpáti Igaz Szó című lapot: ettől kezdve önálló szerkesztőséggel dolgozik, s ezen belül Neon címmel megjelenő irodalmiművészeti rovata tölt be irodalomszervező szerepet is. Hasonló szerep jut a Kárpátontúli Ifjúság és a beregszászi Vörös Zászló című lapok rendszeresen mejelenő irodalmi oldalainak, valamint 1970-től a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletének. Megindult a magyar könyvkiadás is: 1951-ben megjelent az első magyar nyelvű könyv: Bállá László Zengj hangosabban című verseskötete. Később a Kárpáti Kiadó keretén belül magyar szerkesztőség alakult. A magyar színházi kultúrát a Beregszászon működő Népszínház ápolja, amely sajátos vállalkozás: állami keretek között műkedvelő társulattal lép fel rendszeresen. A nemzetiségi irodalmi és tudományos tevékenység színhelye az ungvári egyetem magyar tanszéke. A tudományos kutatók közül különösen Váradi- Sternberg Jánost kell említenünk, aki a magyar-orosz kulturális kapcsolatok kutatása terén ért el eredményeket. A magyar nemzetiségi irodalomnak fő szervező egyénisége Bállá László, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, aki költő, drámaíró, regényíró, riporter pályát mondhat magáénak. Verseiben közéleti elkötelezettségét fejezi ki, prózai munkáiban a vegyes nemzetiségű kárpátaljai vidék életét mutatja be. Hat novelláskötete, két regénye, gyermekverseinek kötetei jelentek meg, és két színművét adták elő. A legjelentékenyebb kárpátaljai magyar költő a néhány éve elhunyt Kovács Vilmos volt, Lázas a Föld, illetve Csillagfénynél című versesköteteiben őszinte szavakkal számol be az Ungvár és Beregszász környéki magyarság életéről. A népi származású értelmiségnek azokról a tapasztalatairól adott számot, amelyek idehaza főként Nagy László vagy Csoóri Sándor költészetéből ismerősek. A népi hagyományokat követte, nagy műgonddal alakította ki tiszta szavú költészetét, a hagyományos dallamban modern érzékenységet és nyugtalanságot is kifejezett, ö írta a kárpátaljai magyar irodalom egyik kiemelkedő regényét is; 1965-ben megjelent (új kiadást érdemlő) Holnap is élünk című önéletrajzi munkájában az egyszerű dolgozó emberek tapasztalatait szólaltatta meg. Mellette az idős parasztköltőnek, Sütő Kálmánnak, továbbá Kecskés Bélának és Szemes Lászlónak van nagyobb szerepe. A kárpát-ukrajnai magyar irodalom fiatalabb nemze- gén lépett színre. Antológiá- déke a hatvanas évek vé- juk A várakozás legszebb reggelén (1972) címmel látott napvilágot. Először a Kárpátontúli Ifjúság mellett működő Forrás Stúdió, majd miután ennek munkáját súlyos bírálat érte, a Kárpáti Igaz Szó irányításával dolgozó József Attila Irodalmi Stúdió keretében foglalkoznak a nemzetiségi irodalom műhely kérdéseivel. („Lendület” címmel havonta állandó oldalon nyújt megjelenési lehetőséget számukra a Kárpáti Igaz Szó.) E nemzedékhez tartozik Balia D. Károly. Balogh Balázs, Vári Fábián László. Fodor Géza, Füzesi Magda. Finta Éva, Horváth Gyula, továbbá tagjai voltak a későbbiekben Budapestre települt Bállá Gyula és Benedek András. Az utóbbi években a fiatalabb nemzedék is önálló verseskönyvekkel jelentkezett. Az ő írásaikból adott közre válogatást az 1977-ben megjelent Szivárványszínben című antológia, illetve az 1980-as Dolgos kézfogás című prózagyűjtemény. A viszonylag kis létszámú kárpát-ukrajnai magyarság köznapi életéről, hagyományairól és kultúrájáról a fiatal költők és írók munkássága révén kapunk újabb beszámolót. Pomogáts Béla 4
